Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-20 / 189. szám

TÍGUSZTUS 2Ü siám alapján mígivatalban. Lovélbell an válaszolunk, hl "ékelve van. ntalványnyal is lehel löveg könnyen elfér esz a kiadóhivatal UTCA 15. S35ÁJMlookák t lapo* petéivel egy üt' Cimexiii-nol es«jük. A Cimexin;sak az élő polosa peték is nyomisztulnak. Á Ciem piszkít, foltot, íem hagy. Moly lediili b'/.tos szórírért. t> indeniitt Főraktt-. : Moák Pemosváry József, irtárak ás Vajda lugeriáj&ban Sze;herer gyógysze* •t.fa. becsli minden :er ós disziárgy, „Pontos időhöz ékszer- és órásvásárolunk. Aringyen és bérSchoiner Sa.ni® Szeged, Kárászz. —• •aiók és uz iziiiiséij fiíjyelBaedeckorek 8 1 n d e n részéről , Nagy választók olvasmányokbanJli loszá 1 litott ífj. Árvay Síin* nyvkereskedésá'jjcd, líárász-u. estvére > fölerakata árliáz. s 3 koronától) koncert-) 24 koronától) k ós egyéb írhol kapható erkószitőnél íl-ik sz. ó hurok, nd fordittatik 5 iészitííjo ca M\ mben. be! t, helyszűke ,-ymint: kézi le vél tárcák, sáp tidikUlök ÍÖli augusztus 20 DÉLMAGYARORSZÁG 13 £T A női munka értéke. Egy fiatal londoni irónő, Z.OU' Franciska, a minap a Daily Mail hasábjain olyan támadást intézett a kenyérkereső asszonyok tábora ellen, hogy cikkelye feminista körökben valósággal forradalmat idézett elő. Low kisasszony szerint a nők tődulása az élet arénája felé napjainkban olyan ijesztő mértéket ölt, hogy a józan ész méltán gondolkodóba eshetik azon, hogy mi lesz ennek a vége? Akik minden talpalatnyi tért ujjongó csatakiáltással foglalnak el a férfitól, már ittasult szemmel látják az ígéret földjét, ahol férfi és nő vállvetve dolgozik a munka rabszolgaságában, ahol a leánynak a íérjhezmenés mindössze néhány napi pihenőt jelent, melyet asszony korában ép oly jelentéktelen epizódként követ egy-egy gyermek születése. Pedig semmi sem kézzelfoghatóbb, mint az az igazság, hogy a kenyérkereset és a háztartás a nőre nézve inkompatibilis, hogy a nő képtelen tiz órát dolgozni naponként, bármily csekély intelligenciát kivánó mechanikus munkával legyen is elfoglalva. Manapság az a jelszó, hogy akinek nincs egyéb vagyona a két keze munkájánál, akár férfi, akár nő, mihelyt kinőtt a gyermekruhából, a maga kenyerén éljen. A felsőbb szellemi munka terén a nő a szó szoros értelmében ki akarja szoritani a férfit s mihelyt érvényesült, legelső gondja, hogy a húgának csináljon helyet. Az alsóbb néposztályban a nő sokkal szerényebb igényű és a keze munkáját maga sem tartja egyenlő értékűnek a férfiéval. A kenyérkereső asszony, ha özvegy, vagy beteges ura van, szükségből, rendes körülmények közt azonban csak azért dolgozik, mert a férje keresetét kevesli. A leányt már néha tizennégy éves korában is beleveti ka létért való .küzdelem árjába s különösen Anglia északi részén sürün találni olyan helységeket, ahol a ház körül naphosszat csak öreg és beteg nőket lehet találni, ellenben a nep bármely órájában találkozhatunk tétlenül ődöngő férfiakkal, vagy olyanokkal, akik a családanya gondjait vállalják magukra. Vájjon nem a férfinem lealacsonyitására szolgál-e ez az állapot? — kérdi Low Franciska. Káros hatással van ez szerinte a gyermekre, de elsősorban magára a női nemre, nem is szólva arról, hogy különösen a legalsóbb néposztályban a férfiból proletárt csinál. A cikkiró szerint, aki meg akar győződni arról, hogy a nő, különösen pedig a leány mily nagy mértékben helyettesíti már eddig is a férfi munkáját, járja végig a londoni hivatalokat. A hatszázezer tisztviselő közül manapság száztizennyolcezer a gyengébb nem soraiból kerül ki, de ez a szám még növekedni fog, ha figyelembe vesszük, hogy a mult évben csak egyetlen iskolából több mint ezer nő került ki a hivatalnoki pályára való képesítéssel. És ennek mindnek az a jelszava, hogy egyforma munkáért gyforma fizetés jár. Pedig semmi sem igazságtalanabb kivánság ennél. A férfi csaknem kizárólag családföntartó, mig a nőnek a legtöbb esetben csak magáról kell gondoskodni, igen sokszor pedig ez a kötelesség sem hárul rá teljesen. A férfi ügyesebb és az intelligenciája is nagyobb, mig a nő inkább gépies munkát végez a hivatalban. A nő elvégzi az eléje adott munkát, nagyobb ambició azonban ritkán sarkalja, hogy önmagát továbbképezve kitűnjék a többi közül. A mai kor réme, a neuraszténia sokkal jobban pusztit a gyengébb nem soraiban, mint a férfiak közt s a problémának legfontosabb, de egyúttal legjobban mellőzött kérdése, hogy mi történjék azokkal a középkorú nőkkel, akik kifáradva akkor törnek le a munkában, amikor a férfi még legmunkabiróbb. A támadó cikkelyre Hamilton Cecil, az ismert belletrista asszony válaszolt ugyancsak az emiitett napilapban. Válaszát azzal kezdi, hogy Low Franciskában ép ugy, mint mindazokban, akiknek borzong a hátuk, ha azt látják, hogy a nő pénzt keres, egy parányi objektivitás sincs. Hamilton Cecil szerint nincs niási ól szó, mint arról, hogy a nő ép ugy pénzt akar keresni, mint a férfi, ép ugy kényelmes, gond nélkül való életet akar magának biztosítani, mint az. Low Franciska cikkelyében az átlagos ember gondolkodásának megnyilvánulását látja, aki meg van róla győződve, hogy a nőnek nem lehet más hivatása, mint lérjhezmenni és gyermeket nevelni. Pedig a nőnek is korog a gyomra s napjában háromszor neki is ennie kell. Low Franciska bizonyára nem vette észre, hogy a családi otthon mily nagy változáson ment keresztül azóta, amióta az ember életében megjelent a gép és kifejlődött a technika. Azelőtt az otthon nemcsak a lakás volt, hanem egyúttal a műhely is, amelyben az asszony igen sok fontos ipari munkát végzett. Csak amikor a gépek és gyárak lettek, akkor ment oda az asszony a munkája után. És ha nem itélik el a nőt, amig odahaza nem dolgozik, miért tekintik égbegiáltó bűnnek, ha két keze munkáját vásárra viszi. Arról is megfeledkezik Hamilton Cecil szerint Low Franciska, hogy az ipari munka centralizációja óta egyes iparágakat, igy például a kenyérsiitő-ipart, a férfi csaknem teljesen kisajátította magának. Mi borzasztó van abban, — kérdi tovább Hamilton Cecil — ha a nő gazdasági függetlenségre törekszik? Hiszen a nő is ember és nem alsóbb lény a férfinál. Sok nőt eltart a férfi a családban, de valamennyit nem tudja eltartani. Többen vannak, mint a férfiak, s amig ez nem lesz máskép, az árván maradtak serege dolgozni akar, hogy egyék. CsecseŐecse. Nem kell már a szivem Nem szolgál már hiven Hogy ha megyek balra Hol vagy, mutat arra Mikor megyek jobbra Hozzád kanyarodna Ahol nincs is senki Ott is feléd leng ki Szegény kis iránytű Csak szived iránt hü. Szeret vagy nem szeret Lenne üres keret Mutatná az utai Merre fekszik Nyugat Jelezné, ha lehet Merre lehet kelet S mutatná meg, ha áll Mikor jön a halál. Nem kell már a szivem Nem szolgál már hiven Eldobom a porba Tövises bokorba, Meglelik az utcán Egy-két ember megszán S mondogatják sorba Itt fekszik a porba Egy kis törött játék Szegény most is jár még. Ambrus Baláss. 7lz én Tttessiésom. Bolond babonák 'zent hazugságok, béke veletek. Ma kikacagok mindent és senkit nem hiszek, Ma szétzúzom a bilincset, a fojtó, kopott láncot, Pokolba veletek, bolond babonák és szent haf zugságok I Csak én leszek ezentúl testem-lelkem ura És várok egy igazi, szent Messiásra, Egy asszonyra várok, ki velem sir és kacag, Kinek forró ajka az ajkamra tapad. Csóktivornyák, ös-szerelmek lázas éjszakáján Kettőnk szive egyet dobban csókok muzsikaiján . . , — Megváltómi, szent Messiásom rohanok elébed: Én leszek a legtisztább, legpirosabb véred!... Tölgyet Gyula. Zcrzinék. Az álmom mélyén gyúlnak régi máglyák, A füstje fojt, s érzek vad régi vágyat, 5 szemeim a könnyek kéjét kívánják. 6 bus szolgáló. Emlék, bontsd az ágyat, Úrnőd testét nyugtasd el téli fényén, Pilláit zárd le: rejtsék el a vágyat, Karját hajlítsd a feje alá kényén, S mint sárga rózsa hajlik bus karón át, Ugy csüngjön lába át az ágy szegélyén. Ó könny! Csókold, mint halk esö a rónát, Ezüst fonálban hullj, mint nyári zápor, Öntözd az ajkát frissre mint a rózsát, Patakban folyj le gyenge szép nyakáról, Keblének két kies halomja völgyén Zokogva törjön át ezüstös örvény. Remegve fuss él csipői fölött, S omolj le halk fölsíró zuhatagban A kerek fehér combjai között. Nagy Zoltán, m