Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-10 / 207. szám

1911 ezeptember 10 DÉLM AGYARORSZÁG 5 Független Magyarország: Különösen Fodor Ella tetszett, aki tényleg kvalitásos, meleg és a darab intelligánciáját fölülniulóan intelligens volt. A Polgár: Fodor Ella nagyon finom színésznő, alig van pesti szinésznő, aki szimpátikusabbá válhatnék előttem, mint közönség előtt nálánál. Az eszközei, amikkel dolgozik, egyszerűek, sohasem rikoltozók, mindig igen diszkrétek és finomak — és csupa áttisztult melegséget áraszt maga körül. * A millió. Hihetetlen, hogy a szindarabirásnak milyen Sherlock Holmesei támadnak, összeül két ur, a nevük: Berr és Guillemartd és irnak egy színdarabot arról, hogy mint hajszolja három fiatal ember az egyiknek kopottas, ócska bársonykabátját, amelyben egy milliót nyert sorsjegy akar elvándorolni az árkon-bokron át utána futó triumvirátus orra elől. Ez a darab meséje, amelyet sok ötlettel gyúrnak át a szerzők bohózati cselekménnyé. Hogy közben olyanok is történnek, hogy ép akkor fut el az ablak előtt „egy" automobil, amikor arra szükség van, ugyan kit bántana vagy bosszantana? Mulatni akarunk kérem, mulatni bizony és unjuk, sőt utáljuk a kulturával való vigéckedést. Igy állván a dolgok és gondolkozván az emberek, mi se akarunk különbek lenni, mint aminőnek szabad lennie a színháznak, ha van bátorsága lemondani arról, hov patentirozott és monopolizált kultur-cégnek tekintsük. A darab nem lép fel igényekkel, csak mulattatni akar. És mi mulatunk és örülünk ennek, hisz olyan meleg van és a fenének jut eszébe ebben a kultur házban a dráma, a vígjáték, a komoly zene, meg mi egyéb bolondéria. A darab tele van groteszk helyzetekkel — minden helyzet itt, kitűnően, ötletesen megszerkesztett helyzet — perdül gyorsan, a felvonásai elég rövidek, természetes, hogy nagy hatást lehet elérni az előadásával. Ahogy mondani szokták: az emberek gurulnak a nevetéstől és a gyomruk belefájul. Megállapítjuk, hogy senkisem indult gurulásnak és tudtunkkal a gyomra sem fájdult meg senkinek annyira, hogy gyors orvosi beavatkozásra lett volna szükség. Ellenben az előadás a körülményekhez képest elég jó volt. László Tivadar, akit még nem láttunk nagyobb szerepben, színpadi rutinnal, sok élénkséggel játszott. Nagyon szeretnők, ha mihamarabb méltóbb és komolyabb szerepben Iáthatnók. Mihó László — na jóí tudom, először látjuk az idén — a régi szorgalmas, ügyeskedő és lelkes szinéSz. Zátony Kálmán értékes embernek látszik. A többiekről más alkalmakkor mondunk véleményt, ez a darab igazán nem olyan, amely komolyabb feladat elé állítaná a színészt. Az összjáték a következő estéken minden bizonnyal tökéletesebb, perdöntőbb lesz. Csak ne akadozzanak annyit az istenért, urak. El nem hallgathatjuk, hogy Solymosy minden dicséretre méltó tökéletességgel játszott meg egy álujságiró jelenetet. Akik ugy szeretnénk, hogy az isten annyira szeressen minden újságírót, hogy valamennyit magához vegye, nagy örömmel fogadták ezt a jelenetet. Kár volt annyira örülni és jobb lett volna a darabot megérteni: az az ur álujságiró volt. * A Cigánybáró. Pénteken este másodszor játszották a szegedi színházban Strausz János legnépszerűbb operettjét, a cigánybárót. ,Az előadást már ismertettük akkor, amikor első Ízben játszották a szinházban. Annyiban történt változás a műsorban, hogy most Oláh Gyula helyett Binder Károly játszotta Gábor diákot. Amit akkor Oláh Gyula szereplése után kérdeztünk, hogy ki fogja a színházban a bariton szerepeket kreálni, azt most még több joggal kérdezhetjük. Sőt felelni is tudunk rá. Mert bizonyosnak látszik, hogy ebben az évben baritonista nélkül lesz a szegedi színház. Kovács Hanna ez estén előnyösebben mutatkozott be. Ugy látszik, sikerült neki bizonyos lámpalázt leküzdenie, mely eleinte elfogódottá tette. A hangja már határozottabban csengett s a játéka is kedves. Valószinü, • hogy helyes irányítás mellett még egyik erőssége lehet a szii padnak. * A Tájfun Parisban. Párisból irják : A Sarah Bernhardt-szinházban most kezdték meg Eengyel Menyhért Tájfun-jának a főpróbáit. A darabot a Figaro budapesti levelezője, André Duboscq fordította le franciára. A Figaro már előre rövid cikkben méltatja a darabot és Lengyelről azt irja, hogy a modern magyar szerzők között joggal tekintik egyik legkiválóbbnak, akitől minden ország színpada sokat várhat. * Kivándorol egy inugyar színész. A Nemzeti Szinházat látogató közönségnek már a szezon megkezdése óta föltűnt, hogy Nádai Béla szerepeit állandóan mások játszák. Igy többek között, a Cox ós Box reprizén is föl kellett volna lépnie Nádainak, szerepót azonban Rajnai Gábornak osztották ki. A Nemzeti Színház igazgatósága hivatalosan ugy tudja, hogy Nádai betegeskedik, a valóság azonban az, liogy meg akar válni a Nemzeti Színháztól. Kettős oka van ennek. Egyik az, hogy a színház uj és kiválóan talentumos tagjai gyorsan föléje kerekedtek ós igy sértett ambiciói teljesen elkedvetlenítették Nádait. A másik oka pedig egy szép ós romantikus szerelmi történet, amelynek részleteit nem tartjuk a közönség elé tartozónak. Ez a két ok arra birta Nádait, hogy bucsut mondjon a Nemzetinek. Ezzel az elhatározással egyidejű az a másik, hogy nemcsak régi színpadát, de Magyarországot is elhagyja. Nádai Béla Amerikába készül, ahol mint artista akarja kenye rét megkeresni. * Szomakázy István vígjátéka. Szoinaházy István a napokban három felvonásos vígjátékot fejezett be. Az uj darab modern pesti környezetben játszik. Szereplőit a közönség jól ismeri, az iró regényeiben már találkozott velük. Szomaházy vígjátéka vagy a Vígszínházban, vagy a Magyar Szinházban kerül szinre. * A nagybecskercki uj színház. Torontálmegye tőrvényhatósága annak Idején tudvalevőleg föliratot intézett a közoktatásügyi miniszterhez, amelyben százezer korona államsegélyt kért az építendő uj nagybecskereki színház számára. A fölterjesztésre a miniszter most kijelentette, hogyha fedezetet talál, teljesiti a kórelmet. * Az aradi színház bérletének átruházása. Aradról jelentik, hogy Szendrey Mihály, az aradi színház igazgatója, nemrégiben irásos megállapodást kötött egy jelenleg fővárqsi színpadhoz szerződött szinészszel arra, hogy abban az esetben, ha a színész deponál százezer koronát, akkor — a város beleegyezésével — átruházza ő rá az aradi színház bérletét, amely még három évre a Szendreyó. Érdeklődtünk a dolog iránt és megtudtuk, hogy a megállapodás csakugyan megvan, sőt a színházra reflektáló színész, illetve a pénzember, egy héttel ezelőtt készpénzben már deponálta is a százezer koronát. A megállapodás szerint Szendreynek a pénz deponálását követő efső városi közgyűlés elé kell terjeszteni a .Kérvényét, amelyben kéri a színházi bérlet átruházásának engedélyezését. Ez a városi közgyűlés a jövő héten lesz. Ékszereket nagy választékban csakis Fischer Testvéreknél talál. Ékszer- és órajavitó miihely. Razzia az éjszakában. — Kártyások, lumpok, koldusok és kurtizánok. — (Saját tudósítónktól.) A nappalok szürkeségében, ember páriák lóholásában hamis szint játszik az Élet. A nappal megfékezi a vér kicsapongását, megszépíti a nyomorúság rongyait, elferdíti a valóság vonalait. Nincs meg az a bántó emberi természetesség és a tuljózanság akaratossága ellöki az élvezeteket. Egyhangú robotolás, unalmas, kényszeredett tere-fere, az emberi természet önmegtagadása a nappal. Az éjszaka lemossa a hamis mázat, az élvezetek elé ráncigál és dáridót csap a vér. Fölkorbácsol minden idegsejtet és uj látásokra nyilik a szem. Fölszabadul a nappali erőszak megkötöttsége, uj erőbe kap az izom és a csillárok vakitó fényözöne vagy a sikátorok színtelen sötétsége megtompitja a józan kiszámitottságot. Átváltozik az anyagok, élvezetek értékelése, megcsappan a liiuság. Az éjszakában megdőlnek a válaszfalak, a barátság érzése kapcsolja egybe az embereket. Mozgalmas, szines, érdekes az éjszaka. Különféle emberek, más-más képek vibrálnak az éjszaka bioskopjának vásznán. Különféle tipusok, akiknek alakja már kitörölhetetlenül belerajzolódott az éjszakába. Négy típus különös érdekességü és szinte kínálkozik a megfigyelésre: a kártyások, lumpok, koldusok és kurtizánok. Ezek töltik meg az éjszakát színnel, élettel, ezekből formálódik az a páratlan érdekességü kép, aminek 1 éjszakai élet a közönséges neve. A bohémekről ne essék szó rnost, azok már megtért megjavult legények — és szegények. Néhány óráig csöndes szemlélői az éjszakának, nekik ez a pihenés, megkönnyebbülés a fárasztó, idegölő nanoali munka után. A virágárusok, kucséberek már jelentéktelen, szürke alakok, halvány, eltűnő vonalai az 'éjszakának. Tehát a kártyások, lumpok, koldusok és kurtizánok. Az éjszaka nyomorúságos hősei, akiken sokszor megakad a megvető tekintet, akikről undorral beszél a nappali erkölcs és gondolkodás. Pedig azok szánalomra méltó teremtések, akiket csábit az éjszaka forrósága. az élvezetek bujaságai vagy akiket beledob az éjszakába a nappal nyomorúsága. A vérük az ösztönük hajtja őket a kártyaasztalokoz vagy a testi gyönyörök piacára. . A nyomorúság pedig minden bűnnek a rugója. A kávéház az éjszakai élet legszínesebb, legmozgalmasabb része. Minden típusnak találkozóhelye. Az egyik helyiségben csengve hull a pénz az asztalra: kártyáznak. A másikban dáridóznak, mulatnak, vig, meg szomorú nótákat játszik a cigány. A kávéház ablaka előtt el-elsurran valaki, kinézünk: egy nő bámul reánk vissza. Később csatangolunk az éjszakában, céltalanul vagy öntudatos kereséssel és akaratlanul is elénk tárul minden a maga megdöbbentő valóságában. Nézzünk bele az éjszakába kutató szemmel, keressük elő. forgassuk meg a tenyerünkben, amit rejteget. (A kártyaszobában.) Kávéházban vagyunk. Mindegy melyikben: egy kávéházban. Az asztalok körül még alig lézeng valaki, de néhány lépésnyiről tompa zaj csapja meg a fülünket. A kártyaszobában már mozgalmas az élet. Benyitok. Egy pillanatra megáll a játék, kíváncsi, fürkésző tekintetek merednek reám. Diszkréten a kibicek közé húzódom, amire újból a kártyára szegeződik a tekintet és megindul a játék. A legtöbb asztalnál hnszonegyeznek. Ez a legáltalánosabb szerencsejáték. A ramsli is kedvelt játék. Még alig telt el néhány pillanat, amióta benn vagyok és máris szeretnék menekülni. Türheteten fojtó szag üli meg a levegőt, amelybe hullámosan beleesavarodik a dohányfüst. A játékosok arcán és kezén kivirágzott az izzadtság, forró lélegzetükkel telelehelik a levegőt. Alig van egy parányi hely,