Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-20 / 164. szám

1911 julius 16 DÉLMAGYARORSZÁG 13 minisztráció minden csinja-binja iránt érdeklődik. a társaság látogatóba megy a község érdemes bírájához. Neff Ferenc háza népe örömmel íogdja Bécs város polgármesterét, aki majd egy órát töltött a rendkivül okos és nagyeszű ember hajlékában. Bevezeti vendégeit bármely uriháznál sem rosszabbul bútorozott szobáiba és sörrel kínálja meg őket. És ha az itt lefolyt beszélgetés után még valaki azt merné mondani a bécsi alpolgármesternek, hogy a bánáti svábnál önérzetesebb magyar, büszkébb német, megelégedettebb és civilizáltabb parasztot ismer a földön, bizonyára a szemébe nevetne a vakmerőnek. A biró ebédlőjének falán nemesi cimert pillantott meg az alpolgármester. Felugrott és leveszi az oklevelet a falról. — Zádorak birája nemes ember ? Még pedig német uradalmi nemes, ősrégi nemesség, ez érdekes. Frigyes királytól kapták ötszáz éve. Hadban és békében teljesített kiváló szolgálatunkért. — No, ez igazán nagyszerű Német nyelven van irva, roppant érdekesMagyar községben vagyunk uraim és ime, kedves házigazdánk is német nemes. No, ezt el kell mondanom otthon. Magyar polgármester, maga a biró Zádorlakon a polgármester. aki német nemességgel dicsekedhetik. — Az én családom, — mondja mosolyogva a jóságos arcú öreg Neff Ferenc — a Littáuból a Schwarzwald mellől vándorolt Magyarországba. innen származik a hires költő Hellvel is. A faluban igen sokan vagyunk littauiak, de jó magyarok lettünk. Azonban az anyanyelvünket szűz tisztaságban megőriztük. Olyan németséggel beszélünk, mely elüt valamennyi sváb beszédmodortól és mi értjük csak zádorlakiak. Több száz éve lakunk itt, de soha senkitől a nyelvünk miatt bántódásunk nem esett. Földhiány van itt is. — Meg volnánk mi boldogan és megelégedetten veszi át a szót Bugger jegyző — csak az a bajunk, hogy a népnek nincs elég földje! Ezt ne ugy tessék érteni, hogy szegények vagyunk. Szó sincs róla. Nincs anynyi'földünk, hogy még gazdagabbak lehessünk. Nálunk nincs kivándorlás, nem is a földéhség hajtja tulajdonképen a népet a folytonos szerzésre. — Egészen más és igen "érdekes valami. Zádorlakon az utóbbi időkig tulajdonképen puraszt fiáéi missznmok voltak. A legöregebb gyermek örökölte a földet és a többit kielégítette belőle. Ez most sziinőfélben van. Részint azéft, mert a föld ár nagyon felszökött és az örökös nem tudja máskép kielégíteni testvéreit, mintha adósságot csinál, másrészt pedig ide is beütött az egvke és a nép ezt isten csapasanak tekinti, amelyen csak ugy lehet segifepi. ha több a föld. A zádorlakiak Vingára menpek és ott bérelnek roppant magas árakon tőidet. Hatvan sőt nyolcvan forintot is tizeinek katasztrális holdjáért. A vingaiaknak van tizenhatezer holdjuk, de nem elég szorgalmasak és a mi népünk zsírjából élnek. Mi viszont a magunk zsirjpban fuldoklunk. Van egy hitelszövetkezetünk. Annak a készpénzé százhatvanezer korona, de senki sem kér tolunk hitelt. Mindössze ötvenezer koronát tudlunk magánosoknál elhelyezni, a többit takarékban gyümölcsöztetjük. A földek mind tehermentesek. Tizenkét év óta nem volt itt föld árverés. — Lássa, kedves kartárs ur, — szolott sugárzó arccal Varjassy polgármester — igy sanyargatjuk mi a német testvéreket, igy hajtjuk rabigába őket. — Kedves polgármester ur, itt az egesz társaság előtt jelentem ki önnek — mondotta most Hoss alpolgármester, hogy vegteleniil hálás vagyok az uraknak, annert enSem ide elhoztak. Szóval ki nem fejezhető az az öröm, amit én most érzek a látottak es •hallottak után. Ünnepélyesen megígérem, hogy illetékes helyen, a bécsi sajtóban is ki fogom nyilatkoztatni, hogy hazugság mindaz, amit a német nemzetiség elnyomatásáról írnak és mondanak. — Nagyon boldog vagyok, hogy alpolgármester urat az igazságról meggyőzhettük — mondotta Varjassy polgármester. A társaság szívélyesen elbúcsúzott a bírótól és családjától, majd megtekintette a gyönyörű katholikus templomot, autóba ült és Ujaradra robogott, a községháza előtt összegyűlt gyermeksereg harsány éljenzésétől kisérve. Á községházára hajtatott a társaság és két órakor érkezett meg. Zádorlaki benyomásaiktól nem tudtak szabadulni, a friss benyomások, a meglepő tapasztalatok hatása alatt. Hoss alpolgármester ismételten kijelentette, hogy képzeletét felülmúló mindaz, amit ebben a kétezer lakossal biró községben talált, melyet Ausztriában bizonyára várossá emelnének. A képviselőház ülése. — Szavazás vég nélkül. — (Saját tudósitónktól.) Az ellenzék valósággal keresztiilviszi azt az elhatározását, hogy mindaddig technikai obstrukciót rendez, amig csak elégtételt nem kap Tisza Kálmán gróf és Antal Géza nyilatkozatáért. A technikának mára a következő uj módját eszelték ki: Négv Justh-párti képviselő hosszabb-rövidebb szabadságot kért a Háztól s mikor erről az elnök még a napirend előtt jelentést tett, ugyancsak a Justh-párt mind a négy kérésre névszerinti szavazást rendeltetett el. A szavazások igy mindjárt az ülés megnyitása után megkezdődtek s eltartottak egészen az interpellációs időig, ugy, hogy a véderő javaslatok ma is még csak szóba se kerültek. Egy óra jól 'elmúlt már, mikor három névszerinti szavazáson túlesett a Ház, ugy, hogy a negyedik névszerini szavazást az ellenzék a csütörtöki ülésre halasztotta. Az első névszerinti szavazás megkezdése előtt Tisza István gróf a folyosón figyelmeztette a munkapártiakat, hogy nem-mel szavazzanak. — Ha ezeknek megadjuk a kért szabadságot, mondotta Tisza, akkor ezek a legközelebbi névsorolvasásnál vigan távolmaradhatnak, vagy kimehetnek a teremből és velük a házszabályoknak a távollevőkre vonatkozó rendelkezését nem alkalmazhatjuk, mig a saját párthiveinket, ha távolmaradnak, érzékeny büntetéssel sújthatja a Ház. Erre az óvatosságra azonban nem nagy szükség volt, mert az ellenzékiek is, csaknem kivétel nélkül, a kért szabadság megadása ellen szavaztak. Az iilés elején Héderváry Károly gróf miniszterelnököt a jobboldali folyosón több munkapárti képviselő körülvette és megkérdezte tőle, hogy ha csak egy nyilatkozattól függ a pariamenti rend helyreáilitása, nem volna-e célszerű az ellenzék sérelmét valami kijelentéssel reparálni ? — Azt már nem, — válaszojt n miniszterelnök nevetve. — Sértés nem történt, nincs mit reparálni. A mai ülés végén a tegnap megalakult pártonkívüli függetlenségi csoport részéről Egry Béla bejelentette, hogy a csoport szintén résztvesz az ellenzék küzdelmében.- Erről az uj alakulásról ma sok szó volt a folyosón. Andrássy Gyula gróf tudvalevően csütörtökön szándékozott nyilatkozni a Házban a védőerőjavaslatról. Hivei ma kérdést intéztek az obstrukció intézőihez, elmondhatja-e holnap beszédét Andrássy ? A válasz tagadó volt: a Ház, mondják az obstruálók vezérei, egyáltalán semmi formában se fogja tárgyalni a védőerőt, amig az ellenzék sérelmet nem orvosolják. Andrássy Gyula gróf igy elutazik Gömörbe s csak akkor tér vissza, ha alkalma nyilik beszédének elmondására. Tisza István gróf szintén e héten szándékozott fölszólalni. Mivel azonban a technikai obstrukció őt is megfosztja a nyilatkozat lehetőségétől. Pöstyénbe utazott egy hónapi kúrára. A szerdai illés tiz éra után kezdődött. Elnök Kabús Ferenc. A mu't ülés jegyzökönyvének hitelesítése után elnök a beérkezett iratok között bemutatja gróf Batthyány Pál, Eitner Zsigmond, Lovászy Márton és Vertán Endre képviselők leveleit, a melyekben négy-négy heti szabadságot kérnek. (Derültség.) Még az elnök bp sem fejezi szavait, már kitör a zaj, amely a folyton szóló elnöki csengő hangját plnyonija. A jobboldal: „Megadjuk ! megadjuk !" kiáltásaira a baloldal zugó nem-mel válaszol. Beck Lajos névszerinti szavazást kérő ivet vitt föl az elnöki emelvényre. Elnök: Javaslom, hogy a kért szabadságokat méltóztassanak megadni. (Nagy zaj.) Felkiáltások a balpldalon: Nem adjuk. Justh Gyula szólásra jelentkezik. Állandó zaj. Az elnök csenget. Hock János: Most nem lehet szabadságra menni ! Jnsth Gyula: Indítványozom, hogy minden kérvényt külön-külön . . . Justh Gyula szavai elvesznek a jobboldali Hoch !-oIásában. Az egész munkapárt feláll és percekig tapsol. Justh összefonja mellén a karját és gúnyosan nevetve hallgatja a szűnni nem akaró Hoch I-okat. Justh Gyula: A házszabályok értelmében módjukban van a . . . Felkiáltások : Hoch ! Hoch ! Justh Gyula : Ha azt akarják, hogy normális tárgyalás legyen, tessék azt a sértést, amelyet (Nagy zaj. Általános bocholás.) Justh Gyula: Azt a sértési, amelyet Tisza Kálmá n . . . (Felkiáltások: Kihez beszél ? Elnök : Most a szabadságról van szó, ne tessék másról beszélni! Justh Gyula : Ha reparálják . . . A jobboldal nem engedi, hogy Justh befejezze a mondatot. Percekig Hoch l óinak és tapsolnak, valahányszor szólni kezd. Elnök: Ha a képviselő urak nem csinálnak csendet, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Justh Gyula : Nem járulok hozzá az elnöki indítványhoz, én megtagadom a szabadságot és indítványozom, hogy a szavazást külön-külön méltóztassék elrendelni. Elnök : Külön-külön való szavazást rendelek el. Kérdés : Megadja-e a Ház Batthyány Pálnpk a kért négy heti szabadságot ? HiDznál több képviselő névszerinti szavazást kért, a melyet elrendelek. A szavazás S-betüvel kezdődik. Egy hang : Smá ! (Derültség.) A munkapártiak nem-mel, az ellenzékiek igen-nel szavaznak, ami az első pillanatban nagy derültséget kelt. A szavazás befpjezópp után kihirdeti az elnök a szavazás eredményét. Igennel szavazott 9, nem-mel 152. A Ház tBhát nem adja meg gróf Batthyány Pálnak a kért szabadságot. A második szabadságot kérő képviselő Eitner Zsigmond. Elnök elrendeli a névszerinti szavazást, amelyet az A betűvel keztjpnek meg. Elnök : Kihirdeti a szpvazás eredményét, 15 képviselő igennel, J38 pejpipel szavazat. A Ház tehát nem adja meg Eitner Zsigmondnak a kért szabadságot. Következik a Lovászy Márton szabadságára való névszerinti szavazás. Láng Mihály : Kérem annak a megállapítását, hogy jelen van-e busz képviselő. (Nagy zaj.) Justh Gyula : Az elnök elrendelte a névszerinti szavazást, most már nincs helye ennek a kérésnek. •• Barabás Béla : Elkésett szüzbeszéd. Az elnök elrendeli, hogy a szavazás B betűvel kezdődjék. A szavazást öt perc szünet előzte meg. A szünet elrendelése után Justh Gyula odament Láng Mihályhoz ós gratulált neki a szüzbeszódhez. A körülállók mosolyogtak ezen, mire Láng a következőket mondta : — A kezdet nem sikerült, de valószínűleg jobban fogom véeezni, mint te kegyelmes uram. Justh Gyula : Az lehet, öcsém, mert te sohase fogod otthagypi a (íatalmat. A Ház különben ngy határozott, hogy nem adta meg a kért szabadságot se Eitnernek, se Lovászynak. Vertán Etele szabadságoása ügyéhen szín-