Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-15 / 211. szám

1911 szeptember 15 DÉLMAÜYARORSZÁÖ B * Zanjjwíll-beimitaló Budapesten. A jövő hét keddjén mutatja be a Nemzeti Szinház Izrael Zangwillnek, a világhírű angol drámairónak legújabb színművé!, a „Nurse Marjorye" címűt, amely Angliában ós a nagy amerikai színpadokon szenzációs sikert aratott. Izrael Zangwill, a „Mary-Anne" népszerű szerzöjoüj darabjában egy dúsgazdag főúri leányóletét mondja el, aki megunja a konvencionális főrangú óletet és ápolónőnek m gy egy nagy szanatóriumba. Itt azután megtalálja azt a férfit, akit hiába keresett a ragyogó társaságokban, akit a kis Marjorye nénike — ez a dráma magyar címe — önmagáért szeret. Uj tárgyalás előtt a Petrovics—Simon-affér — ítél a szegedi tábla. — (Saját tudósítónktól.) Országos érdeklődést váltott ki az a napokig tartó per, melyben Petrovics Mihály battonyai főszolgabíró volt a vádlott, rágalmazás miatt. Simon Ákos ítélőtáblai biró perelte be a főszolgabírót, mert bírói tisztességében megtámadta. És a tárgyalás. — melyet a szegedi törvényszéken folytattak le, — olyan részleteket adott, melyek kihívták a kritikát. A kibicpénzek szokásairól, titkairól vitatkoztak napokig, hallgattak ki. tanukat légió szómra és elfogadtak olyan magyarázatokat, melyek nemcsak privát vélemények voltak, de teljesen fölöslegesek is. És feltűnt az ítélet megokolásában, mely Petrovics fölmentését magyarázta, — hogy a bíróság tulajdonképen azokat az adatokat vette tekintetbe, melyek Simon Ákos táblabíró magánügyeire, magánéletére vonatkoztak, — holott a főszolgabíró mint birót rágalmazta meg a táblabírót. Általában az ítélet nemcsak Simon Ákos drt lepte meg. de meglepett mindenkit, aki figyelemmel kísérte a per anyagát és azt a hajszái, melyet Petrovics Mihály főszolgabíró indított, s amelyből ugy került ki, hogy ujabb sértés elszenvedőjévé tették Simon Ákost. Most a szegedi Ítélőtábla folytatja le az egész ügyet. Teljesen uj tárgyalás lesz ez, melyben a tanukat kihallgatta Perjéssy Mihály dr ítélőtáblai biró, uj mederbe, heives és teljés megvilágításba került az egész peranyag. Az Ítélőtábla pénteken, szeptember 15-én kezdi meg a Petrovics Simon-affér tárgyalását. Óriási az érdeklődés, nemcsak Szegeden és Csongrádmegyében, de Csanádban is, ahonnan sokan jönnek Szegedre a tárgyalásra. A poranyagot s a törvényszéki tárgyalás után történt fordulatot röviden itt ismertetjük : (Az előzmények.) Petrovics Mihály, battonyai főszolgabíró, Báttönyán, 1909 január 9-én azt mondotta Simon Ákosnak, mikor ez a közvilágításra panaszkodott: „söpörjön mindenki a tiáza előtt, van az urnák a járásbíróság előtt söpörni valója, ha én söprűk, baj lesz, van már elég adatom." Simon Ákos kérelmére az igazságügy miniszter a hivatalból üldözendő (rágalmazás megtorlása végett a királyi ügyészségnek fölhatalmazást adott. A bünpör megindult, s az eljárás folyamán vádlott a valódiság bizonyítását kérte. S bár az eljárás hivatalból indult meg, hivatalból való eljárásnak pedig csak akkor van helye, ha a köztisztviselő hivatali kötelességeire vonatkoztatva rágalmaztatik meg, mégis a megtartott főtárgyaláson a szegedi törvényszék megengedte a valódiság bizonyítását oly körülményekre is, melyek Simon Ákos legegyénibb magánéletére vonatkoznak, melyek semmiképen nem hozhatók vonatkozásba hivatali állásával. A bíróságnak e kétségtelen tévedése következtében Simon Ákos a csak főmagánvádra üldözhető bűncselekmények tekintetében a főin agánvádló teljes jogköre helyett a sértett passzív szerepére kényszeríttetett, s az ő meghallgatása és résztvétele nélkül tárgyaltattak magánéletének körülményei, melyek pedig — mint később a szegedi ítélőtábla bölcsen belátta, — az ő meghallgatása nélkül meg sem világosíthatok. Bár vádlott kijelentése csak általánosságban gyanüsitó, burkolt értelmű volt és olyan, hogy a legdiffamálóbb gyanúsítások könnyű szerrel voltak belemagyarázhatok, mégis a szegedi törvényszék fölmentette a vádlottat, mert a valódiságot igazolva látta azért, minthogy bejgazolást nyertek a következő tények: A táblabíró ezelőtt mintegy hat-hét évvel egyizben vasúti kocsiban kártyázott, (!) egy pályázót pályázata eredménytelenségéről nem értesített, egy beadványt beiktatás előtt megengedett kicserélni, a jegyzője egypárszor ellenőrzése és irányitása mellett önállóan hallgatott ki tanukat. (Ez különben a biróképzés legideálisabb módja.) S bár Simon Ákosnak egész hivatali és magánéletét föltárták s bár bizonyítás tárgyává tették niég a vacsorákra való meghívás körülményeit, tizenkilenc pontban foglalva össze az ellene szóló bizonyítási anyagot, ezeken kiviil mást nem tudtak bizonyítani. (Törvényszéktől a táblára.) A fölmentő ítélet ellen az ügyész fölebbezett s igy az ügy a táblához került föl. Az Ítélőtábla nem látta tisztázottnak a törvényszék által megállapított tényállást, azért végső határozat előtt a bizonyítás kiegészítését rendelte el. Ez a bizonyitás-íölvétel, melyet Perjéssy Mihály, a szegedi táblának ez a kiváló képzettségű, nagy tudásu tagja foganatosított, egyszeriben meg változtatta a fölmentő ítéletnek alapjait. Elsősorban is tisztázást nyert az úgynevezett k ibicpénz kérdése is, melyen tulaj donképen az ítélet fordult meg a törvényszéken. Csanádmegye legkifogástalanabb gavallérjai tettek arról tanúságot, liogy a kibiepénz egy összeszokott társaság állandó szokása, melyet mindenki egyformán gyakorol, tizliusz fillérrel megvásárolva magának a szerencsét hozó kibict. Mikor pedig megfordul a játékos szerencséje, a kibic visszaadja az előbb kapott és legföljebb egy-két koronára fölmenő kibicpénzt. Azon a vidéken mindenki hódol ennek a szinte gyermekesen babonás szokásnak, mindenki ad és mindenki elfogad minden megütközés nélkül. Egyedül Elesánszki Kázmér volt az, aki a szegedi főtárgyaláson azt vallotta, hogy belőle megütközést váltott ki az, liogy Simon Akos is hódolt egyszer-kétszer — bár bizalmas baráti körben is — ennek a szokásnak. S most a. battonyai tanuhallgatás során kiderült, bogy ugyanez a tanú, aki különben vádlott alárendeltes hivatalnoka, egyetlen alkalommal több kibicpénzt fogadott el sértettől, mint amennyit sértett egyáltalán elfogadott. (Egy-két példa.) A battonyai tanuhallgatás során beigazolódott, bogy Petrovics akkor, amikor a táblabírót megrágalmazta, még tudomással sem bírt azokról a tényekről, amelyekkel később az állítása valóságát kívánta igazolni. A vádlott beismerte, hogy két hónapon keresztül gyűjtötte ehez az embervadászathoz az adatokat. A battonyai kaszinóban valóságos főtárgyalás-próbákat tartottak * mindenkit szinte belekényszeritettek abba, bogy a táblabíró ellen terhelő vallomást tegyen. Egy példa mindent megvilágosít. A szegedi törvényszék tényként állapította meg Gróf Károly vallomása alapján, hogy Simon Ákos táblabiró korában fogadott el kibicpénzt. Ezt e tanún kiviil senki nem igazolta. Most a tanú hallgatást 'foganatosító Perjéssy Mihály, amikor Gróf Károlyt kihallgatta, puhatolózott azután a konkrét eset után, amelyről a tanú vallomást tett. Erre Gróf szószerint a következőket válaszolta: „Én erről határózott vallomást nem tehetek, hogy sértett táblabíróvá történt kineveztetése után fogadott-e el kibicpénzt. De abból a körülményből, miszerint vádlottat megkértem, liogy ebből a kinos ügyből az én tanuhallgatásomat hagyja ki, s az azt felelte, hogy információi szerint tanuzásomnak azért van nagyobb jelentősége, mert fontossá teszi az esetet az, bogy táblabiró korában is fogadott el tőlem kibiepénzt, azt kell következtetnem, hogy ez tényleg megtörtént." Ismételjük, ezt a tényt a törvényszék valónak állapította meg, s ennek bizonyító ereje ide zsugorodott. De ez a vallomás bepillantást enged abba a vegykonyhába is, amelyben az első látszatra az oly sulvos vallomásokat kifőzték. Egy másik példát a sok közül. A törvényszék a tanúvallomások alapján lényként megállapította, liogy Simon Ákos anélkül, hogy részt vett volna a játékban, egy fényes koronát kivett a bankból és zsebrevágta. Most ugyan e tanuk vallomása alapján megállapítható, bogy igaz ugyan, hogy a táblabiró kivett egy fényes koronát, mert a gyermekei gyűjtötték az uj pénzt, de azonnal betett helyébe egy már forgatptt pénzdarabot. Az egész pör anyagát ismertetni kellene ajhoz, ha minden egyes terhelő momentum ilyen összezsugorodását beszéltetni akarnók. A legterhelőbb tanú a főtárgyaláson a vádlott .alárendeltje, Elesánszki Kázmér szolgabíró volt. Ily tények valóságának igazolására vállalkozott, melyek előadása szerint mind nagy társaságból váltottak ki megbotránkozást. De e tényeket rajta kiviil egyetlen egy tanú sem igazolta. Mikor Perjéssy Mihály kihallgatása során figyelmeztette erre a körülményre s fölhívta, hogy konkretizálja az előadását, Elesánszki pontosan megjelölni egyetlen tényt sem volt képes, egyetlen embert nem tudott megnevezni abból a vallomása szerint nagy társaságból, aki tudott volna az általa vallott körülményekről. Szinte szánalmas volt az a látvány, bogy miként vetkőzteti ki frappáns kérdéseivel Perjéssy e tanút a ráerőszakolt vádaskodásaiból A másik terhelő tanúról, Polgár József közjegyzőről kiderült, bogy büntetett előéletű, bogy a táblabiróval ellenséges viszonyban áll. ellene fegyelmi följelentést is tett, hogy diffamáló eljárása miatt a kaszinó titkárja ellene kizárási indítványt adott be s ennek kényszerűsége alatt a kaszinóból kilépett. Az ő vallomását aligha fogja már az ítélőtábla, már csak tárgyi ellentmondása miatt is, bizonyítékként mérlegelni. (Petrovics magasztaló beszéde.) Az iratokhoz becsatoltatott a Battonya és Környéke egy száma, mely szószerinti magában foglalja azt a beszédet, melyet kevéssel az eset megtörténte előtt vádlott mondott sértettről. A legnagyobb magasztalások hangján beszél róla. Á többek között ezt is mondja: „A hivatali érintkezésem csak fokozta azt a becsülést és feltétlen ragaszkodást, melyet már azelőtt is éreztem irányában. Mint tisztviselőtárs a szolidaritásnak és együttérzésnek mindig valóban nemes és korrekt példáját mutatta. Társadalmi szerepléséről felesleges szólanom, mert az ő közismert kedves modora és előkelő gondolkodásmódja közismert az egész járásban". És az, aki ilyen hangon köszönti jel az akkor ünnepelt táblabírót, nagyon kis idő múlva, tajtékos haraggal tör ellene s szervezi a hadjáratot, melynek nem leplezett célja az, hogy egy harminc évig közpályán működő, érdemeket szerzett embert pusztán indokolatlanul megnyilatkozott hatalmi féltékenységből erkölcsi halottá tegyen. A szegedi ítélőtábla ítélete elé osztatlan érdeklődéssel néznek.