Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-09 / 180. szám

REGGELI LAP. II. évfolyam, 180. szám 1911, szerda, augusztus 9 Kízponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, «=J Rorona-utca 15. szám cm Budapesti szerkesztőség ót kiadóhivatal IV.. t=> Városház-utca 3. szám c=i REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24'— félévre . . . R 12 — negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2-— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . , . R 14'— negyedévre. R tgy hónapra R 2*40 Esti tap ára 2 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztőség 305. Riadóhivatal 836. Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12, Fölösleges kapkodás. Töntör tárgyilagossággal festi meg a helyzetet és éles logikával vonja le annak konzekvenciáit mai számában a Presse. Ha a parlamenti harcmodornak azokon az utjain haladna a magyar ellenzék, amelyeket a nagy német lap rajzol meg, a parlamenti elhelyezkedés képe mielőbb kialakulna és lenne uj választói törvényünk azok nélkül a megalázó botrányok és érzékeny károk nélkül, amelyekkel a technikázás jár. De az ellenzék azt hiszi, hogy neki kellenek a botrányok, mert ez még mindig babérokat von megvagdalt homloka köré. Tévedés. Ezekkel a botrányokkal elúszik népszerűségének végső maradványa is. A nyomorgókat eddig rajokba szedték, meglengették előttük a háromszínű lobogót ós erre a hiszékeny, a naiv, a lelkes nép vak ós süket lett, nem hallotta gyomrának korgását, nem látta ruhájának rongyosságát senki, ment uj harcba a nép, hogy hatalomra segitse - vezéreit. Ma már a trikollórt sem lengetik meg előtte, hiszékenységón ós lelkesedésén pedig tátongó sebet ütött a négy ós féléves koalíciós rezsim, micsoda botor bátorság kell annak a föltételezéséhez, hogy a függetlenségi pártoknak a hatalomért való ujabb marakodásához asszisztálni fog a nemzet. Bizonyos, hogy az ország minden részében tudnak már azokról a komoly ós nagyarányú előkészületekről, amelyeket az uj választói törvény megvalósítása érdekében a kormány tett. Ennek a rendszernek legnagyobb ellensége sem tagadhatja ezzel szemben, hogy ez a kormány volt az, amely az uj választói törvény dolgában a kavargó jelszavak helyébe a komoly munkálkodás első faktumait tette. A kormányszéken azonban becsületes férfiakra, komoly, folytonos, felelősségteljes és mélyreható munka vár, amely intenziven belekapcsolódik a polgári és gazdasági érdekeibe. Természetes tehát, hogy ez a kormány, amely nem dobálódzik jelszavakkal, amely halálos komolysággal számol az európai helyzettel és azokkal a következésekkel, amelyek ebből a helyzetből reánk háromulnak, amely nem a hatalomért csinál pártpolitikát ós taktikát, amely dolgozni szeretne és nem technikázni akar, nem fogja másként megcsinálni a választói reformot, mint azt a parlamenti és alkotmányos élet rendes menete megengedi. Nem mer tehát ujabb konfliktust támasztani korona ós nemzet között, mert tudja jól és nagyszájuskodással nem tagadja le, hogy ennek politjkailag tenni haszna, gazdaságilag pedig tömérdek kára lenne. Nem fog ekszlekszet sem csinálni azért, hogy háromhat hónappal előbb ós esetleg hebe-hurgyán csináljon meg egy olyan korszakos reformot, mint a választói reform, amelyre évtizedekig várt a nemzet. Érett politikai és logikus parlamenti gondolkodás tehát nagyon könnyen megtalálA virágárus lány. Irta Henry Bordeaux. — Szép az idő, gyalog megyünk haza, — szólt Pierre Ligniéres, — úgyis oly keveset járok. Elküldte a kocsiját és gyalogosan mentünk el a vendéglőből, hol az ő vendégei voltunk. Pierre Ligniéres ma az irás valóságos fejedelme és regényei rengeteg kiadását érnek meg. De hosszú, fáradságos küzdelem árán jutott el idáig. Ahogy egyedül maradtunk, a többiek előbb hazamentek, épen arról mesélt nekem, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie iréi pályája legelején, amikor egy virágárus lány állt meg előttünk és kérő tekintettel ajánlotta föl bokrétáit. Fiatal, gyönge, béna teremtés volt, arca Szeplős, szemhéjai vörösek s a haja fakó. A jeges, maré hideg ellen vékony bluz és rongyos szoknyácska védte csupán. Sajnáltuk szegényt ós adakozó hangulatban ia voltunk, finom ebéd után lóvén. De hogy Mamizsnát adhassunk, ki kellett volna gombolnunk a fölöltőnket és ez télnek idején nem hellemes dolog. Nem is képzeli az ember, hány holdus éhezik ilyen önző kényelmi okok miatt. ÁzelŐtt a szabok a jótékonyság szolgálatába 8zegődtek azáltal, [hogy kis külső zsebekkel 'átták el a felső kabátot ós akkor tényleg Megbocsáthatatlan lett volna az alamizsna Megtagadása. I De a külső zseb nem divatos többé és a I jószívűségünk ritkán megy annyira, hogy a kabátunkat ki- és begombolnánk csak azért, hogy erszényünket elővegyük. — Csak tíz fillér a szép ibolya ! Igazán nem a pénzt sajnáltuk, de lusták voltunk, hogy kihuzzuk a kezünket a jé meleg zsebből. De a kis leány, aki nem értett meg bennünket, avagy nem tudott megérteni, utánunk jött. — Nyolc fillérért adom ! — Nohát öt fillér ! Legnagyobb meglepetésemre . . . mert jol ismerem Pierre Ligniérest és tudom, hogy sokkal nagyobb barátja a kényelemnek, mint sok más ember . . . megállt, kigombolta a kabátját- Kivette a pénztárcáját, egy 20 frankos aranyat tett a kis leány kezébe, aki tátott szájjal, tágranyilt szemekkel bámulta a csodát. — Na mostan, — szólt a barátom, — adj egy csokrot is ! A leány visszanyerve beszélőképességét, igy szólt: — Tán az egész kosarat parancsolja az ur? — Nem, nem, csak egy csokrot akarok. — Tessék kiválasztani uram ! Nem hitte el, hogy az arcának szól az ajándék Tul csúnya volt ahoz ; s ahogy Ligniéres a hozzá legközelebb eső bokréták egyikét a zsebébe dugta, a leány hirtelen az egész kosár tartalmát a lábai elé öntötte és igy kiáltott : hatja a kormány ós az ellenzék érintkező pontját abban az esetben, ha a harcból kizárjuk a személyes érvényesülés minden mozzanatát. Ide pedig a kölcsönős megértés és nem a színjátszás, a nemzet érdekeinek kölcsönös szolgálása és nem kompromisszum vezet. Azoknak a jelszavaknak általános jellemzésében — irja a Presse — amelyeken a választói reformnak fel kell épülnie, az ellenzék és a kormány teljesen megegyeznek. Amely pillanatban az ellenzék megszűnik csupán csak általános jelszavakkal dolgozni — folytatódik a cikk — ós mihelyt elérkezettnek fogja látni az időt, hogy konkrét formában forduljon a kormányhoz azzal a kérdéssel, vájjon nem lehetne-e az általános választói jogot közös egyetértéssel biztosítani, elérkezett egyutta^ az ilyen megvitatásnak ideje is. Nem is olyan lehetetlen, hogy ez a megvitatás azután a teljes céltalanságát fogja dokumentálni annak a harcnak, amely a vóderőjavaslatok ellen és az általános választói jog érdekében dul. Mi már ma is tisztán látjuk az ellenzék harcának sivár céltalanságát. Mit akarnak? Választói jogot? Meghozza a kormány. Nem kell a véderőjavaslat? Ők is meghoznák, maguk mondták. Előbb jöjjön a választói reform, azután a véderő javaslat? Olyan hipokrata politika, olyan okok a harcra, amely alól groteszkül lóg ki a kormányrajutás lólába. Csakhogy lólábakon bajos kor— Köszönöm uram, most már lesz mit ennem — és boldog gondtalansággal rohant tova. Lignieres fölszedte az ibolyákat. — Bizonyára csodálkozol a bőkezűségemen, de egy régi tartozásomat rovom le. — Tartozásodat? — Igen. Sok évvel ezelőtt egy kis virágárusleány, mint ez, épp oly nyomorúságos külsejű, mentett meg engem a végkétségbeeséstől. És ez tán többet ért 20 franknál is. Ahogy most a fiatalságomról beszéltem, visszaemlékeztem erre az epizódra és ez a kis lány épp oly kapóra jött. Jó pár éve lesz már. Nem tudom már biztosan, hogy hány. Akkor irtam meg az első könyvemet. Ne törd a fejedet, hogy mi volt a cime; nem jelent meg soha. Akkor azonban azt hittem, hogy valóságos mestermü. Büszke voltam rá rémségesen és magam irtam tintába, különben sem volt pénzem, hogy másra bizzam a leírását. A családom elfordult tőlem, mert, hogy akaratunk ellenére ilyen mesterségre adtam a fejemet, de titkon azt remélte, hogy néhány balsiker után sirva térek meg kebelére Mig első müvemet megirtam, az összes pénz! forrásaim kimerültek. Ez a remény azonban valóságos aranyesőt fog maga után vonzani, azt gondoltam. Egy nagy újság kiadójához vittem a müvemet. Rövid idő múlva visszaadta. Síri hangon kérdezte tőlem: