Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-13 / 184. szám

usztus lB lyi-térerií) lenő tömeg egyesületek bnn állót* megtörtént, 7 dr. polgár* itányhelyetírsnságában. szaporodott rt, lelkes és jn üdvözölte Szeged kö* 11 nemcsak ert .azok » íumán részt epet szen* erző, Liszt ilcáig tart" mondotta, Sorban Lá9 előtt hajtászlókat. géljeneztók, oszoruzásaállottak és ra jelmouorut. a szegedi meg. Alexin e koszorut és legyen Temesvári dat kisére•okon, mert Lugosi Ipazásánál ezt , ez áldja a babérkoDulárdáriak a Szegedi tak: dal dicsőörgy a knoruzásánál í magasan a zsom* it kisóre•uja ókes* temesvái'' a szavak" zom meg :yteremiftl tak: z szivbíí' , zombofi izorut. viseliétek tgyszalo"' ták meg ,ti dalt Í8 19 íl augusztus 13 DÉLMAOYARORSZÁG imádni kell, akkor kettős kötelességet teljesítünk. A jelvényt hordjátok diadallal. Szabó Erzsike és Prágai József a Lippai Dalkör zászlójára a következő jelmondattal tették föl a koszorút: — Ha szivetek ugy dobog, mint ajkatok zeng, akkor a magyar dal századokig él. Parai Irmuska 'és Kalmár Rezső azt mondták, amikor a budapesti Máv Visszhang Dalkör lobogóját megkoszorúzták: — Csak a dal ékositse zászlótokat, amelyre a koszorút ísltüztük. Jankovits Bella ós Soltész Károly a budapesti Turul Dalkör zászlójának megkoszorúzásánál-ezt mondták: — Ékesítse ezt a zászlót mindig a babér! Juhász Etel és Varga Antal ugy szóltak, amikor megkoszorúzták a Rákosligeti Dal- és Zenekor lobogóját : — E zászló alatt zengjétek rónán és bércekon : Isten áldd meg a magyart! Végül Juháss Mariska és Balázs P. János koszorúzták meg az Apatini Férfi Dalárda lobogóját ezzel a jelmondattal : — E zászló alatt hordozzátok a magyar dal dicsőségét ós a jutalom legyen a győzelem. A dalárdák a megkoszorúzás után elénekellek a jelligéjükot, néhány egyesület vezetője pedig virágcsokrot adott a koszorúslánynak. Nyolc óra felé járt már az idő, amikor az ünnepségnek ez a része véget ért és az egyesületek elindultak, hogy szoronáddal kedveskodjenek a védnököknek. (Szertnád.) Nyolc órakor több ezor ember sétált a korzón, a Széchenyi-téren. Egyre ujabb csoportok érkeztek. Lampionok százai gyuladtak ki és átragyogták az óriási torét jappánias, finom árnyékokkal. Eső után, kellemes, holdas este borult a városra, az emberek hangzatosan, kellemesen érezték magukat. S nyolc óra után elindultak lampionok alatt, hogy a védnököknek szorenádot adjanak a városban. Legelőször Gerticzg Fersnb bárónak és kíséretének adtak szerenádot a Tisza-szálló előtt, ugyanazokban a percekben Lázár György dr Tisza Lajosköruti lakása olé érkezett má-Jk énekes csoport. Kelemen Béla dr-nak, Borclács Rezsőnek és begavári Back Bernátnak adtak még szorenádot. A dalosokat mindenhova nagy csoportban kisérték. (Hangverseny a Stefánián.) Kilenc óra előtt már a Sztefánia-sótányon gyülekeztek. A vidéki tizennyolc dalegyesület és a szegedi egyesületek tagjai ismerkedési estélyt rendeznek u várkioszk előtt, fönn pedig a parti sétahely beugróján megkezdődött a hangverseny. Rendkívül sokan jelentek meg, dacára hogy belépődíjat szedtek a közönségből. Egymásután sorakoztak a dalosok és gyönyörűen hangzott a holdas, hűs éjszakában a sok szép dal. Időnkint fölhangzott a tapsvihar, az éljenzés. Késő éjfélig .vidám hangulatban Maradtak együtt a dalosok ós a közönség. A legszebb este volt ez a szombati. (A vasárnapi program.) Ünnepie3 jellege lesz a vasárnapnak. Gazdag, üléses, mindvégig érdekes műsort állítottak üssze. Vasárnap reggel félnyolckor gyülekeznek a dalosok az ujszegedi Vigadó előtt a közős °sszpróba megtartására. Fél tiz órakor a vámházától ünnepélyesen a belvárosi plébánia bemplomba- vonulnak, ahol mise alatt a lugosi 'Párosok dalköre énekel. A mise Schwach Vilmos karnagy szorzemónyo. A városházán vasárnap délelőtt tizenegy órakor lesz a díszközgyűlés. A diszkőzgyülóson l'jabb Szekerke Fajos dr, Liszt Ferencről olvas tö', Priváry Pál. egyesületi alolnök a szegedi ^gári {WeeMr negyvenéves múltjáról emlékezik meg és mostani tevékenységét vázolja. Az ünnepi ebéd egy órakor a Haggenmachersörcsarnokban lesz három koronás terítékkel. A városi színházban délután négy órakor tartják meg a dalversenyt. A közös kart Sztojánovics Jenő vezényli. A szsgedi dalegyesületek magán- és . összóuekkel versenyen kivül vesznek részt. Az összkart ifjabb Erdélyi Sándor vezényli. A Turul dalegyesület versenyen kivül énekel Sulojánovics Jei?8 vezetésével. A versenybíráló-bizottság elnöke: Sztojánovics Jenő, a Magyar Dalegyesületek Országos Szövetségének karnagya, tagjai: Zöld Károly, Pobruwszky Viktor, idősb Erdélyi Sándor, König Péter, Meák Gyula, Menner József, Naszády József, Niedermayer Antal, Prellog József ós Révfy Góza lösznek. Este nyolc órakor osztják ki a versenydijakat. Ezután az ujszegedi Vigadóban táncestéig lesz félkilenc órai kezdettel. Zsilinszky Endre a katonai becsiiietbiróság eSött. (Saját tudósítónktól.) Áchim András már régen a csabai temetőben nyugszik, az emberek kezdik efelejteni a véres tragédiát, csak a Zsilinszky-fiuk neve nem halványult még el a feledésbe. Ha önkényes számkivetésükből néha-néha megjelennek az utcán, a járókelők kiváncsian utánuk fordulnak és egymásnak suttogják: „Nini a Zsiliuszkyfiuk." Az idősebb Zsilinszky-fiu, Endre, szombaton Aradon járt. Ismerőseinek körében jelent meg az egyik kávéházban. A kiváucsi szemek azonnal észrevették és megindult a találgatás, mit keres Zsilinszky Endre Aradon? Különféle kombinációkról beszéltek, mig végre egy beavatott megfejtette a nagy kérdőjelet. Zsilinszky Endrét sok emlék fiizi Aradhoz, még pedig katonáskodása révén, önkéntesi évét Bécsben, az első huszárezrednél szolgálta le, midőn azonban tartalékos kadét őrmesternek nevezték ki, a kinevezéssel egyidejűleg áthelyezték Aradra a harmadik huszárezredhez. Az idei fegyvergyakorlatra Zsilinszky Endre is behivót kapott. Ez a behivó igen kényes helyzetbe hozta. Neki ugyanis, mint tisztaspiránsnak, a bünper befejezése után még szigorúbb fórum Ítéletének is alá kell vetnie magát, amely elé az uri mivoltát annyiszor hangsúlyozó fiatalember nagy kíváncsisággal tekint. Ez a fórum a katonai becsületbíróság. Zsilinszky Endre előbb azon a véleményen volt, hogy jelenlegi helyzetéből csak egy ki vezető ut van: kérni fogja fegyvergyakoiv laának elhalaztását. Meg akarta ugyanis várni, hogyan ítélkezik a Kúria, amelyhez a beérkezett semmiségi panaszok folytán a törvényszék az egész pör anyagát fölterjesztette felülvizsgálás végett. Ezért ment Aradra Zsilinszky Endre. Itt azonban katonai körökben azt a fel világosi tást kapta, hogy a Kúria döntése irreleváns a katonai becsületbíróság összeülésére nézve, mert akár helyben hagyja a Kúria a tör vényszék Ítéletét, akár pedig az ügy újból való letárgyalását rendeli el, a katonai be esiiletbiróság minden esetre összeül tanácskozásra és meghozza ítéletét. Azt kell ugyanis eldönteni, hogy méltó-e Zsilinszky Endre továbbra is a tiszti kardbojtra? Zsilinszky Endre tudniillik a mostani fegyvergyakorlatra mint kadétőrmester vonulna be, de még a gyakorlat befejezése előtt minősítési táblázatát le kell zárni és el kell dönteni azt, hogy kinevezhetik-e hadnagynak. Zsilinszky Aradon azt a tanácsot kapta hogy vonuljon be a fegyvergyakorlatra s ne kérje annak elbalsztását. Azonnal jelentkez zék popban w ezrcdparancsnpksáffnál § iérje a becsületbíróság kiküldését. Ennek íatározatától függ aztán a további lépés. A fegyvergyakorlatokat Zsilinszky, mint az aradi 3. huszárezred tartalékos kadétőrmestere a pancsovai lovasösszpontositásnál ogja végezni. $ sajtó, a miniszterelnök és a paksi zsidó, (Fővárosi munkatársunktól.) Kliuon miniszterelnök csaknem egész délelőtt a képviselőházi miniszteri szobájában ül. Tegnap is újságcikkeket, olvastak föl ott neki, különösen pedig a Neue Freie Pressét olvasták föl. — Nem olvastam — szólt a miniszterelnök, aki bátran is mondhatta, mert ő nem olvasta, neki csak fölolvasták. De ehez kapcsolták a miniszterelnökre vonatkozó következő megjegyzéseket: — Őekszcelleuciája a választójogi kérdésekben megteszi a szükséges munkálatokra való intézkedéseket. Akármit csinál az ellenzék, nem akadályozza az intézkedések folytatását. Ami azonban azt illeti, hogy a Neue Freie Pressét őekszcollonciája sugalmazta volna, az nem felel meg a valóságnak. A minisztereinők szól, beszól, fölvilágositásokat ad, hogyha kérdezik, de nem ambicionálja magának, hogy a sajtót irányítsa. Általában minél ritkábban foglalkozik az ujságbeli közleményekkel és egész politikai pályáját jellemzi, hogy nem szinlelte soha, mintha nagy újságolvasó volna. Ebbon a tekintetben a miniszterelnök a paksi zsidó hitközségi szolga esetét szokta példaképen említeni. Az informáló ur elmondta aztán a miniszterelnök kedvenc anekdotáját a paksi zsidó hitközségi szolgáról. Szegény zsidó volt a paksi hitközségi szolga. De elcsapták állásától, mert nem tudott irniolvasni. A szegény zsidó ekkor fogta magát és egy kis boltocskát nyitott, ahol kóser virstlit» szalámit és efélót árult. A kis bolt fellendült és mind nagyobb és nagyobb bolt lett belőle. Annyira terjeszkedett, hogy később már nagykereskedést nyitott, sőt nemsokára felköltözött Pestre. Itt folytatta a kereskedést, más dolgokba is belefogott, vállalatokat alapított és ahogy multak az évek, rendkívül gazdag ember, milliomos lett a paksi zsidóból. A fia az. alatt felnőtt és huszárönkéntes lett, nagyon előkelő fiatal ember lett. A huszárönkóntes aztán elővette egyszer az apját: — Papa kérlek, az borzasztó, hogy te milliomos létedre se irni, se olvasni nsm tudsz. Igazán megtehetnéd, hogy hozzáláss: tanulj meg irni-olvasni. — Szamár vagy, fiam — szólt őszinte meggyőződéssel az apa. — Hisz ha én irni, olvasni tudtam volna, akkor most én nem lennék milliomos, hanem hitközségi szolga volnék Pakson. A tájékoztató férfi még hozzátette: — Azonban ebből ne tessék arra következtetni, mintha a miniszterelnök ur ellensége lenne a sajtónak. Ellenkezőleg. Nagyrabecsüli ét fontosnok tartja a sgjtó állásfoglalását. Notandum a képviselőházi sajtóaffór ugy elsimult, mintha nem is törtónt volna meg. Egyedül Angyal József, a háznagy járt vele rosszul, mert a kormánypárton azóta folyton csipkelődnek vele és a nevéből mumust csinálnak. A névszerinti szavazások egyhangúságában, a jobboldali karzaton csendesen diktálgatta a politikai cikket Schiller Henrik szerkesztő a „Pester Lloyd" részére gyorsíró kollégájának. Rudnyászky György képviselő, aki épen a karzht mellett ült, egyszerre hátrafordult és tréfásan ijesztette Schillert: JJáfija, há engem nem hágy itt, nyugodtan íjjudni, akkor ideküldöm magának az Angyalt, Igy telik el az áldatlan teehnjkázásbfm az idö,