Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-05 / 177. szám

!3SR|S 5 J """"" 5K5SÍKSBB5S« 5 íLÍCCCKKHFiS augusztus 4 !S dz és gyógyít szivbántalmakj ztési zavarok, sikerrel kezel­-fürdő külön sztályában. Ki' is kezelőnő. dőnket is a nafly­/elmébe aíánljuk oltón sztalos ===== ua-ntca 1­­e szakmába ymint: háló-i a és szalon­seket. oltségvetéS' sl szolgál. atos ! 87. sz. alatt tos műhelyt in munkát, 3 tségvetéseket [ : épület- és » műlakatoS' REGQELI LAP. néíkiil. i üze­táraU, mára* mben, ükség, séges­nemű le'* il készség­fiinak. II. évfolyam, 177. szám 1911, szombat, augusztus 5 központi REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN te Korona-utca 15. szám «=i | eBész évre . n 24._ félévre . . . R ondapesti szer! esztöság és Kiadóhivatal IV., negyedévre . R 6-— egy hónapra R 21— 1=1 Városház-utca 3. szám a I Reggeli lap ára 4 fillér szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, r~i REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA VíDÉfLER egész évre . R 28-— félévre . . . R 14-— negyedévre. R 7-— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAH: Szerkesztőség 305. <5® Riadéhivatal 836. Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12. A botrányhősök. A kedélyes bábjáték, a névszerintszava­zásokkal űzött idővesztegetés tegnap bot­rányba fulladt. Két képviselő a Ház nyilt ülése alatt ököllel ment egymásnak s ha társaik közbe nem lépnek, a technikai ob­strukció egy korcsmába illő verekedéssel lett volna szinesebb. Bajos arról vitatkozni, hogy a botrány hősei közül melyik nagyobb mértékben hi­bás. Bajos megállapítani, hogy a kötődés, az át-átdobott csipős szó mikor éri eleve­nén az érzékenységet s hogy a vissza­vágás mikor lesz inzultussá. A felelősséget tárgyilagosan megállapította a Ház elnök, amikor mindakettejüket erélyesen rendre­utasította. Egy azonban kétségtelen. Hogy a mai jelenet bekövetkezhetett, annak egyedül az obstrukció, az ellenzék által hihetetlen ci­nizmussal, gunynyal kezelt technikázás az oka. Rendes parlamenti viták, ahol a poli­tikának politikusokhoz és komoly férfiak­hoz illő eszközeivel harcolnak, ahol nem az idővesztegetés a cél, hanem az ország érdekének megbecsülése, ott ilyen botrányok sorra nem kerülhetnek. Volt már véderő vitája is a magyar parlamentnek; olyan izzó, hogy a tüze, szenvedélye átcsapott az utcára is. De akkor se sülyedt ennyire a parlament, nem dobta el a maga méltó­ságát annyira, hogy a hivatását az okta­'an, értelmetlen és céltalan szavazásokra szoritsák s hogy a parlament tagjai kö­zött s pártharc gyűlölködés terére csapjon át. Ahol a parlament ennyire kivetkőzik a maga valóságából, ahol az érvek harca, esz­mék tusája egészen kifelejtett dologgá lesz, ott nem csoda, ha az indulatok a csülökre kelésig visznek. Igaz, hogy nincsen asztal­láb, amit egymás fejéhez vágjanak; de a technikázás alatt miről tudják meg, hogy parlamentben vannak, ahol az ilyesmi még se illik? A mai botrány, az hisszük, siettetése az obstrukció összeroppanásának. Akármilyen biztosnak és kimeríthetetlennek hiszik a maguk fegyvereit a „vitarendezők", a par­lamenti erkölcsök ilyen elvadulása meg fogja szólaltatni a parlamenten kivüli köz­véleményt. S ha az eddig is elitélte az ob­strukciót, most bizonyára kétszeres meg­botránkozással fog Ítéletet mondani fölötte s követelni fogja, hogy a dunaparti fényes alkotmányházat ne a lovagias ügyek elő­csarnokául tekintsék, hanem adják vissza igazi hivatásának. A közvéleménynek ez a megbélyegző Ítélete pedig elvesz minden erkölcsi talajt azok lábai alól, akik az el­veszett hatalom visszaszerzésére hamis, őszintén nem érzett jelszavak alatt, jogtalan fegyverekkel indulnak guerilla-harcba. Még egy sajnálatos epizódja volt a Ház tegnapi ülésének. A szenvedelmek hevében a képviselőház háznagya a baloldali ujság­irói karzatot rótta meg s illette jogtalan kifakadásokkal a történtekért. A háznagy ezzel nemcsak erős tapintatlanságot köve­tett el, de tulment azon a hatáskörön, amely őt megilleti. A politikusok hibáiért a sajtót felelőssé tenni nem lehet s ha ezen a cimen a Ház egyik funkcionáriusa bántja meg a hivatásukat végző parlamenti tudó­sítókat, kétségen kiviil olyan sérelem, amelyért a sajtó joggal követel orvoslást Ez bizonyára nem is fog elmaradni. De ez az eset is, a túlhevült, indulatokkal teli parlamenti levegő szüleménye szintén arra vall, hogy az obstrukció a végső határához jár közel. Soká ez nem tarthat. El kell an­nak némulni az ország felháborodásának hangjától, amely eddig is megszólalt s bi­zonyára ezután még nagyobb erővel fog szólni. S ha ez se fojtja el a komédiát, akkor valami egyébnek kell történni. El­végre csúfot űzni a parlamentarizmusból, korcsmát csinálni a képviselőházból, csak azért, hogy újra a koalició ülhessen a nye­regbe, — talán mégse szabad? Délibábos a függetlenségi pártoknak min­den reménysége, amely az újból való kor­mányrajutást célozza. A nemzet egyeteme tisztán látja, hogy mennyire céloz politikai és mennyire pártérdekeket az ellenzék ujabb hadi lármája. Ne várja hát senki balgán, hogy újból fölül ez az ország a hatalom­vágyó cirkuszi játékoknak. Ráfizettünk ele­get azokra a politikai játékokra, amelyek a koalició kormányrajutását eredményezték Elég volt a rossz üzletekből. Éjszakai beszélgetés a korzón. Irta Balassa Emil, Mikor üres lett a hossza, széles korzó és a«san bealkonyodott, akkor két ijedt arcú, kis leány sompolygott elő a bokrok kö­ZÍ>1. A karosszékek fölött még ott szállt a dél­utáni asszonyok parfümje, az alacsony Dunán Szótfeküdtek a kompok és a délutáni, lányos /acagások itt libegő emlékei bántották, kese­'tették azt a két kis lányt, aki most leszö­0tt ide, hogy elbújjék az esti árnyakkal bo­néPesitett, nagyöblü karosszékek közé. A szom­®Z0dos kávéházból ide szállt a zene és a leá­y — az egyik púpos csúnya, a másik na­. n piros, egészséges és szép — összebújtak 3 8ugdolóztak. ^ ssép: Nehéz volt ideszökni. A papáék ven­c,. 8S(5S:be montek. A Marinak adtam öt kraj­rt, hogy no szóljon a mamának. A gouver­nte alszik. itt <*unya: Nekem mindont szabad. A papáék ülnek a kávéházban. Azt mondtam, hogy J;vSk 'de egy kicsit sétálni. Itt voltál del­tán? v sSép: I^en. Itt volt a széleskalapos is. Ud­teolt a nőknek. Én csak néztem őt. fa csMMjya. Miért nézted? hők '' ^lert utálom. Nagyon szeretik a • Azt mondják, szép fiu. Azért utálom. A csúnya : Én szeretem. A szép: Nem fog feleségül venni. A csúnya: Hiszen nem is ismer. A szép: Nem az a baj. Csak az, hogy ő szép, te pedig púpos vagy. Most már lejövök ide mindennap a korzóra, hogy őt lássam. A csúnya : Megszerzed nekem ? A szép: Igen, megismerkedem vele és be­szélni fogok neki rólad. Mennyi hozományod is van neked ? A csúnya: Tizenötezer. A szép : Forint ? A csúnya: Forint! De a mama megtoldja, ha kell. Mert ő most sokat keres. De a mult héten nagyon megijedt. Agyonlőtte magát egy önkéntes, aki szintén tartozott a papának. De a váltót a család kifizette. A szép: A szóleskalapost is igy kellene meg­fogni. Sok pénzt adni neki kölcsön és aztán kényszeríteni, hogy elvegyen. A csúnya: Azt nem lehet. Én szerelmet akarok. A szép: Az nincs! Hiszen látom. Minden délután udvarol a tenniszpályán a szőke asz­szonynak. Aztán idejön ós belemosolyog annak a pis/eorru leánynak az arcába és szerelmet vall neki. Aztán hazamegy vacsorázni és va­csora után elmegy egy nőhöz, aki a városház mögött lakik. Én már érdeklődtem, ő már nem tud szerelmes lenni. A csúnya: Pedig nekem hamar kell. Én tizenhét éves vagyok, csak kevesebbnek lát­szom, mert pupos vagyok és kicsi. Éjjel mindig vizes a homlokom és fáj a hátam. Nem is len­nék sokáig a felesége. A szép: Meg kellene alkudni vele. Két évrel A csúnya (szomorúan): Többről A szép (szigorúan): Többre nem leheti A csúnya: Miért nem? A szép: Mert nem lehet! (Nagyon elszántan.) Hát megmondom! Aztán én leszek a felesége! A csúnya: Mikor? A szép: Ha te meghaltál! (Hallgatnak. A csúnya arra gondol, hogy ilyen nagy szerelemban két év is több, mint semmi.) A szép (most már nagyon bátor lett és to­vább mondja): A nevelőnő is ezt tanácsolta. Előbb téged, aztán engem. A csúnya: Hát elmontad neki a titkot? A szép: Elmondtam. A csúnya: Hát én nem bánom! (Sirni kezd.) A szép: Hát ne bőgjél! Hiszen már 5 is bele­egyezett. A csúnya: Ki? A szép: A széleskalapos! A csúnya: Hát te már beszéltél vele? A szép: Igen! Megismerkedtünk. Tegnap egy ­dűl mentem haza és találkoztam vele. Nev t­tem rá és erre ő megszólított. Elmondtam n:k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom