Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-30 / 198. szám

usztus 29 .in alapján medálban. Levélbe!: válaszolunk, ha elve van. ványnyal is leliet könnyen elfér, a kiadóhivatal ca 15. száwí. ikáh t lapon letéivel együtt iruexiii-nei eszt. A Cimexin,k az élő polospeték is nyoin;tulnak. A Cii piszkit, foltot, in hagy. Moly iilli biztos szer. irt ir indoniltt főraktár: Moák inesváry József, tárak és Vajda geriájában Szeerer gyógyszefa. — iv 1 ó k és az zSiiség fijjyelBaedeckerek a nde n részéről Nagy választék Ivasmányokban. li leszáll itott Ij. Arvay Sáuayvkereskedéséycd, Kárász-n. jyek,tldviizlífSs egyéb nyomí a legszebb kiés legolcsóbban i a Délmagyarnyvnyomdájában -vagy pétvlzsikészit egy Víl. tanuló biztos silett. Levelek a stanteba „Siker,, küldendők. 1911 II. évfolyar, 198. szám Szerda, augusztus 30 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cn Korona-utca 15. szám cn Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=3 Városház-utca 3. szám c=i ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: egész évre . K 24*— félévre . . . ti 12" negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN: egész évre . K 28'— félévre . . . K 14'— negyedévre . R 7'— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305 r=i Kiadóhivatal 836 Interurbán 3i>5 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 KI is a választói reform barátja ? Van-e valaki ebben az országban, aki tudná az obstrukció okát? Aligha. Hisz akik rendezik, akik benne részt vesznek, vagy távolmaradásukkal elősegítik, maguk sem tudják megmondani, hanem ha olyan ez az ok, amelyet nem lehet megmondani. Hallottunk ugyan eddigelé okokat nagy bőséggel, de ezek minduntalan változtak, aszerint, hogy ki mondta és mikor mondta el. Annyi bizonyos, hogyha az - okok számát vennők alapul, akkor soha ennyire „megokolt" obstrukció nem volt. Ha pedig az okok minőségét vesszük, akkor soha ilyen silány alapokon politikai harcot még nem indítottak. Kezdték azon, hogy a tavalyi választáson bejutott többség erőszakos módon jött létre s nem a nemzet akaratának kifejezője. Ez a megokolás rövid életű volt. Elsősorban is volt-e valaha ellenzék, mely a maga vereségét elismerte volna, mely nem a győzőre szórt gyanúsításban kereste volna kudarcának mentségét. Másodszor pedig (érezték e megokolásuk aiaptatansága mellett, a — tarthatatlanságát is. Hisz, ha ez ok a parlamenti munka megakasztására, akkor már tavaly obstruálni kellet volna. Alig derült ki ennek az „oknak" a használhatatlansága, áttértek valami másra. A véderőreform nem voit bejelentve a választóknak! — mondották. — Ennek folytán a parlamentnek és a kormánynak nincs felhatalmazása a nemzettől e reform megalkotására. Ami ebben az állításban tény volt, arról hamar kiderült a valótlanság; ami vélemény, az meg épenséggel képtelenségnek mutatkozott. Következett, miután ez sem vált be, egy ujabb, egy harmadik ok . . . De minek rajtuk végig menni: a sorrenden, a vívmányok kérdésében, a terhek nagyságán, a paktum-átöröklődési elméleten, a nemzet teherbírásának gyengeségén és a többin.Mindez külön-külön teljességgel alaptalan állitásnak bizonyult. Az obstrukció igy siklott okrói-okra, egyéb hiján belekapaszkodott most már a — válaszé jogi reformba. Ez a sürgős, ez az elodázhatatlan, ennek kell előbb megalkottatnia. mert ha a dinasztia megkaphatja a régi alapon összeült parlamenttől a véderő reformját s benne a költség- és létszámemelést is, akkor megfelelőnek fogja majd találni a jelenlegi választói rendet is és fölöslegessé válik a választójog reformja. Ennek a csizmadia-politikának nem is kell a végére járni, olyan nevetséges. A választójog • kiterjesztése, reformja nem egyszerű kormányzati fogás: az történelmi és közsziikség, a jogrend fejlődésének, kiépítésének természetes törvényéből és kötelességéből folyó, a közszellemben gyökerező, s ennek folvtán ma már senkinek kényétől nem függ, még ha volna is valaki illetékes tényező, aki azt nem akarná. Aminthogy nincsen. Hisz mindenki pártkülönbség nélkül kívánja és hirdeti, Legelső sorban és eddig kétségtelenül a legnyomatékosabban Kfnten-Héderváry Károly miniszterelnök az, aki e reformért dolgozik. Kormányelnöki programjának egyik legfontosabb pontja volt ez. S aki, mint ő, a szava urának mutatkozott nemcsak magán, hanem közcselekedeteiben is, aki nyilvánított kormányzati programjának eddig esedékes részét ugy beváltotta, miot ő, azzal szemben ez a kételkedés teljesen jogosulatlan volt is, marad is. Az obstruáló ellenzők azonban még ebben a kérdésben is variálja p megokolást. Először azt hirdette, amit fjentebb mondottunk. Majd azzal állott eiő, Itf>$:y a kormány semmit sem tesz a reform firdekében, s igy semmi jelét nem adja annak, hogy a választójogi reformot komolyan akarja. A kormányelnök emlékezetes körirata ennek a vádnak is a nyakát s?eg,t.e. A mi tisztelt obstruktoraink azonban, Íja kifogást, ürügyet kell keresni, sohasem iött&ek zavarba. Elismerték a miniszterelnök köriratának fontosságát, de azt hirdették* t»ogy a kormány komoly törekvőnek ez sem bizonyítéka. Mert — mondották — a statisztikai adatokkal, amelyeket a kormány •íeMétlenül be akar várni, — a kormány 'rendelkezik, vagyis mesterségesen addig késlelteti ezeket, amig neki jól esik. Ennek a legutolsó ürygp^k is végét veti az A hamburgi kikötőben. Irta Kreutaer Lipót. •'A híres-neves hajóstársaság, a Hamburg— Amerika-Linie palotáján ott büszkélkedik a nevezetes kereskedelmi jelszó: ííein Feld ist die Welt, ami magyarul annyit tesz, hogy: Harcmezőm a világ. A kereskedők régi jelszava ez: Harcmezőm a világ és országutam az óceán és ez a nagyralátó mondás itt érvényesül a maga teljés erejében, Hamburg városában, a világkereskedelem eme nevezetes állomásón, ahonnan hajók és emberek, áruk és kincsek indulnak messzi földekre és ahová eljutnak, távoli világokból érdekes emberek és nagyszerű gályákon kinoseket érő, nehéz rakományok. Az utcáin hiába járok Hamburgnak, boltokat keresvén, nem az utcai boltok, nem a füszerkereskedések és a kicsinyes kalmárszellem városa ez. Ha körüljárjuk hajón az Akter-folyócskát: akkor ránk mosolyognak a nyájás lugasok, a barátságos nyaralók, a diszes családi házak a túlsó partról, a pénzes emberek külön világából. Benn, a város belső területein pedig ránk Idekint büszke magabizással egyik Kontorhaus A másik után. Miként a City Londonban, a Galleria Victoria Emmanuele Milanóban, a Krescsatik Kievben, Ukraina fővárosában ée a /bazárnegyed a Kelet városaiban: aként nő itt nagyra a kereskedők negyede ós a hatalmas Éontorházakbaxx, amelyei akárhányszor diszes, &M "iwdotáfc, a ÍWdemfcwj % «* etteleteu m végig áruházak vannak, meg méltósággal teljes, komoly irószobák. Elekben az iróházakbap, ezekben a kontorókban szövik-bonyolitják a világkereskedelem najgy műveleteit, itt kovácsolják a tervekét, amelyek Németországnak utat nyitná)* á nágy világba, amelyek a német birodalmat összekötik az egész világgal, amelyek e birodalom erejénék, gazdagságának, a gazdagvizü, tápláló forrásai. A Kontorhaus kereskedői nagy urak, nekik •is, vezető állású embereiknek is fogadó óráik vannak. Akik jönnek, német gyárosok, hogy tul a tengerre adják el a maguk portékáit, akik jelentkeznek, vpvők, tul a tengerről, hogy Hamburgban beszerezzék, amire szükségük van, ugy kell, hogy a Kontorhaus kereskedőjéuek, vagy meghatalmazottjának fogadó órájához alkalmazkodjanak. Az idővel gazdálkodni kell, ez a hamburgi kereskedő jelszava és az álláspontja teher, hanem könnyebbség a vele érintkezőnek, mert fogadó órájában rátalálnak okvetlenül. Az ő idpje drága, akárcsak a csillagok mestere távol égitestekre, kitekint nagy messzeségre, messzi földterületekre. A hamburgi kereskedőnek, a világkereskedelem avatott mesterének dolga van az egész világgal. Egyformán .érdeklődik ö apró szögek és nagy gépek, üvegedények és tarka szövetek iránt, kíszerzi őket messze földekre, előtte nincs távolság & ha kell, könnyű szerrel berendezkedik fiókteleppel Ázsia szigetein, Afrika nyugtalan országaiban, vagy Ansztrália kevéssé feltárt ter&ktsin. Kivinni -akár irdatlan messzeségbe is, amit n német kéz és elme /alkot; behozni messzi fjildekről pálmaolajat, elefántcsontot, ébenfát és ajpayi més drága holmit; nagy kereskedelmi "felepeket — faktoriákat — berendezni egzótjága földeken, amelyek gazdagon fizetnek, T- világkereskedelem nagy mesterei, a hamburgi kereskedők ilyen bölcs célokért hevülnek. A .jjpmburgi Cityben jamp e£-v kereskedő van, aki mustratárházra., rendezkedett be. Ezek az árutárak nem olyanok, myit Páris vagy Berlin óriás áruházai. Nem. azért vannak, hogy a tömeges fogyasztás szükségleteit elégitsék ki a fogyasztók jelentkezése szerint, nem detailboltok ezek a tárházak, hanem közvetítő kapcsolatok, a gyárosoktól beszerzik a mustrákat, hogy a portékát mujstra alapján adják el az európai ekszportőrnek. Fölkerestem néhányat e mustraraktárak közül, a legérdekesebbet is a Harder & de Voss-cég áruházát. Óriási bolt ez, gyönyörűen berendezett szobákkal, az élelmiszerek, az italok nagyszerűen mutatós, állandó kiállításával. Hal ;és hus, főzelék és gyümölcs, bor, likőr, enkor/kg, konzerv, minden van itt, véget nem érő választékban s oly állapotban, hogy nagy "tát tehet a tengeren, meazszi, nagy célok felé a sdh eledel, a sok ital, anélkül, hogy megromlani, Az áruház főnökei évtizedekére terjedő .tapasztalással tanulták meg, miképen kpü g^ggkféle kényes portékát csoiwkgolrű,, ^litáj^Jtogjr. bgj na érje ée azt is tudják, hegy azint üvegeket*