Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-03 / 175. szám

DELMAQYARORSZÁQ 1941 ftagtutefani 3 Polónyi Gém magyar királyi igazságügymi­niszter Urnák! Bizonyítani kívánom a kö­vetkező bűncselekményeket: 1. ön orgazdaságot köve­tett el. 2. ön lopásban részes volt. 3. Ön eskü alatt hamisan vallott. 4. Ön bordélyházi ügynök volt. 5. ön zsarolt. 6. ön képviselői étj város­atyai tisztjét jogtalan és tisz­tességtelen vagyonszerzésre használta föl. Mindezeket* bionyitani kí­vánom! Igazságügyminiszter Ur! • Fölszólítom önt, vigyen en­gem a bíróság elé! I'ályi Ede dr. De mást is irtak Polónyi Gé­záról. Igy Lengyel Zoltán dr brutálisan ölte erkölcsi halottá a képviselőházban és A Nap-ban. És — ez a csattanó — Polónyi Géza nem mert sajtópört inditani! Se Pályi Ede ellen, se Lengyel Zoltán ellen, de senki ellen sem. Polónyi Géza ugy viselkedett, mint a hulla. Még bűzlött is, — a közélet, a társadalmi és poli­tikai élet rothadó hullája volt. Mindezeket azért hangsúlyoz­zuk most, mert Polónyi Géza uja föl akar támadni, még pedig ugy, hogy előbb föltámassza a koalíciót. És szóba álltak vele, Jnsthtol, Andrássytól Károlyi Jó­zsef gróftól kezdve mindenki ta­lán, aki az uj koalícióban hata­lomért tülekszik. Szóba álltak vele, az ellenzék taktikájának irá­nyítását a mai naptól kezdve rá­bízták. Szóval maguk fölé emelik. Igazán, megdöbben az ember. Hát Magyarországon már minden lehetséges? A magyar politikai életben dühönghet az erkölcste­len játék, a népek millióinak, Ítéletének kijátszása?! Hát Ma­gyarországon Polónyi Géza ve­zetheti a kis polónyigézákat?! Hát itt a legilottinozott gonosz­tevők, a kivégzett hullák is föl­támadhatnak. Tudvalevőleg a választójogi re­formmal édesgetnek mindenkit az ellen a kormány ellen, amely meg­csinálja, még pedig sikerrel, azt a választói jogot, amit megígért, amit az ország a választó ítélete értelmében tőle vár. És a választói jog jelszavával csődítik össze az uj koalíciót. Az erkölcstelen gonoszság köti össze azt a tömeget, amely Po­lónyi Géza után mer indulni, cse­lekedni. Épen ezért különösnek találnánk, ha például a szociál­demokraták, akik Justh Gyulával szövetkeztek, együtt nagygyülé­seznek, ha ők Polónyi Gézával együtt szintén részt vennének az uj koalícióban. Mert — a helyzet mai alakulása miatt — le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a szociálgemokraták jobban undo­rodnak Polónyi Gézátóf, mint a bűneiktől, mint bárki más bűné­től is. Mert a párt hivatalos lapja, a Népszava, 1911. óv május 11-iki számaban „A Schönberger Róza barátja" cimmel többek között igy ift Polónyi Gézáról: „Polónyi barátai, a többi po­lónyiak megmaradtak és ma­gukhoz ölelték kollégájukat. A letiport zsiványt nem enged­ték elpusztulni a többi társai. Polónyi ismét szerepel a ma­gyar parlamentben és a reak­ciós élősdiek csoportja üvöltő örömmel fogadja a tisztességes választójog ellen intézett tá­madásait. Polónyi nagyon jól tudja, hogy rögtön eltiporják, ha becsületesen a népjogok mellé áll. A bordély-fiskális csak ugy érvényesülhet, ha a kenyérdrágitó, fosztogató ag­rárius csőcselék céljait szol­gálja és mosdatlan szájával bemocskolni igyekezik minden olyan törekvést, amely a föl­szabadulás felé viszi az orszá­got. A gráci tolvajbanda vé­dője a függetlenségi és 48-as párt ellen indított hajsza köz­pontjában áll és ennek a párt­nak akart kellemetlenkedni arcátlan közbeszólásával. Iga­zán nincs kedvünk vitatkozni ezzel a szemétemberrel. Ha Po­lónyi mi ellenünk mocskoló­dik, az csak megisztelő leliet pártunkra. Ellepben súlyos bajt jelentene, ha bordélyem­ber meg volna velünk eléged­ve." íme, még egy szemelvény. És ezek a sorok magukban hordoz­nák a lesujtó, gyikos ítéletet is, ha a szociáldemokraták az uj koa­lició létrehozásában támogatni próbálnák Polónyi Gézát ós meg' bízóit, híveit, szövetségeseit. Mert Polcnyit fegyház csukott emberek se mernék támogatni — lelkiis­meretfurdalás nélkül. Bizonyos, hogy a hatalmi vágy­ban őrjöngök merték csak meg­bizni Polónyi Gézát azzal, hogy teremtse meg az uj koalíciót. Bi­zonyos, hogy Magyarországon nem lehet többé ilyen erkölcstelen vál­lalkozást létrehozni. Hiszen még bárhova tekintünk a magyar po­litikai, társadalmi ós egyéb élet­ben, mindenütt/ott a kialició-hullá­nak kisórtő réme, visszaszálló bűze. Ha a polónyi-hullák föl is támad­nak, Messiások mégse lehetnek. Mert ma is érezzük, hogy Magyar­országnak egyik legsikeresebb harca az volt, mikor eltakarította a koalició hulláját, mikor uj éle­tet kezdhetett. S Magyarország nem akar újra temetni és temet­kezni ! Elárvult parasztok — Saját tudósítónktól. — Fényes Samu dr, a kitűnő ma­gyar iró, az országosan ismert kriminalista, megírta az Achim­pört egy kis könyvben és azt most a nylvánosság számára bo­csátotta. A könyvecske érdekesen irja le, hogy indítottak a csabai ..urak" szervezett hadjáratot Áchim ellen, hogy „kiirtsák". Le­írja a büncselekedetet s bebizo­nyítja, hogy a cselekményt nem követhették el ugy, ahogy a vád­lottak állítják. Bebizonyítja, hogy jogos védelem esete teljesen ki van zárva s hogy a tettet gyáván és fölösleges kegyetlenséggel haj­tották végre. A munkának legér­dekesebb része az, mely a csabai viszonyokat, Békéscsaba elárvult parasztjait mutatja be találó sza­vakkal. Itt közöljük azt a részt, azzal a megjegyzései, hogy az nemcsak Csabára illik. Ó nem! De a legtöbb elárvult magyar pa­rasztokra is... Csabának a 90 ezer hold terje­delmű határban mintegy harmad­félezer a szavazók száma. Kétezer közülök paraszt, vagy 200 keres­kedő ós iparos, vagy 200 alsóbb­rendű hivatalnok, vasutasok, pos­tások, akit a csabai uriosztály nem tekint magához valónak, de a kommandója alatt tart és végül vagy 100—200 ur, vagyis paraszt­vidék, nagyobb földbirtokosok, lateinerek, előkelőbb tisztviselők, a közigazgatás fejei, akikhez fé­lig türt szereppel egy-két gazdag kereskedő, gyáros és dzsentriskedő zsidó bérlőt fogadnak be. De ezeknek legtöbbje csak ke­ret, csupán segédkezik ós helyesel abban, amit a 6—8 vezető ember­ből álló klikk elhatároz. Ez a klikk mindenekelőtt ráveti magát a hi­vatalokra, mert ezek osztogatása olyan zsold, amit nem a maguk zsebéből fizetnek. Aztán rávetik magukat a vállalatokra, közmun­kákra, ami viszont olyan zsold, amelylyel a maguk közszereplé­sét jutalmaztatják. Természetesen beletelepednek az egyház vezetésé­be, ennek révén a kezük ügyébe kerülnek a professzori és tanítói állások. A nagy paraszt-betétekből hizó uzsorabankok s takarékpénz­tárak természetesen szintén a pa­rányi csoport kezelésébe jutnak, azok révén ők koppasztják meg a legjobb üzleteket s vállalatokat, az utolsó másfél évtizedben a kezü­kön ment által a nagy latifundiu­mok parcellázása, miközben a mil­liónyi haszon e klikk kevés számú maroktulajdonosának a zsebébe került. Csaba városának 45,000 lakosa van, — alig egy tucat nagyobb vá­ros van az országban. Hány válla­lat, bérlet, jövedelem folyik csak magától a várostól, hány régi panama és hány uj panamára való kuátás! Hány hivatal, szinekura és konc! Ott van a pap, ki az egész egy­házi apparátust és befolyást hozza a tanítók, tanárok, sáfárok seregé­vel. Ott a főszolgabíró, ki egész hivatalos apparátusával szolgálja a klikket, amiért ő viszonzásul a hatalmat kapja. Ott a regále­bérlő, akinek a jövedelme egy püspöki stallummal ér föl, de ezért a revizorai, kémei, ellenőrei, kor­tesei egész hadát a klikk rendelke­zésére bocsátja. Ott a takarékpénz­tári ügyész, ki a váltókeresetkék révén nagy hatalom és ezer lelki­ismeretre békót tud vetni, kinek ezért viszonzásul politikai karrier nyílik. És már most tessék elgondolni, hogy kél egy paraszt, ki osztályo­sait fölvilágosítja, hogy nem kell tiirniök, hogy két-liárom ur a man­dátumával vásárt csapjon, nem kell tűrnie, hogy a község ügyeit a klikk ugy kezelje, mint a saját majorságát, mert hisz az övék az egész hatalom, ők kétezren van­nak félezer ellen, csak szervezked­niük és összetartaniok kell. Sőt még a megyei bizottsági tagokat is ők választhatják, még a főbírót, sőt a vicispánt is a függőségükbe hozzák. Megszerezhetnek mindent: a mandátumot, a községet, sőt részben a vármegyét is elhódít­hatják. Tessék elképzelni azt a haragos fogvicsorgatást, amit ez a klikk érezett, mikor egyszerre csak kicsöpentve látták magukat min­denből. Iszonyú gyűlölet és fogviesor­gatás keletkezett bennök. És mind ennek egy ember az oka — Áchim L. András. Egész gyülöletiik tehát ellene fordult, ö lett a botránykő, a fölforgató, a lázitó, a Dózsa György, — pedig nem csinált egye­bet, minthogy hatalomhoz jutta­tott másokat és egy-két urnák el­rontotta kisded üzletkéjót. Ezek a szük látókörű urak azt gondolták liogy minden változás kizárólag Áchim müve. Azt hit­ték, ha Áchim nem lesz, — ők újra visszakullognak régi odvaikba. Achimot ártalmatlanná tenni, vagy láb alól eltenni, — ez volt hát a rögeszméjük és a törekvé­sük; ha ő nem lesz, helyreáll a rend, ami azt jelenti a nyelvükön, liogy ismét ők lesznek ez óriási falu urai. Valóságos összeesküvés jött létre ellene. Tanácskoztak, szö­vetkeztek . . . Igy lett meg a — kiirtás. Csongrád réme. — Saját tudósítónktól. — Irtunk már arról, hogy Bogdán József csongrádi csendőrőrmes­tert okirathamisitás miatt letar­tóztatta a csongrádi csendőrség és hétfőn átkísérte a szegedi tör­vényszék fogházába. Magay La­jos vizsgálóbiró kihallgatta a bű­nös csendőrőrmestert, amely után ideiglenesen szabadlábra helyezte. Alig tért vissza a csendőrőr­mester Csongrádra, ujabb össze­ütközésbe került a törvénnyel. Schvarz Henman csongrádi ügy­nökkel harmincezer koronás köte­lezvényt hamisított. A csendőrség újra letartóztatta a javíthatatlan bűnöst és csütörtökön reggel Schvarz Hermannal együtt a szegedi törvényszék fogházába kisérte. Most már vizsgálati fog­ságban marad. Á szegedi ügyészséghez ujab­ban tömegesen érkeznek a följe­lentések a csongrádi csendőrőr­mester ellen. Csak most derült ki, hogy Bogdán József valóságos réme volt Csongrádnak. Fölhasz­nálta hivatalos hatalmát, életve­szélyes fenyegetéssel rémítgette azokat, akik nqm akartak lépre menni. Tömérdek csalást, okirat­hamisitást és sikkasztást követett el, de neim merték följelenteni. Az utóbbi időben iszákoskodott, a korcsmában állandóan botrányt rendezett. Legutóbb már annyira ment a vakmerőségében, hogy nyilt utcán inzultálta a járó-kelő­ket. Végre megunták a garázdál­kodásait és leleplezték. Váltóra kanyarította idegen emberek ne­vét. Kitűnt az okirathamisitás és a csendőrőrmestert letartóztatták­Egész Csongrád megkönnyebiilt e hirre és megindult a följelenté­sek lavinája. Á bűnös csendőrőr­mester megérdemelt sorsára jű" tott, nem menekül meg az igazság­szolgáltatás sújtó keze alól. Mint ujabban értesülünk. Cson­grádon szenzációs letartóztatá­sok várhatók, mert a csendőrsog nyomozása kiderítette, hogy Bog­dánnak bűntársai vannak. Cson­grádon nagy érdeklődéssel vár­ják az iigy fejleményeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom