Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-18 / 187. szám

2 DÉLMAOYARORSZÁÜ augusztus 191 ban voltam egy miniszterelnökkel, aki, mikor lemondott állásáról, keservesen panaszkodott, hogy a király soha tanácsát nem kéri. Ezt a panaszt elmondottam volt a felséges urnák, aki erre igy felelt: — Hogyan tanácskozhatnék mostani miniszterem háta mögött regi tanácsadómmal? Csak egy dolog fölött nem tud napirendre térni és ez a királyné halála, aki kettőjük viszonyát ismerte, megérti ezt . . . De az a körülmény, hogy anarkisía kéz által halt meg a királyné, nam fokozta a merényletektől való félelmét. Ez a félelem ugyanis,, egyáltalában ismeretlen előtte. Umbertó király megöletése után a bécsi rendőrség megkettőztette a schönbrunni kastélytól a Burgig vezető uton a posztokat. — Ostobaság, mondotta a király erre. Ha teljesen elzárják az utcát, akkor is utat talál a kocsimba a bedobott kérvény. Menynyivel könnyebben találhat utat egy-egy golyó. Egy időben, az egyházpolitikai javaslatok idején, nagy nyugtalansággal nézte a magyarországi eseményeket. A polgári házassággal sokáig nem tudott megbarátkozni. — Hogy emberek el akarnak egymástól válni, azt nehezen érteni meg, de hogy aztán újra meg akarnak házasodni, azt egyáltalában nem értem, —: mondotta volt akkor. Mégis megértette az idők szavát és ugy cselekedett, ahogy cselekednie kellett. Nyolcvanegy éves lett és a nyolcvanegy év alatt nyolcvanegy évet haladt. Nem maradt el soha semmiben és az a rengeteg tapasztalat, amit életében szerzett, nem akadályozta meg abban, hogy uj eszméket meghallgasson, kipróbáljon, maga is kövessen. Az obstrukció ellen. Az ország minden részéből egymásután érkeznek a képviselőházhoz a törvényhatóságok föiira' ni az obstrukció ellen. Mindonütt elitélik az ellenzék viselkedését, amellyel már torkig van a nemzet. Ujabban — mint Lőcséről jelentik — Szepesmegye határozta el hatvannyolc szavazattal tizennégy ellen, hogy az obstrukció eilun föiir a képviselőházhoz. Bár a munkapárti bizottsági tagok nagy része vasúti késés miatt, nem érkezett meg idejében a közgyűlésre, a határozatnak iadékaiból bőven jutott az utolsó mosogató szolgának is. Nem csoda tehát, ha a kapus is annyira kivette a maga részét a potyapezsgőből, hogy a vendégek távoztával tisztességesen berúgott. De bár szemei félig voltak leragadva, marka a borravalók iránti tekintetből nyitva volt. Harmadik éjszakán egy magas, felgyűrt gallérú katonatiszt nyittatott kaput és anélkül, hogy borravalót adott volna, — távozni készült. — Hohó, uracskám! — fakadt ki az elázott kapus, — ez nem járja! Felzavar az álmomból, de nem jut eszébe, hogy a zsebébe nyuljon. Hadd lássam azt, hogy kihez van szerencsém, hogy máskor ráismerjek az ilyen spórmajsterre. Ezzel kézilámpájával a daliás termetű katonatiszt arcába világított. Ámde rémülten vette észre, hogy magával a felséges úrral gorombáskodott. Abban a pillanatban elszállt a mámor a fejéből. Előtte lebegett az irgál inatlan elcsapatás veszedelme s mint ahogy a vizbe' fuló ember a mentő szalmaszál után kapkod, ugy ő is azon törte a fejét, hogy miként vágja ki magát? De csak egy pillanatig tartott töprengése, mert a következő porcben öblös, bariton hangon, melyen átszövődött a legmélyebb alattvalói hűség és jobbágyi hódolat érzete, lámpáját lóbálva s orrával majd a földet verdesve, rákezdte: Gott erhalte, Gott besehützte Unser Kaiscr, nriser Land. Az uralkodó elnevette magát és megkegyelmezett a goromba fráternek. mégis igen nagy többsége volt. — Zomborból táviratozzák: Bács-Bodrog vármegye évnegyedes közgyűlést tartott ma. A közgyűlésen Schmausz Endro bizottsági tag indítványozta, hogy a vármegye irjon föl a képviselőházhoz a parlamenti obstrukció ellen. Az indítványt Lovászy Márton határozati javaslata ellenében százhetvenegy szótöbbséggel elfogadták. — Ugocsavármegye ma tartott közgyűlésén is óriási többséggel határozta el, hogy föiirnak a Házhoz az obstrukció ellen. Ezekből a határozatokból végre tanulhatna az ellenzék. i^iaiawiiii MMWWMWW Tovább folytatják a komédiát. Az ellenzők vitarendező bizottsága ma délben ülést tartott a képviselőház kupolatermében. Ezen az ülésen azt tárgyalták, hogy abbahagyja-e az ellenzék az eddigi komédiázását, vagy folytatja-e addig, amig végleg elfogy az ország türelme. A nemzeti hősök az utóbbi álláspontra helyezkedtek és elhatározták, hogy az eddigi taktikán nem változtatnak. Elhatározták azt is, ámbár ez nem nagyon- érdekli uz embereket, hogy a jövő héten Nadányi Gyula, Bosnyák Gó za és Kovácsy Kálmán szólnak hozzá a véderőjavaslathoz. fi képviselőház ülése. — Ellenzékiek nemzeti hőse. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőházban nagy megelégedést keltett az a zágrábi hir, hogy az éjjel az ottani pályaudvaron elfogták Mattauschek gyógyszerészt, aki vasárnap merényletet követett el a bán ellen. Most tudódik ki, hogy Mattauschek tervszerűen zsarolta a bánt és a horvát hatóságokat, több izben kapott is kártérítést és a második gyógyszertár jogát törvény ellenére titokban eladta. Ennek dacára az obstruáló ellenzék sok kedvet mutatott arra, hogy Mattauschekből mártirt csináljon és néhány képviselő elkövette azt az ízléstelenséget, hogy elhozták a folyosóra, ahol mint „bdnverót" éltették. A komoly politikusok pártkülönbség nélkül nézték ezt a frivol játékot, mert végtére is egy züllött zsaroló, akinek egy fillére sincsen a zsebében és aki Magyarország második zászlós urát nyilt utcán orvul megrohanja, talán még sem bir kvalifikációval, hogy a magyar ellenzék nemzeti hőst csináljon belőle. A zágrábi hatóságok remélhetőleg megfogják mutatni, hogyan kell az ilyen alakokkal elbánni. A lapokban megint kisértenek a kompromisszum tervek és gondolatok. Most megint szeptemberre teszik azt a terminust, amikor történnie kell valaminek a helyzet tisztázására. Ugy látszik, az ellenzék a kormánytól várja, hogy kisegítse a kátyúból. De a kormánynak súlyos okai vannak rá, hogy ezt a neki szánt szerepet ne vállalja. A Ház mai üléséről ez a tudósítás szól: Egynegyed tizenegykor nyitja meg a Ház ülését Návay Lajos alelnök. Hat város feliratát mutatja be legelőbb, amelyek a választójog mellett és a katonai javaslatok ellen szólan'ak. Javasolja, hogy a feliratok a felirati bizottsághoz utasíttassanak. Beck Lajos megteszi szokásos elleninditványát. Husz képviselő névszerinti szavazás elrendelését kéri mindegyik feliratra vonatkozólag, busz pedig a hat névszerinti szavazás közül ötnek a legközelebbi ülésre való halasztását kéri. Megkezdődnek a névszerinti szavazások. E öször Nagyszeben felirata föiött szavaztak. Természetesen az elnök javaslatát fogadták el. Ezután az elmúlt ülésekről mára maradt névszerinti szavazások folytak le. A tornyai, battonyai, bánhogyesi és aradmegyei föliratok dolgában az ellenzők részéről tegnap előterjesztett elleninditványokat vetette el a Ház többsógo névszerinti szavazással. Az ülés két órakor végződött. fi nemzet ereje. (Saját tudósítónktól.) Annak a?, ügyi)®' vezett „nemzeti ellenállásinak, amely a Fejérváry-kormány idejében lángra lobbant: gerince, főereje a vármegyék ellenállása volt. A törvényhatóságok tagjai és a tisztviselők voltak azok, akik a bőrüket i» natura a vásárra vitték, ök tagadták meg a fejérváry-korszak főispánjaival szemben az engedelmességet; ők tették le hivatalukat; a közgyűlések termének ajtóit ők csapták be a törvénytelennek hitt hatalom előtt; ők kockáztatták állásukat és nyugdijukat; feleségük, gyermekeik szájából ők vették ki a kenyeret; a fegyelmi vizsgálatnak, a hivatalból erőszakkal való kituszkolásnak. hivataluk elvesztésének keservei az ő fejükre szakadtak le. Egyedül az ő fejükre. A magyar társadalom más rétegei meg sem érezték a hatalom ostorcsapásait. A vezérlő-bizottság puha párnás, kényelmes fotelekben, biztos helyeken tanácskozott. Sohasem került rá a sor, hogy MirabeaUval azt kiáltsák: „mi csak a szuronyok ha-1 talmának engedünk". Senkinek a magyar nemzet nagy egyeteméből nem görbült meg a hajaszála sem. A vármegyei tisztviselőkön kivül senkinek nem esett baja. Legkevésbé azoknak, akik a nemzeti harc tüzét az immunitás oltalma alatt éleszthették. S a harc után, mikor az őrszemek kényelmesen elhelyezkedtek; mikor a piros miniszteri székek benépesedtek tranzigáló intranzigens politikusokkal; mikor dőlt a2 ordó és kitüntetés, mint az eső: mi lett a jutalma a tisztviselők és bizottsági tagok önfeláldozásának? Az úgynevezett „alkotmánybiztositéki" törvényben ki gondoskodott róluk? Kinek jutott eszébe, hogy a nap terhét és kockázatát ők hordozták, s az ő ellenállásuknak kenyerük elvesztéséig menő komolysága fosztotta meg a küzdelmet a vigjátéki színezettől? Az alkotmány bástyái, a mi nézetünk szerint, bár becsületesen igyekeztek megfelelni történelmi hivatásának, nem voltak képesek felfogni a nemzeti élet ellen mért csapásokat. Mi a lefolyt küzdelemből neu' azt a tanulságot vonjuk le, amit Andrássy gróf, mindenkor inkarnátus hive a közigazgatás államosításának. Mi nem ugy gondolkozunk, hogy a vármegyei rendszer gyöngének bizonyult feladata teljesítésére, s pár hónapi harc után kénytelen volt kapitulálni: tehát fentartandó. Ellenkezőleg, mi a vármegyéket a modern, fejlettebb közélet mindazon éles, hathatós fegyverével szeretnénk felszerelni, amely nélkül nagy és szent harcait nem képes sikerrel megvívni; satu a fejlettebb adminisztráció ezirányu feladatainak megfelelni. Ám azoknak, akik a nemzeti ellenállá5 legbecsesebb tanulságának azt tartják, hog/ a régi vármegye tüzön-vizen konzerválandó: azoknak a politikusoknak és pártoknak nincs joguk azzal pusztitani el az kotmány bástyái"-nak tekintélyét, e tekintély végső maradványát, hogy szavát mostmikor az ellenük fordul, semmibe veszikhitelétől és értékétől megfosztják; sőt egye' nesen olyannak tünetik fel a vármegyét, 3 nemzeti küzdelem egyedüli aktiv hősét hogy főispánok által egy szál fonállal vezethető. Ha most az obstrukció férfiai — meí kockázatos játékukat szigorúan elitéli "" megtanítják rá a közvéleményt, hogy „alkotmány bástyái"-nak szavát nem szabad komolyan venni: akkor ez az eljárású0 ellenük fordul oly alkalommal, mikor 3 legégetőbb szükségük volna arra, hogy ' vármegyék tiltakozását komolyan vegye 3 ország. A vármegyék pedig megjegyezhet maguknak, hogy az ő nagy szolgálatuk3 mily hamar s jnüy háládatlanul elfelejt IS M CS ne