Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-01 / 173. szám

DÉLMAQYARORSZÁQ kább eset, hogy a kávésok előre tudják, hogy mikor fog egyik­másik vendég mulatni. A kávéházi vendég nem előre megállapított terv szerint szokott mulatni. A mulatság hangulat dolga, mely nem program és főkapitányi intézkedések szerint fogja el a vendéget s igy nem igen lehet en­gedélyt kérni rá. A belvárosi kávéházak, vendég­lők állandóan a szemeink előtt vannak, ezekről tudjuk, hogy a rendőrség nem túlságosan engedé­keny velük. Arra igazán nem gon­doltunk, hogy a rendőrség a korcs­mákat kedvezésben részesiti és hogy például Felsővároson van gedélyt. Nem gondolja a rendőr­ség, hogy ez az engedély etikailag, gazdaságilag, társadalmilag sok­kal vészthozóbb, mintha a nagy kávéházaknál lenne elnézőbb ós bőkezűbb. A korcsmában mulató ember rendszerint nagyobb lármával mu­lat, a szeparé disztkrét zártkörüsé­ségét sem keresi, hanem zenéstül kiül a korcsma udvarára. Azt liisz­szük, ez az éjjeli zene a korcsma udvarán sokkal inkább zavarja az alvók nyugalmát, mert Felsőváro­son alacsonyak a házak, a nyilt udvarok vékony deszkakerítésben találkoznak. Vagy Felsővároson olyan korcsma is, amelyiknek a nem érvényesek a közrendnek és hat koronákért nap-nap után meg- közcsendnek megvédése • érdekében adja a rendőrség a dorbézolási en- val« rendőri rendelkezések? an a halasi rablógyilkos - Mezei Szi/ilenka nyomában. ­májában követte el Szvilenka. Há­rom éve: 1909 januárjában Mezei Szvilenka István a Bozdevics-féle korcsmában mulatott Varga Potyka nevü cimborájával. A két jóbarát addig itta a siirü vörös bort és addig-addig beszélgetett inidenféléről a világon, mig Mezei valami kemény szót talált mon­dani a pajtásának. Varga a sér­tésre fölkelt az asztaltól és szó nél­kül eltávozott a korcsmából. Szvi­lenka, mikor egymagában maradt, gött, nappal árokban alszik, hidak I lármázni kezdett, mire a korcsmá f Kiküldött munkatársunktól.) Halastól el Szabadka felé most egy mezitlábos embert üldöz hu­szonöt csendőr. Ez a mezitlábos paraszt egyike a legveszedelme­sebb gonosztevőknek, kétszer már törvény előtt állott emberölésért és most már harmadszor száradt a kezén a párolgó, piros embervér. Most búvik, bujdosik a kukori­cásban és a kazlak mögött, rej­tekhelyet keres elhagyott tanyá­kon, meglapul minden cserje mö­alatt, éjjel lábujjhegyen sompo­lyog, éhesen bitangol a földeken •keresztül, reszkető ujjakkal kopog •a világos ablakokon és ennivalóért könyörög. Ez az ember Mezei Szvi lenka István, a halasi rabló­gyilkos. (Az első gyilkosság.) A 36 koronáért orvul leszúrt Basa György vére már a harmadik, mely Mezei Szvilenka leikén szá­rad. Az első emberéletet egy bo ros, dáridós hajnalon, még 1906 decemberében oltotta ki a rabló­gyilkos. Bátyjának: Mezei Szli venka Péternek, második kör, Di­vat-utca 515. szám alatti házába gyűlt össze a rokonság. Ott volt Mezei Szlivenka István is. Hajna­lig óbor, muzsika és vitaszó mellett nagyon szépen megvolt a társaság. Ekkor egy sértő szó hangzott el Szlevinka István ellen, mely gyúj­tott, mint a szikra. Szlevinka föl­ugrott, tolragadott egy boros üve­get s azt a sértő fejéhez vágta, de oly erővel, hogy az ájultan esett Össze a földön. A következő pilla­natban az összes férfiak fölugrál­tak, két pártra szakadtak, ki bo­tot, ki üveget, ki másegyebet ka­pott föl és megkezdődött a harc. A tusában mindenki kapott és min­denki osztott sebeket, — de aki a legkevesebb sebet kapta és a leg­többet adta, az Mezei Szvilenka volt. Egy obranicával három-négy ellenfelének is bezúzta a fejét, ezek közül az egyikét oly erővel, hogy rá néhány napra meghalt. Mezei Szvilenka ezért a megölt ember életéért két évi fegyházat kapott, amit Vácon le is tfcltött. (Második gyilkosság.) A második gyilkosságot a máso­dik körben Bozdevics Balázs kocs­ros kidobta a korcsmából. Szvi­lenka, mikor az utcán érezte ma gát, fujt egyet és a fagyos téli éj­szakában hazafelé indult. Alig tett azonban néhány lépést, mikor az egyik kapuból előugrott a vérig sértett Varga Simon és készen tartott bicskájával kétszer Szli­venka oldalába szúrt. Ez felhör­dült, de a következő pillanatban már szembeszállt a támadójával, már az ő kezében is megvillant a bicska és visszatarthatatlanul, végzetszerüleg lesújtott Varga Si­mon mellére. A megszúrt ember halálordiást hallatatt és holtan esett össze a földön. A rendőrség másnap letartóz­tatta Mezeit, de mindössze csak negyvennyolc óráig tartotta fog­va, mert kiderült, hogy Szvilenka amit tett, önvédelembő tette. A gyilkos épen abban az órában sza­badult ki a börönből, mikor áldo­zata temetésére megkongatták a harangot. Mezei elment a gyász­ház előtt, egyenesen a Puzdorics­féle korcsmába sietett és ott bort meg tamburásokat kért. A tambu­rások csakhamar előkerültek, Me­zei pedig rájuk parancsolt, hogy lmzzák el a legvígabb nótát, me­lyet a világon ismernek. A dá­ridó elkezdődött és folyt, mindszi­la j abban folyt akkor is, mikor a temetőmenet elhaladt a korcsma előtt. Mikor a menet a korcsma előtt egy pillanatra megállt, Me­zei a tamburásokkal kiállt a korcs­ma ajtajába ós ott a gyászolók szemeláttára szilaj táncot járt. Másnap az egész város erről a temetésről beszélt. Nagyon kevesen tudják, hogy Mezei Szlivenka István rendőr is volt. Igaz, hogy mindössze 24 órán át viselte a kardot, a csákót, az egyenruhát, de azért letagadhatat­lan, rendőr is volt. 1901-ben, mikor a katonaságtól hazajött, jelentke­zett Szabadka főkapitányságánál, hogy rendőr akar lenni és 1902-ben már ki is volt nevezve rendőrnek. Működését azzal kezdte meg, hogy elment a zentai uton levő Perge­korcsmába, berúgott és kardjával az összes vendégeket kiverte a korcsmából. Egyet-kettőt köny­nyebben meg is sebesített közülök. A főkapitány, mikor erről másnap tudomást szerzett, Szlivenkát ki­dobta a rendőrség kötelékéből. (Szeged hat-rábar> a gyilkos.) Már megírtuk, hogy Bazsa Ist­ván 53 éves kiskunhalasi gazdál­kodót Alsószálláson saját lakásán egy ismeretlen egyén fényes nap­pal meggyilkolta és kirabolta. A nyomozás során kiderült, hogy a tettes Mezei István szabadkai szü­letésü napszámos volt, akinek csak az álneve Horváth István. Horváth a tett elkövetése után el­menekült és egész a mai napig nyoma veszett. A nyomozásban jna szenzációs fordulat állott be, mert minden kétséget kizárólag megállapitoták, hogy a gyilkos Szeged határában, Királyhalmon bujkál. A csendőrség Királyhal­mát már bekerítette, ugy, hogy a gyűrűből már nem igen szabadul ki a veszedelmes ember. A csend­őrség segítségére, ha a nyomozás megkívánja, rendőrséget is külde­nek ki Királyhalmára. 1911 angwaztua ^ miniszterek adjanak választ a­interpellációkra. Barabás után Polónyi Géza ál fel szólásra. Óriási zaj a balolda­lon és taps a jobb oldalon. Beszéljen inkább a Rózád — Rozitárói, aról is beszélek csak várjanak. Polónyi irásbe! indítványt is terjesztett a Ház elé Húszan névszerinti szavazást két' nek. Berzeviczy elnök kijelenti hogy mindenben csatlakozik Ka­bos alelnök szombaton tett kije lentéseihez. Ezután átérnek napirendre. Okolicsányi beszél. fi képviselőház ülése - Saját tudósítónktól. ­A képviselőház keddi ülésén Berzeviczy Albert elnökölt. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök bejelenti, hogy Rákosi Vik­tor szabadságot kér Természetes, hogy ez a szabadságkérés sem ment sifmán, mert húsznál több képviselő névszerinti szavazást kért. Elnök ezt elrendeli, majd rátér Tolnavármegye átiratának ismertetésére, {melyben Tolnavár­megye tiltakozik az obstrukció el­len. Majd Debrecen és Kaposvár népgyülésein tárgyaltakat ismer­teti. Lovászy felszólal: Névszerinti szavazást kérünk. Az sem {meg­lepő, hogy busznál több képviselő ebben az ügyben is kéri a névsze­rinti szavazást. Elnök bejelenti a Háznak a pestújhelyi népgyűlés határozatát az általános és titkos választójog mellett. Névszerinti szavazást kérnek és az ügy tárgyalásának holnapra halasztását. Ezekután felolvassák azokat az interpellációkat, melyekre a mi­niszterek netm adtak választ. Benedek János helyteleníti a mi­niszterek eljárását. Barabás Béla pártja nevében követeli, hogy a Kosztos diákok. - Saját tudósítónktól. ­Két szegedi hívatalnok-embe' küldte be nekünk az itt követkéz' irást. Szórói-szóra közreadja bár sokszor szélsőségesnek talá juk és ép azért nqm mindenbe11 értünk vele egyet. De határozo'' tan nyilt és őszinte és bár rDÓ egy hónap választ el az iskoláé' megkezdésétől, a kérdés ép Sz0 geden annyira égető és közéi' dekü, hogy megvitatását szülésé gesnek és máris idejénvalóna tartjuk. A beküldött irás ez: Osmerős tipusa a szegedi éle" nek a kosztos diák, akit a gond°: szülök nagy okosan a tanár urU'1 helyeznek el, pont annál a tané' urnái, aki egyébként a latint vag) a kémiát tanítja az iskolában, tanár ur a maga kiváló pedagé gus volta mellett családapa is mint ilyen, súlyos háztartási g°"' dok súlya alatt roskadozik. Eg^ szóval ne|m jön ki a tanári fizeté5' bői és mellékkeresetre van szü"' sége. A priváta ma már nem jáfE Megtiltották, mert a belőle foEr jövedelmen kivül mi hasznát s®' látták. A diák. aki rászorult a Pfl vátára, annak ellenére is hétök0 maradt, azzal a különbségi el persze, hogy ezután csoda itno' ( mégis csak sikerült a vizsgák megúsznia. . Ám, ha be is szüntették a P vátát, csak megimaradt tovább , a kosztos diák, aki a tanár ü^ egy fedél alatt lakván és egy ^ tálnál étkezvén, alkalmasint 1 ^ tudotmányt szed magába. ^ olyan biztos az előmenetele. H*8 ? látják az osztálytársak, hogL kosztos urt'i a legszimplább ke" sekre sem tud megfelelni, tudják, hogy őkelme nem sok ^ beli útravalóval lett hazulro ^ eresztve, a vizsga idejéig _rC"{ö|­jönnek az évközben netalán ; lliá1' . és*' merült differenciák és az e ^ , bizonyítványban ott díszeleg ^ biztató kijelentés, hogy: »e osztályba fölléphet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom