Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-03 / 175. szám

Matt •id&tk* HŰBB augusztus 2 nűségü ninősógben, tben 18 font bármely kapható :: Igó-utca 4. 158. sz. óforok óságban, egll i jutányosán )tt eladó egy 5mü is. atos! í7. sz. alatt »s műhelyt í munkát, s ségvetéseket épület- és műlakatos. léikül. mű feltészségInak. REGGELI LAP. II. évfolyam, 175. szám 1911, csütörtök, augusztus 3 DELMAGY Mywti szerkesztőséi és kiadóhivatal Szeged, 9 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN 7 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐPIZETÉSI ARA VIDÉREN ? <=» Rorona-ntca 15. szám c=i | egész évre . R 24-_ ,élévre . . . R ,2-_ negyedívre . R 6 Budapesti mrkesztíeég is kiadóhivatal IV., 1=3 Várojház-utca 3. szám t=s egy hónapra R Reggelt lap ára 4 fillér egész évre . R 28'— félévre. . . R 14'— negyedévre. H V— egy hónapra K 2*40 Esti lap ára 2 fillér TBLEFON-SZAM: Szerkesztőség Kiadóhivatal 836. faterarfián 305. Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12. Dervisek a politikában. Az a fanatikusnak látszó parlamenti küzdelem, amelyet egy születendő uj koalició harcias embriói indítottak a réderőreform ős a Khuen-Hóderváry-kormány politikai uralma ellen, holt pontra jutott a gyanús Politikai bába, Polónyi Géza mester megérkezésével. A „vezérek" fanatizmusa ugyan öem sok hivőt és még kevesebb hitetlent kábított el és jóval nagyobb azoknak a száma, akik a születő egyesülés lármájában ős csata-táncaiban a politikai aktőrök ruhaváltó cinizmusát érzik ki, mégis mindenki előtt világossá csak Polónyi Géza megjelenése teszi a helyzetet, akinek minden politikai komolysággal ós standarddal összeférhetetlen személye nemcsak az elveket, de az embereket is kompromittálja. Három hete folyik már a harc és három hét elég idő ahoz, hogy a valóság való természetét ki-ki felismerje — hiszen a csodák is bárom napig tartanak. Ma már mindenki iátja, hogy a tétlenségéből életregalvanizált ős suttyomban egyesülő ellenzék harca nem a választójogért és nem is a véderőreform sllen folyik, hanem az uralomrajutásórt, ameiyért még a nagytekintélyű fővezérek is érdemesnek és illőnek Ítélik azt a politikai dervistáncot, amelyek elvek, programok és taktikák körül járnak. Justh Gyulának ós pártjának eredeti állásPontja és küzdelmének első napjai legalább a teljes jóhiszeműség meggyőződését kelthették; mindenki elhihette nekik, hogy valóban a választójogért küzdenek, mert hiszen nyiltan megvallották, hogy paktumot, junktimot akarnak a véderőreform-javaslat ós az általános választójog között, egyebekben pedig szélső harcot kezdenek. Hogy volt-6 alapos oka a Justh-pártnak a kormány választójogi álláspontjának szilárdságában kételkedni, igen-e, vagy nem, ez olyan kérdés, amelynek vitatásába az ellenzék iránt való talán túlságos lojalitásból bele nem megyünk, mert hiszen olyan kórdós ez, amelyet a politikai pártállás nézőszöge árnyékol be ellenőrizhetetlen impressziók felől és lényegében igazán csak a politikai bizalom kérdése ós nem a tények tárgyiasságát, logikáját jelentő. Mi, akik a kormány iránt|bizalommal vagyunk, nemcsak bizunk a választójogi kormány-álláspont komolyságában, de ezt a hitünket a kormány egész magatartásával ós cselekedeteivel igazolva is látjuk. Az azonban kétségtelen, hogy a Justhpárt ma már nem a választójogi reformért küzd, hanem a véderőjavaslatok ellen és célja nem az, hogy a kormány nyilatkozattal, vagy konkludens ténynyel szögezze le magát a függetlenségi párt által elfoglalt választójogi álláspont mellé, mert hiszen akkor a miniszterelnöknek Lovászy Márton interpellációjára adott csak legutóbbi válaszát is tudomásul kellett volna vennie és az obstrukciót a maga részéről azonnal beszüntetnie. A miniszterelnök ekkor a választójog ép olyan barátjának vallotta magát, mint aminőnek magát Justh Gyula hirdeti — okszerűen tehát a Justh-párt küzdelme véget ért, ha nem a véderőreform, helyesebben a kormány elleni hadakozik, illetve azért a meddő taktikai kérdésért, hogy a két nagyfontosságú javaslat közül vajon melyik tárgyaltassék hát legelébb? De hiszen ma már a vak is látja, hogy a Justh-párt eredeti talaját elveszítette a lába alól; a parlamentben teljesen a Kossuth-párt politikai mozgólépcsőjére jutott, amely valójában a választójogot ép oly kevéssé akarja, mint a véderőreformot, illetve bármit, amit a jelenlegi kormány hoz vagy hozni akarna. A parlamenten kivül - a budapesti nagygyűlés mutatja - a választójogi reform másodrendű kérdéssé sülyedt a véderőreform elleni izgatás mellett ós szinte mulattató látni, hogy ismétlődnek meg az első koaliciókorabeli jelenetek - parlamenten kivül is. Ha a Kossuth-párt ambíciója nem kormánybuktacás volna, akkor nem vetné magát elébe a vóderőreformnak, amelynek szükségességét épen olyan jól ismeri, mint elkerülhetetlenségét ós szükségességét és — legföljebb azért „küzdene", hogy a véderőjavaslatok keretében a saját követelményeit is érvényesítse. Arról pedig igazán nem viÖszi ábránd. Irta A. of Hedenstjema. Azok, kikről beszélni fogok, megtalálták, eífszerettók egymást, de csak néhány évig j.artó várakozás után egyesülhettek. A köte> mely összefűzte őket, soha sem tünt föl ottiik nyomasztónak és nyugalmukat soha 01 cibálta meg ujabb szenvedély. És midőn föoros szerelmük nyugodt vonzalommá vált, v.tnőnyteljes, meleg szeretettel ápolt tavasz lrult körülöttük, fürtös fejű és csillogó szemű termékeikben. A töl S°r8 8em kímélte meg minden gond^ > mely néha reájuk is súlyosan nehezedett. ^ az idő elsimított mindent és ismét napsugár *yl*tt a borús napok után. Jé barátok sem ión mindig, különösen házasságuk első idejj ' helyet a költők oly szépnek mondanak. ^ eH a mámoros szerelemmel teli órák után, Za °r toég egy léleknek érzik magukat a háta 0,í' ha a mindennapi életbe kilépünk, azt j8^?Sztaljuk, hogy a kölcsönös megértés, vat "" az engedékenység művészetét meg"Ini sokkal nohozebb, mint szeretni és szeD ' 8, 0 °k, a derék házasok, jól kiűlták a vál'e| i° sajkájuk csakhamar kedvoző szóldo dt az é,efc Elérték azt a bolv j^ágot, melyet a földön egyáltalában el Ie1 érni I j Azután eljutottak ahoz a korhoz, mikor a s eehezebb, a vér sflrübb, a sziv nyugodtan dobog, a feszes tartás kissé meghajlik és ezüstös szálak mutatkoznak a halántékokon. Ha a férj hivatalából hazatért, las anként elmaradtak a gyöngéd ölelések és meleg csőkok s maguk sem tudták hogyan, csak nyájas „Jó napot, édesem"-re változtak át. A gyermekek szaporodásával szaporodott a dolog s ezzel a gond. A férj köszönése nemsokára már csak fejbólintássá zsugorodott, sőt nem egyszer még az is elmaradt, hogy valami banális megjegyzésnek adjon helyet. De a „jó reggelt" és „jó éjszakát" még mindig csókkal pecsételték meg. Első időben nagy boldogság volt, ha egyedül, egét z egyedül, kettecskén lehettek. Még a mama, a rokonság ős a jó barátok is alkalmatlanságot szereztek nekik. A legcsábítóbb meghívások sóhajt csaltak ajkaikra s a legérdekesebb színházi előadások sem értek föl azzal az élvezettel, ha meghitt fészkükben az asszony saját maga főzött teát s ha a teritett asztal körül sürgött-forgott, mikor a cselédeknek még az is szorosan tiltva volt, hogy mutassák magukat. Multak az évek s talán már az sem volt bizonyos, hogy minden reggel és este megcsókolták egymást. A férjnek reggel sietnie kellett, este pedig gyakran telefonált, hogy a vacsorától elmarad. És mikor éjfél tájban hazajött, Signo asszony legtöbbször alvást színlelt. Valami szomorúság ömlött el egész kifejezésén g arcbőre fakónak látszott a lámpa kétes világánál. De azért egyikük sem szenvedett. Érzelmeik megöregedtek testükkel és szivük megkopott. Az asszony csak akkor érzett lelkében erős szúrást, ha a féri szemei néha egyegy szép, fiatal leány látására fölcsillantak, vagy ha a társaságban tnlelőzékeny volt a fiatalabb asszonyok iránt. De azután fájdalma csakhamar megszűnt, hiszen tudta, hogy férje hűségében bizhatik. Egy izben egész váratlanul tizennégy napra meg kellett válniok. Ez ugyan rövid idő, de egész házasságuk alatt, négy napnál tovább nem voltak egymástól távol, ugyanannyira, hogy rendkívül különösnek találták a dolgot ós a bucsucsókban volt valami a régi melegségből. Signe asszony szokatlanul érezte magát egyedül. Nyugtalanul járt-kelt, mint aki folyton szerencsétlenségtől retteg s ha férje harmadik nap váratlanul megérkezik, oly boldogan repült volna karjai közé, mint házasságuk első idejében. Mintha újra éledt volna szivében a forró vágy, szemeiben oly élénk, nyugtalan és fiatalos tüz ragyogott. Csak most bánta meg, hogy férjét naprólnapra minden kedveskedés nélkül engedte távozni és megérkezni. Hogyan is juthattak ennyire ? A férj távolléte tehát csodásan hatott reál Érzelmei minden pillanatban éveket ugrottak visszafelé s azon a napon, melyen SEkstrand urnák féltizenegykor meg kellett érkezni, már ismét jóformán huszonnégy éves, szerelem után vágyakozó asszony volt.