Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)
1911-08-15 / 185. szám
h DÉLMAGYARORSZÁG 1911 augusztus 15 Valóban: tudja? Hát hat év előtt nem tudta, vagy máskép 4udta? Vagy ha ugy tudta is, mint most: nagy bölcsen hallgatott róla? Az obstrukció hadállása látszólag ugyanaz, ami öt hét előtt volt. Igazában pedig e rövid néhány hét alatt csatát csatára veszített a közvélemény alakulásában, a közhangulatban és a nemzet szimpátiájában. Pángermán merénylet a Délvidéken. (Saját tudósítónktól.) Szegedtől Temesvárig, de az egész országon át élénk, kellemetlen visszhangot keltett az a hir, mely a versed pángermán fészkelődésről számolt be. Éretlen emberek, egyetemi hallgatók követték el a merényletet. Láthatjuk újra, mik következhetnek el, amiért a szegedi egyetemre még mindig nem járhatnak a délvidéki nemzetiségiek. A pángermánizmus története Délmagyarországon messze évekre nyúlik vissza. Főfészkei ennek az aljas mozgalomnak Temesvár, Versec, Sándorháza és még több nagy és kisközség, ahol Orendinek és társainak képmutató, hazug arccal a svábság elnyomatásáról szóló, betegagyu rémmeséikkel sikerült a magyarérzelmü németséget hálójukba keríteni. Németországból, Ausztriából kapott pénzzel, a becsapott délvidéki svábok pénzéből szitják ezt a magyarság ellen irányuló akciót. Oretidi lapja, a Deutschungarischer Volksfreund, az idegen országokból kapott szégyenbérért terjeszti ezeket az undorító pángermán eszméket évek hosszú sora óta. Izgatásaira már számtalan esetben rámutattunk és felhívtuk rá az illetékes körök és hatóságok figyelmét. Lapja ennek dacára még mindig megjelenik és a hazug téveszméktől hemzsegő Deutschungarischer Volksfreundtól még mindig nem vonták meg a postai kézbesités engedélyét. Orendit izgatás miatt eltélték és még mindig itt jár közöttünk szabadon s vakmerőbben, mint valaha, folytatja államellenes üzelmeit. A pángermán mozgalom oly erős, az alldájcs szervezkedés oly nagyarányú és oly veszedelmes mérveket ölt, hogy a kormány és a hatóságok figyelmét újból fel kell hivni arra a veszedelemre, amely a magyar állameszmét itt, a nemzetiséglakta Délvidéken fenyegeti. Felhivjuk különösen a közigazgatási hatóságok figyelmét a pángermánok működésére és a temesvári ügyészség figyelmét Orendi lapjára. A délmagyarországi németek között tervszerű, erős munka folyik minden magyarositó törekvés ellen. És mialatt a magyarság részéről misem történik ez ellen, a svábok mindinkább keresik a közösséget Ausztriával és Németországgal. Ez ellen sürgős intézkedésekre van szükség annál inkább, mert legújabban számos fiatal, önállóan gondolkodni nem tudó gyermeket kerítettek hálójukba, akiknél az elvetett konkoly termékeny talajra talált. Néhány versed ifjú, valószínűleg a kánikulai hőség rossz behatása alatt, Deutsche Hochschüler in Ungarn cégér alatt egyesületet szándékozik alakítani és a rendőrségtől már engedélyt is kapott a gyűlés megtartására. A Generalanzeiger cimü pángermánszenny levezető-csatorna már hetek óta ir róla, de a gyűlés programját mindezideig nem mutatták be a hatóságnak. A verseci rendőrkapitányság és illetékes hatóságok türelme és nembánom-eljárása túlmegy a könnyelmű naivság határain. Mert az már csak nem nevezhető naivságnak, hogy némán, összetett kezekkel, már nem is emberi türelemmel nézi és a gyűlésre való engedély megadásával mintegy szankcionálja a magyarság ellen való céltudatos és komoly szervezkedést?! Határozott és gyors közbelépésre van szükség. A Deutsche Hochschüler in Ungarn pedig ne politizáljanak, ne akarják megmenteni most egyszerre azkat, akik csendes, boldog megelégedésben élnek közöttünk már évszázadok óta. Vessék le először a gyermeksarukat, rázzák le előbb az iskolai tantermek porát és azután — tanuljanak szorgalmasan az egyetemeken, hogy meg ne bukjanak. Legyenek róla meggyőződve, hogy evvel sokkal nagyobb örömet szereznek szüleiknek, mintha szélmalomharcot ívivnak és olyan dolgokba iitik az orrukat, ami nem méltó hozzájuk. A Deutsche Hochschüler in Ungarn között bizonyára lesznek joghallgatók is. Ezeknek pedig figyelmébe ajánljuk a büntető-törvénykönyv 172. és 173. paragrafusát, amig nem késő. Valamennyiüknek pedig figyelmébe ajánljuk a költő ez örökszép és örök igazságot tartalmazó szavait: A nagy világon e kivül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sorskeze: — Itt élned, halnod kell! az idegen, a rokkant garatnál. Minden, ami már a múlté, megfogja az ember lelkét. Ilyen hangulattal álltam meg a Sansucci kastély előtt, ahol 1810-ben a nagy Napoleon lakott, mikor ellátogatott Berlinbe. Nem nagyon emlékszem e napok történelmére, csak azt tudom, csak azt láttam, hogy Napoleon után senki se lakta e furcsa nevü kastélyt s a dombról levezető ösvényt, hol a legnagyobb imperátor eltávozott, korlátokkal zárták el, hogy arra a megbecstelenitett útra német ember sohase tegye többé a lábát. Nehéz dudva, selymes fűszál, örök moha őrzi a rejtett nyomokat s egy pillanatra ugy tetszik a nézőnek, mintha kúszó repkény között fel-fel tűn ne egy halványodó Napoleonkalap, amint gazdája belevesz távolodó időkbe. Különben maga a kastély most muzeum. Királyi emlékeket őriz az utókornak. Ilyenektől már igazán el van bódulva az ember. Egy szobára vissza fogok emlékezni. Ott a kupolaalakn bájos kis magánkönyvtár melletti szobában, ahol az ablakok csodás öreg hársakra néznek: ott a sarokban esett össze, ott balt meg Nagy Frigyes császár. Azon a helyen, benn a szobában, gyönyörű márványszobor áll magas talapzaton. Faragott karosszéken, pehelypárnák között még eyszer felemelkedik a haldokló császár és messze-messze néz át az ablakon, a fákon, a kerteken, talán az életen. Ezért az egy szobáért is érdemes fölkeresni a száműzött kastélyt. Mosolyognia kell az embernek, mikor a galériák arasznyi keskeny pamlagjait nézi. Ugyanis ott tartózkodtak valamikor a lakájok, akik bizony jókat aludtak, mert bizonyára ráértek. Hogy ezt többé meg ne cselekedhessék, a boszuságára, legmagasabb parancsra a pamlagokból mind levágtak s oly keskenyre készítették, hogy azon nemhogy aludni, de még leülni is csak nagy fantázia segítségével lehet! Potsdam maga is nagy város, de legnagyobb nevezetessége természetesen a császári emlékekből áll. Maga a park az ő kastélyaival egy egész kis város, tekervényes séta- és automobil-utakkal. Ebben a parkban még egy furcsa nevezetesség van: a kutya temető. A Nagy Frigyes császár kedvenc kutyái alszanak ott. Lapos márványtáblák jelzik, hogy éltek és nevük volt. Szomorú meséje van a kutyatemetőnek s a nagy császár életének egy tragikus pillanatairól mesélnek az excentrikus halmok. Valamelyik kedvenc kutya ugrándozás közben verte ki a császár kezéből a mérgezett csokoládét. Ezért szerette ugy a kutyákat; emléket állított nekik az illatos parkban s végrendeletileg intézkedett, hogy őt magát is kutyái közé temessék. Persze nem teljesítették ezt a meghatóan furcsa, utolsó akaratot. Vége-hossza nem volna, ha mind le akarnám irni a potsdami kastélyokat, melyekben a császár derék, szép fiai laknak behúzódva, mint egy rengetegbe, a nagy fák közé. Az A. F. of L. csatlakozása a nemzetköziséghez. — Amerika munkásszeruezeiei. — (Saját tudósítónktól.) Most zajlott le Budapesten a nemzetközi munkásszervezetek központi titkárainak értekezlete, összejöttek a világ minden országából a nemzetközi munkásszervezetek képviselői, liogy megbeszéljék a kapitalizmus ellen vivott harcuk módját, taktikáját. Különösebb, nemzetközi értékű uj módokat nem találtak ki, inkább régi, már kipróbált és a munkásság szempontjából bevált taktikai módok ' egyöntetű gyakorlását határozták el. Különös érdekességet ad ennek a nemzetközi értekezletnek az a körülmény, hogy képviseltette magát az amerikai Egyesült Államok hatalmas konzervatív munkásszervezete, a harmadfél millió tagot számláló American Federation of Labor is. Ez a szervezet ezideig határozottan elzárkozott a modern értelemben vett munkástörekvések elől és nemhogy nem volt szocialisztikus tendenciájú, de sőt: ez a szervezet állta útját a szocialista törekvések érvényesülésének Amerikában. Ennek a megértése igen nehéz egy európai, esetleg magyarországi munkás szervezeti tag előtt, mert mig Európában mindenütt a szocializmussal egyidejűleg lépett föl a szakmaszerinti szervezkedés propagandája, addig Amerikában hatalmas gazdaságilag szervezett munkástábor volt már akkor, amikor még a szocializmus rendszerbe foglalt problémája még teljesen ismeretlen volt. Ez a hatalmas gazdasági szervezet, mely ma az „American Federation of Labor" név alatt ismeretes, abban az időben a „Knights of Labor" (munka lovagjai) eim alatt ugyanabban a szellemben voltak szervezve, mint ma. Munka Lovagjai. Találó név volt akkor, sőt találó lenne még ma is, mert az A. F. 0. L.ban szervezett munkások határozottan arisztokraták a munkások között. Egyáltalán nem szoeiálisták, legalább a szervezet nagy tömege és a benne uralkodó szellem nem az. Ellenségei a szocializmusnak, nem annyira elvből, mint inkább érdekből. Köztük és a szocialista szervezetek között elkeseredett harc folyik, mely a jól dotált szakszervezeti állások és a vele kapcsolatos panamák megtartásában, illetve kisajátításában leli mag5rarázatát. Alapvető különbség az A. F. of L. és a szocialista szervezetek között, hogy az előbbi egyáltalán nem áll az osztályharc alapján, sőt ellenkezőleg a „töke és munka közös érdekeit d és harmonikus összemüködés szükségét hangoztatják. Egyáltalán nem liazafiatlanok és nem vallásellenesek, ami különben jellemzi a2 amerikai szocialista szervezeteket is, aminthogy a szocializmus tanításai nem is mondja ki sehol, hogy a nemzetköziség elve szükségkép haza és vallásellenességet jelent. De nemcsak ily sarkalatos elvi különbségek vannak a gazdasági és politikai szervezetek között, hanem más nagyon fontos gyakorlati miiködésbeli differenciák is vannak közöttük' Igy az A. F. of L. nem vallja a teljes szolida' ritást, nem iparkodik minden munkást beszel" vezni, lianem csak annyit, amennyire momeö' tán érdekük révén szükségük van. AmerikO' ban harminc milliónyi munkástömeg va»' melynek csak a tizedrésze van szervezve. A többit nem veszik föl, holott a munkások tőre' kednek bejutni az uniók-ba. Azonban oly®8 magas belépődijakat követelnek és máskülöH' ben is olyan súlyos föltételekhez van kötve bejutás, hogy csak nagyon kevés és igaz®8 képzett szakmunkásoknak sikerül a szei'v® zetbe bejutni. Ennek a gazdasági szervezetnek és főleg benne uralkodó elvnek letörésére alakított®, a szocialista munkások egy másik gazdaság szervezetet, melynek neve „Industrial Worke of the World", röviden I. W. W. Azonban 8 A. F. of L. ellen nem tud érvényesülni. \ évi fennállása után nem vitte többre, mint P ezer tagra, pedig már volt neki nyolcv®^ ezer tagja is. Nem tud olyan előnyöket és K® vező föltételeket nyújtani a tagjainak, mim Érdekes hen vallja zetköziség törekvés i közi értek küldötte, j korlátozás: vezetek se Egyszeri diánok, Ar Pai lialanc bevándorol ők már otí viszont tilt Pusztán csa tek át. Igy fest : sége, amely •»»-»T Justhék van bombas sokkal. De , a „Magyaroi a felelős sze Nolló Lajos hazugság, t fölháboritó j Azt íratja „Megbé magyar p zik. Az il; vetésével Kérdést in "tkozatról ó yÍSzonyáről o