Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-26 / 220. szám

1911 szeptember 26 ^ DÉLMAGYARORSZÁQ Tóth Józsefné, Haiiser ív. Síz • '. Mogán Kamii, Mander Terike és Kiss Kar -é '."rédkeztek. ügyes diszitésével ke.." : "•'n> iu- • •••'.' ' • ; il Yésziís Laji .-.íié, Keli* Jaké ont, .".'. talné, Bödön Nándorné ói " -)<'- ,ié példaadása után Neupauer Erasike, Hahná nővérek, Horváth Vilma, Ágocsi Juci, Kiss Anna, Fritzner Paula, Menner Ibolyka, Böröcz nővérek, Kovács Terike, Pick Elzuska, Schvare Erna, Molnár Margit, Frekot nővérek és Gémes Rózsika értek el szép sikereket. A mustos sátorban is nagy volt a forgalom, ahol egy bájos budapesti úrasszony Eisner Návay Ilonka vezetésével Oleinik Margit és Bertuska és Szerafin Gizi mérték a jóizü, nedűt. Gyönyörű volt a tizenegy órai szüreti felvonulás, amelynek pompás összeállításáért külön dicséret illeti a rendezőséget. A menetet két szüretelő magyar nyitotta meg lóháton. Ezután következett a szőlőlugassá varázsolt hatalmas kocsi, amelyen Baclius trónolt korsóval kezében. A menetet Erdélyi Kálmán zenekara zárta be. Délben a honvédzenekar hangversenyezett. A délutáni folytatást megsemmisítette az eső. Akadtak ugyan buzgó úrhölgyek, akik a kellemetlen időben is sokáig kitartottak az urnák mellett s csak akkor távoztak, mikor az idő jobbra fordultához nem volt már remény. A gyűjtés eredményéről nyilvános számadást fog adni a rendezőség. Gyilkosság a szegedi Csillagbörtönben. — Rabmerénylet a börtönőr előtt. — (Saját tudósítónktól.) Kinos szenzációja van a szegedi Csillagbörtönnek. Vasárnap reggel az egyik rab hasbaszurta a társát, aki most utolsó óráit éli a közkórházban. Krock Nagy Miklós a merénylő rab neve, aki többrendbeli súlyos testisértésért öt évi büntetését tölti a Csillagbörtönben. Az áldozat Takács József, aki haláltokozó súlyos testisértésért lakója a börtönnek. A merénylő rab Gál Sánáor börtönőr előtt szúrta hasba a társát. A börtönben fanyelű, tompa pengéjű kés van használatban, amelylyel súlyosabb sérülés nem ejthető. Az étkezésnél azt használják a rabok. A merénylet azonban csontnyelü, rézveretii, éles pengéjű késsel történt. Krock Nagy Miklós már évek óta ezt a kést használta. Csodálatos körülmény, hogy a felügyelő börtönőrnek erre nem terjedt ki a figyelme. Ez a rabmerénylet páratlan a börtönök krónikájában Civakodások, könnyebb természetű fegyelemsértések elég gyakran előfordulnak kivétel nélkül minden börtönben. Rabgyilkosság azonban, amelynek a börtönőr is szemtanuja, a legkivételesebbb eset. Nem vádoljuk a börtönigazgatóságot. Miiller Mór börtönigazgató minden tekintetben korrekt ember, akinek a gondosságához szó sem férhet. De ténv az, hogy a börtönben mulasztás, bűnös könnyelműség történt, amelynek kiderítése a legszigorubb vizsgálat kötelessége. Részletes tudósításunk a következő: A börtön 71. számú cellájában voltak elhelyezve Krock Nagy Miklós, Takács József, Nagy Kálmán és Dunai Imre rabok. A fölügyeletet Gál Sándor börtönőr végezte. Krock Nagy Miklós többrendbeli súlyos testitésért négy év, tizenegy hónap és egy napi büntetését tölti, iTakács József halált okozó súlyos testisértést két évre és nyolc hónapra ítélte a nagybecskereki törvényszék. A másik két rab is súlyos testi sértésért van elítélve. Krock Nagy Miklós már három évet, '•Takács j József pedig másfél évet töltött ki a büntetéséből. Takács József három hónappal ezelőtt került a 71. számú cellába. Kifogástalan viseletű rab volt, soha nem követett el fegyelemsertest. Krock Nagy Miklóst kötelkdő természetű rabnak ismerték, akin semmi megf nem észlelt tálta a i :. ' 'kür azonban nem Durva hangon pr' kouni. ozombaton délután különösen elemében volt Krock Nagy Miklós. Duhajkodott, alig tudták lecsendesíteni. Az egyik rabot, Dunai Imrét, átkísérték a börtön újtelepére. A rnenázsija a cellában maradt, amit Krock Nagy Miklós elakart fogyasztani. Takács figyelmeztette, hogy ebből kellemetlenség származliatik. — Ne nyúlj a máséhoz — mondta. — Mit, te akarsz engem figyelmeztetni? Ki vagy te? Vigyázz, nyomorult, én már egy embernek kiszúrtam a szemét! ]— felelte durván Krock, aki percekig nem hagyott föl a szidalmazásával. Szombaton este Takács bepanaszolta az esetet Kardos István börtönőrmesternek. Arra kérte az őrmestert, bogy egyiküket helyezze más cellába. Vasárnap reggel értesítették Krockt, bogy a civakodások miatt a 69. szánni1 cellába helyezték át. Erre boszut forralt Takács ellen. Vasárnap reggel nyolc órakor, amikor a rabok a í miséről visszatértek a cellájukba, Krock !is a régi cellájába tartott. Kivüle Takács József, Nagy Kálmán rabok és Gál Sándor börtönőr voltak még a cellában. Alig beszélgettek néhány pillanatig, , Krock előrántotta élesre fent kését és nagy erővel Takács József hasába \szurta. A szerencsétlen embernek kifordultak a belei. íA merénylet olyan gyorsasággal történt, hogy a börtönőr, aki akkor épen az ajtóban (állott, nem akadályozhatta meg. — Most megkaptad a magadét kutya! — mondta Krock és dühös pillantást vetett az áldozatára. A merényletről azonnal értesítették Miiller Mór börtönigazgatót, aki a gyilkost vasraverette. Takács Józsefet a rabkórházba Regdon Sándor dr börtönorvos megvizsgálta és intézkedésére még vasárnap reggel beszállították a közkórházba. A kórházban megoperálták, a sérülése azonban olyan súlyos, bogy nem lehet megmenteni az életnek. Takács Józsefet vasárnap este hallgatta ki a kórházban Magyary Lajos dr. vizsgálóbíró. Hétfőn délelőtt Bezdán János bortönlelkész meggyóntatta. A merényletről Miiller Mór börtönigazgató a következőket mondotta: — A rabmerénylet, sajnos, megtörtént. Eddig példás rendet tapasztaltam a börtönben, az ellenőrző hatóságok sem találtak soha semmi kívánni valót. Az esetről bővebben nem nyilatkozhatom, nem akarok elébe vágni a vizsgálatnak. Ha valakinek a részéről mulasztás történt, azt szigorúan meg kell torolni. Egyebet nem mondhatok, engem is kellemetlenül érintett, mondhatnám kínosan meglepett az eset. A Délmagyarország munkatársa fölkereste a kórházban Takács Józsefet, aki a következőket mondta: — Kíméletlen, durva embernek ismertem Krockot, de ilyenre még sem mertem gondolni. Féltem tőle, az igaz, azért is kértem a börtönőrmestert, liogy egyikünket helyezzen más cellába. Szombaton délután leszidott, mert figyelmeztettem, hogy ne nyúljon más rab menázsijához. Vasárnap reggel, a mise után, amikor értesítették, hogy más cellát jelöltek ki a számára, a börtönőr előtt kasbaszurt. Nem a rabkés volt nála, az fanyelű és tompa, hanem a civilkése. Én három hónap óta voltam vele egy cellában, azóta mindig azt a kést láttam nála. Különösnek találtam, de nem szóltam, vártam, amig más észreveszi. Én nem akartam vele civakodni, megjártam már egyszer, elég volt . . . f * ' 1 itdil!/ i ( » I < . - W _ , \ 3n. Széleiy Kihüijj _ (Saját tudósítónktól.) Székely Mihály, zi leghíresebb magyar aviatikus, október közepetáján repülő napot rendez Szegeden. Ez az esemény a magyar aviatika felé tereli Szeged/ közönségének figyelmét. Lehetetlen észre nem venni azt a fejlődést,, amely a magyar aviatikában tapasztalható... Néhány hónappal ezelőtt még „guruló aviati-kusok"-nak gúnyolták azokat a fáradhatlart magyar mérnököket, akik repüléssel próbálkoztak. Ma már nem ott tart a magyar aviatika. Diadalmasn szelik át a levegőt és a magasban repülő gép berregése a tömegpk ezreit, készteti üdvrivalgásra. A repülés látványa olyan kivételes- élvezet*., amelyben csak ritkán részesülhet a közönségj. Minden áldozatra érdemes. Székely Mihály neve föltétlenül garancia arra, hogy zavartalan lesz ez az élvezet. A legsikeresebben- szereplő magyar aviatikus. Alig néhány- héttelezelőtt az Az Újság példányszámaival repült Budapestről Győrbe és a közönség ujjongása kisérte a magyar aviatikus útját. Sőt tudvalevőleg többször megtette a Budapest—Bécs ; között való légi utat. Ennek a szegedi repülésnek különös jeíen- • tősége is van. A magyar aviatika fejlődését az anyagi eszközök hiánya hátráltatja. Segélyszavukat nem méltányolta, nem értette meg. a magyar társadalom. Csak most mozdult meg a közönség néhány lelkes ember agitációjara. . Az Újság szerkesztősége gyűjtést indított a magyar aviatikusnak, amelynek már eddig is jelentős eredménye van. A magyar vidéknek is meg kell már mozdulni végre a magyar aviatika fejlődése érdekében. Székely Mihály repülése kedvező alkalom arra, hogy a Szeged társadalma is-fölemelje a szavát. •— A csanádi főispánság. Aradról jé— jelentik telefonon, hogy Csanádmegye főispánja: Jakabffy István lemondott s helyébe Szojka Kálmán, a nagylaki kerület munkapárti képviselőjét nevezi ki a kormány. Szolka Kálmán főispáni kinevezéséről már egyszer hirt adtunk a Magyarország cimii elleni zéki napilap nyomán, amely azt irta, hogj Szojkát a szegedi és csongrádmegyei főispánságra fogják kinevezni. Már akkor megbízhatatlannak tartottuk a Magyarország értesülé< sét és rámutattunk arra, hogy lehetetlen kombináció a hir ebben a formában. Szajkat Kálmán csanádmegyei főispánná való kinevezésével a szegedi főispánságra való. mindem kombináció megdől tehát. L — GInttfeleer püspök Szegeden. Megírtuk, hogy Glattfelder Gyula csanádi püspök október elején ellátogat Szegedre, liogy itt az uj rókusi templomot fölszentelje- ós Vásárhelyi József címzetes kanonokot a plébániai hivatalába beiktassa. A tanács előkészületeket tesz a püspök fogadására, akit a katolikus hivek is ovációkban fognak részesíteni. A rókusi templom fölszentelésének kizárólag egyházi része október elsején reggel hét órakor kezdődik s eltart körülbelül tiz óráig. Ekkor ünnepi nagymise lesz, amelyen a hatóság képviselői is jelen lesznek.. A mise keretében lesz Vásárhelyi József beiktatása. A tanács bizottságot küld ki, amely a várost, mint kegyurat a beiktatásnál képviselje. A törvényhatósági bizottságot Ne-" mecskay István és Funák Károly fogják képviselni. A nagymise ntán a város megvendégeli a püspököt és a vele érkező vendégeket. Az ünnepi lakoma az Otthoniján lesz délután két órakor. Este a püspök vísk szautazik Temesvárra. — Kitüntetések. A király Illés Olivér szat mári árvaszéki ülnök és Holczmann Lajós ilr nagybicskei ügyvédnek'a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, Koller Imréné, született Millasevits Vilmának, a bajai katolikus