Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-01 / 200. szám

isá ÜLÉ M DÉLMAGYARORSZAG 1911 szeptember 1 A miniszter köriilbeül igy felelt: — Igaz is, meg nem is. Az effektív deficit tényleg tiz millió frak vot. De a városi és állami fogyasztási adó- és jövedék révén a plnsz-bevétel ugyanazon évben 12 millió volt, város kereseti és fogyasztási forgalma pedig 150—160 millióval volt nagyobb az előző évinél, amiből az államra is jutott legalább tiz percent, a többi 130—140 millió azonban az iparosok és kereskedők fokozott keresetét képezte. Kicsiben állhat ez a szegedi kiállításra is. Nem akarom a közönséget és a várost e tekintetben illuziókban ringatni, de annyi bizonyos, hogy amit a város és az állam e kiállításra befektet, ezt más réven gyümölcsözőié g föltétlenül visszakapja. Bródy Sándor Szegeden. — Beszélgetés mindenről, meg egyről-másról.— (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön éjjel a Budapest felől robogó gyorsvonat ilusztris vendéget hozott Szegedre. Bródy Sándor, az európai Inevü magyar iró érkezett meg, liogy résztvegyen Lajos király válik és a Fejedelem cimü darabjainak próbáin és a bemutató előadásán. Az ilusztris (vendéget tisztelői a vasút állomásán fogadták és az ezüsthajú, de ifjú bohémlelkü iróval együtt maradtak egész a kora reggeli órákig. Ez a néhány óra éppen elég volt, hogy Bródy Sándor intim dolgokat meséljen el az ő igazán tartalmas életéből. Amit elmondott !és ahogyan elmondta, az csupa szin, csupa lázasan lüktető életigazság volt. Mély igazságok: bearanyozva az ő nagyszerű, kiváltságos bohémlelkének I csudás zománcával. Minden mondata, minden szava irói egyéniségének egy-egy jellemző vonása. Közvetlen őszinteséggel beszélt, minden póz nélkül. A kávéház füstös levegője, az éjszakai könynyelmii élet a legmegfelelőbb miliő volt, mikor a nagy magyar iró vallott. — Régi darabom premiérjére jöttem, Hukák, — kezdte a beszédét. — Igaz, hogy tiz évvel ezelőtt megbukott ez a darab a1 Nemzeti Színházban, de Németországban olyan sikere volt, hogy erős meggyőződésem lett, hogy a bukás ban nem a darab, hanem a közönség volt a hibás. Azóta változtak 'a viszonyok, az esztétikai izlés finomodott, az irodalmi irányzat is n\ás irányban halad. A szegedi közönség kritikájára bizom magam. Ha itt sikerül a bemutató, Budapesten is felelevenítem ezt a régi darabomat. — Miért nem Budapesten csinálta meg a reprizt? — kérdeztük az irótól. — A szegedi közönség is van olyan szakértő, mint a budapesti. Elvégre az egész mindegy. Fő az,'hogy most sikerüljön. Drukkolok egy kicsit. Nem is annyira az előadástól félek, mint a konferálástól. — A konferálástól? 1 — Igen. Egy meggondolatlan pillanatban megígértem Almássy Endrének, hogy a darabom bemutatóján konferálni fogok. Soha életemben nem szerettem nyilvánosan szerepelni. Nagyon rossz szónok vagyok, — szerénykedett az ezüstös hajú iró. — Emlékszem reá, hogy egyszer már szerepeltem nyilvánosan, mikor Vázsonyi Vilmost 'először választották meg a Terézvárosban képviselőnek. Akkor is ugy löktek fel a pódiumra. Arra már nem emlékszem, hogy a beszédem jól sikerült-e. de az bizonyos, hogy Vázsonyit megválasztották. Hej, de akkor még minden máskép volt, — legyintett a kezével mosolyogva 'a bájosan fecsegő iró. — Akkor még szép ember voltam, ha ^másnak nem, hát az asszonyoknak tetszettem. Néhány percnyi szünetet tartott Bródy, mert a szivarja nem akart szelelni. — Szivar nélkül nem tudok beszélni. A ropogós média megemberelte magát, és bodor füstöt fújva folytatta Bródy Sándor: — Azt hiszem, sikerül az előadás, — majd hirtelen egy egész más témára tért át: — Nagyon rosszul fizetik a magyar Írókat. — Még jó, ha fizetik, — jegyezte meg valaki ironikusan a társaságban. — Igaza van, — sietett válaszolni Bródy. — Nem is lehet megélni abból a rongyos kétszázötven koronákból, amit az ember egy novellájáért kap .A vezércikkeimet jobban fizetik, de azért is csak csekély háromszáz koronát kapok a Pesti Naplótól. Négy-ötezer koronánál egy hónapban alig kereshet többet a szegény Íróember. Pedig élni csak kell. — Bizony kell, sóhajtoztunk és arra a négyöt koronára gondoltunk, ami jelenleg is hiányzott a zsebünkből. — A Medikussal mennyit keresett mester? — kérdeztük felbátorodva az eddigi intim vallomásokon. — Nagyou keveset, a Vigszinháztól kaptam összesen — gondolkozott egy kicsit — huszonegyezer koronát. Ez semmi, remélem, hogy Németországban sokkal többel keresek ezzel a darabbal. Most Reinhardt is elő fog adni egy darabomat. Attól sokat várok. Már mégint a szivarral gyűlt meg a baja a mesternek. Mikor a szivarral befejezte komplikált puhitási gyakorlatait, mosolyogva kezdett bele egy egészen uj témába. A novelláiról kezdett beszélni. Meleg hangon emlékezett meg róluk, meglátszott rajta, hogy ezek az ő édes fiai. — Ez érdekes, figyeljenek ide. Van egy régi novelláin, kél iparosról szól, azzal kerestem hatezer markéit. De hogyan kerestem? — az benne a legérdekesebb. A Frankfurter Zeitung egyik számában megtaláltam ezt a két iparosról szóló novellámat. Jót nevettem a dolgon. Eszemben sem volt honoráriumot kérni érte. Már el is felejtettem a dolgot, mikor kimenteni Berlinbe egy ügyvéd barátomat meglátogatni, aki figyelmeztetett arra, hogy a német lapok tele vannak, az én novellámmal. Itt lehet pénzt szerezni, gondoltam és összegyűjtöttem a német lapokat. Száznégyben jelent meg a novellám. Az iigyvédbarátoni felszólította a német lapokat, hogy fizessenek. Per nélkül hatezer márkát kaptam értök. Jó üzlet volt. A mester nagyot csettintett a nyelvével, jól esett neki a visszaemlékezés. Majd nagyot sóhajtott: — Bizony a nagy pénztelenségben az is jól esett, ha a postás tiz korona tiszteletdijat hozott valamelyik apró német laptól, például a Köpenicher Zeitungtól, vagy mit tudom én, melyiktől. Az őszülő hajú, örökifjú iró jót nevetett ezen a viccen, majd minden átmenet nélkül a gyermekeiről kezdett beszélni. — A gyermekeimet Szegedre hozom, itt fogom őket iskoláztatni. Szegeden jó a levegő is, a koszt meg kitűnő. Nagyon szeretném őket valamilyen jobbfajta iparoshoz adni, Hogy lehetne ilyen helyet találni? — Hirdetni kellene valamelyik újságban. — Na, majd a Délmagyarországba ir maga egy ilyen apróhirdetést, — fordult felém mosolyogva Bródy Sándor. Az utcákon már dübörögve indultak útnak a tejes kocsik. Reggeledett. Bródy Sándor szívesen köszönt, el a kis társaságtól, az ajtóból még vissza is fordult: — A viszontlátásra fiukák. Iskolakönyvek féláron (

Az iskolák által hivatalosan előirt cikkek legolcsóbb beszerzési helye! • Ajándéktárgyak óriási választékban! ** II1IMI • • nincs kolera. (Saját tudósítónktól.) Sem a fővárosban, sem Újpesten nem volt ina sem uj koleraeset,, ami örvendetes bizonyítéka annak, liogy hatóságaink mind a két helyen szigorúan és gyorsan teljesítették kötelességüket A belügyminiszter, hogy a fővárost megvédelmezze az esel leges fertőzéstől, bizonytalan időre Zárlat alá helyezte Újpestet, ahonnan mától kezdve semmiféle ragályfogó és gyanús tárgyat nem szabad kivinni. Budapesten tegnap két gyanús beteget vittek be a járványkórházba, de mára kiderült, hogy hajuk nem kolera. Tegnap délután beszállították a járványkórházba Molnár János postaszolgát, a kolera gyanúja alatt. Molnár egy éjjel kiheverte a baját, kiderült, hogy egyszerű gyomorrontása volt, mire aztán ma reggel elbocsájtották a Gellért-kórházból. Egy másik koleragyanus. is szabadult ma a járvány szigetéről. Ez Varga Géza kispesti földmives, akit a Szent, István-kórházból vittek át a Gellértbe. Néhány napi megfigyelés után kiderült, hogy neki is gyomorrontása' volt. Ujabban gyanús eset sem a fővárosban, sem Újpesten nem fordult, elő. A kolera összevonta ijesztő szárnyait és remélni lehet, hogy elült . . . Ma délelőtt Vorng• Mátyás napszámos öröm völgy-utca 8 szám alatt levő lakásán rosszul lett, hányt. Bevitték a járványkórházba, de rögtön el is bocsájtották. 'Ugyancsak ma délelőtt szállították be a járványkórházba Molnár János tejkihordófiut, de őt, is elküldték, mert semmi baja sincs. Magyarevics Mladen dr tiszti főorvos kijelentette, hogy négy nap óta Budapesten nem fordult elő koleramegbetegedées. Kél, nap van még hátra, az inkubációs időből és ha ezalatt sem lesz ujabb megbetegedés, ugy a főváros koleramentes. A belügyminisztérium egy hatvan lapos füzetben összefoglalta a kolera ellen való védekezés szabályait s ezt a füzetet, megkiildötte szétosztás végett a törvényhatóságoknak. A hasznos könyvecske mindama intézkedéseket tartalmazza, amelyek a hatóságoknak koleraveszedelem idején tenniük kell, külön fejezetben tárgyalja a fertőtlenítést, halottak eltemetését, az orvosi vizsgálatot a folyókon való egészségügyi szolgálatot, s összegezi a koleráról való tudnivalókat. — Kérjük azokat a t. előfizetőket, akik a lapoj nem kapják pontosan, hogy reklamációjukkal a kiadóhivatalhoz fordulni szíveskedjenek. Telefon, szám 836. — Olaszok Kossuth Lajos emlékének. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának tegnap délután a képviselőházban megtartott ülése után a csoport tagjai egy ideig még együtt maradtak, hogy az elutazás dolgát megbeszéljék. A képviselők ez alkalommal örömmel fogadták Kossuth Ferencnek azt a hirét, hogy a turiniak kezdeményezésére Turinban, Milanóban, Florencben és a nagyobb olasz városokban mozgalom indult meg, amelynek az a célja, hogy Kossuth Lajosnak mauzóleumában az olaszok művészi emléket állítsanak föl. Az olasz városok közül többen ötszáz-ötszáz lirát küldöttek e célra a turini bizottságnak. hötiyv- és papirkereskedésében SZEGEDEM Kíauzál-tér és Kárász-utca sarkán a Kossuth-szobor átellenében. TELEFON 371. 4vár !ep z