Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-18 / 162. szám

1911, kedd, julius 18 liözpon.i szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15, szám s=n Budapesti szcikcsztösé.j cs kiadóhivatal IV., tua Városház-utca 3. szám == REGGELI ÉS ESTI LAP ELŐFIZETÉSI ARA SZEGEDEN egész évre . R 24— félévre . . . K 12 — negyedévre. R 6"— egy hónapra K 2'— Reggeli lap ára 4 fillér REGGELI ÉS ESTi LAP ELŐFIZETÉSI ARA VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R IV— negyedévre. R V— egy hónapra R 2,40 Esti lap ára 2 üllér TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305 Riadóhivatal S3» interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Ellentétek szövetsége. Ellenzéki pártszónokok ragyogtatták ékesszólásukat eddig. S a pártszónokok szemlátomást nagy gonddal hordották öszsze mindazt, amit a véderőreform kapcsán és eiíen felhozhatnak azok, akik ex offo támadni akarják a kormányt és pártját. A velők való vitánánl sokkal fontosabb azonban annak a kérdésnek a felvetése: mi a célja az ádáz Uenzéki harcnak ? Rég tul vagyunk a politikai gyermekkornak azon az idején, amikor a harc, a támadás, az ellentállás öncél, valóságos játéka, kedvtelése a politikai serdiiletlenségnek. A magyar politikai életről fel kell tenniannyi érettséget, hogy ha harcot inditanak, nem cselekszik sem kedvtelésből, sem könynyelmiien ellentmondó szellemből, sem puszta negatív romboló célzattal. Az a politikai harc, mely csak rombolni akar, mert épiteni nem tud; mely a mások munkáját kicsinyli és megakasztja, de a maga által helyesnek vélt munkát elvégezni nem tudja, sőt tudatában van annak, hogy az el sent is végezhető: az ilyen harc oktalan és jogosulatlan, mert cél nélkül való s az ország érdekébe ütközik, inni megakasztja a közélete terhelő s megoldásra váró problémáknak megoldás uiián való kiküszöböléséi. Az ilyen harc nem előmozdítója, hanem akadálya mindennemű haladásnak és munkának. Mi tehát az ellenzéknek célja ? A határozati javaslatok erre a kérdésre határozott választ nem adnak. Bakonyi a Justhpárt részéről oda konkIndáit eddigi, hivatalos beszédében, liogy a katonai törvényhozás a jövő parlament tiszte, mely az általános, egyenlő és titkos választási törvény alapján lesz egybehívandó. Tóth János pedig a Kossuth-párt nevében egyszerű dologi és bizalmatlansági okokból utasította vissza a véderoreíormot, az uj választási törvényről azonban ez alkalommal nem nyilatkozott. És Apponyi Albert ? Az ő hivatalos nyilatkozata tagadása mindannak, amit eddig állított. A határozati javaslatok teliát más malomban őrölnek. Látjuk az ad hoc szövetséget, a fegyverbarátságot, az együttes technikázást. Be nem látunk sem közös elvet, sem közös célt, amely a küzdő fegyvertársakat vezetné. A két határozati javaslat csak a negációban, a véderőreform visszautasításában találkozik, minden egyébben eltér egymástól: abban is, amit kimond és abban is, amit elhallgat. Hogyan hihető tehát, hogy ennek a harcnak sikere lehessen, mikor nem látja az ország a céit, melyre tör, az eredményt, melyet hozni fog. Mikor maguk a küzdő felek sem tudnak egyetérteni a harc végcéljának kitűzésében. Mert — bocsánatot kérünk - az csak nem lehet célja egy parlamenti felíorgatásnak, hogy csak a kormánynak okozzon nehézséget. Ennél sokkal több komolyságot vár az ország a maga képviselőitől. Nem személyi célokat, hanem éráembeli eredményeket követel a parlamenttől. S a puszta kormánybuktatási játékot, amely az ország dolgát előbbre nem viszi, Magyarország népe, ma már nem apprecipálja. De vájjon érhetnek-e el érdenibeli eredményt ? Hiszen ami ellen kigyót-békát kiáltanak, a létszámemelésnek és a vele járó anyagi tehertöbbletnek szükségességét és sürgősségét maga az ellenzék is elismeri. Elismeri pedig nemcsak most, hanem tudott róla régebben is, akkor, amikor a kormányon volt, sőt előbb is, amikor a kormányvállalásról, mint koalíció, tárgyalt. Saját kormányvállalásával elismerte tehát e kérdés megoldásának szükségességét. Mit akar tehát az ellenzék a jelenlegi harccal ? Megakadályozni oly törvényhozási alkotás létrejövetelét, amelyet maga is szükségesnek tartott s amelyet most is annak vall ? Ez oly ellentmondás, amelyet józan észszel senki ez országban föl nem ér s amely lehetetlen, hogy az ellenzék még megmaradt némi jónevét országszerte meg ne rontsa. — Igen, — felelik erre — az ellenzék feltételekhez köti a maga harcát, s e feltételek elérése lenne a cél. Föltéve, hogy a Héderváry-kormány és pártja hajlandó lenne rálépni a rekompenzációs politika süppedékes talajára, aminthogy kezdettől fogva annak ép ellenkezőjét hirdeti, s külön tartozó kérdéseket egymásMesék. 1. Gőg. A milliomos vállalkozó, aki egyszerre két automobilon járt oda, ahová maga a.király is gyalog jár, rosszul spekulált és tönklement. Az egész város örült ennek a bukásnak, mert a milliomos elbizakodott és pöffeszkedő ember volt. Barátai majd meg pukkadtak a boldogságtól, amikor arra gondoltak, hogy a milliomosnak most már villamosra se telik. És lestek az utcán, liogy a szemébe nevethessenek. A milliomos jött is. De nem egyedül. Égy elegáns ur vezette, a milliómos lassan, óvatosan lépkedett. Borzasztó! — sopánkodott a milliomos amikor barátait meglátta. — Nem elég, hogy tönkrementem, még ez a rengeteg taudij is ... . Miféle tandíj ? — álmélkodtak a barátai. Annyira elszoktam a gyalogolóstól, hogy most újra meg koll tanulnom. Egy egyetemi tanártól tanulok járni . . . 2. Közérdek. Egy szerencsétlen és nyomorult öreg uszszony összeköttetései révén be volt avatva egy sereg előkelő ur és fluom dáma legbizal| masabb magánügyeibe. Ezen az alapon családok becsülete és boldogsága, tekintélyes hivatalokat gyakorló emberek jövője, sőt politikai pártoknak a sorsa is tőle függött. Az öreg asszony, aki sehogy sem birt megélni, végső elkeseredésében pénzzé akarta tenni a titkait. Akadt egy kis zug-ujságra, amely tárt hasábokkal fogadta a szenzációs leleplezéseket. Azonban alig jelent meg az első cikk, az öreg nőt bevitték az őrültek házába. Az orvosok (igyértelenimel megállapították róla, liogy közveszélyesen épelméjű. 3. Petőfi-magyarázat. A költő ikertestvére az adóhivatalban volt alkalmazva, mint végrehajó. ők ketten gyönyörűen igazolták Petőfinek azt, az örökszép mondását: a költő és a sorsharag egy anya méhéből született. 4. Orvosi tanács. Egy fiatal ember annyira vitte a mértéktelen ivást, hogy a közkeletű szeszek már egyáltalában nem izgatták. Ráfanyalodott a petróltíum-ivásra. Azonban — ahogy lelkiismeretes emberhez illik — előbb megkérdezte az orvosát, liogy helyesli-e ezt az uj ital-fajtát? — Ihatja egészen bátran — mondta az orvos — de óvakodjék attól, hogy égő gyufát nyeljen utána. 5. A legnagyobb szabó. A világ legnagyobb szabói kongresszusra gyűltek, hogy eldöntsék, ki volt ezen a pályán a legdicsőbb és legjelesebb? Rég elmúlt idők krónikáit, a szabómiivészet annaleseit buzgón tanulmányozták, elsárgult divatlapokat és történelmi jelentőségű kosztümképeket nézegettek, azonban nem birtak eredményre jutni. Végre, napokig tartó tanácskozás után, megállapodtak abban, hogy a világ legnagyobb szabója az volt, aki a kormányozható zsebet kitalálta. Ez azonban nem volt szabó, hanem államférfi. 6. Anatómia. A hires sebész megvizsgált egy dúsgazdag, de már nem egészen fiatal és modern dámát és vakból-irritáeiót konstatált nála. — A vakbél, a vakból! — mondta a sebéHz. — Meg fogjuk operálni, asszonyom. — Remélem, tanár ur, — szólt erre a dáma előkelően — hogy az peráció ut£n jól fogok látni rajta. 7. Irodalom. Pikkoló mester, az utcák bölcse, a kávéházban ült és mélabúsan szivta a keserű virzsi-