Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-14 / 210. szám

1911 szeptember 14 DELMAGYARORSZÁG B nek Fcill Leónak uj darabja szombaton este kerül bemutatásra a szegedi színházban. A ki•áló zeneszerző ebben az operettjében sem talta meg magát, a Babuska zenéje is olyan bájos és ötletes, mint a többi Fali operetteké. V színház személyzete lázasan készül az idei első operettbemutatóra. A darab mindhárom fölvonásában uj díszletek lesznek. Jégbehütöíí pezsgők. — Egy vidám szélhámos kalandjai. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi rendőrség 9-es számú cellájában veszedelmes szélhámos tartózkodik. Azzal remélhetőleg mindenki tisztában van, bogy a jól öltözött apacs nem a saját disztingvált izlése szerint választotta jelenlegi nem épen elegáns lakását A tisztán öltözött, de nem tiszta multu urat Markov Jánosnak hivják és valami csekélység miatt került le a rendőrség apró csirkefogói közé. Már-már közeledett a szabadulás órája, Markov már számolta a perceket és mennél több percet számolt össze, annál jobban"vágyta a napsugaras szabadságot. Végre hosszas összeadási és kivonási művelet után rájött Markov, hogy neki már szabadulni kellene. Meg is szólította a cellákra vigyázó rendőrt: -j- Mehetek már? Letöltöttem az időmet. — Mehet ám, de csak a kapitány úrhoz, mert valami nagy bajok vannak megint Egyéb baj nem történt, csak a nagykőrösi rendőrség küldött egy sürgönyt a szegedi rendőrséghez. A sürgönyben ez állt: Nagykőrösön, Izsó Imre vendéglősnél járt egy jól öltözött ember, aki Jovanovics földbirtokosnak mondta magát^és a vendégagyafúrt módon becsapta. A szélhámos, középtermetű, vöröses szőke. gondozott bajusza, ember. Szakáll József dr • alkapitány, a sürgöny vétele után azonnal rájött, hogy a földbirtokos szélhámos nem lehet más, csak Markor János Markovot fölvezették a cellájából és in inedeas res vallatni kezdték. — Csak nem pezsgőre költöttek azt a sok pénzt, amit Nagykőrösön a korcsmárostól kicsalva]? — kérdezte az alkapitány. — Miért? — ijedt meg Markov. — Mert annyi pezsgőt te nem tudsz meginni. — Hát ki tud, ha én nem? felelte büszkén a szélhámos s nagy cinizmussal vallani kezdett, — Addig csalom az embereket, amig lehet! Amig ilyen hülyék és szamarak lesznek, addig jut pezsgőre is. Dolgozni csak a buta embereknek kell. Mi, link-fiuk, megélünk dolog nélkül is. Ne erről beszéljen, hanem a nagykőrösi esetet mondja el. Markov nagy bőbeszédüséggel mesélte el, bogy Nagykőrösön beállitott Izsó Miklós vendéglőshöz és Jovanovics szőregi földbirtokosnak mutatkozott be. A vendéglőssel elhitette, hogy az állomáson egy vaggon eladó kukoricája van. A hiszékeny vendéglős elhitte a mesét és megvette az olcsó kukoricát. Husz korona előleget is adott rá. Amint megkapta Markov a busz koronát, rákiáltott a vendéglősre: — Pezsgőt kérek! Hozták a pezsgőt. Markov el pezsgőzte az egész vaggon kukoricát, ami természetesen csak a holdban létezett. Markov ur a sikeres nagykőrösi kirándulás után Szegedre tette át főhadiszállását s itt Lippai Antal sertéskereskedőt csapta be hasonló módon. Itt szintén Jovanovics szőVegi birtokosunk adva ki magát, Lippaitól is Pénzt csalt ki kukoricára. A két károsult följelentést tett a rendőrségen. Markov lelkét sok bűn terheli. Érdekes, hogy minden bűnesete egy-egy pezsgős vacsorával kapcsolódott össze. Markov bolondja volt az édes, mámorító italnak. A legkitűnőbb esete az volt, amit régebben Szegeden követett el, a Tisza-szálló kárára. Markov elegánsan felöltözve, beállitott a Tisza-szállóba és ott egy lakodalmi vacsorát rendelt, hetven személyre, A nagy rendelés után beült az étterembe és nyakra-főre hozatta a különféle pezsgőket, Mikor már torkig volt a pezsgővel, odaszólt a főpincérnek: — Ezt a kis cehliet csapja a lakodalom vacsorához. Másnap persze nem volt, aki kifizesse a vacsorát a pezsgővel együtt. Markov most a rendőrség foglya, ahol nagy apparátussal nyomoznak a szélhámos egyéb bűnei után. Ékszereket nagy választékban csakis Fischer Testvéreknél talál. Mr Ékszer- és órajavitó műhely. Szeptember elején. Az őszi ködök még messzire lengenek valahol a végtelen térben és a didergésre hajtó alkonyatok még vakon és ártatlanul lélekzenek a távolban. A szeptemberi rőt világolás az idők testjének legpikánsabb része: se lejtes napfény, se igazi sötétség, csak lialavány és lágy sugarak misztikus fényhatásai és langyos játéka. Ez a kedves és mind nagyobb életműködésre hivő időszak az emberek és minden dolgok nyári kedvének és alélt kacagásának reakciója és a burzsoá életkedv utószezonnak csúfolja. Beleértünk az utószezonba a forró nyári évadból, amelyet izzadva és kitágulva szenvedtünk és élveztünk át, reggelenként a csillogó vizeken, ragyogó strandok és parkok közt, délután hotelek hűvös halljában, vagy korcs növények árnyékában a kávéházi terraszokon. Vége már a nyárnak, a szépnek, amelyet hiába neveznek a szerelem idejének, hiába övezék a tropikus virágok és fények glóriájával, mert túlontúl jóllakatja a lelket és a testet, telisteli van, csordulásig a megittasult nappal, részegítő bőséggel. És fárasztó a bőség és a jóllakás, a nyár fárasztó és gyötrelmes annak, aki az értékek, valőrök keserű kutatásában nagyobb gyönyört lel, mint a teljesülésekben, mint a megtalálásban. Nekem a nyár a konyelmii és szánal>mas£<n teli asszony, aki kér és könyörög, hogy fogózzam a karja húsába. És nekem az ősz a sejtelmek mély selymeibe burkolt lesütött szemű nő, aki minden bokor mögé elrejtőzik és minden bokor mögött újra fölbukkan, hogy kergetni, űzni kelljen, szenvedni és térdrebukni érte és meghalni utána és soha megtalálni. Az utazószezónt beékelve kapjuk a nyár és az ősz közé, mint mezei virágból csinált búkéba kötött glicineát, amely megillatosítja a csokor minden szálát: pipacsot és krizantémot egyformán s a végén maga elszegényedik, kiéli magát nyomorulttá és a krizantém u ni és a pipacs általa kél uj létre és dicsőségre. Rikító szinek között tompán sárga zászló, gyászflórral takarva és rajta egy öszszeszoritott ajkú arc, piciny fülekkel, csúfondáros szemmel, amely visszalranyorit a nyárba és belepislant már az ősz fojtott kulisszái közé. Unott asszonyok a nyár teljes és pazar kosztümjeiben páváskodnak a félig kiakasztott nap alatt, fátylaik, mint félárbocra húzott lobogók az ünnepélyes hajón, a néma szélben lengenek és borúsan integetnek a szembejövőknek: ne jertek nagyon közel, az retlen csönd, amely vészes közelben van már! Kerüljetek el bennünket, mélyen emeljétek meg a kalapjaitokat, morzsoljatok halkan valami különös bókot — és kerüljetek el. Nekünk is jobb, nektek is szebb! A viszontlátásra majd ősszel, igazi ősszel! . . . unalom ünnepélyes komolysága terheli a kebleinket és szivünket nyomorítja az ismeNAPI HÍREK Megkezdődött a sztropkói csata. Színes, ragyogó ünnepség volt tegnap a sztropkói hadgyakorlatok előjátéka: Ferenc Ferdinánd főherceg két órakor megérkezett s hódolatára elébe sereglett a vidék egész népe. Kétszáz leányka öltözött fehérbe. Magát a falut is szépen öltöztették erre az alkalomra. Csináltak belőle egv szemrevaló, okosan fölszerelt falut, kétkilométeres vízvezetékkel, szép házakkal és jó utakkal. — rá sem ismerni a régi Sztropkóra. A trónörökös nagyon meg volt elégedve a fogadtatással s ezt ki is fejezte Metzner Gyula főispánnak és Dókus Gyula alispánnak. A trónörökös megérkezésével a hadgyakorlati vezetőség is megkezdte működését. Első dolga mind a két félnek az. hogy a vélt ellenséget földerítse, a parancsnokok alaposan tájékozódjanak az ellenség helyzetéről. A teriiieti viszonyoknak megfelelően a lovasságon kiviil si'trün használják föl a gyalogságot is a földerítő szolgálatra. A csapatok mellé beosztott motorosok és kerékpárosok a jelentések gyors közvetítéséről gondoskodnak. Mind a két fél szikratávíró állomást tolt előre s távbeszélő és táviróvonalakat létesített, ugy hogy a földeritő-kiilönitménvek megfigyeléseiket villámgyorsan hozhatják a parancsnokságuknak tudomására. Ma már kora reggel megindultak a két fél hadtömegei, de még csak kisebb összetűzések voltak a Kárpátok gerincén. Ma csak az a föigyekezete mindkét seregnek, hogy a holnapi döntő ütközetre mennél előnyösebb iegven a helyzete. Mert holnap lesz a nagy manőver döntő ütközete, holnap dől el. ki nyerte meg a komolyan csinált játékháborusdrt. — Monstre küldöttség az egyetemért. Szeged város polgármestere már szétküldötte azokat a meghívókat, amelyeket az egyetemi monstre küldöttség tagjait hívja meg a részvételre. Az egyetemi küldöttség igazán impozánsnak Ígérkezik. Már eddig is a világi notabilitásokon kiviil az egyházi életnek úgyszólván összes délvidéki előkelősége bejelentette a küldöttségben való részvételét, akik köziil a következőket emeljük ki: Csernoch János, kalocsai érsek. Bogdanovits Lucián, szerb patriarcha, Glattfelder Gyula, csanádi püspök, Hosszú Vazul, lugosi. Szevics Mitrovác, uj vidéki, Decsics, temesvári és Krisztedn Miron, karánsebesi román püspök. Ebből a névsorból is nyilvánvaló, hogy ugy a felekezeti, mint a nemzetiségi érdekek háttérbe szorulnak akkor, amikor az ország egész délvidékének kulturális érdekéről van szó. Az összes nemzetiségben főpapok egy akarattal azon buzgólkodnak, hogy Szeged kapja meg a harmadik egyetemet, mert Szeged a legméltóbb rá és mert ez az ország érdeke. Amint ezt már annyiszor hangsúlyoztuk és ahogy már mindenki tudja is. Forradalmi sztrájk. Madridból jelentik: Forradalmi sztrájkmozgalom tört ki Spanyolországban. Először csak Bilbuoban proklamálták az általános sztrájkot, de már kedden este a madridi kormány az egész országból pesszimisztikus híreket kapottt. Baracaldóban a sztrájkolok összetűztek a csendőrökkel, majd a csendőrségnek segítségére siető katonaságot kövekké! és revolverlővósekkei támadták meg. A katonák egy munkást agyonlőttek, többet pedig súlyosan megsebesítettek. A szerdai minist-