Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-20 / 215. szám

DELMAQYARORSZÁQ 1911 szeptember 20 SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor. Szeptember 20, szerda Utánam, stinmü. (ElCször.) Páratlan bárlet »/•• „ 21, csütörtök Utánam, sxinmü. Páros bérlet '/,. „ 22, péntek Utánam, szlnmü. Páratlan bérlet »/.• „ 23, szombat Babuska, operett Páros bérlet '/,. „ 24, vasárnap d. n.: Luxemburg grófja operett. „ 24, vasárnap este: Babuska, operett. Páratlan bérlet •/•• „ $5, hétfő Babuska, operett. Páros bérlet •/.„ 26, kedd Sárga liliom, kisvárosi történet. Páratlan bérlet '/»• „ 27, szerda Utánam, síinmü. Páros bérlet •/,. 28, csütörtök Haramiák, tragédia. Páratlan bérlet •/,. „ 29, péntek Ártatlan Zsuzsi, operett. Páros bérlet '/s„ 30, szombat Ártatlan Zsuzsi, operett. Páros bérlet '/•• Barlanglakók. - Tömörkény a darabjáról Saját tudósítónktól.) Tömörkény István egyfelvonásos színdarabot irt Barlanglakók cimmel, melyet a budapesti Nemzeti Szinház még ebben a szinházi évadban fog bemutatni. Munkatársunk felkereste Tömörkény Istvánt, a tanyavilág istenáldotta íróját, az igazi hamisítatlan paraszti embör és néplélek legalaposabb ismerőjét, hogy megkerdezze, mint vélekedik az iró a maga darabjáról, — honnan meritette a tárgyát, milyen intencióval irta, — bizik-e a sikerében, szóval: hogy megtudakolja mindazokát az apróbb intimitásokat, melyek a színdarab szinrekerülése előtt az írót foglalkoztatják, s melyek az irodalom iránt érdeklődő közönséget oly nagyon érdeklik. Tömörkény nemcsak írásaiban népies, de a szónak nemesebb értelmében véve, — a valóságban is olyan paraszti ember módjára: keresetlen, egyszerű, akinek nem fölvett „gúnyája" az Írásaiban megnyilvánuló becsületes népies modor, aki nem affektálja a népieskedésí. de valami különös meglátó erővel megérzi a név lelkében szunnyadó érzéseket és ügyes-bajos dolgokat, s azokat sok szeretettel ugy azonmód hozza "nyilvánosságra, amint azokat maguk a nép gyermekei cselekszik. Nem beszélteti ő az alakjait, hanem csak engedi azokat beszélni, s ő mint hü krónikás a maga valóságában, élethűen tárja azt elénk. A Barlanglakók tárgyát nem valahol messze visszafelé a kőkorszakban kell keresni, hanem messze visszafelé a jelen társadalmi korszakban. Mert van a Tömörkény darabiában, aminthogy minden kisebb elbeszélésben, novelláiban valami szociális, valami lázitó mellékiz: hogy lássátok: ilyen emberek is élnek még a mai müveit társadalomban. De átadjuk a szót Tömörkény Istvánnak, aki a következőkben vázolta a Barlanglakókat: Az egyfelvonásos darabomat igen, elfogadta a Nemzeti, legalább azt irta Tóth Imre még augusztusban, hogy elfogadták előadásra, — de hogy mikor kerül szinre, pontosan biz én magam sem tudom. Hogy mi a tárgya ? Istenení, hát egy egyfelvonás nem rejthet valami nagy eseményt. Erdős vidéken történik, ott, ahol a régi módi erdőt kiirtják, begy gazdaságosabb, jobb erdő mivelés szerint uj erdőt plántáljanak. Ilyen régi, a maga vadságában hagyott erdő egyik faóriásának a tövében, dus lombsátor alatt a földbe vájt odu az a ház, azaz barlang, ahol az én kis színdarabom lejátszódik. Csak a födele van ki a földből. Ennek a barlangnak a lakói az én darabom szereplői. Apa, anya, a nagy fiu, no meg persze egy lány, merthogy az nélkülözhetetlen. A közeli juhászbojtár s még egy pár paraszti ember már csak mellékszereplő. A galibát a törvény okozza, — mert a legényfiunak van egy törvénytelen kis gyermeke, arait nem mer bevallani a szüleinek, azok akárhogy erőltetik, csak nem akar nősülni a fiu. No, de aztán csák kiderül a dolog, és házasság lesz a vége. Talán sablonos is a befejezése igy elmondva, de azért azt hiszem, nem az. A személyek, akiket színpadra viszek, husból-vérből való igazi emberek, és nem bábok, akiket előráncigálnak, hogy legyen mire ráhúzni a kigondolt eseményeket. Azt kérdeztük ezután Tömörkénytől, liogy miután ez az egyfelvonásos, mint tudjuk, az első színpadi alkotása, nem okozott-e neki nehézségeket a darab megírása? Erre a kérdésre az jogosított fel, liogy Tömörkény, mint elbeszélő, — nagy, aki gazdag magyarsággal, jóizü humorral mondja el alakjainak viselt dolgait, de nem igen beszélteti őket. — Hát hiszen kérem, — mondta — neliéz is az, mert a paraszti ember nem is igen beszél. Akkor beszél a magyar paraszt, amikor káromkodik, vagy lia boros. Különben naphosszant sem szól egy igét se. Annyit pedig három év alatt sem beszél, amennyit egy háromfelvonásos színdarab szereplői összebeszélnek. — Fölmegy majd Mester a premiérre Pestre? — Föl kell mennem, már előbb is egy-két nappal, mert hallani akarom, liogy az én embereimet személyesitik-e, liogy ngy olyan mód, vontatottan beszélnek-e, amint én ismerem a magyar parasztot. — És ha sikere lesz a darabnak, ir-e még több színdarabot és főleg nagyobliszabásn: egész estét betöltő müvet? — Ha sikerül, hát majd jön a többi is. — Gondolja Mester, hogy szinre kerül a darab a szegedi szinházban is? — Azt hiszem, bogy elő fogják adni, lia sikere lesz Pesten. Majd meglátjuk. Ennyit mondott Tömörkény István a maga darabjáról s most már mi is érdeklődéssel nézünk a darab elé, — sok-sok reménységgel. Majd meglátjuk. * A vásárhelyi színkör Szendreyé. Hódmezővásárhelyről jelentik: A sziniigvi bizottság a minap pályázat mellőzésével a jövő évre Szendrey Mihálynak adta ki a színkört. A városi tanács ma hozzájárult ehez a határozathoz. * Kertész Mihály Reinhardthoz szerződik. Kertész Mihály még nem is olyan régen a szegedi szinház tagja volt. Szegeden csakhamar megszerették a tehetséges, ambícióval teljes ifjú színészt, a közönség kedvence lett. Majd Szegedről Budapestre, a Magyar Színházba. szerződtették Kertész Miháyt. Itt sikerről szó sem lehetett, mert a szinház direkciója állandóan mellőzte Kertész Mihályt. A mellőzésnek természetesen az lett áz eredménye, hogy a fiatal szinész Budapesten elkedvetlenedett, nem játszott. Csak várt. És ,ugy látszik, a tehetség mégis csak utat tör, mert Kertészt a napokban olyan kitüntetés érte, melylyel magyar szinész alig dicsekedhetik. Budapesten napok óta folytak Ödipusz király próbái Reinhardt Miksa vezetésével, Kertész Mihály is játszik a hatalmas tragédiában. Egyik próba alkalmával történt, hogy Reinhardt, mikor meglátta Kertészt játszani, felsietett a színpadra és hangosan gratulált a tehetséges színésznek. Megkérdezte tőle tud-e németül, mennyi a fizetése és hogy ki menue-e Berlinbe? Ezt kérdezte Reinhardt, ez pedig nem jelent mást, minthogy Kertész Mihályt fölfedezték és-Yiszik "ki — á jól megérdemelt művészkarrier felé. * Zangwill-darab a Nemzeti Színházban' A Nemzeti Szinházban szerdán este mutatják be Zangwill Izrael angol iró Marjory néni cimü három fölvonásos színmüvét. Zangwill neve már magában-véve bizonyíték arra, hogy a darab érdekessége és irodalmi értéke iránt ne legyen kétség. Zangwill nevét — sajnos — még alig ismerik Magyarországon, pedig már is k klasszikus irók között foglal helyet. A Mary-Ann cimü színmüvét évekkel ezelőtt nálunk is előadták, amely osztatlan sikert aratott. Érthetetlenül azóta semmi uj munkát nem adtak Magyarországon. Most aztán bemutatták a Marjory néni cimü színmüvét, amely jól megérdemelt sikert aratott. Marjory néni, az ápolónő, nem is néni és nem is túlságosan ápolónő. Inkább egy gyönyörű szép fiatal hercegnő, aki inkognitó segédkezik egy kórházban, szenvedő embertársainak ápolásánál. Ezen fordul meg Zangwill darabja, amelyet kitűnő előadásban mutat be a Nemzeti Szinház Csathó Kálmán dr. rendezésével. A főszerepeket D. Ligeti Juliska és Odry Árpád játszák. A darab sikere után valószínű, liogy Zangwill bevonul az összes magyar vidéki színpadokra. *Fodor Ella. A napokban már megemlékeztünk Fodor Ella fővárosi debütjéről, amely a kritika osztatlan tetszésével találkozott. A fővárosi közönség nagy ovációban részesítette Fodor Ellát azért a páratlan műélvezetért, amelyet szereplésével nyújtott. A művésznő nagy sikerével már a vidéki sajtó is foglalkozik. Az Arad és Vidéke a következő meleg sorokban méltatja Fodor Ella budapesti szereplését: „Fodor Élla a lehetetlenül nehéz szerepében olyan elsőrangú szinészi munkát végzett, melyre biztos sikerrel kecsegtető pályáján mindig nagy büszkeséggel tekinthet visssza." * Rózsa és a berlini ndivari opera. Rózsa Lajost, a magyar királyi Operaház kiváló baritonistáját, csalogatja a külföld. A Berliner Hofoper megbízottja, Hardek, levelet irt a művésznek, amelyben a sziíiház megbízásából igen előnyös ajánlatot tett neki. Az ajánlat szerint az udvari opera szeretne Rózsát hős bariton szerepekre leszerződtetni olyan anyagi viszonyok között, amilyenre itthon sohasem számíthatna. Hardek ismeri Rózsa talentumát. Még a nyáron itt járt és akkor fölfedezte azokat az értékeket, amiket Rózsa hangja és zenei képzettsége képvisel. A berliniek próbálkozása azonban füstbe ment. Rózsa a levélre válaszolt és abban kijelentette, bogy őt a budapesti Operaházhoz hatéves szerződés köti, amit megszegni nem akar. nagykávéház. Naponta mozgófénykép újdonságok felvételei kerülnek bemutatásra. MŰSOR: Maylandi repülögépverseny A kocavadász Híradás hullámokon keresztül Makszi mint mozi gépész Park-süppedés Pali két tüz között Megjelenés az ablakban ilSDidniiii kávétÉi italok. Naponta P.flCZ MiSRS zenekara hangversenyez. Szives pártfogást kér Palkov 1 Andor, kávés a berlini fogtechnikán S^Ifii^&fly SAIW és fogklinikán képesítve Fogmüterme Kossuth L.-sugárut 4 Készít mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban és aranyban. Állami és közigazgatási hivatalnokoknak részletfizetésre is. Bármiféle javítás 6 óra alatt elkészS