Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-14 / 184. szám

ESTI LAP. ||. évfolyam, 184. (34.) szám 1911, hétfő, augusztus 14 .•-TV Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=j Rorona-utca 15. szám tzzi Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=J Városház-utca 3. szám cra REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA SZEGEDEN egész évre . R 24'— félévre . . . R 12 — negyedévre. R 6— egy hónapra R 2'— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉREN egész évre . R 28-— félévre . . . R I4-— negyedévre. R V— egy hónapra R 2-40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZÁM: Szerkesztősig 305. Kiadóhivatal 836 interurbán 305. Budapesti szerkesztőség telefon-s^áma 128—12. 1911 augusztus 14 Justh Gyuláról rég tudott dolog, hogy nem politikus és nem államférfi. Ez mindenesetre baj volt akkor, pmikor Justh Gyulának viharosan dörgő hangja belezugott olyan dolgokba, amelyeknek megvalósulásától fontos nemzeti érdekek függtek. Most már inkább szerencsésnek mondhatjuk azt, hogy Justh és társai annyit sem értenek a politikához, mint az albániai kecskepásztorok. Kedves és mulatságos dolog elnézni, ahogyan Justhék esetlen naivsággal egyre azon dolgoznak, hogy a kormányt megbuktassák. 1 Politikájuk végső feladatául ezt a célt tűzték és igazán tiszteletreméltó az a becsületesség, (a politikában ennek más nevet is lehetne adni) amellyel nem is igyekeznek ezt a célt takargatni. Justék, csupa nemes iovag, akik akik egyenesen és hangosan járnak a kormánybuktatás göröngyös utain. A Khuen-kormánynak kevés gondot okozhatnak és ebben megnyugvást találhatnak mindazok, akik becsületes cselekvést, amelytől a négy koalíciós évben elszokott az ország, — várnak a munkapárttól. Pedig volt már ebben a nyomorúságos országban többször is obstrukció és minden, obstrukció kormánybukással végződött. Ez a mult tehát nem lehetne valami jó omen. Csakhogy a politikai számadásoknál disztingválni kell. Az a párt, amely most a kormány ellen harcol, egységes és erős és nem lesznek dissidensek, mert nincsen ok a kiválásra és nincsen olyan elvbeli ellentét, amely az értékes elemek támogatását megszerezhetné az obstrukciónak. És még ha volna is ilyen " ok, még ha akadnának is elégedetlenek a munkapártban, még i akkor sem erősödhetnék általuk az obstrukció. Olyasvalami, amit • mesterségesen galvanizáltak életre, nem erősödhetik, nem fejlődhetik, el kell pusztulnia, mert az élete felesleges és haszontalan. Az obstrukcióban egyesült ellenzék pártjait egymástól személyi és elvi ellentétek választják el. Tóth János nem bocsáthatja meg Justh Gyulának, hogy Justh hibája miatt félbeszakadt az irásolvasásban való kiképzése, amely pedig olyan szépen indult meg a koalíciós kultuszminisztérium államtitkári állásában. Justh Gyula meg a szocialistágnak az abcugkiáltásokat, de a Kossuth-párti kezektől hajigált záptojásokat nem feledheti el. Az elvi ellentéteket felsorolni hiábavaló fáradság volna, igazán ijesztő mégcsak az elgondolása is annak, hogy mit csinálnának egymás között a Justh-párt, a néppárt, a Kossuth-párt a választójogi és bankkérdésben, ha véletlenül győznének és újra kormányra kerülnének. Szerencsére ez az eshetőség még gondolatnak is abszurdum, igy hát nem kell amiatt aggódnunk, hogy a hősök országos veszedelmet támaszthatnának a veszekedésükkel. Majdan, ha a belső békének, valamint az alkotmányos kormányzásnak lehetősége ebben az országban ismét helyre lesz állítva a házszabályrevizió által, kell, hogy a legfőbb o.ozágos érdeket s egyúttal természetesen a dinasztia és a monarchia legvitálisabb érdekét képezze a dualisztikus alap helyreállítása, de az is, hogy ^zen alap hívein^' adassék át az ország vezetése és kormánya. A szegedi dalosverseny — Saját tudósitónktól. — A Szegedi Polgári Dalárda negyven évi fönnállása alkalmából rendezett dalos verseny impozáns keretben folyt le. De csak a keretek voltak impozánsak, mert a rendezőség a sok jóakarat mellett, is amivel a versenyt rendezte, nem felelt meg a várt követelményeknek. A zsűri a Lugosi Iparosok Dalkörének ítélte oda az első dijat, ami nagy visszatetszést szült ugy a közönség, mint a többi résztvevő dalosok között. A M. Á. V. Visszhang külön klaszszist képviselt az egyesületek között és teljesen érthetetlen, az első dijtól való elütése. A sajtóról pedig egészen megfeledkezett a rendezőség. Hely a sajtó képviselői számára sehol sem volt fönntartva. Nagy csalódást keltett, hogy a nagy reklámmal hirdetett Turul magyar válogatott énekes csapat, melyet Stojünovics Jenő karnagynak kellett volna vezetni, nem jelent meg. A rendezőség nagyon jól tudta, hogy a Turul énekes csapat a drezdai egészségügyi kiállításon sZCtt^'v és igy kár volt a közönség kíváncsiságát felcsigázni. A városban általában ünnepies hangulat uralkodott. A sok vidéki dalárda sok szint és elevenséget kölcsönzött a városnak. Reggel fél nyolckör gyülekeztek a dalosok az ujszegedi Vigadó előtt és ott összpróbát tartottak. Fél tiz órakor a belvárosi plébánia templomba vonultak, hol a mise alatt a Lugosi Iparosok Dalköre énekelt. Délelőtt fél tizenkét órakor díszközgyűlés volt a városháza közgyűlési termében, hol Pálffy Dániel nyitotta meg az ülést s üdvözölte az összegyűlt dalárdistákat és ajánlotta, hogy a díszközgyűlés elnökéül kérjék fel Burdács Rezsőt a Magyar Dalosegyesületek Országos Szövetségének alelnökét. Burdács Rezsó elfoglalta áz elnöki széket és rövid beszédbdn vázolta a nap jeBánffy és az obstrukció, — Saját tudósitónktól. Egy bécsi lap közlése nyomán néhány héttel ezelőtt szó esett tíánffy Dezső báró politikai végrendeletéről. Mint már megemlítettük, a „Budapesti Tudósító" egy olyan egyéniségtől, aki az elhunyt államférfiú gondolkodásmódját a legintimebb részletekig ismerte és jelenleg az egykori házelnök, miniszterelnök és szegedi képviselő hátrahagyott politikai írásait gondozza, Bánffy Dezső bárónak egy memorandumát kapta kézhez, mely az 1907iki horvát obstrukció idejéből való és azt bizonyítja, hogy Bánffy Dezső báró már cikkor is, amikor a kormánnyal ellentétes pártállást foglalt el, legmélyebb meggyőződésből elitélte az obstrukciót, melyről haláláig az volt véleménye, hogy az a parlamentárizusnak a legfőbb veszélye és nemzeti szerencsétlenség, mely az alkotmányosság elziilléséhez visz és csak a házszabályok szigorításával tehető ártalmatlanná. A rendkívül érdekes iratból a következőket közöljük: Minden alkotmányos ország legfőbb axiómája: az uralkodó és alkotmányos uton megujuló többség közös akarata előtt való meghódolás. Apostoli uralkodónk esküt tesz, miszerint meg fogja tartani alkotmányunkat s minden törvényünket azzal a záradékkal szentesíti, hogy azt maga meg fogja tartani, valamint hogy másokkal is meg fogja tartatni. A magyar törvényhozók nem tesznek esküt. Az a parlamenti többség, amely az uralkodónak a politikai kormányprogramjától eltérő s ennek következtében az uralkodó akaratával nem azonos utakon halad, szuverén akaratát ugy juttatja érvényre, amint ez önző pártérdekeinek legjobban megfelel, vagy pedig, amint némely vezető politikus magánpaszszióinak legalkalmasabb. Még a képviselőház házszabályai is ezek által az elemek által, amint ezt a legutóbbi tiz év eseményei bizonyítják, kizárólag a saját önző pártérdekeik szempontjából kezeltetnek, illetve tartatnak tiszteletben. Ennek folytán mint tény konstatálható, hogy hogy csakis a házszabályokkal iizötí visszaélés idézte elő ezeket a nagy s végnélkiili politikai válságokat az országban. Csak természetes tehát, hogy mindenek előtt a legnagyobb bajt orvosolni, azaz a házszabályokat módosítani kell! Azoknak a jelenlegi alakban való további feníartása kizárólag a perszonáluniót propagáló párt érdekében áll. Milyen módon történjék már most a házszabályrevizió? Oly módon, hogy a parlament ben, mint az egyesegyedül kompetens helyen , az alkotmányos többség, azaz a nép akarata mindenkor s minden tekintetben szabadon és akadálytalanul juthasson érvényre. A házszabályoknak mindenkor a néptöbbség akaratát kell képviselnie. Ha ez nincs igy, az alkotmány automatice felfüggeszti önmagát s jóformán maga a parlament kényszeríti az uralkodót arra, hogy ne kormányozzon alkotmányosan. Állítólag: már maga Andrássy Gyula mondta a királynak 1871. évi október 20-án: „Szükség esetén az abszolutizmushoz kell visszatérni, ad impossibilia nemo obligatur".