Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1911-09-23 / 218. szám
1911 szeptember 23 A házigazda gyilkosa. - Podolszky Mihály az esküdtbíróság előtt. — (Saját tudósítónktól.) Ez év március 23-án este történt Rókuson, a Szatymaz-utcában, liogy Domonkos Márton ismert szegedi háztulajdonost holtan találták meg az utca közepén. A nyakán szúrástól eredő mély seb tátongott, amelyből csurgott a vér. A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy Podolszky Mihály tizenhét éves fiu a gyilkos, akinek a szülei Domonkos Márton Szatymazutcai házában laktak. A gyilkosságra vonatkozólag a nyomozás a következőket állapította meg: Podolszky Mátyás szegedi napszámos Domonkos Márton Szatymaz-utca 49. szám alatti házában lakott, öt gyermekével csekély keresményéből nehezen tudott megélni, a februári házbérnegyedet ki sem tudta fizetni. Ettől kezdve megindult a gyűlölködés a háztulajdonos és a lakója között. Az érintkezés is megszakadt közöttük. Domonkos fölmondott, mert nem látta biztosítottnak a követelését. Ez még inkább fölingerelte a Podolszky-családot és pletykákat szórtak a házigazda családjára. A tizenhét éves Podolszky Mihályt különösen elkeserítette a család sorsa. Nem jó szemmel nézte Domonkos Andrást, a házigazdát. A környékbeliek állitása szerint már napokkal a gyilkosság előtt leselkedett a fiu Domonkos Mártonra, akit állítólag néhányszor megfenyegetett. A fiu anyját, Podolszky Andrásnét, és nővérét, Erzsébetet is többször látták ólálkodni a ház előtt. Március 23-án este is a ház előtt ácsorogtak. Nyolc óra felé, amikor elnéptelenedett az utca, Podolszky Mihály egy fa mögé bujt, onnan lesett Domonkos Mártonra, az anyja és a nővére ügyeltek, ha valaki jönni taíáfna. Nem sokáig kellett várakozniok". A házigazda, amint hazafelé igyekezett, eléjük került. A fiu ekkor előugrott rejtekhelyéről és élesre köszörült zsebkésével olyan nagy erővel szúrt az áldozat nyakába, liogy az halálát okozta. A merénylet után még volt annyi ereje, hogv forgónisztolvából a levegőbe lőtt. aztán néhány lépésnyi vánszorgás után összerogyott és elvérzett. A merénylő fiút még akkor este letartóztatta a rendőrség és az arcát több helyen kormosnak találta. A vizsgálat során Podolszky Mihály azt vallotta, hogy dulakodás közben Domonkos Márton neki esett a kés pengéjének, neki nem volt öliési szándéka. A fiu anyja és nővére tagadták, hogy tudtak volna valamit a gyilkosságról. A vizsgálóbíró a gyilkosság bűntettével vádolta Podolszky Mihályt és vizsgálati fogságba helyezte, az anyját és a nővérét pedig mint bűnsegédeket vádolta az ügyészség. A szegedi esküdtbíróság pénteken kezdte tárgyalni az ügyet, amely két napra van kitűzve. Az első nap a vádlottakat és a tanuk egy részét hallgatták ki. A vádlottak a bűnösség kérdésére nemmel feleltek. A tárgyalás bővelkedett érdekes jelenetekben, különös sen Podolszky Mihály bátor viselkedése és néliánv franáns megjegyzése keltett föltűnést. A védők több izben összeszólalkoztak a tárgyalást vezető elnökkel, a terem zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel: szóval színes esküdtszéki tárgyalás volt. Az első napi tárgyalásról részletes tudósításunk a következő: Elnök: Pókay Elek, dr. Szavazóbirák: Gerhauser József dr és Babó Andor dr. A vádhatóságot Harsányi Elemér ügyész képviselte. Podolszky Mihály védője Balassa Ármin dr, Podolszkv Andrásnét és Podolszky Erzsébetet Fülöp Zsigmond dr védi. Törvényszéki orvosszakértők: Berger Mór dr és Gyuritza Sándor dr. A délelőtti tárgyalás. („Ártatlan vagyok.'") Elnök (Podolszky Mihályhoz.) Megértette, mivel van vádolva, Bűnösnek érzi-e magát? DÉLM AGY ARORSZÁG «—.———: * _ Vádlott: Nem én. Ártatlan vagyok! — Mondja el, hogy történt az eset? — Domonkos Márton házigazda fölmondta a lakást, mert nem tudtnk megfizetni a februári bázbérnegyedet. Attól kezdve nem is érintkezett velünk, sem ő, sem a családja. Meg is fenyegetett bennünket, hogy kidob a házból. Ez nagyon elkeserített. Amikor találkoztam vele, durván rám támadt és sértő szavakkal illetett. Március huszonharmadikán este is, amint a ház körül sétáltam, Domonkos Márton hazafelé jövet, rám támadt. Én visszafeleltem, majd dulakodni kezdtünk. A dulakodás Hevében forgópisztolyt rántott, amire én elővettem a zsebkésemet, Én nem döftem a kést a nyakába, dulakodás közben nekidőlhetett a pengének, A helyszínen nem is tudtam, hogy megsebeztem, később vettem észre, hogy a kés és a kezem véres. Az Ilona-utcában levő kutlioz mentem és ott megmosakodtam. Elnök: Hát az nem igy történt. Maga már előre készült a gyilkosságra. Már napok óta leskelődött Domonkosra, amig végre 23-án este végrehajthatta a szándékát. Be is kormozta magát, hogy föl ne ismerjék. — Dehogy kormoztam be magam, az állomáson egy kocsin feküdtem féloldalt, ugy lett kormos az arcom jobbfele. Én nem is vettem észre, később figyelmeztettek. — Az anyja és a nővére pedig leskelődtek az utcán, hogy figyelmeztessék magát Domonkos közeledtére. —Az én anyám és a nővérem olyan ártatlan. mint itt az urak közül bármelyik, — No nem egészen ugy van. Amikor maga nyakonszurta Domonkost és ezt a nővére hirül adta az anyjának, ez a párbeszéd volt köztük: Anya: Meghalt? — Leány: Meg! — Anya: Na! Vádlott: Ez kérem mind mese. — Miért kért maga fegyvert több izben kölcsön? — Görényekre vadásztain. (Az anya és leánya.) Azután Podolszky Erzsébet, majd Podolszky Andrásné kihallgatása következett, Podolszky Erzsébet: Nem érzem magam, bűnösnek, Én soha nem leselkedtem senkire és nem biztattam senkit. Szegények vagyunk, a házbért nem tudtuk pontosan fizetni, ebből keletkezett a baj. Domonkosék megszakították velünk az érintkezést és minden rosszal megvádoltak. Nem tagadom, • mi is beszéltünk Domonkosékra. — Az öcsém több izben panaszkodott, liogy Domonkosék megfenyegették. De bosznróí szó sem volt. Nem igaz, hogy én 23-án a ház körül ólálkodtam volna. Fésülni mentem, az a kenyérkeresetem. Akkor este nem is tudtam, merre jár a Mihály. A dolgomat végeztem, amikor az utca felül zajt hallottam. Kifutottam a kapu elé, az utcában már nagy népcsődület volt, Aztán tudtam meg, mi történt. Néhány környékbeli asszony pletykázott reám, azért kerültetm a bíróság elé. Podolszky Andrásné: Nem vagyok, bűnös! Isten őrizz, hogy én gyilkolásra biztattam volna a fiamat. Nem tudtam én kérem semmit az egészről. Más gondom volt nekem: lesz-e holnap kenyér az öt gyerme-. kejnuek. Igaz, liogy néha-néha sétáltam a ház előtt, de hát akkor mindenki gyilkosságon töri a fejét, aki a napi munka után sétál a ház előtt? Más is sétálgatott az utcában, nemcsak én meg a leányom. De sokan vannak, akik szeretnek nyelvelni én hirbe hozzák az embert. Eszemágában sem volt gyilkosságra gondolni. Az utóbbi időben nem a legjobb viszonyban éltünk Domonkosékkal, de azért olyan dologra csak még sem gondolhattunk. Akkor este épen a kis gyermekemmel foglalatoskodtam. A leányommal együtt zajt hallottunk, amire az utcára mentünk. Csak ott tudtuk meg, mi történt, — Nem a leánya adta magának hírül, liogy mi történt? 5 — Nem. Együtt mentünk az utcára, ott tudtuk meg, hogy mi történt. (Az orvosi vélemények.) Elnök fölolvasta a boncjegyzökönyvet, amely után Berger Mór dr és Gyuritza Sándor dr törvényszéki orvosok szakvéleménye következett. Az orvosok egyértelmiileg azt mondották, hogy a halál elvérzés folytán következett be, kiilönben a rögtöni orvosi segély sem menthette volna meg az áldozatot az életnek, mert az élesre fent kés nemesebb szerveket sértett meg. Balassa Ármin dr védő: Megállapitható-e szúrásból, hogy a vádlottat ölési szándék vezérelte? Ha nem Domonkos esett a késnek, talán véletlenül volt a szúrás halálos? Az orvosok erre nem tudtak pontos választ adni. A tárgyalást azután felfüggesztették és folytatását délután félnégy órára tűzte ki az elnök. A délutáni tárgyalás. (Tanuk vallanak.) l Délután a tanuk kihallgatására került a sor, özvegy Domonkos Mártonné: Attól az időtől kezdve, hogy Podolszkyéknak fölmondták a lakást, civakodni kezdtek velünk. Uton-utfélen megrágalmaztak bennünket. Podolszkyná. egy izben azt mondta, hogy „nem megyek ki szépen a lakásból, majd megissza még fcuinak a levét valaki." Azt láttam, hogy az eset előtt egy héttel leskelődtek Podolszkyék. Megboldogult férjem különben többször panaszkodott, hogy fél a Podolszky fiútól. Az eset előtt néhány héttel liaza is kisértette magát a rokonaival. Nem igaz az, hogy a férjem valaha bántalmazta volna Podolovszky Mihályt. Balassa Ármin dr védő: Miből következteti azt, hogy leselkedtek? A tanút zavarba hozta a kérdés. — Hát láttam, hogy ólálkodtak — mondta. Nagy Istvánné <volt, a következő tanu. Rossz viszonyban volt a vádlottakkal, ami ki is érzett a vallomásán. Különösen Podolszkynéra neheztelt valamiért. — Podolszkyné — mondta — mindig pörlekedett. Mikor a fölmondás szóba került, azt mondta: „Majd megissza még valaki annak a levit!" Esténkint az utcára ment leselkedni. Éjfélig is kint volt, Nagyon szeretett pletykázni. Védő: Honnan tudja azt, hogy éjfélig is künn volt? Látta talán, mert akkor maga is az utcán ácsorgott? — Nem láttam, csak hallottam, liogy valaki csapkodja az ajtókat. Néhány lényegtelen tanúvallomás után Sebesián György tisztiszolga vallomása következett, aki 23-án este látta Podolszky Mihályt, amint a ház körül ólálkodott, Föl is tűnt a viselkedése. Maróti Gergely József a vád koronatanúja. A Szatymaz-utcából az állomás felé igyekezett, amikor hirtelen lövést hallott. Erre visszafordult, Podolszky Andrásné a leányával együtt a kapu jókban állott. A következő párbeszédet pállotta közöttük: 'Anya: Meghalt? — Leány: Meg: — Anya: Na hál'istennek! Nagy koné'ternáció keletkezett erre. Á nyomozás ^^MBgyamjs ezt az utóbbi kijelentést nem*^#Hr'a ' tanu. A védelem keresztkérdésekkel igyekezett zavarba hozni, de a tanu • megerősítette a vallomását. Igen lényeges volt Follráth Gyula rendőrkapitány vallomása, aki annak idején a nypmozást vezette. Balassa dr védő kérdésire ugyanis kijelentette, hogy benne nem .keltette azt, az impressziót a vádlott, mintha az bekormozta volna az arcát. Az izzadtságtól volt piszkos az arca. A többi tanúvallomás lényegtelen volt. A bíróság minden tanút megesketett. Az esküdtekhez intézendő kérdések megszövegezése után az elnök a tárgyalás folytatását szombaton délelőtt kilenc órára tűzte ki. Szombaton a vád^ és védbeszédekre kerül a sor, ítélet a délutáni órákban várható,