Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-10 / 181. szám

DELMAQYARORSZÁQ 1911 augusztus 10 1911 aii szony adta a pofont, aki nem szereti ugyan az urát annyira, hogy ott ne hagyná szívesen, de igen-igen boszantotta az a körülmény, hogy őrajta ily gálád módon akart férje-ura túladni. Pénzért akarta eladni őt, mint akármelyik háziállatot. Pofozta jobbról-balról Sinkót, aztán meg" fordult és kedves férje-urát látta el bőkezűen nyaklevesekkel. Amikor a nő már kifáradt két férje-ura pofozásában, nekiment a megjelent rendőrnek és azt kezdte pofozni. Szegény rendőr nem tudta először, honnan jön ez az istenáldás az 5 becsületben megőszült fejére, de alig tapasztalta ezt meg, már a két férj is ellene támadt és öt ütötték. A nép, az istenadta nép, mely a rendőrt csak messziről, vagy legalább is spirituszba téve szereti látni, szintén rátámadt. Szegény rendőrnek eszébe jutottak a pofonokra azok a nyaklevesek, mit gyerekkorában tanítójától kapott ós eszébe jutott az a közmondás is, hogy szégyen a futás, de hasznos és a hasznosat választotta. Így végződött a szabadkai asszonyvásár, egyik újfajta groteszk kísérlete a régi, hires, de már nagyon elparlagiasodott bácskai virtusnak. Az edelényi rablógyilkosság. Regula Ede tagad. — (Saját tudósítónktól.) Az edelényi rablógyilkos még mindig tagad. Fönntartja azt a vallomását, hogy szombat délután a fél négy órás mótoros vonattal Miskolcra utazott, ahonnan csak vasárnap este ment el a menyasszonyához. Miskolcon több helyütt járt, este moziban is volt még mielőtt elutazott. Ezzel szem" ben a csendőrök már kihallgattak néhány parasztembert, akik határozottan visszaemlékeznek arra, hogy Regula vasárnap, as első reggeli vonattal ment be Miskolcra. Viszont az is megállapított tény, hogy Regula nem töltötte odahaza a szombatról vasárnapra virradó éjszakát, holott se olyan barátja, se olyan ismerőse nem lakik a faluban, akinél éjszakára meghúzódhatott volna. A nyomozás már azt is megállapította, hogy Regula volt az egyetlen, aki szinte tolakodószerüen bejáratos volt a Czeislerék házához. Mint afféle igazi szegénylegény tipus, akinek gyönge testalkata és beteg melle miatt az orvos megtiltotta az ivást egész délutánokat elődöngött a korcsmában, mindössze egy pohár szódavizet hozatott, de Czeisler megtűrte, mert gyakran a segítségére volt, ha csapolni kellett, lement a pincébe is vele, segített a kiszolgálásban Czeizler nővérének is, ha nem volt senki az ivóban, ostoba üres fecsegéssel elszórakoztatta az egész családot. A faluban már hetek óta suttogták: — A rongyos Regula, hogy csapja a szelet a Czeisler-leánynak! Czeisler Gizellát élénk temperamentumáért nagyon szerették a parasztok. Regulát viszont nem szerethette senki, mert, bár paraszti sorból való iparos volt, de állandóan uras tempókat mutatott. Ma éjjel apathikus álomba merült Regula. Álmában beszélt és folytonosan a Czeisler-családot emlegette. Amikor fölébredt, nagyon roszszul volt ós elájult, majd Nick Carter-féle regényeket kért. Azt mondta, hogy az apja lakásán, a padláson elrejtett ilyen regényeket nagy számmal, mert azokat mind elolvasta. Számtalan Nick Carter-rómregónyt foglaltak le a csendőrök. A koronatanú Griin Oszkár, miskolci fodrászsegéd, határozottan azt vallotta a vizsgálóbíró előtt, hogy vasárnap reggel nyolc órakor fekete ruhában, feltűnő gyűrött állapotban és különösen összegyűrt gallérral jött be borotválkozni Regula. Ott Balog szabó csakugyan elmondta, hogy mi történt az éjjel Edelónyben. Regula nem volt meglepve, inkább nagyon izgatott volt az elbe> zélés után. Ue legfontosabb Grünnek az a vallomása, hogy Regulának a nyakán három ujjnyi vastag barna foltott fedezett föl, amelyről mosás közben világosan látta, hogy az megaludt vér. Borotválkozás után nadrágjának alja és a cipője vizes-sajtos volt és a nadrágjáról is vérfoltokat kefóltetett ki Regula. A borotválkozásért is egy koronát adott s neki borravalóul is ugyanannyit. Regula Edét ma hajnalban az első motoros vonattal fegyveres csendőrök Edelénybe kisérték, hogy ott a helyszínén kérdezzék ki egy ós más körülményre vonatkozólag. A község lakossága ébren volt már, amikor Regula a fegyveres csendőrök által kísérve falujába érkezett. Mindenkinek feltűnt, hogy ezúttal hiányzott kezeiről a vaslánc. Regula sápadtan ment a csendőrök között. A nem nagytermetű, beteges kinézésű ember fekete szalonruhában volt. Tiszta ing és gallér volt rajta s a bal kezén ott volt a jegygyűrű, amelyet még menyasszonyatói, Zsóka Teróztől kapott. Földre szegzett tekintettel haladt a gyilkos a községen keresztül s nem mert fölpillantani a kapukban álló emberekre. Az édesapja, az öreg Regula is ott állt a kiskapuban, amikor áthaladt előtte a menet. Az öregen nem látszott st-mmi meghatottság. — Ennek is jobb lett volna meg nem születni ! — mondta az öreg Regula a szomszédjának. — Szégyent hozott az öreg fejemre ! Regula Edét a csendőrök a községházához kisérték s ott tariották őrizet alatt, amig a helyszíni szemle megkezdődött. Ujabban fölmerült az a föltevés, hogy az edelényi csárdában kójgyilkosság történt. A csendőrség ebben az irányban is megindította a nyomozást. SZÍNHÁZ, művészet Kánikulában a színház. Nem hittem volna, hogy itt, az északi tenger hullámai mellett színházunk ügyével kell majd foglalkoznom, de Szmollény Nándor ur beadványa a polgármester úrhoz, amely bizonyára sokkal inkább „szokatlan", mint az én fölebbezésem — hiszen egyhamar nem is emlékszem hasonló eljárásra egy törvényhntósági bizottsági tag részéről — ezt föltétlenül szükségessé teszi. Abban a véleményben vagyok ugyan, hogy egy szinügyi bizottsági tag részéről nemcsak helyén való a színigazgató pártolása, de ez némileg kötelessége is, nem férhet azonban kétség ahoz, hogy e pártolás csak addig terjedhet, amig a város közönségének érdekei, — amelyek védelmére a szinügyi bizottság első sorban van hivatva, - sérelmet nem szenvednek és ezen érdekeket az igazgatónak ki nem szolgáltatjuk. Már pedig kénytelen vagyok konstatálni, hogy ez Szmollény ur részéről ebben a beadványban kétségtelenül megtörtént, mert „természetesnek" állítani azt, hogy a város saját díszleteit „használható állapotban" (?) tartozik az igazgatónak átadni ós hogy az igazgató tehát követelheti (!!), hogy a város a díszleteket átfestesse és a bizottsági tag ur által „lom"-nak nevezett részt „eltávolíttassa" - egy bizottsági tag urnák nem szabad. Ez a dolog a szerződés szerint nem igy van, ennélfogva Szmollény ur ezzpl a szerződés ellenére a város érdekeit kiszolgáltatja az igazgatónak, holott neki mint szinügyi bizottsági tagnak a szerződést ismernie kell. Ép oly helytelen ennélfogva természetesen az az állítás is, hogy Almássy ajánlata „mentesiti a várost súlyos szerződéses kötelezettsége alól", Ha Szmollény az én fölebbezésemben nemcsak azt látta és kereste volna, hogy abban as általa oly nagyon dédelgetett színigazgatónak egy üzlete a várossal megnehezittetik, akkor meg kellett abban találnia első sorban azt a nyolcszáz koronánál sokkal fontosabb elvet is, miszerint meg nem engedhető, hogy a város vagyonát, anélkül, hogy egyetlen döntésre hivatott közeg vagy fórum annak értékét még csak mogközelitőleg is ismerné, ^ igy rövid uton az első Ígérőnek eladják, be meg kellett találnia azt is, amiről neki már a szinügyi bizottságban történt tárgyalásból is tudomása volt, hogy az általam javasolt eljárás nem közönséges árverés, hanem abból áll, hogy figyelmeztessenek a temesvári, aradi, nagy* váradi ós debreceni színigazgatók a város díszleteinek eladására nyolcszáz korona kikiáltási ár mellett", Almássy ur pedig, aki a kezdetben ezer koronás ajánlatát nem tudom mily befolyások alatt nyolcszáz koronára leszállította, maradjon ajánlatával addig szóban, mig nevezett igazgatók nyilatkoznak. Ezt a csekély előzékenységet az a város, mely őt a legnagyobb vidéki szinház igazgatójává tette, joggal elvárhatja tőle. Kérdem pedig most Szmollény urat, nem törvényesebb, helyesebb és a város érdekeinek jobban megfelelő eljárás-e ez és nem válik-e ezáltal feleslegessé az ő bizonyára senki által komolyan nem veit ijesztési kisérlete, hogy engem — egy ily álláspont védelmezéseért — felelőssé tegyenek. Ha még röviden rámutatok a Szmollény ur által ismert azon tényre, hogy a városnak most még birtokában levő és eladásra kerülő díszletéi egy több izben, legutóbb tán két év előtt törtónt kiselejtezés maradványai, ugy, hogy az általa emiitett korábbi eladások a kiselejtezett használhatatlan díszletekre vonatkoznak, mig az, ami megvan, az egész bizottság által megtartandónak és használhatónak véleményeztetett, akkor beadványának ezen részével, azt hiszem, alaposan végeztem. Mivel azonban Szmollény ur ez alkalmat is felhasználja arra, hogy az általa kelleténél tul pártolt színigazgatót, illetve ennek azon vállalkozását, hogy a szegedi színházat szubvenció nélkül ugyan, de ingyen és eg.Y egész sor külön szolgáltatás mellett vette át. Oly nagyon sajnálnivalónak állítja oda ós a közönség terhére fölemelt helyárakkai kíván neki kedvezni, föl kell hivnom Szmollény ur figyelmét arra, miszerint egy korábbi, ezen kérdést tárgyaló cikkemben kimutattam azt, hogy az oly különös módon ós különös körülmények közt kiküldött két bizottsági tag ur egyszerűen félrevezettette magát Almásy által a 24,000 korona állítólagos többlet — „gázsi" — fizetésével és hogy noha Szmollény ur akkor odahaza volt (ós nem mint most kúráját kellett félbeszakítania, hogy Almásy segítségére siessen) jónak látta e cikkre nem reflektálni, illetve állításomat jóváhagyni. Akkor azonban nem lehet helyes az igy megcáfolt adatokkal újból kiállani ós ópugy ignorálni arra vonatkozó felterjesztéseimet, hogy a szegedi szinház majdnem kétakkora mint a temesvári és jóval nagyobb az aradi ós nagyváradi színházaknál, hogy továbbá bent a varosban lakó ós színházba járó ma már 80,000 szegedi lakos oly hatalmas kontingenst jelent Almásynak és kasszájának, hogy a szegedi szinház mindenki előtt, aki egy kissé számítani tud és akar, ma fényesebb üzletnek mondható, mint valaha és hogy teh .t egyelőre igazán bün volna, közönségünket az igazgató kedvéért egy uí adóval terhelni. Ostende, augusztusban. Wimmrr Fülöp. * Fodor Ella Budapesten. Tudvalevőleg Krecsányi Ignác kitűnő társulatához szerződött Fodor EUa, aki a szegedi színháznak legszebb Jövő előtt álló, nagytalentumu tagja volt 3 egy-egy föllépése a szenzáció erejével hatott' Krecsányi játszik s o szinósznőjt liczky Anti tozó szerele Ella szoroj estéivel, a a fővárosbi kat jelentő * Nádas zsef szoml meg előadó házban. A várja a hat Nádassy mi mutatását i (fiaiát luo ás a fehér y Szóró. Ugy é|ök, de fra] ket. Nézzük Termetes elet, elegáns ®zer meg ez hátán. Foro; •"ár a mozgi tuk, izmuk i és onnan t szonra. A di hkusan töké f'ros vériik °'sö jelenei,1 '"ennek az es rohannak támad az em !lahnaz képe hátú kövér d Rendeletet i hegedi dinnj Két kis SZÍ é'k a vászoin Hallgassuk — Nagyon a"nyi dinnyo — Én is lá "íét, ami a s Rtném. Nincsen ""- Kettő pt Az nagy 'Hinnem öt -Tr. Pedig én Én is. A két borz l8:!non. Konn üzemük, egy °Snak. Kész En vosze hobbik. Jó lesz. ] " De ugy c ^ Ugy csini i 'indul a ké bejüket e Jöni