Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-08 / 206. szám

1911 szeptember 8 DÉLMAÖYARORSZÁG 7 — Nemessógatloiiiáiiyozás. Az EMKE negyven éves jubileuma alkalmából a király magyar nemességgel és bácskulai előnévvel tüntette ki Szekula Ákos királyi tanácsost, a Ferenc József-rend lovagját, aki a közművelődési egyesület ellenőre. Szekula Akos Szegedről származott Kolozsvárra, ahol tehetségével és kiváló egyónisével a kolozsvári társadalom vezetői közé küzdötte föl magát. Benne érdemes férfiút ért a királyi kitüntetés. A miniszterelnök az annabergi csatlakozásról. A Neue Freie Presse arról adott hirt, hogy Khuert-Héderváry Károly miniszterelnök a báró Gautsoh osztrák miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokról való egyik nyilatkozatában azt emiitette, iiogy a tárgyalások uj alapon indultak meg. Ez az uj alap pedig abból áll, hogy a magyar kormány lemondott az annabergi csatlakozás feltételeiről, ezzel szemben az osztrák kormány megelégszik kisebb husmennyiség behozatalához való hozzájárulással is. Á miniszterelnök ma délelőtt volt szives nyilatkozni Az Est munkatársának, aki megkérdezte, hogy mi igaz a bécsi lap híréből? — A kérdés tárgyalás alatt áll, — felelte a miniszterelnök — én pedig, szakkérdésről lévén szó, szakminiszter jelenléte nélkül érdemben nem foglaltam állást. — Isteni tisztelet a zsinagógában. A péntek esti isteni tisztelet a szegedi zsinagógában hat órakor kezdődik. — Halálozás. Polgár Sándor drt, a szegedi királyi ítélőtábla bíráját, a szegedi közélet érdemes férfiát súlyos csapás érte. Felesége: Neubauer Hermin 48 éves korában meghalt. Szerdán délután váltotta meg hosszú szenvedéseitői a halál a nemes szivü urinőt. Temetése pénteken délelőtt tiz órakor lesz a Kölcsey-utcai házból. Halálát férje, gyermekei : János, Jolánka és Tauber Ottó. Rózsika és férje, Ofner Ödön dr, unokái : Taubor Gyurika és Lacika ós kiterjedt rokonság gyászolja. Polgár Sándorné a zsidó J őegyesület árvaalapjának ellenőre volt. Az egyesület tagjai a végtisztességen testületileg jelennek meg. — Párisi lap a magyar politikáról. Parisból jelentik: A Temps a magyar politikai helyzetről a következőket irja: — Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök legutóbb kijelentette, liogy a függetlenségi pert mindkét frakciójának obstrukciós határozatai nem téritik le arról az útról, melyet magának már elejétől fogva kitűzött. A kormányelnöknek az a véleménye, liogy a nyugodt várakozás taktikája, mely a bankkérdésben olyan sikeresnek bizonyult, a katonai javaslatok dolgában is sikerre fog vezetni. Rámutat azután a eikkiró arra, liogy a törvényhatóságoknak igen nagy része az ellenzék obstrukció ja ellen nyilatkozott, sőt egyes törvényhatóságok azt is sürgetik a kormánytól, hogy erélyes rendszabályokhoz nyúljon a parlamenti munka rendjének helyreállítására. Megemlíti végül a cikk, hogy maga Kossuth Ferenc is legutóbbi beszédében kénytelen volt elismerni, hogy a közvélemény az obstrukciótól idegenkedik. — Uj magyar levélbélyegek. Egy berlini lap jelentése szerint legközelebb uj. művészi kivitelű magyar levélbélyegek kerülnek forgalomba. A Kossuth-pártból. Budapesti jelentés szerint a Kossuth-párt választójogi bizottsága ma megalakult. Hir szerint a választójogi bizottságban mind régi konzervatív Kossuthpárti képviselők foglalnak helyet. — Az crzsébetfalvai sikkasztó! elitélték. Kolláth György, Erzsébetfalva volt helyettes községi pénztárnoka ügyében ma volt a főtárgyalás. Kolláth György nagyobb összeg elsikkasztása után Amerikába szökött, de. hosszas kiadatási eljárás után hazahozták, A pestvidéki tömtenyszók mai főtárgy idasán Kolláth Györgyöt (jtrendbeli sikkasztás biuitfttfi uiaitt hájéin évi fegyházra és hat évi hivatalvesztésre, feleségét pedig orgazdaság vétségéért hat hónapi fogházra Ítélték. Az elitéltek az ítélet ellen fölebbeztek. — A meglopott Lánczy Leó. Kellemetlen utikalandban volt része Lánczy Leó főrendiházi tagnak, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökigazgatójának, Lánczy Leó feleségével együtt Bécsben tartózkodott s ma a reggeli gyorsvonattal igyekeztek Budapestre. Automobilon kihajtattak a Staatsbanhoz. Mialatt az inas a csomagokat feladta, Lánczy Leó a vasúti pénztárhoz ment, hogy neje számára egy elsőosztályu jegyet váltson. A pénztárnál ötven koronást váltott s tárcáját visszahelyezte a zsebébe. Amikor a perronon átment, karjával a zsebéhez ért s érezte, hogy a tárcája hiányzik. Belenyúlt a zsebébe s meglepetten konstatálta, hogy 400 koronát, vasúti szabadjegyét és fontos jegyzeteket tartalmazó tárcája eltűnt. Kétségkívül zsebtolvaj emelte el. aki a nagy tolongásban Lánczy mellé lopódzott. Miután a vonat már indulóban volt. Lánczy nem tett jelentést a bécsi rendőrségnél, hanem feleségévei és inasával beszállott a vonatba. És a magyar pénzvilág illusztris vezéralakja kénytelen volt felesége önzetlen kölcsönét igénybevenni, minthogy szabadjegyét ellopták. Lánczy Leó nem bánja se a jegyet, se a pénzt, se a finom marokin tárcát, csak a jegyzeteket. — Mikor legjobb újságot olvasni ? Rostand Edmond, a franciák jeles irója az újságot a mozgófényképhez hasonlítja, mert naprólnapra az olvasó elé tárja a nagyvilág valamennyi eseményét. Az olvasó, ha reggel kezébe i veszi megszokott újságját, félóráig szinte vég- i állomása a világ minden tájáról jövő drótnélküli kábelnek, telefon- és táviródrótnak. Minden logikai sorrend nélkül szedi magába a világ eseményeit, hireit és szenzációit. Az olvasó szeme minden átmenet nélkül ugrik a szenzációs politikai kérdésekről egy nem kevésbbé szenzációs bűntény tudósítására, a repülőgépről egy aranylakodalom hirére, a pápa előszobájából egy hires művésznő illatos budoárjana, az alaszkai aranymezőkről nagy nyomorról tanúskodó pincelakásba. Olvasás közben a legegyszerűbb ember is mintegy páholyból nézi nagyvilág színpadán lejátszódó eseményeket, de aztán kihűlt elmével hagyja abba az olvasást. A nagyvárosi lakos ugyanis regelenkint olvassa az újságot, ami a legtöbb embernél a napi, különösen a reggeli szellemi munka rovására történik, mert a pihent agyat hamarosan lefoglalja a sok lázasan összerótt betű. Kevés embernek van azonban annyi lelkiereje, úgymond Rostand, hogy csak a legfontosabb híreket vagy eesményeket olvassa el. Idegesen falja a betűket s fél vagy háromnegyed óra múlva kifáradt elmével teszi le az újságot és csak aztán lát napi munkája után. Pedig akiben van annyi akaraterő, hogy úgyszólván csak az egyes cimeket olvassa el, néhány perc alatt szintén tájékozódik a nagyvilág eseményeiről. Igaz, hogy csak, felületesen, de legalább pihent elmével foghat napi munkájához. Rostand azt tartja, hogy legjobb, ha este, napi munkánk után olvassuk az újságot, amiben egészségi nézőpontból talán igaza lehet, amit azonban a modern élet követelménye, hogy tudniillik minden eseményről minél hamarább értesüljünk s értesülésünket azonnal hasznunkra is fordítsuk, szinte lehetetlenné tesz. — Két földlökés. Tegnap este Kecskemétnek. mint tudósítónk jelenti, megint része volt földrengésben és pánikban. Kilenc órakor jelentkezett egy közepes erejű rengés, moraj kíséretében. Nagyon sokan kirohantak az utcára s nem mertek éjjelre viszamenni a lakásukba. A nép legnagyobb része az udvarokon hált rögtönzött fekvőhelyeken; Hajnali • három órakor a földrengés gyöngébben megismétlődött. — A budapesti postarablás, Megírtuk, liogy a titokzatosságban való bárom heti tapogatózás után végre, ftkadt a rendőrség olyan nyomokra, fittielyek, ugy látszik, rá. , vezettek ft budai p^etalUvatalban, történi vakmerő rablás egyik elkövetőjére. Egy notórius gonosztevő, Pálinkás János, a rabló. Nem vallott még, de a gyanú szálai máris oly erősen behálózzák, hogy a bizonyítékok erejével szemben nem tagadhat majd semmit. A nyomozás szövevénye igen érdekes ebben a bűnügyben. A rendőrség, mint ismeretes, nem birt hozzájutni semmi olyan biztos adat-' hoz, amiből a rablóknak csak a kilétére is következtethetett volna. Tanuk vallomásán nem is lehetett eligazodni, még a személyleirást sem birták helyesen és egyöntetűen megadni. A rendőrség ugyan gyanúsította a rablással a most elfogott gonosztevőt, Pálinkás Jánost, de nem tudta sehol megtalálni. Most végre elfogták s a nyomozás újból minden irányban megindult. Pálinkást megmotozták s kétszázhúsz korona készpénzt találtak nála. Megkérdezték Pálinkástól, hogy honnan van a pénz, de igen zavartan felelt. Régi szürke ruhájáról is tudakozódtak, mire azt válaszolta, hogy Bécsben hagyta a testvérénél A főkapitány intézkedett, hogy a bécsi rendőrség foglalja le ezt a ruhát A tanuk vallomása szerint ugyanis az egyik budai postarabló szürke ruhát viselt. A gonosztevőnek még nem mondották, hogy a budai postarablással gyanúsítják, de ma délre már mégis megsejtette, mert igy szólt az egyik detektivhez: — Mit akarnak, mindent megváltok én, csak arról a bizonyos betörésről, amit maguk gondolnak, nem tudok semmit. Mára azonban megidézték azokat a tanukat, akik a postarablókat látták, elsősorban a két postáskisasszonyt, Streitfaelder Terézt és Rábáczki Terézt. Amikor az előbbi megpillantotta Pálinkást, sirva fakadt s ijedten mondta: — Ez az! A másik leány szintén fölismerte. Pálinkás mereven nézett rájuk, de nem szólt semmit. Összesen tizenhárom tanút idéztek meg. Ezek közül Pillár János mázoló, Tausz Vilmos bankszolga fölismerni vélik Pálinkást, mint az egyik menekülő postarablót s fölsmeri Malik János, az a vörösinges gyerek is, akit az egyik rabló a rablás idején a postahivatal ajtajából elkergetett. — Repülőgépen Londonból Afrikába. Graham White, az ismert angol aviatikus, elhatározta, hogy repülőgépén Londonból Afrikába megy. Az utat egyfolytában akarja megtenni ós azt hiszi, hogy negyvennyolc óra alatt Afrikába ér. White már a legközelebbi napokban útnak indul. — Hazaáruló kapitány. Pétervárról jelentik: A katonai bíróság előtt tegnap kezdődött meg Pornikov kapitány hazaárulási pöre. Azzal vádolják a kapitányt, hogy nagyfontosságú katonai iratokat adott el idegen államoknak, elsősorban Ausztriának. A tárgyalást Skirilin generális vezeti. Harminc tanút idéztek be, köztük Ungern-Sternberg osztrák újságírót, aki szintén bele volt keverve egy hazaárulási perbe. Megláncolva, szuronyos katonák hozták az ujságirót a tárgyalásra. ítélet csak a hét végén lesz. — Harminc csendőr és egy rablógyilkos. Mezei Szvilenka Istvánt, aki négy hete harminchat koronáért meggyilkolta Basa István halasi gazdálkodót, a Szabadka mellett levő tölgyerdőben harminc csendőr * körülfogta ; a csendőrök gyürü alakban hatoltak előre. Kedden este a rablógyilkos egy fáról a csendőrökre lőtt, de nem talált. A csendőrök visszalőttek, de a sötétségben ugyancsak nem találtak és Mezeinek sikerült elmenekülnie. A csendőrök erősen bíznak abban, hogy hamarosan sikerül elfogni a veszedelmes embert, aki napok óta a kanászgyerekektől rabolt élelmiszert. —• Újra gyógyít a tanyai csodadoktor. A szegedi rendőrség npm régen leplezte le Márkus Fekete János alsótanyai székelyt, aki vaípságos szanatóriumot rendezett te a tanyán és töméntelen kuruzslást követett el, K Vpszeíielmeíj ggélhihnos ellen inegjuditott^