Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-29 / 197. szám

gusztus 29 ilhat a renerve kap uj iogy Kossuth euzék megöli. aug. 23. gyudörgések, másfél napon ejü sas ós a tűitek a szi'tikusan lobbeláthatatlan mán. A zoni1knak a visszár megint a ischli publi: ezrével toUr ós paraszt lind megállerü S alva tor vegyült hat dott a nép. att tudta az gyetlen" főújságolta a g egymástól, en kedvesen . . . „Entzüschlben egy m, nagyobb u, ősz felség sek zaja elő fugodtan sóg, amely habén várta.. . levél koszosalevelek ... :irály gyalog íáldotta nap lát és meglegbátrabb. ai és ő még >z rohan és ra. A vároi a vonatot rasban, honlat. KontsaA vonat a ska apjával, at, — menőig fokozódó kegyetlenül lyek fészkéelbódultan gy palánk íiizi szeméríost erőt és ésekben, Ififorradalom eit és gyötk magukat ájes máuioíég igen íi< alakja és ember". Az lettetni, felnyugvással, a halálba, atya, — ur a harcba, evei a szamiivészien ikus, álnok etetlen tagaki a korgy csinyjei y muukás1911 augusztus 29 p-. DÉLMAOYARORSZAQ "logjór, akár fu, akár esik. Abban a villában tálaki lakik, aki nagyon a szivéhez nőtt a két ország királyának már huszonnyolc év óta. gratulált először ebben az évben is I. Ferenc Józsefnek ... Ét,sétáltak kettecskén kíséret nélkül ezen a napon is a Treutlbach uton, két szép °i'0g ember, sétáltak lassacskán, nyugodta^ táután kinyilt a királyi park ajtócskája és a !zép öreg ur félnyolckor visszatért megint a tálóságba, király lett másnap reggel hat óráig ^kkor megint a Treutlbach útra megy elfelejti két órára, milyen nehéz is a korona. .. A hegyekről már őszi szelek fújdogálnak. A työk merevebbek, az agai mélabúsabban ring" ták két nap óta, mikor először hallottam ezt mélységes, elnyújtott bugást, amely olyan, "'int egy gyászkiirt elhaló visszazengése, amely 12 ősz muzsikája. Ejszakánkint mintha temP'omi orgonákon játszadoznának titkos kezek, hmplomi orgonákon, amelyek a szakádókokba tánnak fölállítva. Szellemseregek kelnek útra s zugé hegyipatakokból a fekete halista'.ti tó ^vényeiből és ágakat tördelve, csörtetve, nagy táiklakövekkel dobálózva járják be a sétautakat, a békésen nyugvó házak ablakait megzörfötik ... Itt az ősz . . . Itt az ősz . . . El "yujtott kiáltások vesznek a levegőben ós a egyi hülyék örökké nevető szemében is van tálami elrejtett szomorúság. Szegény, bolond 'elkük megdidereg, meglátogatja őket öt percre J józanság ós ők is belebámulnak az ormokra Mepedott tejszinü ködbe. Sápadtan dadogják "t az ősz . . . . . Én uram istenem, csakugyan itt van a 8zépségesen melankolikus, a leveleket hertásztó, langyos napsugarakban fürdő, száradt v'rágszagu ősz . . . Kinek milyen volt az araa ? Kinek mi van a tarisznyájában? Ki gyűjtögetett magának szorgalmatos hangya épen? Kik vannak még, akik itt álldogálnak nyár és ősz határán a sápadt hidegség elé ámuló meredt szemekkel. A poéta szivüek, a "sivök forróságát tékozlók, a nyár tüzétől még kábultak, aléltak, ők azok, akik a nyár pertáolö táncát járták, akik mámorba szédülten b& E valóbait /kiváló avatottsággal kiszemelt "lakoknak a forradalommal szemben való né•k'teit és viselkedését mutatja, illusztrálja és '"agyarázza Arzybasew. Mindjük más módon "klja meg a maga számára a felvetett problémát, amennyiben a válságos pillanat szuggesz'iájában támadó elhatározások igy értelmezőtök. Kontsajew szerencsésen megemenekül és "bnek érzetében boldoggá lesz Sinotskával, '"ig Lawrenko ellenkezőleg, az átélt küzdelmek Céltalanságának érzésével lesz öngyilkos. E két gondolkozásának összehangolásában sejt"ik Arzybasew szubjektivitását: ne felejtsük 1, mily nagy értéke van az életnek (Lawrenko) s örüljünk neki és beesüljük meg, mint KonWjew, akit megtanítottak erre a forradalom szenvedései és veszélyei. A legmélyebben emberiek az emberek, akik regény izgalmasabb eseményeinek tömkelegben járnak. Amennyire eredendő életösztö"ük csak kivánkozhatik. akarják a jobb életet tá bár féltik életüket, mégis erős, természettől [i'edő vágyuk hevében mindent kockáztatva, "őt-halálharcba indulnak érte. Nem fellengő*en ábrándozó, szerencsétlen rajongók, de az elnyomatásban még inkább (kielégítést követő boldogságvágy, -tehát az emberi lét leg[őraibb érzése kényszeríti, üzi őket a küzdésbe. Ezért az első regény ez, mely a tömegTradalomra az egyedül-helyes és igaz szem"nntna világit reá. És igy a. legmélyebb, legtáztább emberi érzéseket képes belőlük kivál"ni annak a meleg és szenvedélyes embersze"tetben fogant művészetnek segítségével, mely '"egkapó szépen ragyog fel ennek az írásnak "inden sorában. Arzybasew regényének közlést lapunk mai számában kezdjük meg Róbert tázkár kitűnő fordításában. . „ fürödtok a fényben, a nap aranyában, ők azok akik most dideregve húzzák össze keskeny vállukat ós ők azok, akik már hallják az ősz szavát; ők azok, akiknek lelke hárfahurjain belekap sovány, csontos, inas kezével és cibálja, veri a húrokat, mig lepattannak egyik a másik után: itt az ősz, itt az ősz . . . ... A Traun zöld hullámai egy lampionnal játszadoztak egész délelőtt. A lampiont ki tudja ki, ki tudja, hol dobta belé, miután kigyújtotta benne a lángot, amelylyel ő is ünnepelni akarta a királyt. Ki tudja, melyik favágó a hegyek között, ki tudja, melyik napszámos küldte a sziklák közül az örömrivalgók közzé, a nagynagy világba az ö jeladását. A láng kialudt, a hullámok megtépték, fakó rongygyá cibálták a büszke lampiont... Az az ember azonban a hegyek között azt hiszi, hogy az ő kicsi lángja, kicsi lampionja egész a trónig ért ós még talán mai napig is ég. Az az ember hiszi ezt ós boldog a hitében. Az a lampionos ember a hegyek között, Istenem, milyen boldog . . . Szederkényi Anna. Zseni-e vagy gonosztevő? — A uáltóhamisitó mérnök tragédiája. — (Kiküldött munkatársunktól.) Vasárnap, mikor suhogó selyembe, ünnepi diszbe öltözőt Szabadka, hallgatta ki Pertics Ernő rendőrkapitány Szűcs Edét, a váltóhamisitó mérnököt. A kávéházak nagy tükörablakai előtt csoportba verődve tárgyalták az emberek a rossz útra tévedt mérnök tragédiáját. Szabadkán ez most a legaktuálisabb téma, mindenki ismerte a törekvő fiatalembert, mindenki tudott valami ujat, valami érdekeset mondani a zseniális mérnökről. Érdekes, hogy rosszat senki sem mondott Sziics Ervinről. — Becsületes, jó fiu volt, kár, hogy kártyázott. — Ez volt a legtöbb ember véleménye. Mégis a közönséges bűnesetnek látszó váltóhamisitó napról-napra bonyolultabb lesz, a váltóhamisitó személye pedig titokzatosabb. Sziics Ervin Ede gavalléros őszinteséggel vallja be bűneit és mégis mindjobban összebogozódnak a büniigy szálai, mert a nyomozás során kiderített tények ellenkeznek a mérnök vallomásával Az a nyomozás során is beigazolódott, liogy Szűcs Ervin a legutóbbi váltóhamisítását azért követte el, mert egy nagyobbszabá<m találmányát akarta értékesíteni, amiből másfél millió korona jövedelemre számított. Szűcs Ervin Edét Pertics kapitány vasárnap délelőtt és hétfőn délután hallgatta ki. A kihallgatás során szenzációs részletek derültek ki. A váltóhamisitó mérnöknél több pénzt találtak, mint amennyit sikkasztott, és a pénzről csak nagynehezen tud elszámolni. A mérnök a vallomásaiban több előkelő urat is meg gyanúsított, akiknek részük volt a hazárd játékban, ahol ő a pénzét elvesztette. A kihallgatás. A váltóhamisitó mérnök nyugodtan viselkedett a cellájában. Csak azt várta nehezen, hogy Pertics Ernő rendőrkapitány kihallgassa. Vasárnap délelőtt féltíz órától kezdve ez meg is történt. Pertics egy titkos rendőrt küldött le a váltóhamisitó mérnökért. — A kapitány ur hivat? — kérdezte Szűcs Ervin a detektivtől. — Igen. — Hála Isten, már alig vártam, legalább megkönnyebbül a lelkem. Néhány 'pere múlva már Pertics kapitány előtt állott a megtört fiatalember. A rendőrkapitány röviden elmondta Szűcs Ervinnek, hogy miért hivatta. — Bűnösnek érzi-e magát? — kérdezte tőle. Beismerem a bűnömet, vezekelni akarok, — kezdte a vallomását a rossz útra tévedt fiatalember. A két váltón az összes aláírások hamisak voltak, én hamisítottam őket, ele az nem igaz, hogy ezerkétszáz koronát kaptum a váltókért. Majd elmondotta, liogy a pénz egy nagyszabású találmányának az értékesítéséhez kellett. Találmányától milliókat remélt. Nem volt pénze találmányát előállítani és tökéletesíteni és ezért hamisított váltót. — A váltókat a Délvidéki Közgazdasági Bankban értékesítettem, nem magam vittem cl a bankba, hanem a váltókat átadtam Zentai Já nos szabadkai gépkereskedőnek, aki az 1200 koronából csak 800-at adott át, mert 100 koronát ő kapott percent és közvetitési díj fejében. Ezzel a nyolcszáz koronával akartam a találmányomat értékesíteni. Néhány pillanatig megszakadt a vallomás, majd könnyezve fordult a váltóhamisitó a rendőrkapitány felé és halkan megjegyezte: — Más bűnöm is van nekem. Vezekelni akarok. A Délvidéki Közgazdasági Bankban volt már nekem februárban is hamis váltóm ötezer koronát vettem fel a bankban. Ezt a váltómat rendesen törlesztettem, de hamis váltókkal. \ Magyar kártyabarlangok. A váltóhamisitó ezután a. vallomása után elmondotta, liogy a pénzt, amit a váltóhamisításokkal szerzett, mind elkártyázta. Sőt mikor megnősült, a feleségével kapott pénz jó részét is kártyán vesztette el. Egy igen előkelő bajai ur nyerte el a hozomány egy részét. — Emlékszem, liogy egyizben negyvenezer koronát emeltem el. El is vesztettem. Ez négy évvel ezelőtt történt. — Hol kártyázott? — vágott közbe a rendőrkapitány. A mérnök részletesen elbeszélte, liogy a pesti Erzsébetvárosi kaszinóban hány ízben játszott. Az ötezer koronát is, meg a nyolcezer koronát is itt vesztette el. — Merész játékos voltam, mert a pénzemet akartam visszanyerni. Meg azután arra is számítottam, hogy a találmányom értékesítése után mindent helyre pótolhatok. Sajnos, semmi sem sikerült. A váltóhamisitó mérnök könnyezni kezdett. Pertics Ernő rendőrkapitány néhány percre fel is függesztette a kihallgatást. Szenzációs lelet. Szűcs Ervin a vallomásában azt állította, liogy a hamis váltókkal szerzett pénzt, a 800(1 koronát elkártyázta. Érdekes, hogy a budapesti rendőrség a letartóztatás alkalmával mégis talált nála 16,000 koronát. Szóval a mérnöknél, amellett hogy a kártyán veszített, a rendőrség több pénzt talált, mint amennyivel útnak indult. A tizenhatezer koronáról a váltóhamisitó mérnök Pertics Ernő rendőrkapitány előtt igy számolt be: — Ezt a pénzt nem váltóhamisitásból szereztem. A tizenhatezer koronát az öcsémtől, Szűcs Ferenc dr budapesti ügyvédtől kaptam. Ez a pénz járt nekem, mert mikor megnősültem, a feleségem hozományából adtam kölcsön az öcsémnek tizenhatezer koronát. Félve, remegő hangon mondotta még cl a mérnök, liogy ezt a tizenhatezer koronát a találmányára szánta. A föltaláló. — Ha a találmányomat értékesíteni tudtam volna, — sóhajtott fel Szűcs Ervin. Majd lelkes hangon részletezni kezdte a találmányát. Villamos kocsikra világító cégtáblákat akart alkalmazni. Nem győzte eléggé dicsérni a találmánya célszerűségét. Ezzel a vallomással szemben a rendőrség a nyomozás során megállapította, hogy Szűcs az Erzsébetvárosi kaszinóban állandóan nagy szerencsével játszott és igy lehetett, hogy a nyolcezer korona megduplázódott. A váltóhamisitó mérnök félti a 16,000 koronáját és igy akarja azt megmenteni. De ez, több mint valószínű, nem sikerül neki, mert a Délvidéki Közgazdasági Bank máris benyújtotta igényjogosultságát a mérnöknél talált pénzre. Mit mond a bankigazgató ? Schön Artúr, a Délvidéki Közgazdasági Bank igazgatója kijelentette munkatársunk előtt, hogy a bank ezzel a váltóhamisítással nem károsul.