Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1911-09-03 / 202. szám
16 DÉLMAOYARORSZÁQ 1911 szeptember 3 dését célozza, hanem csupán csak kifejezője lehet, mint egyáltalán minden társadalmi jelenség,, a maga korának. És még csak az sem különös a német táncmommsenek határozatában, hogy ezt az elementáris igazságot ők nem vették észre. Mert, hogy nagyot ugrottak egyet az erkölcs felé, leesett a szemükről a pápaszem és ki látja meg, még ha német is, okulár nélkül az igazságot? A feminizmusról. Irta Ádám Éva. Csakugyan: ez furcsa szó. Elbolonditotta az embereket. Igaza van Hadnagy Istvánnak, aki ezt a fogalmat kétfélekép körvonalazta. Feminizmus mindig volt és mindig lesz. Volt; kellett lennie, mióta csak nő és férfi él e világon s mióta e két lény emberi öntudata kitisztázta, elrendezte az életet. Mindenesetre csakis fejletteb kultura mellett válhatott jelentőssé az asszonyi lélek megmozdulása, mely egyúttal hadat üzent sok régi regének s vele a trubadurok szentimentális világának, amely a nőt beparancsolta egy-egy mohos várkastélyba, ahol csipkerózsa módjára aludt a lelke, az esze, az emberi öntudata. Aludt, — amennyiben nem -volt szabad jelét adni ébredésének. Pedig, hogy élt, hogy dolgozott, hogy akarata volt, az átviláglik történelmi idők ködén is. Mindenkor a maga társadalmi viszonyai között, annak izlése szerint nevelt magának jellemeket, kiválóságokat, ugy az asszonyi, mint a férfivilágból. Voltak idők, melyek a martirokat, a szenteket alakították. És jöttek sorban a harci riadók, melyek talán máról holnapra teremtettek történelmi hőst. A nőnek mindenütt a férfivel és az ö korával kellett haladnia és nem volt bün, mikor a tavaszi vadrózsa módjára kúszott föl a komor várfalakra egy Dobó Katica, egy Zrínyi Ilona és mind, akiknek nevét följegyezte a történelem. Csak magyar dolgokról beszélek. Vagy bün volt-e a Lorántffy Zsuzsánnak lelki ébredése? Bizonyára nem, mert valamikor az elemi iskolák olvasókönyvei ugy állították őket elénk, mint követendő példát. Szegény magyar gyermekem, csúnyán járnál, ha a példának adott nagyságokat akarnád követni 1 Azok az idők, mely ilyen nagyságot követelt, régen elmultak. A te erődnek, a te testi, lelki kiválóságaidnak csak akkor .van értéke, ha a mai kultura keretében tud megnyilatkozni. Ma más kötelességek várnak az emberre. Ma nem öltözik száz kilós vértekbe, sisakokba a férfi, mert összeroppanna benne a gyönge teste. Ma a technika és a haladás szellemi értékeket kell, hogy kiváltson az ő embereiből, különben felesleges különccé válik az egyetemes életben. Hát nem nevetségesen naiv ellentét volna-e a tnodernlelkii és idegzetű férfi mellett a mult századok asszonya?! Világos, hogy lelkileg minél nagyobb a távolság a férfi és a nő között, annál nagyobb a meg nem értés. Ha a régi kornak szabad volt kialakitania a vezető nőkaraktert, miért nem szabad a mai nőnek ama céljáért küzdeni a férfivel egyetemben?! Feminizmus alatt ugy általában a laikus, a nő uralomra jutását érti. Nohát kérem az csakugyan sohase virágzott szebben! A nő a társadalom illúziója. Úszik a felszínen, mint egfy rózsaszínű hah. ö teremti meg" az etikettet, a divatot, a zsurt, a'pletykát. Neki kell uj ruha, uj kalap lépten-nyomon. A mai nőtipusról beszélek általában, nem azokról a szent asszonyokról, akik itt-ott a lelkiélet és intelligencia magaslatán mindezekről lemondva is nagyok, egészek, egyéniségek? De általában a mai nő alig egyéb tehernél, aki a házasságban félannyi örömet se ad a férfinek, mint amennyi bájt, gondot, kellemetlenséget. Miért? Mert lelkileg műveletlen. Nem azt a műveltséget értem én, mely egy-két nyelv elhadarásában végkimerül ts amely egy Wagner-darab eljátszásában eléri a zenitet. Nem azt az elsőséget, mely suliogó selyem alsóban látja ezt a kialakitva: sem azt az előkelő eszeveszett erőlködést, mely nem tudja, hogy a tekintetesből fölfelé milyen cimet állapítson meg önmagának; sem nem azt az előkelőséget értem, mikor hátraszegett fejjel várjuk, megdermedt affektálással, hogy előbb az a másik köszönjön! Nem kérem! ezeknek az úrhölgyeknek ne adjanak meg semmi jogot. Azt is vegye el tőle a férfi, amit eddig kivívtak, vegyék el, mert fejletlen gyermeki lélekre nem szokás problémát hizni. Vegyék el a szabadságait, mert nem tudja helyesen használni. Vezessék, támogassák, mint a gyámoltalant. De szeretettel vezessék, hogy hátha valahogy meglátja az ő lelki eltévelyedéseit. Erélyes legyen a férfi! Hogy véget vessen a sok kifriznrázott fejben a „részeg illnziók"-nak! Hogy megszűnjék az egész társadalmat behálózó nyálkás, nyavalyás betegség, amely mindenkit a hazug előkelőség posványába fullaszh AmiKor feminizmusról olvas a szegény emlő, valahogy rnind'g erre a szerencsétlen nőf.pusra gondol mindenki. Ennek az eszmének a beteg, bolond kinövéseit látja; a verekedő snífra; ettek lelkét érzi és a legműveltebb ember se tud egyebet érezni gúnynál, tréfánál. Az volna a legszerencsétlenebb dolog, ha ezeket a műveletlen lelkű, előkelőnek látszó nőket beleszahaditanák a társadalomba; ha joguk is volna rá, nemcsak akarásuk, hogy másokat irányítsanak. Aztán meg van az a bájos, kedves nőtípus, melynek önállósága, akarata talán nincs is. Végzi a maga dolgát, süt, főz, gyermeket nevel s boldog, ha egy uj ruhát kap. Igénytelen kis lelkek, akiknek mindig meg van az a nagy érdemük, hogy ha soha egy tettel, egy gondolattal előbbre nem is vitték a kultura fejlődését, de legalább békés, nyugodt lélekkel várják a sült galambot s nem akadályoznak mást a ráeső munkában. Ezek előtt a nők előtt tisztelettel hajtok fejet, jia a maguk kicsiny, de fontos föladatát elvégezték. Ismétlem, kedves Hadnagy István, hogy irtózom minden feminista mozgalomtól, melyet életismeret nélkül, a szabadság okszerű fölhasználása nélkül, emberi hiúságra, feltűnésre, divatra és félmii vei tségre alapit bárki! Utálom és szégyenlem a feminizmus vad hajtásait. Irtózom az eszközeitől, mely extravaganciákban szónoklatokban, férfias allűrökben akar kitörni. Nem akarok személyes vonatkozást elegyíteni szavaimba, de tiltakoznom kell lelkem egész felháborodásával, ha bárki is ebbe az ellenszenves nőtipusha akar beosztani. A munka: okos ember szemében csak rokonszenves lehet mindig. És én csak dolgoztam. Sokkal többet, mint sok-sok nő. Dolgoztam az irodalomban, az iskolában, a közéletben. Kérdem az okos embert, a feleletre hivatott embert: hogy ez bün? Hogy ez tilos? Hogy visszaparancsolhatja ezt bárki is, csak azon a cimen, mert nő vagyok?! Visszaparancsolhatja bárki is, amikor becsülettel elvégzem, amit vállaltam?! Elvégzeni többszörös fáradtság árán; akkor, amikor más pihen. Könnyebbség okáért beszéltem első személyben, de a témám, a célom általános. Az: hogy tisztelettel hajlok meg a nemes feminizmus előtt. Bűnt követ el a magyar társadalom ellen férfi és nő, akinek lelke munkára hivatott, és tétlenül pihen, ts bűnnek tartom, ha akár a férfi, akár a nő hiúságból többet akar, mint amire teremtetett. J>z egészséges, a becsülees feminizmus, sohase lesz kárára a magyar társadalomnak. Dolgozó nő nem lehet szégyenére se egy ismerős körnek, se egy országnak. Az a nő, aki nemcsak az önmaga kis világát uralja, hanem felöleli a lelkével az élet lényegét, aki megérteni igyekezik emberi és társadalmi kötelességeit, aki nagyobb stilü lelki életet akar és tud élni: az csak dolgozzék! Használja föl ezt a szép erőt ott, ahol él, olyan viszonyok között, hová sorsa rendelte. Családban, vagy közéletben. Ne vonuljon vissza csak azért, mert véletlenül nő. Nos, Hadnagy István, ngy-e, hogy nem vagyok ellensége az okos, a becsületes törekvéseknek? Csak azt a félreértett, furcsa feminizmus nevet nem szeretem. Nem régen mondottam ezt az országos nevű „Szikrának" (Teleky grófnénak) és Pataj Sándor dr-nak, akik pár hét előtt a stockholmi kongresszuson képviselték a magyar feministákat. Legyen nyugodt, Hadnagy István. Magának van igaza. A gondolkozó nőre, a dolgozó nőre szükség van, mindenütt a világon. Talán nem mindenki nézi szives'en őket, de azt hiszem, okos ember sohase lehet ellensége. Legyen nyugodt, Hadnagy Itván, hogy mindig azok közt fog látni, akik másokért dolgoznak. Ha kicsiny dolgok meg nem kőik a kezemet, a lelkemet, akkor én tovább megyek a megkezdett uton. Hála istennek, sok bizonyítékom van arra, hogy messze visz ez az ut és hogy sokkal meszszehh hallik a szóm, mint ahol a liáromszéki hegyek-völgyek virulnak. loQfnhö, le&oic GRAMOFONOK kerékpárok, varrógépek és hozzávaló tü és tünélküli lemezek kedvezó' részletre is beszerezhetők. Összes alkatrészek állandóan kapható. jUT" Nagy javlté-mtthely. KELEMEN MÁRTON ezelőtt KLEIN ÉS TÁRSA Oroszlán-utcában. Árjegyzék ingyen és bérmentve. i í 1 9 l \ 1 9 3 i Í l « f 1 * • $ 9 f 9 t .9 t i 9 9 •# i i 9 9 i t í I I Jóság, 9 * t 5 $ i 9 I 9 9 i % ! * kell a szappan összehasonlításinál és bevásárlásánál ügyelni. A világ egy szappana sem éri el a Schich* szarvas szappanát minden jó tulajdonságában, tiszta^ ságiban, mosóképességében, lágyságát Pt) ban és olcsóságában. i i i i