Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-22 / 166. szám

REGGEL LAP. II. évfolyam, 166. szám 1911, szombat, julius 22 julius 21' Hiíköz= iíatt álló (4 5-ban. Isjsl HL 7. Őgiai követeifelelő, ujonan dezésíi intézet, tan- és játékmodern fürdőét igazgatója r :e!ső ker. isk. ézet felvesz a. iáró, bármi'y sti- és szellemi menetelére és. dot fordít az kir. tankerületi elybeli középfelső keresk. yelete és elleni. al készséggel nektust küld iság ír 7. szám. isi it az egyepoloskát és ek petéit a ssztő gépeiből jótállás [zenede melleit). 8 ellsmecío. Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám cm Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., t=> Városház-utca 3. szám cm REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA SZEGEDEN egész évre . K 24'— féiévre . . . Ii 12'— negyedévre. K 6'— egy hónapra K V— Reggeli tap ára 4 fillér REGGEL! ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉS! ARA VIDÉKÉR egész évre . K 28-— félévre . . . K I4-negyedévre. K V— egy hónapra K 2-4C Esti lap ára 2 fillér TELEFON-SZAR: Szerkesztőség 305 c=a Kiadóhivatal S3í Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Khuen és az ellenzék. Hidegvér, nyugodt ítélet és férfiasság jellemzik Khuen-Héderuáry Károlyt Jegész államférfiúi közpályáján. A tengernagy erényei ezek, s hatalmas erősségek az államhajóra nézve, mikor azt viharszelek környékezik. Ismeri ő jól a vizek természetét, a viharjárás minden válfaját és hangnemét. De ismeri a hajót is, mely kormányzata alatt áll. S bár viszontagságok érjék utján, az ő egyénisége, tapasztalatai és energiái elegendők a képzelt vész lefokozására s a komoly akadályok lebirására. Most a technikai obstrukció került vele szembe, hogy a teljes vitorlával céljához tartó gályát egy ideig zátonyon vesztegelni kényszerítse. Az ellenzék könnyű diadalt remél e gyermeteg bosszantással, mely a véderővitát kicsinyes eszközökkel napokra máris feltartóztatta. A vérmesség az ilyen eredménytől talán vérszemet kaphat, az idegesség tán nyugtalanná, sőt türelmetlenné válhat. Más években hasonló alkalommal igy is történt parlamentünk két mérkőző oldalán, s a válságok hosszú sora következett abból. A helyzet ma lényegesen megváltozott az egykorihoz képest. A miniszterelnök kemény akarattal és bonhommiás mosollyal nézi ezt a furcsa viharjárást; a ház többsége leolvashatja arcáról, hogy nincs baj, az obstruáló kisebbség tagjai pedig kiolvashatják nyilatkozataiból, hogy nem fogja fel kisded játékukat tragikusan. Szavai lehüthetnék a vérmes ellenzéki tábort, s bizalommal tölthetik el a nemzeti munkapártot. Khuen-Héderváry kijelenti jobbra is, balra is, hogy őt a túloldal hivalkodó technikázása egészen hidegen hagyja. Mert ez az obstrukció ügyetlen ürügygyei beállított szeles kísérlet csak, hogy a kormányt alkudozásra birja s a paktumok rosszhirüvó lett utja felé terelgesse. De a kísérletezés hiu s merőben céltalan; a kabinet nem alkuszik, nem paktál: halad szilárd eltökéléssel célja felé, amiben nincs semmi terminushoz kötve. Be fogja várni az obstrukció összeomlását, mely előbb-utóbb szükségkép bekövetkezik. Mert nincs benne tartalom, hiányzik hozzá a közvélemény rokonszenve, sőt a jóhiszemű megokolást is nélkülözi. Okul azt vallja, hogy az ellenzéken állítólag esett sérelmet meg kell torolnia. De ezt a nemzet józan közvéleménye nem fogja elhinni azok érzékenységének, kiktől politikai ellenfeleik sértegetésében minden mértéken túlmenő érzéketlenséget tapasztalt sok válságos év alatt. Nem fogja elhinni már azért sem, mert a Ház a véderővita első napján nem volt még semmiféle ürügy, *se sértés cimén való, se más, és mégis technikáztak az urak. Az ország már az utolsé választáskor megmutatta, mennyire belefáradt és beleunt az obstruktiv taktika egész rendszerébe. A nemzeti munkapártnak azért adott impozáns többséget, mert elhatározott akarata, hogy ezek a heccek a képviselőházban megszűnjenek s a reálpolitika komoly törekvései érvényesüljenek. Magyarországra nézve életszükség a benső nyugalom, a dolgozni hajlandó erők koncentrációja és sikeres munkája. Az ellenzék merész s botor kihívást intéz a közvéleményhez, midőn az evolúció elé törmelék-ötletekből gátat próbál emelni. Ezek a torlaszok rozogák, mondvacsináltak, kis vártatva maguktól leomlanak s az első légvonattól hamar elsöpörtetnek. Híresztelt céljuk még a valószínűségnek is hijjával van : mintha a választójogi reformot akarnák siettetni, holott a bejelentett obstrukció, mely az államszükségletek kielégítését az egész vonalon akadályozza s a budgetjog gyakorlására is kiterjeszkedni foJesabel. Irta Karín Michaelis. A gyerekek lenn játszottak a kert egyik sarkában. Jesabel intett öccsének, hogy legyen csöndben. — Hallgasd csak, most játszanak háborúsdit a hangyák, hallgasd csak, hogyan masíroznak és dobolnak és kiabálnak — most pedig jön egy denevér és mindent felfal. Ezt a denevért azért mondta, mert egy fuvalom lebbent át a hársak ágain és megsimogatta a homlokát. — Hazudsz, Jesabel, nem hallottad te a hangyákat; azokat nem lehet hallani; a felhőket sem lehet hallani. — Én hallom a hangyákat és felhőket is hal" Mm . . . most . . . most jön egy felhő. A kis fiu felnézett a magasba. Nem tudta tólfogni, hogy a leány hallja a felhők járását. — Hogyan hallottad te ezeket a dolgokat ? kérdezte. — Itt benn hallom — és a szemeire mutatott. — A szemével Iát az ember — mondta a fiu — és te vak vagy, hát Bem láthatsz. — Nem láthatok? Nagyon jól látok, ha akarok. — Nem igaz ! Ue igaz 1 — A fiu egy gilisztát emelt föl a földről. — Nyújtsd ide a kezedet Jesabel. Rátette a gilisztát a lány nyitott tenyerére— Mi ez? — Egy féreg, egy aranyos kis féreg. — Milyen szinti ? — Azt hiszem . . . igen . . . rózsaszínű. Megfogta két keskeny ujjacskájával é3 kedveskedően megcsókolta. — Nagyon édes, Janus és szeretném, ha sok gilisztám volna, hogy játszhatnék, mikor to iskolában vagy, de nem tudom megfogni őket, csak köveket, földet és füvet találok mindig. — Azért, mert nem látsz, csak tapogatódzol; de honnét tudod, hogy ez a giliszta piro,? — Nem piros, hanem rózsaszínű. — Az mindegy. — Nem mindegy, mert a ribiszke piros é8 a cseresznye is, az én nyelvem pedig rózsa szinü ós a csiga is rózsaszínű. — A csiga nem rózsaszínű, hanem szürke. — Mégis rózsaszínű, azt csak én tudom ós a halak is rózsaszínűek ós a viz is rózsaszínű— Már mondtam neked, hogy a víznek nincsen szine. Jesabel homokot markolt a kezébe. — Hazudsz, Janus, te nem vagy jó. Egy pillanatig csendben ültek és durcáskodtak. Jesabel szólalt meg először: — Beszólj valamit arról, ami odaát az iskolában törtónt. A gyerek gondolkozott. — Vallástan és számtan volt ma. — Ezt a kettőt tudom, ez arról szól, aki az oroszlánbarlangba esett és arról a fiúról, aki egy másikat agyonvert és akkor kiűzték őket a kertből és a mama mindennap számol velem: egy asztalnak négy lába van és egy embernek kettő ós egy százlábúnak sokkal több és kettő meg kettő az négy és egy, kettő, három, négy, öt, hat, hót . . . huszonháromig tudok számolni. — Azután rajzóba volt. — Mi az? — Ezt ugy ceruzával csináljuk. — Mi az a ceruza ? — Oh, az olyan egyenes, mint egy tollszár... vagy . . . lehetne mondani . . . mint egy kis pálca; azután vonalakat és négyszögeket és háromszögeket rajzolunk és azok, akik ügyesek, kis házakat és virágokat rajzolnak, de nem a mi osztályunkban. — Jó, de mondd csak, Janus, hogy csinálják ezt, hiszen a virágok maguktól nőnek. A fiu elgondolkozott egy kissé, maga mellé vonta nővérét és hasrafeküdt a fiiben. Azután vett egy követ, néhány ábrát karcolt a földbe és a kisleány ujját végighúzta az ábrákon. — Most ón akarok — szólt a leány. Janus talált egy hegyes követ a számára. — Ez a mama varrdskatulyája, — mondta a kis leány. — Ez egy gomb. Ez egy féreg és ez egy kalács: látod, ugy-e, én is tudok rajzolni.