Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-02 / 201. szám

i I )ÉLM AOYARORSZÁÜ 1§11 szeptember Ú Hosszantartó éljenzés kisérte Rósa Izsó dr-nak ezeket a szavait. Becsey Károly dr közbekiáltott: — Megvásárolt többség! — Ezt ön jól tudja, mert az ön választásá­nak a kísérlete nagyon sok pénzbe került — felelte nagy derültség mellett Rósa Izsó dr a közbeszólónak. Azután igy folytatta be­szédét: — Ha nem érvényesül az országgyűlés képviselőházában a képviselők többségének akarata, amely a nemzet többsége akaratá­nak tetei meg, akkor az egész parlamentariz­musnak minden jogosultsága, törvényessége é? tekintélye megszűnt és akkor maga a par­lamentarizmus készíti elő az abszolút ural­kodást, ahol az egyéni hatalom dönt. Az ellenzék veszedelmes munkája. Az ellenzéknek az is kell, hogy hivatása legyen, hogy a szabadságjogok fölött őrköd­jék. A legfőbb szabadságjog a szólásszabad­ság. Es azt látjuk, hogy nern szólalhat fel az országgyűlésen az* aki szólásra jelentkezik, hanem az ellenzék vitarendező bizottsága, az országgyűlés kerékkötői határozzák meg, hogy miről és mikor legyen szó. (Helyeslés.) Az ellenzék elfecsérli, eltékozolja a törvény­hozás idejét, az országgyűlés tárgyalásait oktalan névszerinti szavazásokkal és tárgy­talan zárt ülésekkel teszi lehetetlenné. Lehe­tetlen, hogy ilyen jelenségek láttára ne emel­jük fel hangunkat. — Hiszen nemcsak mi, hanem magának a függetlenségi és 48-as pártnak igen érdemes része is elitéli ezt a viselkedést. Méltóztas­sanak az újságból olvasni, hogy a legköze­lebbi múltban történtekkel a győri független­ségi kör minden közösséget megtagadott és a szolnoki függetlenségi pártnak igen érde­mes és nagytekintélyű elnöke lemondott elnöki állásáról csak azért, mert magát azzal az irányzattal azonosítani nem tudta. — Nem térhetünk a kérdés fölött napi­rendre. Ezért terjesztettük be az indítványt, amely magában foglalja azt, hogy Szeged város törvényhatósága nem helyesli, hanem elitéli azt az eljárást, amely az országgyűlés tanácskozása körül a házszabályok egyenes megkerülésével, azok meghamisításával le­hetetlenné teszi a határozatok meghozatalát és a tanácskozást. Közben Becsey Károly dr sokszor közbe­szólt, azonban a nemzeti munkapárti bizott­sági tagok zajos éljenzése miatt a közbeszó­lásait nem lehetett megérteni. Végül az elnök figyelmeztette Becseyt, hogy ne zavarja közbeszólásaival a szónokot. — Nem fogja nekünk senki az bizonyítani —- folytatta Rósa Izsó dr beszédét — hogy a házszabályok azért vannak, hogy az alkot­mányos törvényhozás működését megaka­dályozzák, (Zajos helyeslés.) hogy a határo­zatok meghozatalát lehetetlenné tegyék. Azoknak az a rendeltetése, hogy biztosítsa a parlamenti munkát. Aki nem igy cselekszik, a törvények meghamisítását teszi! — Nem igy van! Kiáltotta valaki közbe. — Aki az ellenkezőjét állítja, — felelte Rósa — azt felkérem, bizonyítsa be, hogy a házszabályokat nem azért alkották. Ezek után ajánlom a tisztelt közgyűlésnek indít­ványom elfogadását. Percekig tartó zajos taps és éljenzés kö­vette Rósa Izsó dr beszédét. Még tartott az ováció, amikor beszélni kezdett Kelemen Béla dr, országgyűlési képviselő. Kelemen Béla beszél. Beszédét azzal kezdte, hogy a tanács javas­latának csak azt a részét fogadja el, amely Rósa Izsó dr indítványát sürgősnek kívánja kimondani. Egyébként a javaslat többi részét nem teszi magáévá és határozati javaslatot terjeszt be, amelyben indítványozza, hogy a kérdés fölött a közgyűlés térjen napirendre. Azt hangoztatja, hogy talán nincs senki, akinek az obsirakcióról ne az lenne a véle­ménye elvben, ami az előtte szólóé volt. Ma azonban az a helyzet, hogy az ellenzék csak az obstrukcióval védekezhetik a katonai javas­tok ellen. Amint a javaslatokat leveszik a napi­rendről, megszűnik az obstrukció. Beszédében ezután hosszabban foglalkozott a katonai javaslatokkal, amelyeket nem helyesel. Közjogi fejtegetésekbe is bocsátkozott, több szemelvényt olvasott föl és végül kérte határo­zati javaslatának elfogadását. Palócé László beszélt még a kérdéshez. Kele­men Béla dr azt mondotta, hogy az obstruk­ciót mindenki elitéli, de az ellenzéknek most nincs más fegyvere. Ezt maga Kelemen Béla cáfolta meg a beszédével. Lehet érvekkel is küzdeni. Az érvek nélkülözhetővé teszik az ob­strukciót. A véderővita során Okolicsányi László, aki a volt kormány alatt a véderőja­vaslatok előadója volt, kijelentette, hogy az úgynevezett nemzeti kormány ugyanezt a ja­vaslatot terjesztette elő. A hadseregre áldozni kell, mert különben az nem ér semmit. Kéri a tanács előterjesztésének az elfogadását. Lelkesen, sokáig tapsoltak és éljeneztek Pa­lócz Lászlónak. Miután ekkor már több fölszó­laló nem akadt, elnök bezárta a vitát. Közben busznál több bizottsági tag névszerinti szava­zást kért, amelyet Lázár György dr el is ren­delt. A szavazás eredménye. A szavazás közben a tanács javaslata ellen szavazókat, akik ugyan gyéren akadtak, az el­lenzék megéljenezte. Wimmer Fülöp malició­zusan jegyezte meg: — Nem sokat fognak éljenezni. A bizottsági tagok közül a tanács javaslata mellett a következők szavaztak: Áczél Géza, Back Bernát, Biedl Samu, Biró Benő, Bokor Adolf, Bokor János, Brechér Al­bert, Csányi János, Csányi Sándor, Cserő Ede dr, Csikós Nagy József, Csonka Ferenc, Dá­vid Sándor, Deésy Béla, Eisenstedter Róbert, Fein Lajos, Fekete Ipoly, Franki Antal, Gaál János, Gaál Kálmán, Gerő Ármin, Gold­schmiedt György, Gróf Árpád, Hamza Géza, Koffer Jenő, Hoffmann Ignác, Holtzer Dániel, Komor István, Kutter József, Ivánkovits Sán­dor, Jászay Géza, Jedlieska Béla dr, Juráno­vi cs Ferenc, Kállay Albert, Kiss Arnold, Klein Adolf, Kovács József dr, Kugler Albert, Landesberg Mór, Leinzinger Gyula, Ligeti Béla, Lippay György, Lobinger István, Madár Imre, Maiina Gyula, Milkó Ferenc, Molnár Ele­mér, Nagy János, Ormódy Béla, Palócz László, Pataky Simon, Perjéssy László, Pillich Kál­mán, Pottyondi Miklós, Reiner Károly, Reiner Mór, Reiniger Jakab, Rigó Endre, Rósa Izsó dr, Rosenfeld Nándor, Scheffer Vilmos, Schwartz Manó, Schwartz Rudolf, Szamek Adolf, Szivessy Lehel, Tóth Péter, Ujj József dr, Vadász Lajos, Vass Károly, Vigh Sándor, Wagner Gusztáv, Weiner Miksa, Wimmer Fü­löp, Winkler Bernát, Somogyi Szilveszter dr, Bokor Pál, Balogh Károly, Koczor János, Pálffy József dr, Kelemen Kálmán, Faragó Ödön dr, Faj ka János, Gerencsér László, Tóth Mihály, Ferenczy Béla, Skultéty Nándor, Várady Jenő és Sz. Szigethy Vilmos. Á javaslat ellen szavaztak: Ambrus István, Becsey Károly dr, Buday János, Császár Mátyás, Cserzy Mihály, Dobó Ferenc, Engel Lajos, Friéd Sámuel, Grassely László, Hajabács László, Hierhager Ferenc, Juhász Antal, Katona József, Kelemen Béla dr, Kertész Sándor, Kopasz Antal, Kormányos Benő dr, Kosótzky Pál, Kószó István dr, Kör­mendy Mátyás, Lantos Béla, Lichtenegger Gyula, Lipkay Kálmán, Menning Mihály, Nagyi János, Nyilassy Pál, Obláth Lipót, Lipót, Papp Róbert dr, Peták József, Rózsa Béla, Schütz István, Szabó Gyula, Széc'si Ist­ván, Szécsi Márton, Szűcs Borús János, Temes­váry Lajos dr, Tóth Imre dr, Tóth János és Visky György." A szavazatok összeolvasása után az elnök kihirdette az eredményt, amely szerint a közgyűlés kilencvennégy szavazattal har­minckilenc szavazat ellenében, tehát ötvenöt szavazattöbbséggel • elfogadta a tanács ja­vaslatát, A határozatot lelkes éijenzéssel vették tudomásul. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Szeptember 3, vasárnap d. u.: Cigánybáró, operett. „ 3, „ este: Lajos király válik ós A fejedelem, szininü. Bródy „ 4, hétfő Luxemburg grófja, operett, „ 5, kedd Testőr, vígjáték. „ ő, szerda Kornevillei hariingok, ope­rett. „ 7, csütörtök Lajos király válik és A fe­jedelem, szinmü. „ 8, péntek d. u.: Kis lord, énekes víg­játék. „ 8, péntek este: Cigánybáró, operett. „ 9, szombat Millió, bohózat. (Először.) A csalhatatlan tanács. (Saját tudósítónktól.) Számtalanszor el­mondottuk már. A tanács azt mondta, hogy amit ő határoz a színházi helyárak dolgában, az ellen nem lehet fölebbezni. A főügyész más véleményen volt és ugy látszik, most már a tanács is más véleményen van. Eré­lyes jogorvoslást sürget az egész vonalon Wimmer Fülöp, aki ma ezt a felfolyamo­dást adta be a tanácshoz: Tekintetes Városi Tanács! Noha nem férhet kétség ahoz, hogy 33012. sz. a. m. hó 29én beadott indítványom mint az 1901. XX. t.-c. 5. szakaszának értelmében beadott felfolyamodásnak tekintendő, mégis, hogy e tekintetben a törvény követelményei­nek alakilag is teljesen megfelelhessek, ezen­nel a fenti törvénycikk értelmében felfolya­modással élek a tek. Tanács 32.577. számú felebbezésemet visszautasitó határozata •ellen. Bár indítványomat is teljességben íentar­tom, felfolyamodásomat röviden azzal indo­kolom, hogy a sérelmes határozat annál helytelenebben hivatkozik az 1882-ben, tehát majdnem 30 év előtt hozott közgyűlési ha­tározatra, mivel a közgyűlés ezelőtt hat év­vel a Makó—Janovics-féle ügyben már más [álláspontot fogadott el és a tanács határoza­tát nemcsak felülbirálta, de meg is változ­tatta, főleg azonban, mivel a közgyűlés most junius hóban megalkotta a sziniigyi szabály­rendeletet, amelyben a tanács javaslatára! mondotta ki, hogy a közgyűlés határoz a ta­nács határozatai ellen beadott felebbezések tárgyában. Epoly téves a színigazgatóval kötött szer­ződés 13-ik pontjára való hivatkozás, mivel ezen szerződés csakis az igazgató és a város közötti viszonyt szabályozza, épenséggel nem szolgálhat azonban arra, hogy a köz­gyűlés és a tanács egymás közti jogviszo­nyát rendezze. Amidőn tehát nem kételkedem abban, hogy ezúttal a tanács hivatott jogtanácsosá­nak, a főügyész urnák álláspontjára helyez­kedve, — aki már az első felebbezés elfoga­dása mellett nyilatkozott —, e felfolyamődás folytán most már a színházi helyárak fele­melését nemcsak a közgyűlés elé vinni, de addig, amig a tanács illető határozata igy jogerőre nem emelkedett, arról gondoskodni fog, hogy a közönségtől magasabb helyárak ne szedessenek. * Félreértések elkerülése miatt szívesen kije­lentem, hogy a polgármester úrhoz e hó 29-én beadott és b. lapjában közölt indítványom in­dokolásában előforduló azon rész — „amivel tálán a tanács főjogásza barátjának segítsé­gére sietni kivánt" — annál kevésbbé vonatkoz­hatott a város főügyészére, mivel nekem az indítvány beadása előtt biztos tudomásom volt arról, hogy a főügyész ur az illető tanácsülé­sen határozottan amellett foglalt állást, hogy felebbezésem vissza nem utasítható. Wimmer Fülöp,

Next

/
Oldalképek
Tartalom