Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-21 / 216. szám

i9n II. évfolyarr, 216. síá™ Csütörtök, szeptember 21 Központi szerkesztőség és kiadétiivatal Szeged, c=3 Korona-utca 15. szám cza Budapesti szerkesztőség és Kiadóhivatal IV., czzj Városház-utca 3. szám c=3 ELŐFIZETÉSI AR SZE6E1EI: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'—' negyedévre . K 6 — eiy kónazra K 2 —S Egyes szám ára 10 fillér. p . ELŐFIZETÉSI AR V1TÉKEN: egész évre . K 28 — félévre . . . R 14'— negyet évre . K 7'— egy Lt'napra K 2.40 Egves^száin ára 10 fllér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305 a Kiadóhivatal 836 Interurbán 30 5 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A szegedi egyetemi küldöttség a kormánynál. — Khuen és Zichy nyilatkozatai. — (Saját tudósitónktól.) Imponálóan nagy számban, az ország szellemi életének sok vezéremberével vonult Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter elé az a hatalmas küldöttség, amelyet nagy szeretettel és munkaíázzal toborzott össze a szegedi egyetem érdekében vívott harchoz kiváló polgármestere, Lázár György dr. Hogy a küldöttség járásnak nem lehetnek pillanatnyi eredményei azt előre tudhatta mindenki. Badarság lett volna, a legtávolabbról is arra gondolni, hogy a föltétlenül hatalmas és tekintélyes küldöttség előtt Khuen és Zichy miniszterek nyomban ki fogják jelenteni, hogy tegyetek nyugodtak jó fiuk, nesztek itt van a harmadik egyetem, a tiétek, nektek adjuk, vigyétek. Az ilyen nagy horderejű kérdésekben való döntést nem küldöttségek utján hozzák az ország tudomására, hiszen tudnia kell mindenkinek, hogy a minisztertanács még nem foglalkozott a harmadik egyetem dolgával és hogy a közoktatásügyi minisztériumban is csak most foÍ5mak az előkészítés és puhatolódzás terhes munkái. A küldöttségjárásnak tehát szerintünk csak kettős célja lehet: 1. Csoportosítani kívánta a minisztereknek átnyújtott memorandumban a döntés előtt végleg és újból azokkal a hathatós érvekkel, amelyek a harmadik egyetemnek Szegeden való fölállítását, minden más hasonló irányú kívánalom fölé helyezik. 2. Reprezentálni akarta, hogy nemcsak a Délvidéknek, de az ország tekintélyesen nagyobb részének kívánsága, hogy a harmadik egyetem Szegeden létesüljön. Ez a két nézőpont minden bizonnyal nyomósán kerül mérlegelés alá, ha majd a döntés utolsó állomásához jut el a kormány és igy a mai küldöttségjárás, amely céljait — ezt a legteljesebb bizonyossággal állithatjuk — elérte, nagyot lendített a szegedi egyetem ügyén. A küldöttséget a képviselőház nagy kupolatermében fogadta Zichy János gróf és nyomban utána Héderváry Károly gróf. Az egyetemet kérők szónoka természetesen Lázár György dr polgármester volt, erős logikájú, ékes beszédére mindkét miniszter a Szeged ügyei és fejlődése iránt való nagy szeretettel válaszolt. A szegedi egyetem érdekében való küldöttségjárásról részletes tudósításunk ez: A küldöttség tagjai. Sok vidéki és azok, akik Szegedről vettek részt a küldöttségben, a reggeli hat órai gyorsvonattal utaztak Budapestre. A szegedi állomáson legalább is érdekes meglepetés várta az utasokat; A Délmagyarország ugyanis az egyetemért folytatott harc nagy komolyságát és benne Szeged előkelő helyzetét és rátermettségét kívánta reprezentálni, hogy a mai napon hatalmas terjedelemben és gazdag tartalommal jelent meg. Lapunknak ezt az egyetlen számát az állomáson ingyen osztogatták, ami fokozottan ismétlődött meg Budapesten, különösen a képviselőház körül. Szeged barátai nagy örömmel üdvözölték a nyomtatott betűknek a nagy kultúrharchoz érkező segédcsapatát. A képviselőház pazaT pompájú kupolatermében féltizenkettökor kezdett gyülekezni az egyre sokasodó küldöttség, amely végeredményében több száz főnyire szaporodott föl. A. küldöttség tagjai közül a következőknek neveit sikerült följegyezni: Jászay Géza, Holczer Dániel, Fényes Marcell, Várhelyi József, Bokor Adolf, Barmom György, Weiner Miksa, Tallián Béla, Lőw Immánuel, Holtzer Tivadar, Kállay Albert, Balassa Ármin, Balassa József, Sáfár László, Engel Lajos, Palóc László, Rónay Jenő, Glattfelder Gyula, Ligeti Miklós, Vágó Pál, Magyar Gábor, Ligeti Jenő, Sümegi Vilmos,1 Rákosi Jenő, Pósa Lajos, Reök Iván, Vas- i tagh György, Gallovick Jenő, Szilassy Zoltán, Cica trióié Lajos Ösongrádmegye főispánja, Mátéffy Ferenc szentesi polgármester, Vázsonyi Vilmos dr, Bíró Károly sza-, badkai polgármester, Kiss Arnold, Weiner | Miksa, Purgly Sándor szabadkai főispán, I Hanke Ferenc zombori polgármester, dr Konyovits Dávid, Kunfalvy Nándor, Zimányi Gyula, Jójárt Illés, Schütz Antal, Papp Zoltán, Kunfalvy Nándor, Makkay Aladár, Nagy Sándor, Pálffy János titkár, Pálffy Dániel, Bőhni Ede, if jn Vastagb György, Galambos Ignác dr, makói polgármester, Balázs Ferenc gyáros, Strilich Béla zentai főszolgabíró, Dalnoki Lajos, Csery Gyula, Gserzy Mihály, Walter János, Rónay Jenő, Podmaniczky Endre báró, Balla Aladár, Ambrozovic-s Lajos ny. főispánok, Grecsák Károly kúriai biró, Heinrch Antal dr, Dániel Ernő báró a D. M. K. E. részéről, Justli Gyula, Falcione Árpád, Korpás Pál esperes plébános, Babarczy Ferenc, Hegedűs Ferenc, Gerliczy Ferenc báró, Kelemen Béla dr, Gluckmann Bertalan, Holya Lajos, Kónyi János, Pallavicini György őrgróf, Dániel Pál, Bogdán Zsivkó, Gelléri Mór, Gromon Dezső, Lévay Lajos báró, Lukács György volt miniszter, Sztojka Kálmán, Nagy Sándor, Mogán Béla dr, Teleky Arvéd gróf és Dőry Pál a D. M. K. E. budapesti osztálya részérő], Hock János, Kállay Tamás, Eitner Zsigmond, Zlinszky István, Désy Zoltán, Holló Lajos, Kende Péter Barát Ármin, Herczl Manó dr, Csernoch János, Hegedűs Kálmán, Hosszú Vazul lugosi püspök, Kmethy Károly, Károlyi József gróf, U11mann Adolf, Preszly Elemér, Múzsa Gyula, Siegescu József egyetemi tanár, Wittmann János, Hámory László, Pál Alfréd, Pásztor József, Blaskovits Ferenc, Striegl F. József, Návay Tamás, Gromon Dezső, Kállay Ubul, Vojnits Sándor, Márton ff y Márton, Erdős Sándor, Szemző Gyula bajai főispán, Návay Lajos, Lengyel Zoltán, Szüllő Géza, Zich^ Nándor gróf, Antal Géza, László Kálmán Ós több, Szegedről fölkerült újságíró is. Tizenkét óra előtt lehetett néhány perccel, amikor a küldöttség hatalmas félkört formálva fölállott és Gerliczy Ferenc báró társaságában megjelent a kupolateremben Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter. Nagy éljenzés fogadta, amelynek lecsillapultával a polgármester a következő beszédet mondotta: A polgármester beszéde Zichy János grófhot. Nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter ur! Kegyelmes uram! Nemcsak Szeged városának, nemcsak a szomszédos megyei és városi törvényhatóságoknak, hanem Magyarország egész alsó részének nevében jelentünk me.g ma Nagy méltóságod előtt azért, hogy évszázados sérelmünk orvoslását, egy a magas kultura jegyében forgó kívánságnak kielégítését kérjük. Kérelmünk Magyarország tanulmányügyének oly magas régióiban forog, s ekként az alvidék kulturális jövője szempontjából fontosság dolgában, annyira predominál, hogy annak érzete ledöntötte köztünk a vallás, nemzetiség, társadalmi osztályzat, politikai hitvallás és a Közigazgatási keretek által vont válaszfalakat: Alsómagyarország népe tömör légióként áll Nagyméltóságod előtt. Igen, itt áll, tömör, lelkesült légióként Alsómagyarország népe azért, hogy akkor, amikor Nagyméltőságod bölcsesége, a felsőbb kultura iránti érzéke és tettrekész energiája Magyarország felsőbb tanügyének uj, immár nélkülözhetetlenné vált hajlékok fölállítását aktuális poétikájának céljaként napirendre tűzte, az én szerény ajkaimon keresztül, az Alvidék javára Szegeden, az Alvidék e gócpontján egy tudományegyetem fölállítását kérje. (Nepyennégy törvényhatóság kívánsága.) Szeged város közönsége ezen, az ország 44 törvényhatósága által erkölcsileg támogatott s örömmel jelzem, a koronás király jóindulatától kisért kérelmével részint magában, részint a szomszédos törvényhatóságokkal együttesen az utóbbi 32 év alatt már ötödször járul a közoktatási kormány mindenkori feje elé, háromszor jelent meg őfelsége trónjának zsámolyánál. Már ez a SZÍVÓS, következetes magatartás fe igazolja, hogy igazsága van, mert egy közjogi test kérelmében csak akkor lehet ily szilárd és következetes, ha annak alapját az erkölcsi igazság megingathatlan sarkköve képezi. De eltekintve a közéleti filozófia ezen momentumától, egy tekintet Magyarország tanulmányi térképére, ad oculus demonstrálja azt, hogy — eltekintve az elemi, közép- és szakiskolák dolgában fönforgó hason helyzettől — mig Magyarország felső fele a magasabb tudományosságot fejlesztő ós terjesztő intézetekkel bőségesen ellátva vau, addig Magyarország alsó fele két szerény jogi szakiskolán tul e vonatkozásban teljesen elláttatlan. Tudjuk mi azt, hogy a két országrész kulin rája között való ezen különbséget történeti, mondhatni világtörténeti események ellenié.'hatatlan ereje idézte elő; de tudjuk azt is, hogy amit a világtörténeti események harci zaja kultura dolgában elrontott, azt békés idők komoly, öntudatos munkája utján helyreállítani a legszebb államférfiúi föladat.