Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-25 / 193. szám

úgiísüfcus 24 i mám alapján m-e­livatalban. Levélbeli *an válaszolunk, "> llékelve van. utalványnyal Is lehet zöveg könnyen elte'­rész a kiadóhivatal •UTCA 15. SZÁM' rioskák i lapos t petéivel egy® i Cimexiu-nel esi­tjük. A Cimexin­icsak az élő polos­i a peték is nyoffi* msztulnak. A Ci­nem piszkít, foltot, nem hagy. MW -yedüli biztos szer­iérért i> indenött 5. Föraktt.: MeáK Temesváry Jézsel, zertárak és Vajda rougeriájában Szó* Scherer gyógysze­ártfa. L k becsli mindé® szer és disztárgí „Pontos időhöz , ékszer- és órás­n vásárolunk. Ai" í ingyen és bér* ). Sclieiner San® Szeged, Kárász* sz. reggeli lár. ll. évfolyarr, Í&3. szám 1119. péntek, augusztus 25 iralék és ** közönség ligye' ! Baedeckerek > minden részér® an. Nagy választe* i olvasmányokba® ivüli leszállítót1 Ifj. Arvay Sá®/ könyvkereskedésé' izeged, Kárász-® vállalata ics-tér 5. i legszak­r modem iákat. nagy szállodával melyre előre is Írében, dők, ellett nél 155 154 Központi sztrkes2tőiés és Kiadóhivatal Szeded, ftorona-utca 15. szám Budapesti szerussztőség és Kiadóhivatal IV., •ap Városház-.tea 3. szám cs REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . K 24.— félévre . . . H 12.— negyedévre . R 6. — egy hónapra K 2.— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ES ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . . K 14.— negyedévre. K V— egy hónara K 2'40 Esti lap ára 2 fillér TELEPON-SZAM: Szerkesztőség 305 Kiadóhivatal 836 Interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefonszáma 128-12 Régen volt, soká lesz. Ne méltóztassanak az obstrukciónak a sajtószabadságért folytatott „hatalmas" ak­cióját vaiami tragikusan venni. Mert mint az eperfa lombja, oly feketén és titokteljesen bólintanak felénk e kérdésben a koalíciós kor­szák precedensei. Nyájas és jellemző prece­densek, amelyekről Kossuth Ferenc ugy­látszik már megfeledkezett, de mi — a kér­dés nagy fontosságára való tekintettel, — szívesen felfrissítjük az emlékezetét. Elvárva hogy amit ő maga a miniszterelnökről mondott, — magára nézve is nobilisán el­ismeri, hogy „rosszul volt informálva". Kossuth Ferenc ma személyes kérdésben azt a kijelentést tette, hogy az előző kor­mány „csak egyszer tiltotta el a vasúti cl­árusitást". Az igazság pedig az, liogy a „Pesti Futár"-tól kétszer vonta meg a polgár­mester (egyszer Vaszilievics, egyszer Bárezy) az utcán való eladás engedélyét s e hatósági intézkedéseket kétszer hagyta hely­ben Andrássy Gyula gróf, a koalíciós kor­mány belügyminisztere. És pedig, az első esetben 1908. év augusztus 30-án kelt 103,895. számú rendeletével, másodszor pe­dig 1909. év szeptember hó 18-án 118.260. sz. rendeletével. E két eseten kivül megtiltotta még a koalíciós kereskedelmi miniszter is egyszer a „Pesti Futár"-nak, másodszor, ha jói emlékszünk, a „Népszavá"-nak s az „Uj Hirek-"-nek az eladását a pályaudvarokon. Amiért tehát ma a mostani kormányt a sajtószabadság megsértésével, a közszabad­ságok megnyirbálásával vádolják: ugyanazt ők lépten-nyomon nagy vigan, minden lelki­ismeretfurdafás nélkül gyakorolták. S akik ma számon kérik a kormánytól a „zsarnoki merényletet": Batthyány, Holló, Justh Gyula stb. ott ültek az akkori kormány háta megett, nem interpelláltak, nem tiltakoztak, nem há­borodtak fel, mint most; fedezték a koalíciós belügyi és kereskedelmi miniszter cseleke­deteit a maguk politikai és erkölcsi felelős­ségével. De még egyebet is megtettek ezek a po­litikai hatalmasságok: végighallgatták né­mán, tiltakozás, sőt felszólalás nélkül a koalíciós korszak igazságügyminiszterének oly fejtegetését a sajtószabadságról, oly el­méletét az előleges cenzúráról, oly magya­rázatát az 1848-ik évi sajtótörvénynek, hogy e sötét, reakciós, merész beszédért, azon a helyen a szabadelvüpárt akármelyik igaz­ságügy miniszterét megkövezték volna. Ha ma a naplókban az 1906 julius 17-én elmondott beszédet olvassuk, ámulva kér­dezzük: micsoda politikai hatalmasság ural­kodott akkor? Bach, Schmerling, vagy a túlhajtott államérdeknek melyik megcsonto­sodott képviselője? Pedig dehogy. A füg­getlenségi párt akkor volt többségben és függetlenségi hitvallású igazságügyminiszter mutatta be (hatalomrajutásuknak úgyszól­ván a mézesheteiben,) Kossuth Lajos hires sajtótörvényét az előleges cenzúrának, sőt a lapok egyszerű betiltásának abszolutisztikus világításában, i A koalíciós korszak igazságiigyminiszte­rének beszédéből ideiktatjuk e legjellemzőbb részeket: Idézi Széchenyi Kelet Népét az oly újság­írókra vonatkozóan, „akiknek kezében a sajtójog a gyújtogatok kanócánál is nagyobb átokká válhatik". Dicsekedve beszél oly többségről, (élénk helyeslés a szélsőbuloldalon) amely követeli, hogy „sajtótermékekkel szemben is megvé­delmezzük az államrendet". Vázsonyit, aki a legteljesebb sajtószabadságért szállott sikra, „nagy elméletek lovagjának" gúnyolja. S azt kérdi a háta megett ülő függetlenségi több­ségtől: „van-e kedvük ebben az országban ezt a nagy, fenséges elvet korlátlanul fen­tartani? Neki, mint igazságiigyininiszternek: „bekötött szemmel kell-e nézni, liogy pusztul a nemzeti erkölcs, a női becsület ilyen theorémák hatása alatt?" Világosan és kere­ken megmondja, hogy „hangzatos jelszavak neki nem imponálnak. Fejtegetéseire azonban a koronát annak a két rendeletnek a felolvasása vetette föl, amikkel a Kossuth Lajos kormánya magya­rázta a saját alkotását, a maga sajtótörvé­nyét. S amely rendeletek fölolvasása és za­jos helyesléssel fogadása kirívóan tanúsítja, liogy a mostani kormány szabadság- és jog­tisztelete sokkal felette áll a koalíciós kor­Tuluiiági tanácsok. Irta Leon Xaut of. kkíc tíz óra. Piovine ur, öreg, önző, mániá­kus tőkepénzes, aki ina reggel kültözöttt be u.j lakásába, az utolsó bútordarabokat rendezi el a szalonban. Miután egy fiókos szekrény fölé hajolva, l'éüg állva, nagy sebtiben elköltötte (>béd.jét, újra hozzálát a munkához és sajátke­züle.g akasztja fel a becsesebb festményeket, melyeket félt a hurcolkodás veszélyeitől. Inasa <»It állt mellette, halvány világosságot árasztó gyertyával s a kicsi, zömök emberke egy ma­gas székre, állva, kezdi óvatosan a falba vere­getni a szegeket. Mindegyiknek kiméri pon­tosan a helyét s szörnyen vigyáz, hogy a Szom­szédokat túlságos zajjal ne háborgassa. A házzal szomszédos villaszerű épületben, 'Helynek vékony falai Piovine ur házához ta­budnak, éppen akkor tér nyugalomra a tulaj­honos, feleségével és leányával Lucien-nel. Lu­'•ienne, miután megcsókolta szüleit, fölmegy a "Zabájába. A fiatal leány ideges, nyugtalan, mert az ''gé.sz napot falun töltötte családjával és vőle­! kényével, Georgcs-sal, ismerősöknél, akik ven­dégeiket spiritiszta séanee-al mulattatták. Lu­; Benne életében most látott először ilyen mutat­• Yányokat. Mikövtbcn leveti ruháit, elmélkedik a látot­takról. — Igazán csodálatos, megfoghatatlan! Egy k-z'.a!. egy kftsRnsítfc-'' G-roK chMKiz u-vhl. mely egészen nyugodtnak látszott, elkezdett izegni, mozogni, táncolni, egyszerűen csak azért, mert hét-nyolc személy ötnegyed óráig rajta tartotta a kezét!... Apa persze kineve­tett bennünket. Ö persze nem hisz semmiben. De ami ennél sokkal jobban boszant, ez az, hogy Georgcs is nevetett. Adta a fölvilágosul­lat! Azt állította, hogy erősen ránehezedünk az asztalra anélkül, hogy magunk észrevennők! De Flotté ur alaposan megfelelt neki: „Hátha egy teljes hétig lakott volna falun, olyan ház­ban, ahol a esengetyük minden éjjel maguktól csilingeltek, ahol a pohárszékeken a tányérok és poharak s egy láthatatlan erő ráncigálta az ágyat, melyben aludtam — no, monsieur Geor­ges, mit szóit volna akkor?" „Azt mondtam volna, — felelte Georgcs: — „Hány órakor in­dul a legközelebbi vonat Parisba?" Hát nem furcsa ez!... Félek, hogy Georgcs egy kicsit felületes! (E pillanatban az egyik bútor, mely háttal Piovine ur házfala felé van állitva, recs­cson egyet.) Ah! Istenem! Mi az? Mi történik -itt? Még utóbb az én kis íróasztalom is elkezd táncolni, mint Flotté ur asztala! (IJjahh recs­esenés. Luciáimé ijedten riad föl.) Ah! Ez kezd félelmetes lenni! (Könyörög.) Irgalmazz, kiesi asztalkám, csak most he recsegj, mikor egye­dül vagyok a szobámban. Máskor recseghetsz, amennyi csak neked tetszik... Egyszerre csak a fal egy titokzatos helyén egymásután nyolc-tiz erős koppanás hallatszik, melyek baljóslatuan visszhang'/,anak az éjsza­' á' ,-.vl (PtQviiie ur C-K;: 1-v.ogct ve;* be,) Lucienne, akinek rémülete nem ismer határt, ki akar rohanni a szobából, de a lába gyökeret ver s moccanni se tud. Két száraz ütés hallatszik újból. (Piovine ur igyekszik a szöget alaposan beerősíteni a falba.) Lucienne remegve, halálra sápadtan: „Két iités! emlékszem már; ez azt jelenti: „nem" s három ütés azt jelenti: „igen". (Minden haja­szála égnek mered.) A véletlen ugy akarja, hogy Pivoine ur kalapácsa ujabb három ütést mér egy szög fejére. Lucienne térdre roskad. „Azt mondta, igen!" Azt mondta, igen! (He­begve, ingadozó hangon): Be... beszélni ó... hajt ve... velem, k... ed ves Szellem? A kedves Szellem mélységesen hallgat, mert. a kalapács gazdája átment a szomszéd szobába, hogy behozza a még felakasztásra váró képe­ket. Lucienne, kissé megnyugodva: „Oh, milyen ostoba voltam! Hogy is lehettem olyan gyáva! Georgesnak igaza van; nem kell hinni a termé­szetfölötti dolgokban." Hatalmas koppanások sűrű egymásutánja újra annyira leveszi a lábáról a szegény Luci­enne-t, hogy kétségbeesve újból térdre rogy. Rémülten látja a tükörben, liogy arca halott­halovány. N... n... ne haragudjon, kedves Szellem! B... b... bocsánatot kérek, hogy ké... kétel­kedni merészeltem. Soha, soha nem teszem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom