Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-30 / 172. szám

REGGELI LAP. — II. évfolyam, 172, szóm 1911, vasárnap, julius 30 K?mti MsztSsü is btadthlvaUl Szeged, 9 REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN ? REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN 9 Cd Korona-utca J5. szánt /Mape-sti mrkcszt-Ssij) cs kiadóhivatal IV., 8=3 Vámház-rtca 3. szém cs egész évre . R 24'— íéiévre . . . ft 12 — negyedévre. K 6-— egy hónapra R 2'— Reggeli lap ára 4 BlSér egész évre . K 28— félévre . . . R !4 — negyedévre . K V— egy hónapra K 2'40 Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAN; SserStmtSség 305 errt Kiadóhivatal 834 interurbán 835 D Budapesti szerhesztöség teteíoit-száma!28—12A csalogány humorizál. A mindenkori obstrukciók egyik udvari fűtőjének, Apponyi Albert grófnak, aki mindenkor húzódozik az obstrukciótó!, de mindig szentesíti azoknak politikai eredményeit, • ttost eredeti ötlete támadt: mentő-övet dobott a tengerbe, hogy a csónakból kibillent obstrukciót valahogy partra segítse. A töbség vezére azonban nem respektálta ezeket az emberbaráti érzelmeket s a vizbe potytyanó obstrukciónak a partra való kievické'ósét és kikapaszkodását energikusan megakadályozta. Apponyi gróf — határtalan bámulatunkra nem kivánt sem többet, sem kevesebbet atl'iál, minthogy a képviselőház két hónapra napolja el az üléseit, menjen nyári pihenőre a tisztelt Ház, a jól teljesített munka és kötelesség után. Nem gondoljuk, hogy Apponyi gróf any•tyira naiv volna, hogy a többséget és a többig vezérét oly népszínházi naiváknak tar'aná, hogy mikor a javaslatát megtette, annak elfogadására nézve csak a legkisebb 'eményt is táplálta volna lelkében. Tudta jól hogy ilyen indítvány, amig a politikában a 'ótfentartás rideg törvényei érvényesülnek, ^fogadásra nem számithat. A Háznak, a többségnek, magának az ügynek nem lett Volna semmi haszna a nyolchetes pihenőből. Az obstrukció ellenben szépen kipihente volna eddigi fáradalmait, s felüdülve'és felfrissülve lett volna hozzája szerencsénk, szeptember 20-án. Nem tehetünk róla, de Apponyi inditványa és annak egész megokolása egészen más, mint amit tőle a közvélemny elfogulatlan része várhatott. Ha a két hónapi elnapolás fejében ajánlott volna fel politikai ellenszolgáltatásul valamit: teszem azt, ha megigéri és garantálja, hogy őszkor normálisabb és parlamentárisabb módon folytatja az ellenzék a harcot, — a miniszterelnök, meglehet, ezt az ajánlatot sem fogadta volna el. De legalább meg lett volna óva az indítványnak a komolysága s az indítványozónak a komoly szándéka. Igy azonban ez az inditvány az isteni humornak a természetével hatott a Házra, s jóleső derültséget keltett a többségben, a miniszterelnöknek pedig alkalmat adott arra, hogy egy rövid, határozott, férfias nyilatkozattal lelkesedésre ragadja a maga pártját és felvilágosítsa az országot. Apponyi gróf szereplésénél és érvelésénél mi sem bizonyíthatja jobban, hogy u technikai obstrukció dolga rosszul áll, s hogy ha fífíorn mésterkedésse! nem segítenek rajta, kimúlik magamagától dicstelenül. Szép Apponyitól, hogy a képviselő urak egészségét annyira a szivén viseli, hogy félti a nyári melegtől, — amelynek a lángoló hevében magyar emberek százezrei izzadnak és nehéz munkát végeznek a mezőn — félti az ülésterem jégbehütött alpesi frisseségétől a névszerinti szavazásokat kérőket s a naphosszam névszerinti szavazókat. Semmit sem lehet helytálló, komoly érvül elfogadni, amivel Apponyi gróf indítványát megokolta. Azok az érvek pedig, amelyek a körül forognak, hogy a nyári munkával elfoglalt közönség nem ér rá figyelemmel kisérni a parlamentben történteket, nem ér rá újságot olvasni s a lelke nem borul tiizbe, ha Apponyi vagy Andrássy grófok beszédeit olvassa; szóval, hogy a nagy dologidő és a2 uborka-szezon nem jár kezére az obstrukciónak: — ez ha igaz is, miért lenne az/baj? Hol van az előírva, hogy mindig az ellenzékre nézve alkalmas időben, — például szüret után vagy disznóöléskor — kell lefolyni a véderő nevezetes vitájának? Hát minden egyébtől eltekintve, nem az ország előtt fekszik-e ez a kérdés tiz esztendő óta? Nem vitatták-e már és feszegették-e már minden időben? Nem beszéltek-e róla eleget, mikor az ellenzéknek még nagy szónokai voltak, s mikor nem kellett ugy fösvénykedniök a beszédekkel, mint kifosztott kamarákból a finom falatokkal. Aztán: mi baj származik belőle, ha a tiz esztendős harcban egyszer mi vagyunk árnyékban s az ellenzékkel szemben süt a nap? Miután e kérdésekkel a nemzetet annyiszor Bernhard rólunk. Berlin, julius 26. Két éve, hogy föltűnt. Azelőtt egészen szür..!' ember volt. Föltünését nem ugy, mint a 0h|>i néniét, alapos tudományosságának kö/(>nhette, hanem annak, hogy ügyes kézzel, Á't'encsésen kapott be az aktuális államtu!|,mányokba. A lengyel kérdést rántotta i ° és oly konklúzióra jutott, milyenekre fat,^ . Us német volta késztette: nemcsak mentő-V' ('e fosnak beállítani is tudta aztaki, Hetién terrorizmust, mely ott Német:>Velorsz ágban napirenden van. Ily tenorlrt egy könyvel, mely magán hordta a ke elő kan ^azációhajhászás minden bélyegét. Senki t) 111 csodálkozott, hogy ez a könyv igen , ^'tetszett a németek imperátorának. BernUrból Prof. Bernhord lett. n"r(l ^ "'"'Jl ~IU/. coiimtiu KI.. ', "Evetemen nem nagy örömmé] fogadfis kollégák. Kivált Wagner, Schmoller vágott barátságtalan arcot. Már 'keni találták, hogy a Kastanienwaelif>(1(1 '""ep elég nemzetgazdász üdül. De nem fess? °l'°dtek vele, mert Bernhard, mint proTit'f • szeré»ye» viselkedett, ''•ej, J, 07 Pedig, hogy az idei téli szemeszterig} . "' "bárd privátim nagy nemzetgazda8fin, Uégiumot hirdetett. Ez már sehogyH(|ei. Hszett a triumvirátusnak. Ez anyagi í+UnT 'A sértette, mert itt Berlinben óra'' • |,'a díjazták a tanárokat. A fekete táblán '"ég a nagy harc. Nyilatkozat nyilat1\Ok . ' nufj tr — — VP i. °t ért. A hang is mind indultaid), szenHyesebb lett. A harc annyira elmérgesedett, hogy az öreg Wagner, Schmoller és Sering páros inaskodásra hirták ki Bernliardot. A lovagiaskodó processzorok jól mulattatták a közvéleményt. És ha a rektor nem lett volna nagy diplomata, ugy a schmisses diákság igaz örömére körvivást rendeztek volna a professzorok, a nemzetgazdaság szent nevében. A párbajokból nem lett semmi, de Bernhard még híresebbé, de talán még inkább hírhedtebbé lett. Ezt jól tudta ő is és a megkezdett Uton tovább haladt. Die Nationalitaeten- und Bassenkaempfe der Gegenwart cim alatt a nyári szemeszterben uj kollégiumot hirdetett. Sejtettük, hogy a nemzetiségi specialista ránk magyarokra is ki fog terjeszkedni. Az első órán kiadott vázlat meg is ígérte ezt. És mi örültünk ennek, mert nem tudtuk elképzelni, hogy ez az ember, ki a német radikális lengyel politikát helyeselni tudja, a magyar türelmes nemzetiségi politikát elitélné. Két órán át beszélt rólunk. Az elsőben Ausztriához raló viszonyunkat tárta föl meglehetős tájékozottsággal. A másodikban a nemzetiségi politikánkról szedte le a keresztvizet. * Bókolással kezdte. Nem ismer politisch besser geschult nemzetet, mint a magyarokat. Szerinte ennek történelmi alapja van. Régente a török és a német kijátszása közben fejlődött ki bennünk az a politikai raffiuáltság, melyet most oly ügyesen használunk uz osztrákok és a nemzetiségek sakkbantartására. Politikánk sohasem volt őszinte. Hazudoztunk az egész vonalon. Ő vonakodik ezt politikának nevezni, mert ez a hazugságok játéka. Ezekkel a hazudozásokkal megtévesztjük a külföldet. Ö mindig tartózkodással fogadta az utazó politikusaink külföldi beszédeit, mert ezek szerint a külföldön kezes bárányok és panaszkodnak, hogy a rossz nyelvűek mily sok rágalmat terjesztenek róluk, mig otthon vérben fürdenek és hatalmukat a legkíméletlenebb eszközökkel megtartani tudják. Ez ismerős melódia volt. Ráismertünk a muzsikusra. Sec/tus Viator uram trombitájából hallottuk ezt a dallamot utoljára. Ugy látszik ő kürtölte tele Bernhard füleit. És ezt ő maga 'is vallja. Scotus Viatoruak nem igen akart hinni', A külföldi.ember véleményét egy ország viszonyairól, nem tartja mindig helyesnek. Az idegen külsőségek után ítélvén, nagyokat tévedhet. 0 ezt jól'tudja és ezért behatóbb tanulmányozás alá vette a kérdést és egy magyar ember véleménye alapján rájött, hogy Scotus Viator igazat mondott. És a magyar ember senki más, mint Jászi Oszkár. Meglepő gyorsasággal került el Jászi Oszkár előadásának híre Bernhard füleihez. Német fordításban vette elő a beszédet kabátja zsebéből és egyes részletet olvasott föl belőle. Persze csak egyes mondatokat kapott ki, melyekkel állításait kényelmesen bizonyítani vélte. Nem tudom ki hívhatta föl ügyeimét erre a beszédre. De bárki tette, nem cselekedett helyesen. A felületesen informált német beszédben található igazságokat félremagyarázván, oly szomorú képel