Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-01 / 148. szám

4 DÉLM AQ Y ARORSZÁö 1911 julius 2 került egy szegénységi bizonyítványt kiállítani. Akárhogy vetjük, akárhogy akarjuk is kimagyarázni azt a „kellemetlen in­cidenst", mégis csak erkölcsi pofon „ez Szegednek". Meglehet ugyan, hogy Szeged meg­érdemelte ezt a pofont, de hol láttuk még, hogy a „pofonra érdemes" maga vállalkozzék a „sújtó igazságszolgálta­tás" dicső szerepére ! A véderőjavaslatokból azért mégis törvény lesz, a nemzeti munkapárt sem dől romba e miatt, de mégis feltűnik, hogy Szeged lett az egyetem reményé­vel szegényebb és egy pofonnal gaz­dagabb. Lukács pénzügyminiszter az uj párt­alakulásról. Lukács László pénzügyminisz­ter a véderőjavaslatok tárgyalásakor a pénz­ügyi bizottságban ugy nyilatkozott, hogy legfőbb ideje, hogy a véderöjavaslatok el­fogadásával ez a kérdés elimináltassék és egy llj pártalakulás következzék be. Lukács László nyilatkozatát több lap, különösen a bécsi sajtó ugy kommentálta, mintha Lu­kács László egy uj pártalakulást tartana szükségesnek, sőt többen a képviselők kö­zül is igy értelmezték a pénzügyminiszter szavait. Egyik újságíró fölkereste Lukács László pénzügyminisztert és megkérdezte, hogy nyilatkozata mikép értelmezendő ? Lukács László a következőket mondta : — Alkalmat fogok keresni, hogy a do­logra a Házban reflektáljak, most csak any­nyit mondhatok, hogy a lapok teljesen félre­magyarázták szavaimat. Albánia autonómiája. Pétervárról jelentik: Nikita montenegrói király köveiét Mituskoviósot Neratov külügyminiszter ma kihallgatáson fo­gadta. Mituskovics kijelentette, hogy neki az a megbízása, hogy a balkáni béke föntartásá­ban érdekelt összes hatalmakat fölkérje arra, hogy lépjenek föl nyomatékosan annak az ér­dekében, hogy az atbán fölkelés megszűnjön és Albánia egy bizonyos autonómiát kapjon. Véle­ménye szerint egy nemzetközi konferencia ut­ján lehetne leginkább elérni azt, hogy Albá­niában a rendes viszonyok helyreálljanak. zött és hegyes tetejükkel a magas fák lomb­jain is felülemelkedtek. André a modern Pa­lace-hotelben szállott meg. Késő délutánig a szoba megválasztásával, cókmókja rendezé­sével és rövid sétával töltötte el idejét. Az­után a kaszinóba ment kávézni, de alig lé­pett a veranda első lépcsőfokára, mikor a cigányzenekar — mint adott jelt — meg­kezdte a jól ismert, lelkeölő, idegeket rom­boló, utálatos és banális angol dalt. A közön­ség kávéskanalaival lelkesülten verte hozzá a taktust a márványasztalokon és a zenével együtt énekelte a refrént: „Oie! Aie! Boum my, love! Oh, la la!" André ökölbe szorított kézzel menekült; a feje majd szét repedt és iszonyú szitkokat szórt a szemtelen cigányok felé. Másnap már egy nyomorult, recsegős sze­kéren egy pirénei faluba menekült, mely ösz­szesen tizenöt viskóból, a rozoga templom­ból és a korcsmából állott, ahol emberemlé­kezet óta még egy turistát sem láttak. Csak a lakosok — a becsületes csempészek cso­portosultak esténkint a korcsma ivójában. A vadregényes hegyoldalon elterülő hely­ség nagyon megnyerte a festő tetszését; itt biztos volt, hogy nem látja a Bouffes rikitó plakátjait és nem hallhatja az idegölő banális dalt. Kitűnően érezte magát a nyugalmas csendben. Csakhamar megerősödött és elfe­lejtette Párist, a színházat, a hütelen divát, a gyalázatos kékvókot, mert mindez nagyon messze esett tőle. Esténkint órahosszat elüldögélt a nyitott j Caiiiaux kormánya és Magyarország. (Saját tudósitónktól.) Caiiiaux eddig már három kabinetnek volt tagja, mindig, mint pénzügyminiszter. Sőt ezt a tárcát hajdan az atyja is viselte egy konzervatív minisz­tériumban. Mikor ezt a körülményt egyszer egy ultra-radikális képviselő a szemére ve­tette, Caiiiaux elmésen válaszolta neki: — Mióta teszik felelőssé a fiút az aty­jáért ? Különben az öreg Caiiiaux is kitűnő pénz­ügyminiszter volt s a fiatal Caiiiaux is az, amely körülmény egy másik röpke szóla­mot szült a francia kamarában, hogy t. i. a Caillaux-családban örökletes a financ-zseni. A Caillaux-kabinet összetétele ugyanazt az irányt mutatja, mint az elődjéé. Monis is a radikális köztársaságiak segítségével kor­mányzott, Caiiiaux is ezekre támaszkodik. Csak a szociális befolyás csökkent a mos­tani kabinetben, mert Renault, az ő expo­nensük, a minisztériumban nem tartozik e párt vezéreihez. Mulerand-1 ellenben ki­hagyta Caiiiaux a kabinetjéből, ami igen je­lentős esemény. Ez alighanem Jdurés kien­gesztelésére történt, mert e két sriociálista leader ki nem állhatja egymást. Teljesedett Jaurésnak az az óhaja is, hogy a hadügy­miniszteri tárcát ne adják tábornoknak, ha­nem ismét polgári kezekben helyezzék el­Az uj hadügyminiszter Messimy lett, a pénzügyi bizottságban e tárca előadója. Mo­nis bukását tudvalevően Goiran tábornok okozta, aki katona létére azt a feltűnő ki­jelentést tette a kamarában, hogy nem sza­bad már béke idején egy generalisszimusz kezébe adni a legfőbb katonai hatalmat, mert ez vesz* 'elmessó vállhat az államra­Ezzel a meggondolatlan nyilatkozattal vég­leg lehetetlenné tétté magát Coiran ugy a civilisták, mint a katonák közt. Az uj kabinetnek legerősebb egyénisége kétségkívül Delcassé, aki megtartotta egy­ablaknál és bámulta a szomszédos hegycsú­csokon megülepedett örök havat, mely a hold fényében vakitóan világította be a tájat. Az­után átengedte magát ábrándjainak és élvez­te az alvó természet magasztos, békés csend­jét .. . Olykor-olykor a pásztorok hosz­szura nyújtott hangja, va?"r egy-egy eltévedt bárányka szomorú mekegése hallatszott, mely a néma csendben százszorosan vissz­hangzott. André ugy érezte magát, mintha ujjá szü­letett volna; őszintén sajnálta müvésztársait, akik kénytelenek Páris kőkolosszusai közé temetkezni és nem élvezhetik a természet gyönyöreit, a mélységes csend magasztos­ságát és nélkülözik a feledés iiditő forrását. Az ivóban — alatta — hirtelen elült a be­szélgetés zaja; André fölriadt álmodozásá­ból. mert megszokta azt a félhalk ziimmö­gést, mely gyakran ringatta boldog álmaiba. Hirtelen egy erős orrhang, tisztán hallha­tóan jelentette: — Angol dal, előadja madame Dina, a Bouffes Parisiennes ünnepelt stárja. Ez már sok! André félőrülten rohant le­felé a rozoga lépcsőkön, föltépte az ivó ajta­ját és megdöbbenve állott meg a küszöbön. A hosszú asztalon egy nagy gramofon ál­lott, mely aznap érkezett és a boldogságtól sugárzó korcsmáros épen akkor mutatta be vendégeinek . . . előre tengerészügyi tárcáját-, Delcassé föl­tétlenül egyike a legnépszerűbb államfér­fiaknak. 0 hozta létre annak idején az en­tente cordiale-t Angliával, amely viszony ma is a francia külügyi politika alapja. Száz­éves vetélkedést szüntetett meg Delcassé azzal, hogy kibékítette a franciákat az an­golokkal. Az igaz, hogy ő tovább akarta fejleszteni ezt a paktumot s elment egész a háború eshetőségéig. Akkor cserbehagyta őt a miniszterelnöke, az azóta elhunyt Rou­vier, a kamara meg elejtette, de a közvéle­mény csakhamar ismét fölszinre hozta Del­cassét. Ösmeretes, hogy a rendithetetlennek látszó Clemenceau-1 mint buktatta meg Delcassé egy fölszólalásával. A kamara többszöri sza­vazatával azóta mintegy igazolta Delcassé németellenes politikáját. 0 az akció embere. Ha a támadás terére lép Franciaország a jövőben, kétségkívül Delcassé fogja a kor­mányt átvenni. Addig várakozó állásban ma­rad s a rettenetesen elhanyagolt francia flottát igyekszik ujjá teremteni. Enélkül Anglia szemében nem ér Franciaország semmit. Delcassé tehát most is a jövőnek dolgozik. A külügyi tárcát Caiiiaux kivette Gruppi kezéből, akire most az igazságügyit bizta, amihez ennek több a tehetsége. Cruppi ugyanis hivatásos ügyvéd ós pedig nem is az elsők közül való. Azonban igen gazdag ember s a neje a legelső köztársasági sza­lont tartja Párisban. Ez a diplomaták által látogatott szalon adta meg a jogosultságát annak, hogy Monis a Quai d'Orsay-i palo­tába tegye őt. A külügyi tárcát pedig de Selves örö­költe utána, az eddigi Szajna-prefektus. Ez az állás, mely mintegy Páris főpolgár­mesteri hivatala, rendkívül fényes és rep­rezentacionális. Neki van a legnagyobb fize­tése Franciaországban. A Szajna-prefektus jóval többet huz évenkinti százezer frank­rr nál. 0 trónol a városházán, melynek disz­termei valóságos fejedelmi pompával van­nak kiállítva. De Selves az egyetlen szüle­tett és pedig jó pedigrójü nemes ember a kabinetben. A külföldi követek jó fogadásra fognak nála találni. Lesznek dámák a Fau­bourg St. Germain-ből is Madame de Selves szalonjaiban s igy nem kell majd egy uj Khevenhüller gróf gáncsosko­dása miatt diplomáciai jegyzéket váltani. A nemrég meghalt osztrák és magyar nagy­követ ugyanis egyszer azt a csípős meg­jegyzést szalasztotta ki a száján, hogy Ma­dame Pichon estéjén az egyedüli nagyvilági asszony Khevenhüller grófné volt! (Kheven­hüller tudniillik mint máltai lovag sohasem volt nős.) Most még néhány szót Caillaux-ról ha­zánkat illetőleg. Az ő kormányából haszon származhatik reánk financiális téren. Caii­iaux ugyanis ösmert magyar barát. Ezelőtt három évvel járt Budapesten s mint akkori pénzügyminiszter, közvetlenül tárgyalt We­kerlével a magyar kölcsönök, elhelyezéséről Franciaországban. Ha ő állásában marad vala, akkor nem szorultunk volna a drá­gább német tőkére. Caiiiaux terjeszteni kívánja a francia pénzügyi összeköttetéseket s a jó magyar tőkeelhelyezést okvetlenül támogatni fogja Párisban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom