Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-15 / 211. szám

i DfiLMAÖ¥ÁftöRS2Xö 1911 szépiemher iS teg jól érzi magát. S az udvaron gramofon­szó mellett sütkérezik a napon hét bacillus­gazda. Ebben a járványkórházban augusztus hu­szonötödike óta dolgozik Bellágh dr járvány­orvos. Egyetlen segítsége özvegy Szám Já­nosné volt, aki most meghalt. A másik ápoló már régen fölmondta a terhes szolgálatát. Mikor aztán a betegek egyre többen lettek, Kelecsényi, a kapus, Kelecsényiné és Számné is mgbetegedtek. Hajdú dr közegészségügyi felügyelő járványorvosokat és ápolókat kért. Két járványorvost ígért is a belügyminiszté­rium szerdára. De ezek még csütörtök délben se voltak ott. Ápolókat nagynehezeii tudtak szerezni a Vöröskeresztből. Öngyilkosságba kergették a színház íökeliékesét. — A szegedi színház rendszere. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután két. órakor, amikor a színházban már bevég­ződtek a próbák, a kellékszobában revolver hasitott belé a levegőbe s nyomában átlőtt halántékkal bukott a földre egy ember. Rá­ber Sándor, a színház főkellékese röpítette agyába a golyót és a kifreccsent párolgó vér megrémítette a házi személyzetet. Telefonál­tak a mentőknek, a rendőrség is megjelent és a halálba vágyó kellékest életveszélyes sé­rüléssel beszállították a közkórházba. A színházban rebesgették az öngyikosság okát, de eltitkolták. A kellékes talán akart volna, de nem tudott felelni: eszméletlenül fekszik a kórházi ágyon. A néma ajkak he­lyett megfelelt az öngyilkos egyik hozzá­tartozója: a felesége. A szinházi viszonyok kergették öngyilkos­ságba a kellékest. Azt kívánta tőle az igazga­tóság, hogy díszes, drága kelléket szerezzen az előadásokhoz, de nem az igazgatóság költségén, hanem a saját fizetéséből szerez­zen, ugy, ahogy tud. Amellett három segédet kellett eltartania, — szintén az ő szerény fizetéséből. A suivos teher nyomorba ker­gette a kellékest. Az idegeit is megviselte ez a szinházi rendszer. A hajdani ripacskorszakban sem fordult elő, hogy a szinházi személvzet közül valaki öngyilkosságot követett volna ei, mert nyo­morba kergették az ilyen szinházi viszonyok. A szegedi színháznak ugylátszik, mindenben meg van a maga specialitása. A föltűnést keltő öngyilkosságról részletes tudósításunk a következő: Ráber Sándor szinházi főltellékes a pécsi színháztól szerződött Almássy Endre szegedi társulatához. Kettőszáznegyven korona havi fizetésért szerződött, amelyből azonban há­rom segédet fizet havi tizennyolc-tizennyolc koronával, azonkívül teljes ellátásban része­siti a három segédet! Ez már magában véve is olyan súlyos teher, hogy csak a legsziikö­sebb viszonyok között képzelhető el a kellé­kes megélhetése, aki különben feleséges ember. A szinháznál az a szokás, hogy az előadá­sokhoz szükséges apróságokat a kellékes szerzi be. Ez rendszerint kölcsönzéssel törté­nik, amiért az igazgató havonkint bizonyos mennyiségű szinházjegyet bocsát a kellékes rendelkezésére, aki azokkal kárpótolja a köl­csönzőket. Almássy Endre hónaponkint negyven korona értékű jegyet bocsátott a kellékes rendelkezésére, ami azonban csekély volt a kölcsönzők nagy számához képest. A kellékes kénytelen volt saját pénzéből fizetni a kárpótlást. Ez azonban még nem volt elég. Ráber Sán­dornak voltak saját kellékei is, amit azon­ban alkalmatlannak talált az igazgatóság. — Szerezzél be plüss szőnyeget és pálmá­kat, — mondta a kellékesnek Almássy igaz­gató ur. — De honnan, igazgató ur? — felelte az kétségbeesve. Akárhol adnak, én jótállok érted. Így azonban még jobban megrövidült volna a kellékes fizetése, mert a törlesztése­ket abból vonták volna le. Ez annyira elke­seritette a szerencsétlen embert, hogy az utóbbi napokban többször volt idegrohama. A feleségének többször mondta: — El kell pusztulni, ezt már nem lehet túlélni. Ezeket mondta a Délmagyarország mun­katársának az öngyilkos kellékes felesége, aki kisirt szemekkel várakozott a kórház fo­lyosóján, amig a kórházi ágyon eszméletle­nül fekvő férje fejében Röntgen-sugarakkal keresték a golyót. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Szinházi műsor. Szeptember" 15, péntek Millió, bohózat. „ 16, szombat Babuska, operett. (Először.) „ 17, vasárnap d. u.: A testőr, vígjáték. „ 17, vasárnap este: Babuska, operett. (Má­sodszor.) Beszélgetés Reinhardí Miksával. (Saját tudósítónktól.) A keleti expressz­vonattal szerdán este Budapestre érkezett Reinhardí Miksa, a világhírű berlini színigaz­gató. Azért jött. hogy átvegye „ödipusz ki­rály" próbáinak vezetését és csütörtökön dél­ben tizenkét órakor már ö tanitotta a Király­Színház szinpadán a Magyar Színház tagjait, akik a cirkuszban a Reinhardt-féle rendezés szerint fogják jövő kedden bemutatni Szo­foklesz tragédiáját. Reinhardí Miksát csütörtökön délelőtt egy budapesti újságíró felkereste és kérdéseket intézett hozzá, a budapesti közönségről, a jövő színházról, berlini uj szezonjáról és a magyar darabokról. A világhírű színigazgató szívesen felelt a kérdésekre: — Igazán nem akarok az önök közönségé­nek, melyet jól ismerek, hízelegni, — mon­dotta Reinhardt — de azt hiszem, hogy az a közönség, amely már tiz évvel ezelőtt olyan megértéssel és szeretettel kisérte az én egé­szen különös szinházi kisérleteirnet, nem fog elzárkózni e produkció elől sem. Meg azlán a ini ödipusz-előadásunk Németországon és Bécsen kivül Svédországban és Oroszország­ban is sikert aratott és igy remélnem lehet, hogy a budapesti közönséget is ugyanígy fogja érdekelni. Különösen azért, mert ma­gyar nyelvű az előadás és magyar színészek játszák. — A magyar szinészanyag pompás. A ma­gyar nagyon szinpadratermett és természe­tes, öntudatlan pátosza különösen alkalmas épen az „ödipusz király" előadásához. Pra­ger ur, a rendezőm, aki két nap óta Budapes­ten van, már a vasútnál sietve informált és azt mondta, hogy igen kellemes meglepetések fognak érni mind a magánszereplők, mind a komparzéria részéről. — Ödipuszí az antik aréna számára alkot­ták és mi van ina legközelebb az arénához ? A cirkusz. Egyáltalában rájöttem és vallom, hoc- a szinielőadáshoz nagy térre van szük­ség. A jövő szinházi művészete a helymiivé­szet. A színészt bele kell állítani a nagy tö­megbe. hogy élénk és folytonos kapcsolatban legyen a közönséggel és a közönsége ezt folyton érezze. Beszélt még Reinhardt a jövő szezon új­donságairól, majd a magyar darabokra tért át. Mindenekelőtt Molnár Ferenc „Lilioin"­ja jön, a címszerepben Pallenberggel. Január­ban meglesz a premier, a Kammerspiele szin­padán. A második magyar darab, amely iránt különösen érdeklődöm, Heltai Jenő „Masa­mód"-ja. Nagyon szeretném ezt is már az idén előadni. Azután van még egy magyar darab, amivel foglalkozom. Hajó Sándor „Fiuk és lányok" cimü darabja. És bevallom, hogy várok darabot Bródy Sándortól, Ezt a vallomást akár üzenetnek is veheti. * Szejjed uj zenepalotája. A zeneis­kolai bizottság csütörtökön délelőtt Gaál Endre dr tanácsos elnöklésével ülést tar­tott. A bizottság a zeneiskolai igazgató ja­vaslatához képest elintézte a tanüijkérvé­nyeket, A bizottság meghívást, kapott az országos Liszt Ferenc-ünnepségre, megbízta König Péter zeneiskolai igazgatót, hogy a Nemzeti Muzeumban tartandó országos ün­nepségen jelenjék meg. Löw Immánuel dr bizottsági tag ezután kérdést intézett az uj zeneiskola palotájának építkezése iránt. Gaál Endre dr fölvilágositásul azt a kijelentést tette, hogy a zeneiskola részletes terveit most dolgozzák ki s azok elkészültével meg lehet kezdeni az építést,. * Cigásiyszerelem. Elvből tartózkodtunk eddig az összehasonlít ásóktól. A mai előadás hatása alatt nagyon szeretnénk el­veink fönntartása mellett gyöngéd pár­lraz; mot vonni a tavalyi és az idei előadás között. Aki azt a különbséget el tudja zongo­rázni, amennyivel jobb volt a tavalyi elő­adás az ideinél, az elmehet tanárnak a bécsi zenekonzervatóriumba. Ennyit általánosság­ban. Az egyes szereplőkről kevés a megje­gyezni valónk. Majd mind élettelen volt, hova a fenébe tették ezek az emberek a vérüket? Még a szópliangn Thorma Zsigát se tudtuk ugy élvezni, mint máskor. Oláh Gyula hangja ebben a szerepben valamivel jobban érvénye­sült, de játéka nemhogy a karakterizáló erőt, de a joggal elvárható átlagos színpadi rutint is nélkülözte. Nagy Aranka szépen énekelt, de játéka kissé bágyadt volt. Antal Erzséről ós Déry Rózsiról eddig elmondott vélemé­nyünk nem változott. Az együttes se volt elég erős és a rendezés uj ötletei szerencsétlenek. Holtait nem akarjuk az ilyen szerepben mél­tatni, játékában különben is csak értékes diszkréciója tetszett. A karzat ismét kezd elemébe jönni, szomorú színház, ahol maga­sabb régiókban trónolnak a siker és bukás hangadói. Sajátságos, a harmadik fölvonás hires mulató jelenete után hogy zúgott a taps és milyen rossz volt. A lelkit az ilyen lelket­len magyar nótázásnak. Müller Mátyás kitű­nően tartotta a fegyelmet a zenekarban. Kis szerepében nagyon jót nyújtott Szathmáry. * A szinügyi bizottság ülése. Gaál F.ndre dr elnöklésóvel ülést tartott a szinügyi bizott­ság. Az ülésen Balassa Ármin dr, Becset/ Ká­roly dr, Meák Gyula, Szmollény Nándor, Weiner Miksa, Wimmer Fülöp és Almássy Endre szín­igazgató vettek részt, A beterjesztett műsort a bizottság elfogadta, Szmollény Nándor kéré­sére elhatározták, hogy médot fognak keresni annak a megakadályozására, hogy a hölgyek ne járjanak nagy kalapokkal az előadásra és a későn jövők a járkálásnkkal ne zavarják a kö­zönséget. * Ezerliétssáz színész. Az Országos Szi­nészegyesiilet szerzödtetési osztálya az uj szin­házi óv kezdetével összeállitotta az idén szer­ződésben lévő színészek és színésznők számá­nak statisztikai kimutatását. Az osztály az 1911/12. szinházi évre összesen 710 szerződést közvetített, amelyek között 509 magánsze­replő, 185 kórista és kéristanő és 16 műszaki személyzeti szerződés van. A vidéki színhá­zaknál több mint ezerkétszáz színész és színész­nő van szerződésben, de az osztály jelentése szerint most is keresnek még körülbelül száz szinószt, és színésznőt, különösen karszemély­zetet. * Garvay Andor nj darabja. Garvay Ar­dor, akinek „A pénz" cimü első színdarabját, a Vigszinház mutatta be, a minap ugyancsak a Vígszínházhoz benyújtotta nj háromfölvonásos társadalmi színmüvét. Hir szerint a darab, amelyben csak négy szereplő van, az idei sze­zonban fog bemutatóra kerülni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom