Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-29 / 223. szám

1911 szeptember 27 t DELMAGYARORSZÁG b Elnök (a tanuhoz): Tudja határozottan, hogy ki volt önnél? — Nem tudom. Lehet, hogy férfi, lehet hogy nő volt. A tanúvallomás után fölolvasták a boncolás jegyzőkönyvét. Majd fölolvasták a megvizsgálás végett leküldött hullarészekre vonatkozólag az országos orvosi tanács és FeUetár Emil országos vegyész véleményét. Elnök azután félbeszakította a tárgyalást, amelynek folytatását pénteken délelőtt kiienc órára tűzte ki. NAPI_HIREK Egy mozifilmre való betörés. (Saját tudósítónktól.) Tegnap éjjel, mikor már az ablakok csak az utca gázlángjától csillogtak és mikor már nagyon csöndes volt az éjszaka, egy gyanús alak lépegetett a szegedi Kálvária-téri házak mellett. Sapkáját a szemére húzta, haja kócosan csüngött homlokára és ugy lépkedett, mint aki nem szeretné, ha léptei zajt vernének az utcán. A Kálvária-tér 5. számú ház előtt megállt, körülnézett és besurrant. Mély csend, majd néhány perc múlva félénk asszonykiáltás törte meg a csendet. — Segítség, betörő! Lámpák gyúltak ki és álmos emjierek tanácskoztak az udvarban. — Ott szalad ni, a betörő! — kiáltotta egy vékony hangú nőszemély. A betörő tényleg egy magas léckerítésen lódította át magát. Az egész ház népe, ugy, ahogy volt, fehéren, kirohant az utcára. A bátor kirohanás alkalmával olyan csatakiáltáshoz hasonló zaj ütött végig az utcán, hogy néhány perc múlva a fél utca a rablót kergette. A betörő egyik kerítés után a másikat ugrotta át és tüneményes ügyesen siklott ki az üldözők kezei közül. A tér sarkán már azt a bravúros dolgot is megcselekedte, hogy a véletlenségből földrebukott tömegen gázolt keresztül minden veszély nélkül. Csakhogy — ó sablon! — őt is utolérte a mozihősök végzete, a nagy és észnélküli rohanásban nem vette észre, hogy a tér másik sarkán egy rendőr posztol és beleszaladt a rendőr karjai közé. Szécsi István rendőr, ha már egyszer a betörő a karjai közé szaladt, nem engedte tovább, hanem átölelte és bevitte a városházára az ügyeletes rendőrtisztviselő elé. A rendőrtiszt azonnal fölismerte a betörőt, mert igy kezdte vallatni: — Antal, Antal, már megint itt vagy? — Bebuktam, kapitány ur. Az Antal nem volt más, mint Miklós Antal notórius csirkefogó, akit a város területéről már örökre kitiltottak. Miklós Antal cinikusan vallott be mindent: — Valamiből csak kell élni, kapitány ur. Nem lehet mindenki rendőrkapitány. Szépen állnának maguk is, ha betörő nem volna a világon. Ez csak olyan fiók-betörés akart lenni. Kár, hogy nem sikerült, legalább megszökhettem volna, annak a rendőrnek is épen a sarkon kellett állni. A Kálvária-téri házakban különben az utóbbi időben számos lopás és betörés történt. Valaki ezen a területen állandóan garázdálkodott. A rendőrkapitány vallatóra fogta a betörőt aki nem tagadta, hogy ő volt a mestere a Kálvária-téri betöréseknek. — Hát mit csináljak, ha ez volt a legalkalmasabb utca. Ebben az utcábn nagyon kedvemre való volt a világitás — mondotta cinikus nyugodtsággal. A rendőrség a vallomások után előzetes letartóztatásba helyezte az ártatlanul filozofáló betörőt. — Anffenberg Budapesten. Bécsből jelentik: Affenberg Móric hadügyminiszter a jövő héten Budapestre érkezik, a magyar miniszterek látogatására. — Barát Ármin és Temesvár. A temesvári közönség évtizedek óta határtalan tisztelettel viseltetik a város lelkes jóakarójával: Barát Árminnal szemben. Temesvár törvényhatósága most azzal a kéréssel fordult Barát Árminhoz, a sajtóosztály főnökéhez, hogy állítsa össze s készítse el Temesvár monográfiájának egyik részét. Barát Ármin teljesíteni fogja Temesvár város kérését. — Péter király Budapesten. Október 28-án, amikor Ferenc József magyar király Budapesten fog időzni, látogatására ideérkezik Péter szerb király. — Pécsi lap a szegedi egyetemért. A Pécsi Közlöny irja: Nap-nap után olvasunk róla, milyen munkásságot fejtenek ki a szegediek az újonnan felállítandó harmadik egyetemért. Nem érdektelen, hogy még a földmivesség is megmozdul. A Délmagyarországból vettük át, hogy a közel jövőben egy másik hatalmas küldöttség jelenik meg a kormány előtt a szegedi egyetem érdekében. A temesvári Südimgarische Bauernf erein szervezi a küldöttséget, amelyben ezer nemzetiségi polgár vesz részt. — A délvidék svábjai, szerbjei és románjai mennek el a kormányhoz, amelyet arra kérnek: állítsa föl Szegeden az egyetemet, mert ők hazafias érzésükből kifolyólag jó magyar embereket akarnak nevelni a fiaikból és akarják, hogy azok a legmagyarabb városban, Szegeden járhassanak egyetemre. Az ezer nemzetiségi polgárember szava biztosan nem marad eredmény nélkül, aminthogy a szegedi egyetem érdekében megindított országos akciónak is csak siker lehet a vége. — A legutóbbi küldöttségben az ország hautvoléeja jelent meg, abban a magyar közélet kimagasló szereplői demonstráltak a szegedi egyetem érdekében, a tervbe vett küldöttségben pedig a Délvidék népe megy el a kormányhoz, hogy azt megkérje: a hazafiság szempontjából is, Szegeden állítsa föl az ország harmadik egyetemét. Semmi esetre sem lehet eredmény nélkül való az ország elitjeinek és a föld népének együttes és jogos kérése. Az a nagy akció, amelynek Lázár György polgármester áll az élén, végeredményében el fogja hozni Szegedre az egyetemet. — Szegedi tanárból igazgató. A közoktatásügyi miniszter kinevezte Ferenczy Lajos szegedi állami felső kereskedelmi iskolai tanárt az alsókubini állami felső kereskedelmi iskola igazgatójává a VII. fizetési osztályba. Ferenczy rövid ideig volt Szegeden. Idősebb tanár akinek előléptetése megérdemelt munka eredménye. — Latinovics János hagyatéka. Rejtélyes hagyatéklopás és végrendelet hamisítás ügyében nyomoz a szabadkai ügyészség. Az igaz, hogy biztosat még nem lehetett megállapítani a rejtélyes ügyben, de följelentés már érkezett, mely ismeretlen tetteseket azzal vádol, hogy Latinovics János főrendiházi tag után hátramaradt részvényeket mindjárt a haláleset napján ellopták. Latinovics. János szeptember tizedikén halt meg agyvérzés következtében. Latinovics évtizedeken keresztül ügyésze volt Saint Martini herceg kisszállási uradalmának. A vagyon, ami utána maradt, meghaladta a 250.000 koronát. Végrendelet nem maradt utána és igy minden vagyonát egyetlen nővére, Perndl Antalné örökölte. Alig, hogy a temetés megtörtént, a hagyaték sima átvételébe beleszólt egy büntető följelentés. A följelentés lopásért és magánokirathamisitásért történt. Elmondja a följelentő azt is, hogy Latinovics Jánosnak sok értékpapírja, különösen pedig sok Pesti Hazai részvénye volt, amelyeket ismeretlen tettesek mindjárt a haláleset napján elloptak. Azonban még nem lehet tudni, hogy igazat mond-e a följelentés, nem zsarolási manőver-e az egész, a nyomozás fogja megállapítani. — Szegedi vállalkozók adója. Az adókivető-bizottság csütörtökön a vállalkozók adóját állapította meg a következőkben: Hullmann István 150, Kovács Pál 100, Kiss György 30, László Antal 150, Papp Mihály 45, Raíchl J. Ferenc 600, Rácz Péter 50, Rippner Fülöp 200, Rózsa Pál 48, Sándor József 60 Stumpf János 21, Török Ferenc 60, Tóth Ferenc 488.40. Pénteken pótjavasatok, szombaton a gőzfürészgyárosok, erdőfatermelők és egyéb pót javaslatok kerülnek tárgyalás alá. — A munkásbiztositó és a téglagyárosok. A szabadkai kerületi munkásbiztositó pénztár és a szabadkai téglagyárosok közt évek óta vitás volt a téglagyárakban alkalmazott munkások biztosítási kötelezettségének kérdése. A gyárosok ugyanis csupán az úgynevezett akkordvállalkozókat jelentették be a pénztárhoz, a számszerint tízszer, húszszor, sőt ötvenszer több segédmunkást azonban nem. Igy állott elő az a helyzet, hogy néhány amúgy is jobb jövedelmű akkordvállalkozó élvezi a inunkásbiztositás előnyeit, viszont néhány ezer földhözragadt gyári munkás kizárólag a törvényes segítségből. A szabadkai rendőrkapitányi hivatal és a városi tanács, mint elsőfokú iparhatóságok olyan határozatot hoztak, hogy a gyárosok nem kötelesek bejelenteni a saját munkásaikat. A pénztár erre a kereskedelmi miniszter döntését kérte. A miniszter határozata, amely elvi jelentőségű, kimondja, hogy az összes téglagyári munkások nem az akkordvállalkozók, hanem a gyárosok alkalmazottai és mint ilyenek a gyáros által jelentendők be a kerületi munkásbiztositó pénztárba. A pénztár most 1907-ik visszamenőleg kirójja a járulékot az összes téglagyári üzemekre. — Halálra éheztettek egy kis leányt. A bűnesetek krónikájában páratlanul álló eset történt a csanádmegyei Kunágota községben. Egy anya hónapokon keresztül ólba zárva tartotta gyermekét, majd a boldogtalan teremtést halálra éheztette. A borzalmas esetről a kunágotai orvos rántotta le a leplet. Szepember 20-án a községi orvost, aki egyben halottkém is, Sáfrán Ferenc gépész-kovács arról értesítette, hogy tizenhárom éves Flóra nevü lánya elhalálozott. Az orvos megI vizsgálta a hullát s borzalmas fölfedezéseket 1 tett. A halott testét ujjnyi vastag piszok s | töméntelen fekély borította. Ez gyanússá tette | a halálesetet s a kis holttestet fölboncolták, j amikor kitűnt, hogy a lányka éhhalálban múlt | ki. Az orvosok szerint halála előtt öt-hat napon át nem kapott enni. Az orvos az esetről rögtön jelentést tett a csendőrségnek. A csendőrök kihallgatták a rettenetes halált halt kis lány szüleit, akik beismerték, hogy a gyermeket szándékosan éheztették agyon. Március 24-én bezárták egy sötét ólba, attól kezdve nem gondozták. Napjában csak egyszer adtak neki enni. Szeptemberben aztán elhatározták, hogy az agyonsanyargatott lánynyal radikálisan végeznek. Elpusztítják, hogy ne legyen több bajuk vele. A haláleset előtt néhány nappal egyáltalán nem adtak be ennivalót s az ajtón keresztül hallgatták, él-e még a szerencsétlen teremtés. Néhány napig nyögést, nyöszörgést hallottak, amely csak szeptember 20-án szűnt meg. A gyermeklány éhhalálban kiszenvedett. A bestiális anyát a csendőrök letartóztatták s csütörtökön beszállították a szegedi ügyészség fogházába. — A * Szajnáiba zuhant omnibusz. Tegnap délután rettenetes szerencsétlenség történt Párisban. A reggeli lapok röviden már hirt adtak a szerencsétlenségről: egy automobilomnibusz belefordult a Szajnába és utasai közül a legtöbben ott vesztek a vizben. Ma ujabb részleteket kaptunk a katasztrófáról, amelynek oka, mint alább olvasható, bűnös könnyelműség. Az omnibusz-társaság fiatal és tapasztalatlan vezetőre bizta a kocsit, amely mikor a hidon ki akart térni egy másik kocsinak, nekiment a hid karfájának, nagy darabon áttörte, azután belezuhant a folyóba. A halottak számát még nem állapították meg, mert még azt sem tudják bizonyosan, hány utas volt az omnibuszon. A jelentésekből körülbelül az derül ki, hogy huszonöt utas lehe-