Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-26 / 168. szám

6 DELMAGYARORSZÁG 1911 1911 julius 26 — Elpusztul Kecskemét! Kecskemétről jelentik: Leírhatatlan az elkeseredés a pusztuló városban. Óriási, leküzdhetetlen bajok vannak az egyre ismétlődő földrengések közepette. És bár a városi tanács, Kada Elek polgármesterrel az ólén emberfölötti munkával akar az ezer meg ezer ember szükségletén és veszedelmén segíteni, rengeteg akadálylyal kell küzdenie. Kevés a mérnök, az épitész s az épületek roppant veszedelmes állapotban vannak. Még a javitás alatt lévő házaknál is abba kell hagyni a munkát, mert ugy meg vannak repedve, hogy minden pillanatban összedűlhetnek. A szakadókok ijesztően tágulnak, a tetők váratlan csuszamlása méga szakértőket is megdöbbenti Kiderült, hogy a házak a földrengés után huszonnégy órával biztosabbak voltak, mint most. A város belső területén levő négyezer ház külső, látszólagos épsége mellett is valóságos rom és a szakemberek kijelentése szerint Kecskemét házait újra kell építeni. A helyzet ma az, hogy valami vihar, esőzés, vagy legkisebb földrengés a házakat, falakat öszszerombolja, amivel aztán az emberek halálos veszedelme járhat. A honvédelmi miniszter az éjjel Kecskemétre érkezett táviratban jelzi, hogy Szeged, Nagyvárad, Kassa, Miskolc-ós Munkács városokból összesen hatvannyolc tábori sátrat adatott fel gyorsárunak. Ez a sátormennyíség azonban távolról sem elég. A lakosság elkeseredése megdöbbentő. — Szegedi műkedvelők Orosházán. A szegedi rókusi ifjúsági egyesület vasárnap Orosházán műkedvelői előadást tartott. Az agilis egyesület orosházi sz replése általános tetszéssel találkozott. Különösen Fischer Lili és Kovács Margit játéka keltett feltűnést. Az utóbbi virágcsokrot is kapott. Sikerrel működtek még közre: Szűcs Mariska, Kocsis Ilonka, Fischer Hugó és Kocsis Imre. Székely Ferenc ötletesen konferált. — A fürdés halottja. Ördög András szegedi alsótanyai földmives hót éves lia kedden délután, mig a szülei a tanyán voltak elfoglalva, belefúlt az a'sótanyai vizmosásba. Gáspár István dr már csak a beállott halált konstatálhatta. A szülők ellen gondatlanság miatt megindult az eljárás. — Felfordult a kocsival. Súlyos szerencsétlenség történt kedden délután a szegedi Kórház-utcában. Sebestyén József építészmérnök könnyű kocsijába befogott ló a szembejövő automobiltól megvadult és őrült iramban rohant az utcán. A bakon ülő Szakái Mária szakácsnő képtelen volt megfékezni a megvadult állatot. Mielőtt még segítségére siethettek volna, a kocsi nekiütődött egy oszlopnak és fölborult. Szakái Mária a kövezetre bukott és a fején súlyosan megsérült. A mentők a kórházba szállították. OGAK Lukács Imre íogmüterme a berlini fogtechnikán oki. képesítve Csehoníts-ufűa 1. Síéclienvi-tór sorolt. Prosniti-hái. Barta Ágoston fogtechnikai müintézetét augusztus hó 1-én az uj Keleti-palotába, a Feketesas-utcai oldalra helyezi át. Elsőrendű munkája elismert, s a londoni nemzetközi kiállításon aranyérmet nyert. TÖRVÉNYKEZÉS § Birói Ítélet az inasfiuk ellen. A nagyváradi cselédügyek szociális fejlődésére nagyfontosságú döntvényt hozott tegnap a nagyváradi járásbíróság. Palánkay Sándor bíró ítéletben mondotta ki, hogy ha egy gazda az inasát ugy istenigazában megrázza, az nem képez becsületsértést, vagy bármilyen büntetendő cselekményt. Az eset a maga rideg valóságában a következő: A nagyváradi színháznak a tavaszszal egy Fény István nevű inasa volt. Erdélyi Miklós igazgató megfogadta a fiatal fiút, de semmi hasznát nem látta. Az alkalmazott kissé nehéz fölfogásu volt, lassan mozgott, működése idejében a felügyelete alatt álló dolgok közül több tárgy elveszett. Erdélyi Miklós eleinte jóindulattal tanítgatta Fény Istvánt, de ez nem segített rajta semmit. Az igazgatónak mind több és tölj) boszusága lett az inassal. Egy szép márciusi napon a tavasz illata elbódította Fény István fejét és nagy „kalamajkát" csinált. Épen az ellenkezőjét tette annak, amit Erdélyi Miklós mondott neki. A direktor roppant dühös lett és amikor a fiu megjelent a szinen, jól megcibál a Fény Istvánt. Az inasfiu egy büszke hercegi pózzal védekezett és becsületsértésért följelentette a gazdáját. Az ügyet tegnap tárgyalta Palánkay Sándor. A tanúkihallgatás után a biró meghozta a fönt említett Ítéletet, amely szerint „Erdélyi Miklós és Fény István olyan szerződéses viszonyban állottak egymással, liogy az előbbi az utóbbit megrázhatta anélkül; hogy becsületsértést követett volna el." Igy szólt a birói határozat. Szóval a nagyváradi inasok reszkethetnek, mert akárkire lesz dühös a gazdájuk, őket fogja megcibálni. KÖZGAZDASÁG Magyar legelők pusztulása. (Saját tudósítónktól.) Rövid napihir jelenti Debrecenből, hogy a hetek óta tartó nagy szárazság következtében a Hortobágy puszta kiégett. A 42—500 hold területen nincs egy tenyérnyi zöld hely. A legelésző állatok gyökerestől ráncigálják ki a fiivet, s ha nem enyhül a rekkenő hőség, a jószág rakásra fog pusztulni. Egyáltalán nem meglepő ez a hir, sőt olyan, amelyet várni lehetett. Olyanok a legelőviszonyok a Hortobágyon, s az egész Alföldön, különösen Csongrádvármegyében, hogy az lenne a különös, ha nem következne be a legelök pusztulása. A Hortobágy az ország legnagyobb pusztája, rnár a természettől is arra van predesztinálva, hogy legelő legyen. A talaja nem alkalmas a gabonatermelésre, s nem lehetne okosabban felhasználni, mintha legelőnek használják fel. Annyival vétkesebb a debreceniek indolenciája, tnellyel a már régen tervbe vett öntözőcsatorna-tígyet folyton hallogatják. Magyarországon sok ilyen iigyet tudvalevőleg évtizedeken át terveznek, szándékoznak, s mire megvalósításra kerülne a sor, addigra az egész dolog célját tévesztette, idejét lmulta. Rakásra hullik a jószág legelő hiján, pedig már eddig is hallatlan magasra szöktek fel a húsárak, s ez a körülmény épenséggel nem alkalmas a húsárak csökkentésére. Sokkalta rosszabb a legelőviszony nálunk Csongrád/negyében, s általában az egész Alföldön. A Hortobágy pusztulása, a legelő és jószág romlása nagy szerencsétlenség, de nem állandó jellegű s csak a jelennek szól. Nagy mulasztást követtek el a csatornaépítés hailogatásával, s azt (nost megszenvedik. De ezért a Hortobágyot nem ültetik, nem is tagositják, a legelő marad legelőnek. Majd megjavítják a területet, pótolják a megritkult jószágállományt, s a szenvedett károsodásból okulva, remélhetőleg józan, okos gazdálkodással folytatják továbbra is az állattenyésztést, s kárpótolják magukat a jövőben ezekért a veszteségekért. Ám, másként áll a helyzet a Duna—Tisza közén, különösen a Délvidéken. A Hortobágy pusztának megvan a rendeltetése, azt az Isten is legelőnek teremtette, de a csongrádi földek nincsenek megverve azzal a tulajdon sággal, hogy csak legelőknek használhatók, sőt nagyon is alkalímasak a szántásra, ga bonatermesztésre. Ez pedig baj. Eltekintve attól, hogy az állattenyésztés magában véve is lehetne olyan jövedelmező, mint a gabonatermelés, föltétlenül szükséges, hacsak drága és rossz importált húsokat nem akarunk fo gyasztani. S a gazdálkodó nép maga is ismeri és tudja az állattenyésztés hasznosságát. Példa rá az a körülmény, hogy keresztezéssel nemesitik az állatfajokat s iparkodnak mindig nemesebb és nemesebb anyagot elérni. Azonban céltalan, mert a legelőviszonyaink olyanok, hogy nem érdemes vele foglalkozni, mert nem lehet az anyagot értékesíteni. Nincs )céltudatos gazdálkodás. Importálunk Szerbiából meg Argentiniából is hust, — a magunk állatanyagát pedig tönkretesszük, a vele való foglalkozást úgyszólván föladjuk. Fényes bizonyítéka ennek az a körülmény, hogy egész fiatal borjukat levágnak, amit pedig helyes gazdálkodással nem szabadna megtenni, s okszerű legelőviszonyok mellett föl lehetne nevelni. Csak a Duna—Tisza csatorna hivatott segíteni ezen a bajon, mert addig tényleg nem célszerű fogalkozás az állattenyésztés, mivel a legelő tönkre megy, s a jószág kipusztul. Ezért van, hogy évről-évre ijesztően csökken a legelőterületek mennyisége. Minden évben felszántanak belőlük egy kisebb-nagyobb területet. A földteriilet nem is oly mostoha, mint a Hortobágy, ne)mcsak legelő célra megfelelő, de termőföldnek is kitűnő. Már pedik ilyen állattenyésztési viszonyok mellett senki se hajlandó kockáztatni földje jövedelmezőségét, s a gazda inkább szántóföldnek használja föl a földjét, mint legelőnek. Nem csoda tehát, ha évről-évre több és' több legelőt szántanak föl, s ültetnek be. Mindig nagyobb és nagyobb földterületeket tagositanak, mig majd egyszer azt vesszük észre, hogy az Alföd egykor virágzó állattenyésztése nincs, kipusztult. Ez pedig, azt hisszük nem kell külön részletezni, hogy miért, nagy kár lenne. Segíteni kell a bajon, mielőtt késő lenne, még nedig egyelőre a legfontosabb és föltétlenül szükséges Duna—Tisza csatornával! (—) A Bt'ga-csatorna mélyilíse. Nagylccskerekről irják : A vasúti és hajózási főfelügye" lóság rendeletére a Béga-csatorna TemesvárNagybecskerek között levő szakaszán az állandó hajózás biztosítása érdekében szüksége* építkezéseken kivül a meder tervszerű lemélyítése érdekében a Gregersen G. és Fiai cég kotró-gépeivel a közel jövőben nagyobbszabásu kotró-munkálatok indulnak meg. A kotrógép méreteire való tekintettel, valamint a munkálatok gyors befejezése érdekében, 1914. év végéig a csatornahajózás korlátozása is tervbe van véve. (—) Nagy birtokváiárl&i Aradmegyébea" Egy aradmegyei nagybirtokos a minap megvásárolta Iíomolots lovag, lengyel nagybirtokos kelesei uradalmát. Ez a birtok mintegy ötezer katasztrális hold erdő és ezer hold szántóföldből áll. A birtok régebben a Jekelfalussyak tulajdona volt és az uj tulajdonos a szánté egy részét parcellázni fogja. Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Délmagyaror9zág hírlap- é* nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- és nyomdavállalat Szegeden, Korona-utca 15. (Bokor-palo'*-