Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1911-09-12 / 208. szám

1911 II. évfolyam, 208. szám Kedd, szeptember 12 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, '' C3 Korona-utca 15. szám c=a Bodapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=3 Várósház-utca 3. szám rz=i ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN: egész évre . K 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305 a Riadóhivatal 836 Interurbán 305 ii Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Máról-hofnanra. s Csodálatos, hogy minő hevességgel tiltakozik a Justh-párt az elien, hogy Kristóffyval egy kalap alá kerittessék, holott választójogi programja, sőt mai taktikája Kristóffytól való. Hiszen ő mondta meg, hogy a katonai kérdéseknél kell ezt a kérdést feszegetni s 5 proklamálta, hogy épen az ő választójogi reformja az, ami megvédi a magyar érdeket. Azonban azt mondhatnánk, — bár az ellenvetés nem jóhiszemű — hogy az egyenlőség és titkosság ugyan közös elvi alap Kristófty, Justh és a szociálisták között, de a megvalósítás módjában van az elválasztó vonal. Ez sem igaz. Mert ha a kerületek nem lesznek egyenlők: akkor nem egyenlő a választói jog. És ha a magyar elemet bármi módon kedvezményezzük a többi fölött: akkor becsületesen és jóhiszemiileg nem mondhatjuk egyenlőnek ezt a választási jogot. Itt nincs kibúvó. Vagy egyenlően oláh, tót, német és magyar lesz ez az ország; vagy elsősorban magyar. Vagy az egyenlőség, vagy a magyarság elvén áll teliát a választói jog reformtervezete. Ha nem föltétlenül egyenlőnek, magyartalanul egyenlőnek akarják Justhék a választói jogot: akkor a szociálisták Az anya arcképe. Irta Zelma Lagerlöf. Mattson, az öreg révkalauz, a halászfalu kinézésre teljesen egyenlő házainak egyikében lakott. Amint a falu minden lakója, ép ugy egyenlően voltak bútorozva a kis házakban a szobák. Minden ablak párkányán ugyanazok a virágok illatoztak, minden szekrényben ugyanazokat a csigákat és korallokat lehetett találni és minden falon ugyanazok a képek lógtak. Mióta Mattson, a révkalauz megöregedett, ő is szigorúan az általános szokásokhoz tartotta magát. Háza, szobája és életmódja teljesen hasonló volt a többiekhez. Agya fölött, a falon, nála is ott lógott édesanyjának arcképe. Egy éjjel azt álmodta az öreg, hogy a kép kilépett keretéből, azután eléje állt és igy szólt hozzá: — Mattson, meg kell nősülnöd! Az öreg elkezdte magyarázni anyja képének, hogy kivánsága teljesíthetetlen, hiszen ő már hetvenéves! A kép azonban még nyomatékosabban ismételte: — Mattson, meg kell nősülnöd! A révkalauz nagy tisztelettel viseltetett anyja képe iránt, mely már nagyon sok vitás kérdésben adott neki tanácsot, melyet követve, mindig jól járt. De ezúttal nem igen tudta parancsát megmagyarázni. Ugy tünt löl neki, mintha a kép kivánsága teljesen ellenkeznék régebben kifejezett vélerá volnának szedve, azt hivén, hogy azonos elvi alapon állanak. Épen ebben a tényben, a nemzetközi szociálistákkal való egyetértésben nyilatkozik meg minden kétséget kizárólag az az elvfeladás, amelybe Justhot belevitte a pártszenvedély s a vezér-képességek nélküli vezéri ambició. Egyszer az egyenlő választójog ellen, máskor az egyenlő választójog mellett küzdőké — szerinte — a hazafiság. Egyszer annak megakadályozására, máskor annak keresztülvitele végett kell szegreakasztani az összes függetlenségi elveket. A mi meggyőződésünk szerint az önzetlenségben mutatkozik a hazafiság; abban, hogy ne minden áron kivánjon hatalomra jutni a politikus. ... És itt lehetetlen vissza nem emlékeznünk arra az időre, midőn egy másik magyar politikus — választási küzdelemben leverve, a hatalom polcáról letaszítva — állott kísértés előtt, hogy az minden föltétel nélküli választói jog elfogadása által ellenségeit összetörje. Ha akkor, az 1905-iki választások után, Tisza István kezébe veszi ezt a lobogót, talán sikerült volna, az ország kormányát magához ragadva, ellenségeit megtörnie. Nem tette. Sem a lefolyt harcoknak keserűsége, t ményével. Bár álmodott, mégis egész tisztán emlékezett arra, hogy mi törtánt akkor, mikor először készült házasodni. Midőn épen esküvőjére öltözött, a kép leesett, vissza akarja tartani a nősüléstől, de nem törődött vele. Azonban nagyon is gyorsan belátta, hogy a képnek igaza volt. Rövid házasságában nagyon szerencsétlennek érezte magát. Ép igy történt, mikor második esküvőjéhez kezdett öltözködni. A kép ismét leesett a falról, de ezúttal nem mert ellenszegülni akaratának. Dacára, hogy a násznép már összegyűlt, kereket oldott. Beállt matróznak ós mielőtt ismét mutatni merte volna magát falujában, többször körülhajózta a földet. És Íme, a kép ismét leszáll a falról és azt tanácsolja neki, hogy nősüljön meg! Bármily jó és szófogadó fiu volt is, még sem volt képes elűzni magától azt a gondolatot, hogy a kép bolonddá tartja őt. De anyja megismételte a parancsot. Ép oly komolyan állt most is Mattson előtt, mint életében, mikor a csipős szél és a sós, tengeri levegő még jobban kiélesitették amúgy is szigorú vonásait. — Mattson, meg kell nősülnöd! A halászfaluban minden egyenlő volt: a házak fehérre meszeit falai, a kémények, az ablakok, a karcsú vitorlás bárkák és az emberek. Ott senki sem tett valami rendkívülit, vagy szokatlant. Ha anyja élne, ő volna az első, aki ellenezné ezt a házassá- | sem a támadásoktól fölzaklatott pártszenvedély, sem a méltatlannak tudott vádaktól támasztott" indulat nem tudta egy pillanatig sém megingatni a kötelességérzet parancsoló szavát. Mert egy hang odabenn azt mondta, hogy ez a harc elvek harca s hogy az igazság a cél, nem a hatalom. Multak az évek. Justhra ós híveire is elkövetkezett a hatalomból való bukás. Paliida mors aequo pulsat pede regumque turres, pauperumque tabernas. Eljött a kísértés órája Justh Gyulára is. De az ő önzetlensége a próbát — nem állta ki. Elfogadta a Kristóffy programját, szövetkezett a Kristóffy szövetségeseivel s követi azt a taktikát, amit a katonai kérdések és a választói jogra vonatkozólag — bécsi értesülései alapján — Kristóffy már tavaly megállapított s egy interjúvban részletesen megokolt. Idáig jutott. És mindezt azért, mert nincs meg benne az az önzetlenség, amely a hazafi első kelléke s amely azt parancsolja, hogy midőn a nemzeti érdekről van szó, minden más tekintetnek el kell némulnia. A tehetség hiányáról senki sem tehet. Államférfiúi kvalitást nem adhat az erős elhatározás. De adhat férfiúhoz méltó, nemes jellemeröt, amely legyőzze a hiúságot és a szenvedélyeket s meggot, mert hiszen ő ragaszkodott mindig legjobban a megszokott rendhez. Már pedig egy hetven éves aggastyán megnősüljön. A kép ekkor kinyújtotta gyűrűkkel telt kezét és szigorúan ráparancsolt, hogy fogadjon szót. Miután anyja mindig nagy félelmet és tiszteletet parancsoló benyomást gyakorolt reá, a vers vége most is az lett, miszerint Mattson megígérte, hogy megházasodik. Erre a kép ismét keretébe állt. Az öreg Mattson nagy szivszorongással ébredt föl másnap hajnalban. Eszébe jutott, hogy szót kell fogadnia anyja képének, mely legjobban tudhatta, hogy mi lesz számára a leghelyesebb. De mégis összeborzadt, mikor a közel jövőre gondolt. Még aznap megkérte a legszegényebb halász, legcsunyább leányát. A szülük igen-t mondtak és rögtön elhatározták a napot, hogy a kihirdetés miatt mikor menjen a városba a mátkapár. Mattson iratai azbnban nem voltak rendben s igy a kihirdetésből semmi sem lett. Ez pedig abból eredt, hogy múltkor faképnél hagyta menyasszonyát. Meglehetős időbe telt, mig a pap eljárt Mattson érdekében, hogy megköthesse ezt az ujabb házasságot. Ez alatt az idő alatt az öreg Mattson minden héten legalább kétszer megtette gyalog azt a hosszú utat, mely a halászfalutól a városig nyúlt. A pap csodálkozott a hatalmas szerelmen, mely az öreg lelkében ébredt és különösnek találta, hogy ezt a hetven