Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-06 / 204. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 szeptember 6 ömlik. Ez a szennyviz (tele irtóztató fertőző anyaggal) nem kér engedélyt a rendőröktől, akik a blokádot fentartják; nem törődik az őrszemekkel, akik ki vannak rendelve, sőt fáj­dalom: nem törődik a „szakértő" urakkal sem, hanem minden teketória nélkül beleömlik a Dunába. És megfertőzik a Dunavizet. A jó öreg Dunának pedig semmi kedve sincs kivetni magából a fertőző szörny-anyagot, ha­nem hömpölygő hullámaiban meglehetősen konzerválja is azt. Végig az országon, ahol Dunavizet isznak és Dunavizzel mosnak, vagy főznek, mindenhol halált, vagy szörnyű beteg­séget terjeszt. A „szakértők", akik mindent tudnak, min­denhez értenek, csak éppen a fejőket szokták elveszteni, most jajveszékelnek, hogy miért nem gondoltak erre előre. De sajnos, aközben ittak már néhányan a Duna vizéből és meg is kapták már a kolerát. S most azon dolgoznak, hogy a Dunát blo­kirozzák, mely müvelet kissé nehezebb, mint volt a gyár blokirozása. S ha a ragály mégis el fog terjedni, a kérdés aktuálissá fog válni, hogy mire valók tulajdonképen a szakértők, ha ilyen egyszerű dologról is megfeledkez­nek? ... Vagy talán ez a kérdés mindig aktuá­lis volt? fi miniszterelnök az aviatikáért. Száraz, unalmas, végnélkül folyó obstrukció. A képviselőházi ülésterem jóformán egészen üres, a képviselők a folyosó Dunára néző ab­lakai alatt állanak és a magasan kúszó bárány­felhőket nézik. Véletlenül az aviatikára terelő­dik a beszélgetés. Egyszerre megindul a vita az aviatikáról. Hazai Samu miniszteren kivül, aki lelkes ba­rátja az aviatikának, részt vesznek benne Te­legdy József, Kállay Tamás és még mások. Szé­kely Mihályról beszélnek, aki nagy dicsőséget szerzett a magyar aviatikának. Mindenki nagy jövőt jósol a fiatal magyar mérnöknek. — Pénzt kellene szerezni a számára — mondja valaki. Ugyan már megindult valami gyűjtés, de annak nem lehet nagy jövőt jósolni. Az obstrukció és a névszrinti szavazás száraz unalmában lassankint fölmelegedik a hangulat a közönynek és a részvétlenségnek kitett ma­gyar aviatikusok iránt. Épen a legjobb időben érkezik meg Fröhlich János, a rendőri riporte­rek rokonszenves nesztora. Egy esoinó gyűjtő­ivet lobogtat a kezében. — Ma legalább ezer koronát akarok itt gyűj­teni Székelynek — mondja a lelkesedéstől ki­pirult arccal. A gyűjtés azonban az első időben nem indult valami kedvező körülmények között. Fröhlich az ellenzéki oldalon kezdte az agitálást. Alig egy­két ember irta alá az ivet Némely ezerholdas milliomos fanyar mosolylyal tolja vissza az ívet. — Engem nem érdekel az aviatika, — mondja az egyik. — Most más dolgunk vau, mint ilyesmivel bU belődni, — feleli egy obstruáló honatya. Viccek, ötletes megjegyzések keringenek a le­vegőben, de aláiró vagy adakozó alig akad. — Jöjjön a miniszterelnökhöz, — súgja most valaki az aviatikáért lelkesülő újságírónak. Valóságos diadalmenetben kisérik az újság­írót és a gyűjtésben segédkező társait Klmen­Héderváry Károly gróf miniszterelnök elé. A miniszterelnök barátságos mosolylyal fogadta eket. Kétszáz koronát ír alá s ezzel úgyszólván megindítja a gyűjtést. Meg van törve a jég. Ber­zevjczy Albert házelnök száz koronát, Székely Ferenc igazságügyminiszter és Hazai Samu honvédelmi miniszter pedig ötven-ötven koro­nát adtak Székely Mihály repülőgépére. — Boldog vagyok, hogy ilyen célra adakoz­hatok, — mondotta a miniszterelnök a hálál­kodó újságírónak, Magára vállalta a gyűjtés íqyédjiök&égét A Székely Mihály akció védnöke Báyezy Jeti A gyűjtés most már a uijntsviierelnök égisze alatt folyt tovább, A gyűjtői veket ügy pitlá?1®! alatt szétkapkodták. A legnagyobb agitációt Kállay Tamás fejti ki. Neki már könnyen ment az aláírások összegyűjtése. Az iveken 2815 korona gyűlt egybe, holott mindössze kilencvenhárom képviselő volt csak benn a Házban. A mozgalom ezzel még nem fe­jeződött be. Az akció vezetői további intenzív működést határozta el. — A pápa és a halálbüntetés. Bécsből jelentik: A francia sajtó napok óta azt híresz­telte, hogy a pápa legközelebb enciklikát fog kiadni a halálbüntetés ellen. A Vaterland mai száma vatikáni körökből nyert értesülés alap­ján kijelenti, hogy ez a hir tendenciózus va­lótlanság és a pápa egyáltalában nem ter­vezi ilyen enciklika kiadását. — Emlékezés Erzsébet királynéra. A sze­gedi belvárosi plébáviai hivatal közli, hogy Er­zsébet királyné halála évfordulóján, szeptem­ber 11-én délelőtt 10 órakor a belvárosi tem­plomban gyászmise lesz. — Képviselők lovagias ügye. Ma in­tézték el lovagias uton a Pál Alfréd és Mádi-Kovács János országgyűlési képviselők közt a képviselőházban támadt affért. A lova­gias ügy ugy keletkezett, hogy a képviselő­ház ülésén több névszerinti szavazás után egyetlen Justh-párti képviselő szólalt föl. Mivel pedig a beszéd még háromnegyed kettő előtt ért véget, a függetlenségiek zárt ülést kértek. Kettőre járt az idő, amikor a zárt ülés berekesztésével Berzeviczy Albert elnök újból megnyitotta az ülést. A Justh­pártnak csupán két tagja: Mádi-Kovács Já­nos és Lovászy Márton volt ekkor az ülés­teremben. Mádi-Kovács mindazáltal a Ház határozatképességének a megállapítást kérte. Erre óriási zaj tört ki a munkapárton. Kép­viselőházi tudósításunkban bőségesen beszá­molunk erről az incidensről. A nagy lármában Pál Alfréd képviselő ezt kiáltotta a Justh­pártiaknak: — Paprika Jancsik! — Micsoda?! Mit kiabált? — Kérdezte Kovács. — Paprika Jancsik! — Maga a Paprika Jancsi! — kiáltotta vissza Kovács János. Pál Alfréd Vojnich Sándor és Farkas Zol­tán képviselők utján azonnal., provokálta Kovács Jánost, aki Lovászi Márton és Justh János képviselőket nevezte meg segédeiül. Ezt a lovagias ügyet szokatlan gyorsasággal intézték el, amennyiben a felek már meg­verekedtek a Rákosi-íéte vívóteremben. A párbaj Mádi-Kovács János könnyebb meg­sebesülésével végződött. — A szegedi szabadgondolkodók pro­paganda ülése. A szegedi szabadgondol­kodók Ferrcr-köre kedden este propaganda ülést tartott a kereskedő-ifjak Csekonics­utcai egyesületében. Az ülésen Balogh Géza dr elnökölt, a jegyzőkönyvet Detre János dr vezette. Ebből az alkalomból megtelt érdek­lődő közönséggel az egyesület nagyterme. A szegedi szabadgondolkodók akciója a legtel­jesebb szimpátiával találkozik, mi Szeged pol­gárságának radikális gondolkodását bizo­nyítja. A szabadgondolat termő talajra talált Szegeden és helyes irányítással tekintélyes tömeget nyerhet meg a szabadelvű eszmék­nk. Az ülésen Domokos László dr, a kiváló iró és szociológus tartott előadást a szabad­gondolatról. Nivós és .tartalmas előadásban vázolta a szabadgondolat történetét és út­törését a reakcionárius törekvésekkel szem­ben. A tartalmas előadást a legnagyobb figyelemmel hallgatta és végül hálás tapssal jutalmazta a közönség. Majd Griin Béla dr beszélt, aki tömör és gondos előadásban vá­zolta a szabadgondolkodók célját. Az ülést Balogh Géza dr beszéde zárta be, aki meg­győzően kitartó küzdelemre hívta fel a jelen­levőket. , A bel grá iP lelepleződik Megemiífk&ídünfc a bfílgráiíi %tifliVt>b bű^y Romk^ vics belgrádi ügyvéd leleplezéseket közöl a Trib unáhan Sándor király és Draga királyné legyil k ol ásának történetéről. Érdekes, hogy most Belgrádból a nagy leleplező! is leleplezik, mert — belgrádi tudósítás szerint — az ő nagy garral hirdetett leleplezése fölöttébb gyanus. Péter király ugyanis nem jutalmazta meg az összeesküvőket és Novakovics, akit azóta sok sorscsapás ért, koldusbotra jutott. Néhány hó­nappal ezelőtt az összeesküvők egyike, Stevs Lukovics, aki most Montenegróban van, közre nem adott levelekért, — amelyeken Péter ki­rály sajátkezüleg széljegyzeteket csinált — százötvenezer frankot kapott a szerb udvartól és nem lehetetlen, hogy Novakovics hasonló célból — vár. Péter király egyébként meg akar­ta jutalmazni az összeesküvőket és nyomban királylyá kikiáltása után soron kivül táborno­kokká, illetve őrnagyokká és századosokká lép­tette elő a Bécsbe eléje küldött ordonánsz­tiszteket, de a többi összeesküvő ez ellen tilta­kozott és azzal fenyegette, hogy senki se várja majd a pályaudvaron, ugy, hogy a kinevezése­ket vissza kellett vonnia és á kinevezettek is­mét lefejthették a már fölvarrt magasabb rang­jelvényeket. — Dclcassé a háborúról. Párisból je­jelentik: A touloni kikötőben tegnap flotta­szemle volt, melyen Falliéres köztársasági elnök és Delcussc tengerészeti miniszter is jelen voltak. A tengerészeti miniszter huszon­kilenc nagy hadihajót mutatott be a köz­társasági elnöknek és igy szólt hozzá: — Ezek minden pillanatban készen állanak a háborúra! Egy másik jelentés szerint Delcassé a flotta-gyakorlaton jelen volt szenátorok előtt igy nyilatkozott: — A hadihajók, melyeket önök ma délelőtt gyakorlatozni láttak, mind készen állanak arra, hogy esetleges háborúban azonnal reszt vehessenek. Én nem vagyok szemfényvesztő és csak olyan hajókat mutattam az ország­nak, melyek teljesen készen vannak a há­borúra. Innen van az, hogy például a „Viktor Hugó" nevű hajó, mely nincs hadi készen­létben, nem is vesz részt a flotta-szemlén. — Magyar miikedvelő társaság Versc­cen. Megírtuk, hogy Versecen „Deutsche Hoch­schüler in Ungarn" néven pángerrnán törek­vésű társaság alakult, amelynek az a kimon­dott célja, hogy estélyek rendezésének ürügye alatt német eszméket hirdessen és ennek a nemzetellenes propagandának híveket toboroz­zon. De Versee város hazafias, magyarul érző lakossága is öntudatra ébredt és felfogta a ve­szély jelentőségét, amely a magyarságot fenye­geti és ezért elhatározta, hogy magyar műked­velői társaságot alakit, amelynok tagjai lehe­tőleg minden ünnep- és vasárnapon magyar nyelvű műkedvelői előadást rendeznek, abban a reményben, hogy a város minden hazafias polgára tőle telhetőleg támogatja majd, a né­metség ellensúlyozására alakult műkedvelői tár" sulatot. — Homouiiai Albert meghalt. Tegnap éjjel a budapesti Szent István kórházban meghalt Homonnai Albert, dr, a jónevii, fiatal iró. Agydaganat ölte meg a jelentősen tehet­séges irót. aki még alig indult meg azon az uton, amelyre a vére, a rátermettsége és a lelkesedése vitte. Benne igen sokoldalú, a ritkaságig alaposan képzett iró hailgatott el. A temesvári reáliskolában érettségizett és nem sokkal később verskötettel került a nyil­vánosság elé. Két kötet verse jelent meg és a „Kagjdógyöngyök" cimü széles körben is­mertté és becsültté tette a nevét. Sok mél­tánylást kapott Sophus Miehaelis „Forra­dalmi nász" színmüvének poétikus, szép for­dításáért és tavaly nagy erkölcsi siker járt a Magyar Színházban előadott „Giges és Tudó" cimü, klasszikus tárgyú színmüve, nyomán. A folyóiratok és napilapok §ök no:, velláját és tárcáját közölték és minden egyes. Írása ujabb bizonysága volt gyors fejlődj Hfmfs At**ö!t§ tátífiiíusmVücsk, iUfs

Next

/
Oldalképek
Tartalom