Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-06 / 177. szám

ESTI LAP. II. évfoiy&n, 27. szám 1911, vasárnap, augusztus 6 özponti szerkesztSséo és kiadóhivatal Szeged, a Rorona-utca 15. szám •—i Budapesti szeri esztőség és kiadóhivatal IV., «=J Városház-utca 3. szám " REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN ^ egész évre . R 24'— félévre . . . R 12 — negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2-— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28— félévre . . . R 14-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2"40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztősé) 305. m> Kiadóhivatal 836. interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon -száma 128—12. 1911 augusztus 5 Szeged fogadalmi ünnepén látjuk igazán, mennyire a maradiságra kárhoztatott még mindig a falusi, a tanyai magyar. Ugy jöttek be a búcsúra, mintha évtizedekkel előbb, az édes szüleik vagy a nagyszüleik jöttek volna. Az arcok szomorú dühös, semmit se váró arcok. A ruházkodás a régi, a tipikusan agyonismertetett. A legények satnyulnak. A leányok gyöngetermetüek. A lovak elsatnyultak. Kiabál a szegénység a legtöbbről. És ez a magyar jelenség a legérdekesebb még ezen a foga dakmi napon is. Minden egyéb eltörpül e mellett. Hogyan, hát a magyar nép ezrei még mindig a régi kulturtalanságban, a imaradi állapotban, az éhes szegénységben, a lassú de állandó satnyulásban pusztulnak? Hogyan, hát a földéhség már állandó kísértetként ül az arcokon? Hogyan, hát nem is kullognak a falusi, tanyai viszonyok az egyszerű, csigalassan fejlődő magyar városok után se? Csupa kérdőjelek, melyek — nem tehetünk róla — dühös levertséggel töltenek el bennünket. Ilyenkor látjuk, mennyi a tennivaló. Mennyit kell nyögnünk, agitálnunk, ütnünk a félálomban tántorgók, a maradiságban megnyugvók arcán, ha tülekedni, vergődni akarunk az uj Magyarországért. Amelyben nem maradnak meg a „tipikus" régi falusiak, — akik ma földéhesek, akik elmaradottak, akik tehetetlenek, akik satnyulnak vagy kivándorolnak, — de akik végeredményben nem tudnak a helyzetükön változtatni. A 'nemzeti munka korszakában ezt kell észrevennünk, ezen kell segítenünk, nem frázisokkal, hanem ugy, hogy uj viszonyok, uj alakulások, uj magyar állapotok következzenek, hogy se ilyen fogadalmi ünnepeken, se máskor he találjuk meg a mai embereket, akik földéhesek, akik satnyulnak, kultúrától távol állók, pusztuló niagyarok, — szegény magyarok ! Mert ez a főkérdés. Mert úgynevezett ájtatosságok, bünbocsánatok, városok, falusi ma gyar erkölcsök mind csak a szük séges mellékkérdések. Az uj Ma gyarországról, az uj magyarokról van szó, értsük meg már, erről és ezekről, — szegény magyarokról Asszonyok lázadása a husdrágaság ellen. — Saját tudósítónktól. — Nem a magyar asszonyokról vari szó ezúttal. A magyar asszonyokra a legjobb akarattal sem lehet rá .fogni, hogy ők bármit is tennének a már-már tarthatatlanná váló husdrágaság ellen. Ebben a kér désben csodálatos, érthetetlen mó don csődöt mondott a magyar asz szony világhírű temperamentuma s a drágaság ellen ujját sem mozdítja. Panaszkodik a drágaság miatt, rengeteg energiát fordit a krajcárok miként Ivaló beosztására, de eszébe sem jut, hogy talán tehetne is valamit, — ha másért nem, hát saját jól fölfogott érdekében, — a husdrágaság ellen. — Ugyan mit tehetnénk, — mondják erre az asszonyok — a mi szavunkra senki sem hallgat, mi nem szólhatunk semmihez, a mi szavunk amúgy is esak puszta elhangzó szó volna. Kétségtelenül van némi jogosultsága az ilyen kijelentésnek, mindazonáltal azt szó nélkül elismerni nem lehet, mert hiszen eddig a magyar asszonyok még meg sem kísérelték jogos érdekeik megvédését. Pedig — ki tudja — talán épen ők találnák meg leghamarább e már-már válságossá váló helyzet megoldásának helyes módját. Hogy mit tehetnek az asszonyok egy-egy nagyfontosságú kérdésben, arra eklatáns bizonyíték a bécsi asszonyoknak a husdrágaság ellen megtartott nagygyűlése. Ezen a nagygyűlésen, amelyen nagyon sok neves politikus is fölszólalt, a drágaság tarthatatlan voltának bizonyítására a nagygyűlés asszony-szónokai hozták föl legnyomósabb okokat. — Nekünk csak krajcárok állanak rendelkezésünkre — mondta az egyik asszony-szónok, — krajcárokkal kell számolnunk s bizony, ia krajcáraink nagyrészét húsra Kell, liogy költsük, | családunk egyéb szükségleteiről gondoskodni nem tudunk. Épen ezért követeljük az argentínai hus behozatalát, (tudvalevően most Ausztria-szerte ezt tartják a husdrágaság egyetlen orvosságának), mert nem türhetjük tovább, hogy a drága hus miatt egyebekben szenvedjünk szükséget. — El szeretném vezetni önöket a — mondta egy másik asszonyszónok: Granitschné Heléna — a gyermekkórházba s 1 ott megmutatni önöknek a husdrágaság rettenetes következményeit. Én megnéztem e kórházakat, megnéztem a kis betegeket, megkérdeztem, liogy mi a betegség oka? Az orvosok, az orvostanárok majdnem minden ágyacska előtt ezt felelték nekem: „Ez a vézna gyerek nem juthatott [megfelelő táplálékhoz, táplálatlan kis testében nincs ellentálló erő s igy könnyen inklinált, a legelső bacillus megfertőzte." Ez azt jelenti, hogy azért zsúfoltak a gyermekkórházak, azért* temetnék el évenként ezernyi kis gyermeket, mert megfizethetetlenül drága a hus! És amig a bécsi asszonyok ilyen és ebez hasonló érvekkel küzdenek a husdrágaság ellen, |amig ilyen, érvekkel kényszerítik a vezető köröket arra, hogy a husdrágaságot bármilyen módon, de okvetlenül megszüntessék, addig a magyar asszonyok tótlenül várják be az eseményeket, tétlenül lesik a — sült galambot. Séta Szegeden. Augusztus ő. az alsóvároson. - Saját tudósítónktól. Haviboldogasszony napján, Szeged fogadalmi ünnepén, sok ezer munkás kéz kulcsolódik össze hogy a Fekete Mária csodatevő képe előtt bűnbocsánatot nyerjen a múltért. Sok ezer ember zarándokol, lábát felvérezve az éles kavicsokon Szegedre. Az idén tizenkétezer ember jött a szegedi búcsúra. Ennek oka, hogy sok helyen azt hitték, nem engedik meg az idei augusztus ötödiki bucsut, a nagy hőség és por miatt. Más évben huszhuszonkétezer ember érkezik Szegedre. Különösen a Fekete Máriaképnek tulajdonit a vidéki és alsóvárosi nép sok erőt. Ennek a históriája minden szegedi előtt ismeretes, évtizedek óta közölték a szegedi lapok a történetét. Hagyományos szokás szerint ezren meg ezren gyónnak ímeg ezen a napon, szent-ferencrendi barátok végzik az óriási munkát, — igy az idén is. Kora reggel megkezdődött az egyházi szertartások sorozata s a késő esti órákig, egyfolytában, egy-egy pap egyszerre két hivet is gyóntatott a hatalmas, zajos folyosókon. Délelőtt Lázár György dr, Szeged polgármesterének és tanácsának vezetésével, részt vett Szeged katolikus népe az ünnepi misén és körmeneten. Délután kezdődött az igazi bucsu képe, mert ekkor özönlötték el a Mátyás-teret, a sok, ezerféle sátak, a Szentháromság-utcában és a környékbeli utcákon fölállított sátrakat is, .melyek mindegyikében mulatni kezdett a nép, a késő éjszakai órákig. A zarándokok tömege már délután megindult az ő falujába, késő estig egymásután tértek útra, Jézus szobrocskája és Szűz Máriás zászlók alatt, öregek, ifjak, gyerekek, akik megenyhülve, de rettenetes porban és melegben tértek haza, hogy emlékezzenek szép augusztus ötödikére, hogy a jövő évben — isten segítségében bizva — újra visszajönnek Szeged fogadalmi ünnepére. Az ftlsóvárosi Mátyás-templomot körülvevő parkban hangos az élet, bnllámzik, mozog az óriási tömeg a vásárosok, a komédiások sátrai között. Olyan 'ez, mint egy nagy vásár Szeged és a környék számára. Minden vásáros bódé előtt százszámra állnak a bncsusok és buesnfiát válogatnak az otthonmaradt rokonoknak és ismerősöknek. Egyik sátorban mézeskalácsot, másikban ruhafélét, házicikkeket, dísztárgyakat, képeket, olvasókat, különféle játékszereket árulnak az 'élelemes kereskedők, iparosok, kik ép oly hangos lármával hirdetik portékájukat, mintha nem is kegyeletes ünnepnap keretében, hanem csak egy vásári üzletnap miatt kerültek volna ide a templom köré. Szól a sip, recseg a trombita, zajong a tömeg. Eleven élet uralkodik mindenfelé, a parkon kivül, a közeli utcák házaiban udvari korcsmákat rendeztek be. A liösszn úttól kifáradt zarándokok itt keresnek és találnak pihenést. A vidékiek nagyrésze már tegnap este megérkezett Szegedre. Legnagyobb részük a szabadban és a templom folyosóin, udvarán töltötte az éjszakát. A templomot körülvevő parkot ellepték a vidékiek és mikor leszállt az este, lelieeredtek a füre és igy a szabad ég alatt, Fekete Mária oltalmába ajánlva leleküket, várták a mai szép reggelt: augusztus 5-ikét. Ér-