Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-17 / 213. szám

1911 szeptember 17 DELMAGYARORSZAG 7 — Ha már itt vagyok, hát megmondom: Törökbecsén. Rózsa Pista tényleg Törökbecsén volt. A detektívek a színházban akadtak rá. Az első sorban ült, még gukker is volt nála. .— No Pista, anost megyünk Szegedre. Rózsa Pista előhúzta lapos aranyóráját, és hidegvérrel ezt mondotta: • — Még ráérünk, előbb végig nézem az előadást. Előadás után reméleni vendégeim lesznek. Igy került össze a két jóbarát a szegedi ren dőrség szuterénjében. Fazekassal történt az alábbi eset is. Fazekast egy jól sikerült balhé után Szegedre hozták a, detektívek. Már a szuterénben ült, mikor megjelent a rendőrségen egy előkelő szegedi ügyvéd és egy meghatalmazást mutatott Fazkas aláírásával. '-— Hisz Fazekas lent van a szuterénben, nem adhatott önnek meghatalmazást. — Nem is Fazekas adta, hanem egy ur, aki ismerőse Fazekasnak. — Hol van az az ur? — kérdezte hirtelen az ügyeletes rendőrtiszt. Az ügyvéd gyanntlanu vezette ki a rendőrtisztet a folyosóra és egy jól öltözött fiatalemberre mutatott. •— Itt van. — Napos! — kiáltott a rendőrtiszt a folyosón posztoló rendőrnek. — Fogja meg Korács urat és vigye le a szuterénbe. Az ügyvéd nagyot nézett. Csak akkor nyugodott bele a helyzetbe, mikor megmagyarázták neki, hogy az elegáns ur szintén zenész, illetve markecoló, akit épen köröznek. Fazekas nagyon örült a barátjának és a kasztófa-liu mórral megkérte a rendőrkapitányt, bogy kivételesen engedje meg, hogy pezsgőt hozassanak a rabkenyér mellé. A furcsa pezsgőzésből persze semmi sem lett. (A férfiak bolondja.) 109-es a száma a rendőralbumban egy nágyfrizurás, selyemruhás nőnek. A múltjából nagyon keveset tud a rendőrség, de annál többet szerepel az elegáns hölgy a jelenben. Csaplovics Annának hívják a parfümös szépséget. Ö a csibész-arisztokraták barátnője. Ha kell, hát lop is a barátjaiért, ez pedig nagyon sokszor kell. Osaplovics Anna is ki van tiltva Szegedről, de azért ő volt talán a leggyakoribb vendége a városunknak. Egyizben éjjeli .mulatozás után tartóztatták el a detektívek. Még meglátszott rajta a "pezsgő okozta mámor, mikor az ügyeletes rendőrtisztviselő elé vezették. ' — Maga ki van tiltva Szegedről, miért jött megint vissza? — A szivem, a szivem. Különben is ez a legegészségesebb vidék. A rendőrtisztnek feltüijt, bogy a nő nagyon kacsintgat és izgatottan rendezi a ruháját. Sőt' később tükröt is húzott elő és abban nézegette magát. — Viselje magát, tisztességesen. Nem tudja, bogy hivatalban van? ^ figyelmeztették a kacér viselkedésű hölgyet. -ii Már én kérem ugy viselem .magam, mint ahogy a nőnek férfi előtt viselni kell magát. Fő a sikk. Hiába iparkodott, tetszeni a ravasz hölgyike, csak lecsukták a szuterénbe a piszkos cigányasszo.nyok közé. Panaszkodott is,eleget, hogy ő meghal, mert ő csak az elegáneiát szereti.. íme néhány kép a szegedi csibész-arisztokraták nagy táborából. Nagyon sokan vannak még ezekhez hasonlók, akik már nem is szükségből, hanem inkább lelki szükségletből, gyönyörűségből űzik nagyon változatos mesterségüket. A nagy vörös album tele van ilyen megszámozott alakokkal, a hamis kártyások egész légiót alkotnak. Pedig a hamiskártyások között akad a legtöbb elegáns ember, de ez más listába tartozik. (w NAPI HÍREK A hadgyakorlat érdekességei. (Saját tudósítónktól.) A felsővidéki nagy hadgyakorlat véget ért. Óriás mennyiségű csapatok végezték a próbaháborut az északkeleti Kárpátok hágóinál, az ármádiának minden szárazföldi fegyvernemét mozgósították s a modern hadviselésnek minden eszközét, a technikai vívmányoknak és praktikus berendezéseknek minden lehető alkalmazását és felhasználását kipróbálták. A hadvezérek képességei is ugyancsak erős próbán mentek keresztül, hogy már a manőveren meg lehessen állapítani, milyen kezekbe jut a fegyveres erő és a monarchia sorsa, komoly hadjárat esetére. A laikus nagyközönség a hadgyakorlatokról közölt nagyrészt hivatalos és óvatosan szerkesztett leírásokat olvassa, nem igen tud eligazodni abban, hogy valóságban mi történt, mi nem történt a nagy hadgyakorlaton, amely — bár csak próbaháboruról van szó — tömérdek költséget emészt meg. Milyen eredménnyel járt a hadgyakorlat, azt sem tudja elbírálni az, aki a csatározás terétől távol áll s az egész harcmező eseményeit át nem tekintheti, az ellenfelek parancsnokainak kiadott titkos rendeleteket pedig nem ismerheti. De örömmel olvassuk azt a fényes elismerést, amelyet Ferenc Ferdinánd trónörökös nyilvánított a hadgyakorlat lefuvása után a csapatok kitűnő kiképzéséről, kiváló magatartásáról, a vezérek képességéről s a hadgyakorlatnak rendkívüli harcszeriiségéről és teljes mértékű sikeréről. S a trónörökös elismeréséből kiveszi részét nemcsak a közös hadsereg, hanem a magyar királyi honvédség is. A honvéd csapatok harmonikusan együtt harcoltak a közös csapatokkal s nem keletkezett semmi néven nevezendő zavar abból, hogy az egyiknél a vezényleti nyelv magyar, a másiknál német. Ö felsége a király, a legfőbb hadúr, emberemlékezet óta most először maradt el a nagy hadgyakorlatról. Az aggastyán uralkodó tehát mégis csak enged orvosai sürgető tanácsának és előrehaladott kora kényszerű követelményeinek. S első eset, liogy Ferenc Ferdinánd trónörökös ily nagy hadgyakorlaton képviselte ő felségét az ármádia és a nagy nyilvánosság előtt. És a trónörökös által aláirt hadiparancsnak van még külön érdekessége, — az, hogy Ferenc főherceg-et irt alá. Minthogy a trónörökös most a nagy hadgyakorlaton való első nevezetes nvilvános szereplésénél a kiadott hadiparancsot Ferenc névvel irta alá, ebből nyilván következik, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg a trónon is ez a nevet viselné, mint császár és király. — Kimen miniszterelnök programja. Politikai körökben beszélik, hogy Khuen-Fléderváry gróf miniszterelnöknek az a szándéka, hogy a véderőjavaslatok letárgyalása után azonnal a közigazgatás reformját tartalmazó törvényjavaslatot véteti tárgyalásra és ha ezzel már égeztek, kerülhet sor a választői jog reformjának tárgyalására. Khuen miniszter elnök — értesülésünk szerint - egyik nemzeti munkapárti képviselő előtt .kijelentette, bor"" azok a szálló hirek, melyek a Jiisth-párttal való megegyezésről beszélnek. egyáltalán nem aktuálisak. Ismeretes az álláspontja, mely szerint ő „tud várni és van kitartása." Ettől a taktikától nincs oka eltérni. Amennyiben szó lehet egy pártközi megegyezésről, ugy arra csak mint ultima racióra gondol, mely nemcsak a Justh-párttal, de a zösszes pártokkal jöhet csak létre, és annak föltétlenül kell, hogy programjába vegyék a házszabály revízió kérdését. — Politikai körökben nagy fontosságot tulajdonítanak annak a megbeszélésnek, mely Khuen miniszterelnök és az őt felkereső Daruváry kabinetirodai főnök közt lefolyt. Ez a megbeszélés hir szerint, szoros összefüggésben van a helyzettel. — Welcerle a helyzetről. Temesvárrá jelentik, hogv Wekerle Sándor egy ottani lap tudósítója blött nyilatkozott a helyzetről. Wekerle kijelentette, hogv az obstrukciónak nem lesz eredménye, mert langyos és időszerűtlen. Kijelentette még, hogy a közös hadügyminiszter utódjára nem kötelező a véderő javaslatok törvénytervezete. Ellenben a miniszterelnök audienciája döntő lehet, a mennyiben nem lehetetlen, hogy felhatalmazást kap a királytól a parlamenti rend helyreállítására, — mondotta a régóta hallgató Wekerle Sándor. — A szegedi egyetemért. Szombaton Cica h "icis Lajos dr csongrádmegyei és hódmezővásárhelyi, Purgly Sándor szabadkai és if.iu Szemző Gyula bajai főispánok tudatták Lázár György dr polgármesterrel, hogy a huszadiki egytemi" küldöttségben részt vesznek. A polgármester ma éjjel Kalocsára utazott, ahol Csernoch János érsekkel fog tárgyalni az egyetemi küldöttség dolgában. Hétfőn Budapestre utazik a polgármester s ott is marad addig, amig a küldöttség el nem végzi dolgát a miniszterelnöknél és a kultuszminiszternél. — Vojnits Sándor—báró. A király Vojnits Sándort, Szabadka első kerületének országgyűlési képviselőjét magyar báróvá nevezte ki. Az uj báró közeli rokona Vojnits István bárónak és Bácska egyik legérdemesebb vezérférfia. — Az osztrák erdészek Szegeden. Az Az Anersperg herceg, volt földmivelésügyi miniszter vezetésével jött vendégeket a kormány megbízottai, a város részéről pedig Lázár György dr polgármester, fogadta. A vendégek Alsótanyán szállottak ki. A polgármesternél a város földbérleti viszonyai felől érdeklődtek, aki bőséges fölvilágositásokkal szolgált. Szombat este a város tanyáján volt lakoma a tiszteletükre. A vendégeket a polgármester felköszöntötte. Auersperg herceg válaszolt. Többek közt azt mondotta, hogy az osztrákoknak és magyaroknak minden módon keresniök kellene a közvétlen érintkezést. A beszéd nagyon tetszett. A kormányt Schwarz Oszkár osztrák birtokos köszöntötte föl. A lakoma tiz óráig tartott csak, mert a vendégek szombaton korán keltek és folytatták a szemléjüket, megtekintették a királylialmi szakiskolát, ahol ebéd volt a tiszteletükre. — Auflenberg egyik őse: aradi vértana. Hir ül adtuk már, hogy a király Schönaich Ferenc báró utódjává auffenbergi Aaffénberg Mór lovagot nevezte ki. Az uj hadügyminiszter valószínűleg nem is tudja, hogy az aradi ó-temetőben egy igen közeli rokona nyugszik, Ormay Norbert, a szabadságharc egyik vértanúja. Ormay ugyanis csak a szabadságharc idején vette fel ezt a magyar nevet, tulajdonképen teljes nevén auffenbergi Anffenberg Norbert bárónak hívták és e cseh mágnás családnak ugyanazon ágából származik, amelyiknek tagja az uj hadügyminiszter. Ormay „rebellis" hajlamainak még a magvar szabadságharc előtt tanújelét adta; osztrák katonatiszt létére egyik szervezője volt a lengyel felkelésnek. Ezért a lengveíek leverése után húsz évi várfogságra Ítélték s Munkács várába zárták. A szabadságharc nyitotta meg előtte börtönének ajtaját s Auffenberg báró rögtön beállt a magyar hadseregbe. Kossuth Lajos személyes hadsegéde volt őrnagyi rangban s ekkor idegen hangzású nevét aranyosi Ormayra változtatta. A világosi fegyverletétel után magánügyeinek elintézése végett még egy pár napig Aradon maradt, akkor elfogták s rögtön haditörvényszék elé állították, mely múltját tekintve, kötél általi halálra Ítélte.Az Ítélet 1849. augusztus 23-án a Csála-erdőben hajtatott végre. Sírját az ó-temetőben clisze* oszlop Jelzi.