Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-01 / 148. szám

[ julius í Í9Í1 julíus 1 DÉLMAGYARORSZÁG 5 31. al. — sónk elbe' azokról í mard Teniilönösen 2 íás forrásmazokat a : „Est" is. íolták hir£ot kópvi[erhajózási nelyben a gzott vá• \z Est-ben i cikk iróhiszeinüsélentenünk, : téves inmind.iúi't uagyar álnciót kapgy visszaly más cinem réitt, mint s hasonló ellenőrzésolt néhány t egy-egy számtalan »rn tett, de zolgálatra, ő, ha a viek. Ami a zen az nní két mai ő jelentéiben elő?y szegény meghalt, í könnyia hajón a tk a közlelkiismeágáról és an néhány százötvet, melyet a s nehi r munkás:e határtadvtelésbőr, ák volna azonosak laltakkal. tánya maí még nem anaszosok )bek. mert lert tányénak urnák innen a uk, miszeán s hogy ég a veszntak enni. alászszák, kai s min, de borjú, azonkívül j eledel s de hoev yes rrfáji nem tetelső osztáhajókázás rt az. Kiakkor is r ur a han lenne el>sztot 61kevés fogyar méíiatt állan-i dóan panaszkodó utasokra egyáltalán nem hederítettek s nem is annyira orvosi működést fejtettek ki, mint inkább a magyar utasok lajstromozását, írnoki teendőket végéztek. Igazuk volt, a gyógykezelés a Saxonia gyógytárából ugy is sikertelen hát máskép tették magukat hasznossá. Elvégre is meg kell érdemelni az I. osztályú utazást. Ilyen körülmények között nagyon is szükséges, hogy a magyar kormány föltétlen felügyeletet gyakoroljon a Cunard-hajókon, mert nemcsak erkölcsi kötelessége az oda és vissza vándorló polgárainak testi és egészségi jólétére felügyelni, de érdeke, mert az amerikai magyarság végzi el a magyarországi kisbirtok tehermentesítésének igen kívánatos müvét. 1 Az olasz kormány nem szubvencionálja a vállalatot, mégis fokozottabb felügyeletet gyakorol az olasz utasok érdekében. Nem is részesülnek az olaszok oly cudar elbánásban, mint a magyarok. Az olasz orvos nem statiszta a hajón s nem ma rázta le magáról az; iskola porát, hanem éltesebb orvós. „Orvos" a hajón, a szónak valódi jelentőségében. Kell, hogy megmozduljon a kormány s tegyen valamit kivándorló véreink érdekében, mert a jelen állapotok mellett nem hajón utaznak, de uszó kórházban, siralomházban kelnek a dollárkereső magyar munkások az ő kálváriájukra. x. Ii. A* nj oh*trák kormány. Bécsből jelen" tik: Jól informált politikai körökben beszélik, hogy az uj kormány julius tizenhetedikén bevonul a Reichsrathba. A különböző politikai körök már is* több helyen gyűléseket tartottak. A horvát bán Budapesten. Tomasics Miklót, horvát bán, csütörtök délelőtt Zágrábból Budapest™ érkezett. A bánt Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök két órás audiencián lohadta. Délután Tomasics bán résztvett a horvát képviselők értekezletén, amelyet ma délelőtt folytattak. Az értekezlet tárgya napirendjéül az appropriációs javaslatról való megbeszélést tűzték ki. Az első orosz Dreadnought. Pétervárról jelentik: A balti hajógyárban tegnap délelőtt nagy ünnepségek közöt vizrebocsátották a Szebasztopol nevü első orosz Dreadnoughtot. A vizrebocsátás alkalmából a tengerészeti miniszter napiparancsot adott ki, melyben azt hángsulyozza, hogy az első orosz Dreadnought neve kapcsolatos Szebasztopol hősi védőinek emlékével és a Szebasztopol hadihajó hős legénységének Port-Arturban tanúsított vitézségével. Azok az érzelmek, amelyek az orosz harcosokszivét a megpróbáltatások súlyos napjaiban eltöltötték, zálogai Oroszország tengeri hatalma ujjáébredésének. A miniszter gratulál a balti flottának az uj hajóhoz és III. Sándor cárról emlékezik a feketetengeri flotta újjászületése alkalmából. Az első orosz Dreadnoughtot orosz mérnökök és munkások orosz anyagból készítették és vízkiszorítása 23,000 tonna. A hadihajó hossza 180, legnagyobb szélessége 26.55 méter. Gépezete 42,000 lóerőt fejt ki és 23 csomós sebességgel képes a hajót óránkint elébbre vinni. Szénből 3000, naftából 1170 tonnányi készletet visz magával a hajó, amelynek fegyverzete 12 darab 12 hüvelyes és 16 darab 120 milliméteres kaliberű ágyúból áll. Béke a lengyelekkel. A. Norodni Listi mai száma jelenti, hogy Gautsch báró miniszterelnök és a lengyelek között békekötés jött létre, amelyet a miniszterelnök politikai barátai közvetítettek. A béke ára az, hogy Gautsch báró haladéktalanul be fogja nyújtani a viziutak építéséről szóló törvényjavaslatot. NAPI HÍREK impressziók röpülés közben. Szép a kölcsönösség: a Zeit gazdagította Umlauff kapitány tárcáját s most a kapitány gazdagította a Zeit-et egy — tárcával. Ebben a nagyon élvezetes, közvetlen stílussal megirt tárcában a tábori pilóta érdekes dolgokat mond el a röpülés veszedelmeiről és gyönyörűségeiről. Mintha cigarettázás közben mondaná el az egészet s mégis a negyedik-ötödik mondatnál már ugy ül az ember a kávéházi kerti székén, akár egy pilóta s léleg zetfojtva röpül, persze csak képzeletben, át a feketekávétengeren (itt-ott fehér, piros, meg barna fagylaltsziklák merednek ki belőle), a földönjáró, szegedi porban nyaraló szegény emberiség összes örömei és nyavalyái fölött. Minden főpincéri célzás nélkül mondva. Nem hiába van a Hans v. Umlauff neve előtt a büszke rittmeisteri cim, — még a levegőben se tagadja meg magát a bravúros lovas. Neki, ugy látszik, az egész vászonszárnyu gépmadár inkább felhőtipró táltos, mert a motorkezelés művészetét mindjárt a lovaglás művészetéhez hasonlítja. Valamint ennek is az ember vérében kell lennie és nem az emlékezetében, nem a koponyájában, hasonlókép a motordirigálás is ösztönszerű dolog. Nem szabad megállapítania a pilótának, mit fog tenni, nem is igen tud számot adni róla, mért tette, csak — megteszi, amit kell. S aki azt hiszi, hogy a pilótának első dolga lekukucskálni keserű lében forgó világunkra és megcsodálni apró anzikc-kártyaszerü szépségeit, nagyon téved. Mert figyelmét oda kell rögzítenie az apparátusra és mindenekelőtt egyensúlyoznia kell. Umlauff az egyensúlyozás érzékét tartja annak a bizonyos hatodik érzéknek, amely van mar négy-öt az emberben, ahány tudós, annyi, — de nem is a szám itt a fontos, hanem az, hogy a röpülés csakugyan uj miliőbe visz és uj, vagy legalább is régóta elhanyagolt érzékeket fejleszt ki. Vannak aztán boldog pillanatai is a röpiilésnek. Vagy mondjuk inkább szemlélődő pillanatai. Mert hiszen a boldogság ott terem mindjárt az első szárnycsapásoknál: mikor megszólal a motor zenéje. Akkor a pilótából poéta lesz s a Rittmeister ugy ábrándozik, ahogy némely költősmokk is röstelne: „mintha a szférák zenéjét hallanók, amikor szabályosan működik a motor, egyre erősebben és egyre kábitóbban; mást semmit se hallunk, egyébre semmire se figyelünk. Lélek szól a készülékből." S aztán az idegerő megfeszlilése, az életnek, az élésnek intenzív átérzése: ez tiszta, igazi boldogság. Hanem vannak szemlélődő pillanatai is a pilótának. Mikor szélesöndes utakat jár: — Egyik kezem a kormányon, a másik az ölemben: sok kilométert röpültem már be ugy, mintha fotőjjben ülnék, elmerülvén a látnivalóban. Bűvösen terül el alattam a föld. Száz méter magasból ugy látjuk a földet, mint a gyermekjáték építőköveit. Ha magasabbra emelkedünk, egyre inkább elváltozik a föld fölszine térképpé. A széles utakat feliér sávoknak látjuk; hébe-korba megvillannak a napfényben a folyók, a folyamok; az erdők buján zöldelnek és ugy látszanak, mint a krumpliföldek; a vasúti siuek eltűnnek, hacsak közbe-közbe egy-egy vonatocska nem kúszik a síneken. Keressük az embereket, de alig akadunk rájuk; sokkal keskenyebb, sokkal kisebb felületet foglalnak el, semhogy nagyobb magasságból könnyen szembetűnhessenek; már az állatokat: a legelőkön a teheneket, az utcákon a lovakat könnyebb észrevenni. Budapest felé való röpültemben tehéncsorda fölött is átsuhantam. Megtalálom-e a pásztort, gondoltam magamban és kimeresztettem a szemem; előbb a kutyát láttam meg, csak azután az embert . . . Ez a filozofikus része a röpülésnek s természetesen a szomorúbb, mert az bizonyodik meg benne, hogy az aeroplán ülésén is, a felhők fölött is azt látni meg a világról, amit gyalog, vagy a bölcsek tripuszán: a kicsiségét, haszontalanságát. Azonban a pilóta mégsem válik szkeptikussá, mert ő első és legfőbb sorban röpül, harcol, tehát cselekszik, nem filozofál. És mikor szélrohamok ijesztik, mikor egyszerre csak a motor gyorsabban jár, mert nem talál ellenállásra s a gép zuhan lefelé tiz, husz, néha még több méterrel, (ezt a helyzetet ugy fejezik ki: levegőlyukba került a gép, vagyis ritkább levegőjű helyre), a rémült aviatikus előtt megvillan a halál arca, vagy mikor Budapest pilótaerdeje fölött elsápasztja az a gondolat: ha most itt lezuhanok s talán nemcsak magamat zúzom össze, hanem másokat is, — akkor a röpülő ember harcossá, verekedővé válik s legyőzve minden veszedelmet, joga van himnuszt mondani az Emberről, mert az nemcsak játékszer, nemcsak bábu, hanem — Akarat. S ennek az Akaratnak a legszebb poémáját eddig mégis csak Rittmeister Hans v. Umlauff irta meg ezzel a pár prózai sorral: — Gyönyörűség a lebegés, a nézdelődés és lelkesítő a súlytalanság érzése. A tovaáramló friss levegő tömege különösmód tüzeli az embert. Merőlegesen a gép alatt siklik tova a föld. Mérhetetlen nyugalom fogja körül a röpülőt, csak a motor kattogja egyhangú, éles melódiáját: énekli a rettenhetetlen akarat himnuszát; ez az ének hatalmasan, egyedül terjeng a magasban . . . más hang nem hallható, emberi zaj nem ér föl oda. Nem hallottam eddig odafönt sem harangszót, sem állati lármát . . . Ott az egész régi világ elvész, összezsugorodik, meghal, de nincs rajta mit sajnálni, mert ami fölébe került, ami elnémította, az: az Akarat. Sejtitek, milyen magasan röpült Rittmeister Hans R. v. Umlauff s aki pedig csak — távolsági dijat nyert? Cavallero. — A Minorita-rend nagygyűlése Szegeden. A magyarországi Minorita-rend julius 5—6-ik napjain fogja megtartani a szegedi rendházban káptalani nagygyűlését. A tanácskozásokon a rendi összes kormánytanácsosok és valamennyi magyarországi rendház képviselője részt fog venni, a káp•aHnMBBMHs«KincK>. sensagatttMMBa A villamos vasúti jegyekre hirdetéseket jutányos árban fogad el a „Délmagyarország" kiadóhivatala. 1PS