Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-04 / 150. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 julius 4. lókkal találkozzék. A miniszter rendelete országos jelleget ád az eddigi partikulturális törekvéseknek, de az állami felügyelet szerencsésen egyezteti össze a "társadalmi munkásság egészséges önkormányzatával. A kulMiregyesületek és intézmények autonómiájához nem nvul.' áz országos és helvi tanácsokat, is tulriyomólag önkormányzati tényezőkből alakitandóknak tervezi. Csak az államsegély megadásánál köti ki féltéted gyanánt a szabadoktatásnak a közerkölcsesel s a hazái törvényekkei összchangzó vol tá t. Az egész nemzet gratulálhat közoktatásügyi miniszterünknek o szorcpcsés államférfiul kezdeményezéshez, s önmagának a. majdani eredményhez, ha teljesül a miniszter rendeletében kifejezett hő óhajtás, hogy társadalmunk •önkéntes és szabad hozzájárulásával a szabadoktatás immár elsőrendű kulturtényezőyó fejlődjék, mely nagy stílusban mozdítja elő Magyarországon népünk egyetemének értelmi és erkölcsi emelkedését. Felekezeti visszaélések szent Gellért nevében. — A megfertőzött állami iskolák. — {Saját tudósítónktól.) Az a klerikális mozgalom, amely végig vonul az egész országon, amely aranykorát inost várja, vakmerő •nyíltsággal bevonul Szeged városba is. Lépten-nyomon érezzük, mint fertőzi meg Szeged társadalmát. Most pedig olyan bizonyságot szereztünk be, amely felháborít minden szabad gondolkozású embert, mert bebizonyítja, hogy Szeged összes iskoláit akarják hatalomba venni ájtatos szájjal. S hogy az állami iskolákat szemelték ki a manőver keresztülhajtására, ez példátlan is, hisz az állami iskolákban eddig igyekeztek őr ködni arra, hogy a felekezeti türelmetlenség vagy elfogultság föl ne burjánozzék. — Szeretem — mondta magában — ezt a Veszprémit. Derék, okos, becsületes ember. Ránézett az asszonyra és megvolt az elhatározása. Halkan és lassan mondta neki: — A múltkor ... a múltkor azt akartam mondani . . . hogy szakitok Riese Micivel. Az asszony elvörösödött az örömtől. 0 is halkan szólt: — Ezt akarta mondani? — Ezt. Az asszony lesütötte a szemét. — Én nem is értettem soha, — mondta — hogyan választhatott ki maga egy ilyen hőt. Egy orfeuménekesnőt. Egy műveletlen, tudatlan, szemtelen leányt . . . — Nem találtam olyant, aki müveit és •szellemes is lett volna. — Miért nem keresett? — Azt hiszi, találtam volna? — Igen. Tárcy diadalmasan emelte fel a fejét. Várj csak — gondolta. Naivul kérdezte: — Hát maga ismeri ezeket az orfeum•énekesnőket ? Az asszony rábámult. — Ismcrcm-e őket? Hogy mondhat Ilyent? — Ha azt hiszi, hogy műveltet is találhattam volna . . . — De nem orfeuménekesnőt. Hanem egy nőt, aki megérti. Egy asszonyt, egy tisztességes asszonyt Szent Gellért nevében, a csanádi püspökre való hivatkozással lopóznak iskolai klerikálizálás munkájára. A szegedi állami közép- és polgári iskolák most megjelent értesítőihez olyan felhivást mellékeltek, amelyben nyiltan kiemelik, hogy felekezetek szerint széttagolják, osztályozzák a növendékeket, előnyben részesitik a katolikus vallásuakat, s olyan előnyöket jelentenek be számukra, hogy a nem katolikusoknak föl kell háborodniok a mellőzés, a nyilt játék, a bejelentett manőver hallatára. És az egészben megdöbbentő, hogy állami iskolák hivatalos értesítőiben jelentik be a felekezeti bornirt politikát. Állami iskolákban! Tehát azokban, melyekben évtizedek óta igyekeztek kizárni — s általában ki is zárták - a felekezeti türelmetlenséget s elfogultságot. Az állami iskolákban — melyeket felekezetekre való tekintet nélkül, elsősorban a magyar állam érdekében létesítettek s tartanak fönn, fejlesztenek is óriási áldozatokkal. Az állami iskolákban — melyekben tehát legjobban kell tudniok azoknak, kik az állam kenyerét élvezik, hogy felekezeti rangkülönbség Magyarországon törvények értelmében nincs, hogy bevett felekezetek vannak, egyforma jogkörrel, az iskolákban — az államiakban — legalább igy. És a szegedi állami iskolák: az állami főgimnázium, az állami főreál, az állami felsőkereskedelmi, az állatni polgári iskolák értesítőiben, hivatalos formában ez a nyilt felhivás lett — több ezer példányban melkelve : Szent Gellért konuiktus középiskolai katolikus flneuelö-intézet programja. Az intézet célja középiskolai (gimnáziumi, reál, polgári és kereskedelmi) tanulmányokat végző római katolikus ifjakat vallásos ós hazafias nevelés által egészséges gondozásu, munkaszerető, jellemes férfiakká nevelni, hogy ezáltal a családnak, a hazának és az egyháznak egyaránt hasznos tagjává váljanak. Nevelésünk alapja a vallásosság, mert ez az egyedüli szilárd alap, melyre az igazi jellem kialakulásánál támaszkodhatunk. Az embernek Tárcy mély megvetéssel mondta: — Hja, egy tisztességes asszonyt? Az asszony remegett a felháborodástól. Nem tudott mit mondani. Végre reszketve tört ki: — Csak nem hasonlit egy tisztességes nőt azokhoz a nőkhöz, akiket mindenki . . . — Isten mentsen — válaszolta Tárcy nyugodtan — én a tisztességes nőket sokkal kevesebbre becsülöm, — Kevesebbre ? Hogy mondhat ilyent ? — Akkor becsülöm meg őket, ha sokkal kevesebbre becsülöm őket. Kérem, ha az ember órát akar, akkor az óraárushoz megy. Ha szerelmet akar, akkor a szerelemárushoz megy. Hiszen nekik az a mesterségük. Azt ők jobban értik. Ők azért élnek, ők azért és arra ápolják, dédelgetik, gondozzák magukat. A fürdőjük, a parfümjük, a csipkéjük mind arra való. Hogy jutna erre ideje és kedve egy tisztességes asszonynak? Az asszony fehér volt a dühtől. — De hát a lélek ? A szellem ? — Ah, a lélek, a szellem . . . Tudja, magának, aki olyan okos asszony, megmondhatom, nincs utálatosabb, mint egy asszony, aki folyton a lelkeket, a szellemet emlegeti. — De hátha egy asszonyt nem ért meg az, akihez hozzá van láncolva. — Oh, a legnevetségesebb és a leggyülöletesebb élőlény a világon a femme incomprise. A meg nem értett asszony odatolakoaz életben a vallásossága mellett értékét elsősorban szellemi műveltsége adja; az intézet tehát kiváló gondot fordit arra, hogy az intézet növendékei a középiskolák tanulmányi követelményeinek teljesen megfeleljenek s azonkívül a tudomány egyes ágaiban is hajlamaik szerint tökéletesbülhessenek. Az emberben azonban teljes harmónia csak ugy létesül, ha értelmét és érzelmeit fogékony lélek irányítja. A lélek nemesítésére alkalmat nyújt az intézet a növendékeknek azáltal, hogy a szépmüvészeteket (zene, ének, festészet stb.) szakszerű vezetés mellett gyakorolják. De csak ép testben lakhatik ép lélek. Azért az intézet növendékei egészségének megóvásáról és testük arányos fejlődéséről aként gondoskodik, hogy a napirendben kellő időt biztosit a testi pihenésre és a tanulmányok hátráltatása nélkül módot nyújt arra, hogy az évszakokban megfelelő egészséges, modern sportokat (tennis, úszás, korcsolyázás, séta, vivás) űzhessék. Mindezzel elérni óhajtjuk azt, hogy növendékeinkből lelki és szellemi javakkal dúsan ellátott, egészséges, erős idegzetű, ép testű férfiak váljanak. S hogy ezen javakat helyesen tudják fölhasználni, szivükbe az igaz hazaszeretet eszméit csepegtetjük. Az intézet fölött a főfelügyeletet a csanádi megyés püspök gyakorolja. Az intézet élén a megyés püspök által kinevezett igazgató áll, kinek a nevelésben és tanulmányi ügyekben az intézetben bentlakó, részben bejáró tanulmányi felügyelők (gimnáziumi, reálist olai tanárok) nyújtanak segédkezet. Az idegességre hajlandó, ideges s beszédhibában szenvedő növendékek szakszerű nevelése céljából az egyik felügyelő okleveles gyógypedagógiai tanár. A tanulmányi felügyelők a tanulmányi időben a tanteremben, a különféle sportok mivelése alkalmával a sporttelepeken felügyelnek a növendékekre; a fiuk szorgalmi eredményeit alkalmas időben számonkérik s őket szükség esetén útbaigazítják. Az állandó felügyelet s az időnkint tartandó illemtani előadások az ifjakat a társadalmi műveltségre vezetik. Kívánatra külön díjazás mellett a növendékek a szépmüvészetekre (zongora, hegedű, ének, rajz, festészet stb.) és idegen nyelvekre is taníttatnak. A növendékek tanulmányi előmeneteléről és dik a maga érzelmeivel minden idegen érzéshez, fölajánlja, kinálja szimpátiáját. Árulja magát és a legtöbbet ajánló biztosan megkapja . . . Az asszony nem birta tovább. Kiegyenesedett és a dühtől reszketve kérdezte: — Én kinálom magamat? Én? — Ki beszél magáról ? Magának két gyermeke van, maga nem keres lihegve megértést, hanem bölcsen tudja, hogy a legszebb dolog két gyermek jó anyjának lenni. Minden hódolatom az ilyen assonyoké, én a másik fajtáról beszéltem. Hogyan beszélhettem volna magáról? Az asszony megzavarodott. Nem tudott szólni. Tárczy kegyetlenül folytatta: — Minthogy pedig a másik fajtával, amelynél talán volna remény, nem érdemes foglalkozni, én meggondoltam a dolgot. Szakítani akartam Riese Micivel ? Meggondoltam... Nem szakítottam vele. — Tárczy, — sziszegte — Tárczy maga a legutálatosabb, a legszemtelenebb, a legelbizakodottabb fráter a világon. Megfordult és elsietett. Tárczy utána nézett. Tudta, hogy a holnapi ebédnek most már vége. — Az ebédért kár, — szólt némi melankóliával. De igen meg volt elégedve magával és nagyon becsületesnek érezte magát.