Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-05 / 203. szám

2 Justh, az agitátor. — Népies hangon Kolozsvárott. — (Saját tudósítónktól.) Változnak az idők — megváltozunk mi is: ezt az általános köz­mondást alkalmazni iehet most különösen Justh Gyulára. Mert alapjában, egyénileg nem változott semmit. Amilyen volt — olyan most, — de cselekvéseiben, tetteinek külső -megnyilvánulásában óriási változást vehe­tünk észre, ha csak rövid pár évre tekintünk •vissza Justh pályafutásában. Elmondtuk már mi is, de elmondta más is, Tbogy Justh Gyulát és társait nem vezérli be­csületes szándék. Tetteit nem a haza, a nem­zet üdvéért követi el, hanem hatalmi vágy­ából, mert kormányra akar kerülni. Ez a szent dél, melyért oly kitartóan küzd. Nem oly régen még hatalmon volt Justh Gyula. Akkor eszébe sem jutott a nemzet sorsán könnyiteni. Ellenkezőleg, hozzájárult a kvóta felemeléséhez, a legszolgaibb aláza­tossággal hordottak mindent Bécs lábai elé. Az általános titkos választói jogért sem fájt még akkor a feje. Akkor, abban az időben Justh Gyulának is hazátlan bitangok voltak x.a szocialisták. És most? Ma, Justh Gyula az általános dtitkos választójog vezére. Justh Gyula az -utca hőse. \ Most Justh szónokol az utca népének. Imigyen szóla Justh Gyula a Kolozsvárott vasárnap tartott függetlenségi népgyűlésen: — Ha majd titkos lesz a szavazás, akkor -— jól tudják — minden presszió, minden vesztegetés, etetés, itatás kárba veszett fá­radtság lesz, mert ugy is érvényesül a nép igazi akarata és ha velünk van a nép, velünk van az Isten, ki lehet akkor mi ellenünk? És hallgatják a független elvtársak. Justh 'Gyulának sikerült elérnie a szocialistákkal való kompromisszummal, hogy van közön­sége, amely hallgatja. A szocialistáknak már meg van a kipróbált módszerük arra, hogy hogyan kell az elvtársakat összehozni. És most értékesitik ezt a tudományt Justh Gyula javára. Liferálnak neki publikumot. Türelmes, jó publikumot, mely mindent be­vesz, mindent meghallat, még Justh Gyula politikai beszédeit is. Eddig gyönyörű szép. Kolozsvárott ugy népieskedni, mint Justh tette, mesebeli. De — Dehogy! Nagy a riker — válaszolta Márkus Emma. És én mégis éreztem, hogy ominózus bu­kás lesz a vége. Az is lett. Ne higyjék ám azt, hogy ón belenyugod­tam abba, hogy én vagyok a hibás, Sőt még most se azt gondolom. Voltak már életem­ben sikereim is. de mondhatom önöknek, hogy a bukás ós a siker között nem sok a különbség. Ennek is meg annak is az volt a vége, hogy megfájdult bele a fejem. Mikor a darabom a Nemzetiben megbukott, a Hungáriában lcószáz térit,ékes vacsora volt, ahol természetesen egy lélek sem jelent meg. Még ón se mentem el, hanem egy egész fia­tal irótársammal Molnár Ferenccel egy kis korcsmában megvacsoráztunk, ahol persze én szörnyen dicsértem a darabom. Mert ez már ugy van, ha bukunk, hát azt mondjuk, derék legények vagyunk ; ha nem bukunk, akkor nem is dicsérjük magunkat, mert a siker már úgyis meg van. Vacsora után hazamentem és lefeküdtem. Soha korábban nem feküdtem ie. Életemben először éjfél előtt ós még azt is elhittem, hogy most már igazi iró vagyok, a bukott darabról meg azt hittem, hogy jó. Pedig az újságok csúnyákat irtak rólam. Lehordtak, mintha csak kanalat loptam volna, legazem­bereztek. Ez már nem fájt és most sem va­gyok szomorú; a második bukásnál csak azon töröm a fejemet, mi adja önöknek igy együttesen azt a hatalmas kritikai erőt? Nem olvastak többet, nem láttak többet, mint ón. Jólehet, hogy én láttam többet ós D2LM AGYARORSZÁG — —— •-• j • • akkor Budapesten miért erősitette meg Justh Gy ula szövetkezését Kossuth Ferenccel, ami­kor ez az általános titkos választói jog ellen kitört? Vájjon miért?! Ja, mert akkor Justh Gyula beszélt a politikus. Most Kolozsvárott pedig az agitátor beszélt. Mert Justh Gyula ilyen sokoldalú, igy tart lépést a — magyar politikával. A parlamenti helyzet. — Mi fog történni az ősszel? — (Saját tudósítónktól.) Justh Gyula vasár­nap Kolozsvárott beszédet mondott, melyben már unos-untig ismert témáit ismételte: a vá­lasztói jog legradikálisabb tormáját dicsői­tette és készségét hangoztatta hogy az idő végtelenségéig technikázzék. Erre a sivár és inpolitikus beszéde mintegy válaszképen hangzik Tisza Kálmán grófnak nagyszalontai beszámolója, melyben oda konkludál, hogy a technikázó ellenzék sehogy sem akar észre­térni és könnyelműen tulteszi magát az or­szágnak a kerékkötés ellen megnyilatkozó közhangulatán, ugy nem fog egyéb hátra­maradni, mint hogy a'többség a házszabá­lyok szigorítása által igyekezzék érvényt szerezni akaratának. ^ Tisza Kálmán beszéde csupán egy igen tiszteletreméltó magánvélemény ugyan, de igen nagy súlyt ad neki az, hogy sok mil­liónyi ember véleményének ad kifejezést. A kormány ez idő szerint az obstrukció ellen semmiféle támadó akciót nem tervez, mert a miniszterelnök, — vértezve a király bizalmával és támogatva az ország közvéle­ménye által — szenvedély nélkül való nyu­galommal időt enged a közvélemény minél erőteljesebb kialakulásának, melynek nyo­mása alatt esetleg az ellenzék végre be fogja látni, hogy néhány tucatnyi ember egy egész ország akarata ellen büntetlenül nem hada­kozhatik. Joggal tarthat azonban tőle az el­lenzék, hogy ha a hurt tulfesziti, végre is a közvélemény nyomása fogja a többséget arra szorítani, hogy akaratának a passzivitás ha­tárain túllépve, érvényt szerezzen. A Neues Wiener Tagblatt vasárnapi száma Mi fog történni Magyarországon? cimen részletesen foglalkozik az aktuális politikai helyzettel s az udvar intencióiról pontosan mégis önökben van az a misztikus kritikai erő. Most már hiszek önöknek ós nem is vi­tatkozom többet önökkel. Nem kérem még egyszer a közönség bírálatát. Nekem már fiaim vannak. Majd ha azok megnőnek, nagyok lesznek és a láda fiá­ban kutatnak valami riadni való után, hát lehet, hogy újra a kezökbe akad ez a kis darab és újra elhozzák Almássy Endre fiá­nak, aki akkor már színigazgató lesz, mert az ilyen állás öröklődik. És ugy harminc év múlva, mikor már nagy szinház lesz Sze­geden. A karzaton, ahol most a nép, az én kedves barátom szorong — az isten áldja meg őket ebben a nagy melegben — egye­temi hallgatók ülnek, mert már akkor lesz Szegeden egyetem. És a hölgyek, kiknek az arcán még a tavaszi hajnal ül, akkor ősz bajjal majd arra fognak visszaemlékezni, hogy járt itt egy­szer egy őszbeborult ember, aki megjöven­dölte, hogy ezt a két kis darabot még elő fogják adni a szegedi szinházban Almássy fiának az igazgatósága alatt. Ebben a nagy melegben azt hiszem, épen elég volt már a beszélgetésből. Egy komoly sava és borsa azért mégis van annak a két kis darabnak, amit hoz­tam. Önök többet láttak egy rossz darabbal és kaptak egy buzgó apostolt a szegedi egyetemért való nagy harcban. Azt hiszem, nem haragszanak a cseréért. Ami a szép leányok kritikáját illeti, attól már nem is félek, mert ők sohasem haragudtak még az egyetemre. 1911 szeptember 5 értesült személyiség érdekes közlései alapján feltűnést keltő módon vázolja a koronának az obstrukcióval szemben való állásfoglalását. — Ha Héderváry gróf mondja a cikk, e hónap közepén ö felségénél kihallgatáson fog megjelenni, ez egyáltalában nem abból a cél­ból történik, hogy bárminő uj javaslatot ter­jesszen a korona elé vagy az uralkodó kiván^ ságait vegye tudomásul a magyar politika vezetésére nézve. Héderváry gróf a nyári szünet után pusztán azért jelenik meg ő fel­ségénél, hogy a magyar politikának a szi­nen és a kulisszák mögött történt egyes ese­ményeiről tájékoztassa. Uj rendelkezésre a magyar kormány fölfogása szerint szükség nincsen és ami a koronát illeti, ez már is tu­datta Héderváry gróffal, hogy a maga részé­ről semmi módon nem óhajtja befolyásolni a magyar miniszterelnök politikai vezetésének módját. Hamis a magyar ellenzéknek a számitása. és nevetséges, ha Justh ur azt álitja, hogy szeptember második felében a királyhoz hiv­ják kihallgatásra, hogy az általa okozott obstrukciós válság megoldására hivják föl és esetleg a kabinetbe bevegyék. Amig Héder­vári gróf, aki semmiből pártot teremtett, aki a bankelkülönités I Erisz-almáját korona és nemzet között eltüntette, nem tesz ő felségé­nek javaslatot valamelyes ujabb lépés iránt, addig a korona részéről sem várható ujabb rendelkezés. S még komoly válság esetén is a király csak ama férfiak tanácsát fogja meg­hallgatni, akiknek meghallgatását Héderváry. gróf fogja neki javasolni. De ide még koránt­sem fejlődött a helyzet és eddig még nagy utat kell megtenni. Ha majd a helyzet meg­érlelődött, Héderváry gróf bizonyára meg fogja tenni az uralkodónak megfelelő javas­latait és a királytól kétségtelenül ép ugy meg fogja kapni a házföloszlatásra való jóvá­hagyást, mint az esetleges kompromisszum­hoz való hozzájárulást. És ha már kompro­misszumról van szó, megállapítható az is, hogy az irányadó udvari körökben uralkodó fölfogás szerint a véd erő javaslat ok módosí­tása teljesen ki van zárva. Az, hogy valamely ellenzéki párt bevonassék a kormányba, nem szükséges és sohasem is vették tervbe. Tisza Kálmán beszámolója. Nagy­szalontáról jelentik: Tisza Kálmán gróf, aki Árpádon már egyszer igen határozottan s komoly beszédben kelt ki az obstruáló füg­getlenségiek ellen, vasárnap kerületében, Nagyszalontán, beszámolót tartott. A beszá­molón, melyen több munkapárti képviselő vett részt, Tisza Kálmán először a ház­szabály revíziót sürgette. Sajnálja, hogy be­számolóját nem kezdheti azzal, hogy ez a házszabályszigoritás már meg is történt. — Az obstrukció önző célból, tisztán ha­talmi érdekből indult meg, — mondotta, — hiszen az ellenzék komolyabb elemei a véd­erőjavaslatok bizottsági tárgyalásainál ma­guk is elismerték, hogy a katonai javaslatok jók és tartalmilag nem is kifogásolhatók. Azt hiszik, hogy ezt a kormányt is megbuktathat­ják obstrukcióval, mint a régebbieket. De az ország nem ül fel az ámításoknak, a munka­párt pedig egységesen és tömören áll a kormány mögött. Ha már nem kezdhette meg a többség a munkát egyenesen házszabály­szigoritással, ami szerinte a leghelyesebb lett olna, most egyelőre várni kell, hátha a komolyabb hazafias belátás úrrá válik az ellenzéken. De ennek a türelemnk nem szabad gyöngséggé faj-ulnia és a,többségnek köteles­sége bármely alkalmas eszközökkel rendet teremteni. — Szeretném — úgymond végezetül, — ha kényszereszközök alkalmazására nem ke­rülne a sor, de ha kell, nem habozom egy percre sem igénybe venni azt az alkalmas eszközt, mellyel a többség akaratát érvénye­síthetjük. A beszámoló után táviratilag üdvözölték a miniszterelnököt és a kormányt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom