Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)
1911-07-02 / 149. szám
6 DÉLM AQ Y ARORSZÁö 1911 julius 2 Majd visszatérvén, kijelentette, hogy azzal, kivel találkoznia kellett volna, nem sikerült találkoznia s igy pénz nincs. Határozott kijelentésemre, hogy ha aznap károm meg nem térül, jelentésemet ellene a rendőrségen' megteszem, határozta el magát Szimonidesz, hogy engem bizalmasává tesz és együttmüködsre buzditott. Leplezetlen őszinteséggel tárta elém az elkövetendő legundorabb bűn minden részletét s a szerzendő kereset feles társává fogadott. — Van-e tudomása tanúnak, hogy Szimonidesz mekkora összeget, avagy összegeket kapott szolgálataiért: honnan, kitől és mikor? — Arról, hogy Szimonidesz kitől, hol és mikor, mekkora összeget avagy összegeket kapott, közvetlen tudomásom nincsen, hiszen az ő teljesen romlott lelki világa már abban a szerepben, midőn engem részestársává fogadott, el volt határozva a becsapásra, tehát anyagi részletet velem sohasem közölt; de arról, hogy ő teljesen szegény családjától soha egy fillért nem kapott s a montekarlói és nizzai játéktermekben részben jelenlétemben, részben a közös társaságunk elbeszéléséből határozottan tudom s állithatom, hogy körülbelül 3 hónap leforgása alatt hatvanezer frankot veszitett rouletten és baccaráton. — Nyilatkozzék arra nézve, juttatott-e Szitnondiesz önnek a szerzeményből valami összeget és mekkora volt az? — Határozottan jelenthetem ki, hogy Szimonidesz nekem soha egy fillért nem adott, sőt a lopása által okozott káromat sem téritette meg. — Van-e tudomása arról, hogy Szimonidesz egy magát Billy Brownak nevező és Milánóban lakó egyénnel személyes vagy levélbeli összeköttetésben állott; s ez az öszszeköttetés milyen célt szolgált? S van-e tudomása tanúnak arról, hogy Billy Brown Szimonidesz szolgálatait fizette, vagy egyáltalán neki akár személyesen, akár posta, vagy közvetitő utján pénRt adott, avagy küldött? — Tudom, hogy Szimonidesz Billy Brownnal, ki a római olasz vezérkar milánói exponense: személyes összeköttetésben állott, vele több izben találkozott olasz és francia területen, egyszer jelenlétemben Montekarlóban a Cafe de Paris-ban, hol két óra hoszszat egy sarokasztalhoz külön vonulva tárgyaltak. Hogy miiven összegű honoráriumot kapott és kitől, személyesen-e vagy posta utián, nem tudom, e részben a legmesszebbmenő tartózkodással viseltetett. Szolgálatai busásan lettek honorálva, igazolja az a tény, hogy rövid három hónap alatt hatvanezer frankot veszitett jelenlétemben. — Ismeri-e tanú Billy Brown Milánó Casella Postaié 297 aláirással ellátott s Szimonideszhez Szent Jean sur Moen-be Ristorant Bertoio Hotel Bellevue intézett angol nyelven irt levelet, melyben a pólai hadi kikötőre vonatkozó adatok beszerzésére és beküldésére szólittatik fel Szimonidesz? — Tudomásom van róla, ismerem tartalmát s ezt a levelet, mely Szimonidesz kezéhez nem jutott életem kockáztatásával szereztem meg s juttattam a legfelsőbb helyre. Ez a levél ugyanis már abban az időben érkezett Szent Jean sur Meer-be Szimonidesz cimére, midőn az már adósságait nem fizetvén, podgyászának hátrahagyásával eltávozott onnan. A levelet a hotelier fölbontván, tartalmáról tudomást szerzett és Szimonidesz zsarolására használta föl, amint azt a vizsgálati iratoknál levő eredeti levele bizonyltja. % — Hogy lehetséges az, ha Szimonidesz ezen felmutatott levelet sohasem olvasta, mégis megtette előkészületeit Póla hadikikötőnek az őt utasitó levél értelmében való elárulására? — Épen ez a körülmény igazolja fényesen, hogy Szimonidesz Brilly Brownnel állandó összeköttetésben állott és a levél tartalmáról később szóbelileg értesült. — Miben állott az előkészület? — Szimonidesz Bécsben a Kholmarkon lévő Seidel-féle udvari köni^vkereskedésben megvásárolta Póla hadikikötő speciál térképét, a Zonne 26 Kollone 10. számút s megrendelte a Tasán-öbölre vonatkozó speciál térképet is s ezen térképen a nála levő jegyzetekből bejegyezte azokat a pontokat, hová háború esetén a tengerészeti vezérkar az aknákat le szándékolta rakni. — Van-e tudomása arról, hogy Szimonidesz ezen speciál térkép szélére a következő városok neveit: Velence, Brioni, Milánó, Flórenc, Róma, Nápoly, Madrid, London miért jegyezte ceruzával fel? — Ezeket a följegyzéseket óvatosságból irta rá, számítva arra, hogy ha a váltóhamisításai miatt elrendelt körözése folytán le lesz tartóztatva s e térképeket nem lesz ideje megsemmisíteni, mint az általa tervbe vett tanulmányut céljaira szolgáló térképet tüntesse föl. Schaup József vizsgálóbíró a Kossy Andor kihallgatását felfüggesztette, annak folytatását vasárnap délelőtt kilenc órára tűzte ki. Valószínűleg legközelebb a szenzációsnak Ígérkező szembesítésről is beszámolhatunk. SZÍNHÁZMŰVÉSZET A gyulai öt hét. (Saját tudósítónktól.) Öt heti működés után vasárnap befejeződik a gyulai szinházi szezon és feloszlik Szegednek hat éven át volt színtársulata, amelynek az utolsó két esztendőben való munkássága nem a legteljesebb siker és dicsőség jegyében folyt le. Annyi a tenni való a szegedi szinház jövője érdekében, hogy fölöslegesnek tartanék a mult tátongó hiányainak újból való föltárását, ha a szinház közeli jövője nem állana épp ezzel a múlttal a legszorosabb összefüggésben és ha ezek a Szegeden is nagyoknak mutatkozó hiányok nem bontakoztak volna ki teljes és riasztó pompájukban a gyulai öt bét alatt. Magunk is láttuk, hallottuk is, panaszok is érkeztek hozzánk arról, hogy a nagy Szegednek kilenc hónapon át működő társulata botrányos dolgokat produkál Gyulán, ahol pedig tágas, nagy szinház áll rendelkezésükre ós lelkes közönség várja őket, hogy szeretetébe fogadja. Sokszorosan hátrányosak voltak ezek a dolgok, mert tulmentek mindazon az elképzelhető ós megengedhető határon, amelyet vidéki sanyarú viszonyaink mellett kénytelenek vagyunk elfogadni és eltűrni, amelyet a tehetetlenség, a polgári rutin, a tehetség és technika hiánya, a szinószi slendriánság ós ripacskodás szab meg. Arról nem is beszélünk, hogy a legtöbb szinósz nagy ritkán mondott egy-egy szót a szerepéből és hogy különösen a bérlők türelmét merész próbára tette az igazgató a képtelenül silány műsorral. De följegyezzük és megbotránkozással Ítéljük el azt, hogy egyes színészek minden ambiciója abban csúcsosodott ki, hogy cirkuszt sikerüljön csinálniok a színházból, hogy nem éppen a fiatalokvoltak azok, akik ebben a jellemző versengésben startoltak. A kötelességtudó krónikás tisztét teljesítjük akkor, amikor ezt följegyezzük. Kritikailag már nem ilyen általánosan érint a dolog, hiszen a gyulai szinpadon botrányhősködő szinószek legtöbbje szeptembertől kezdve nem tagja a társulatnak és némi rezignációval és keserűséggel látjuk, hogy akik Gyulán a cirkuszrendezósben vezettek, azok között van a társulatnak abból a néhány tagjából is, akiket Almássy a jövő évre ideszerződtetett. Hogy pedig mindez megtörténhetett, nagyon jellemző a mi agyondódelgetett volt színészeink ambíciójára ós az igazgató szervező ós rendfentartó tehetségére. Nincs az az ember, akit az ilyenfajta dolgokért bármiféle rendkívüli körülmény mentesíteni tudna. Bűnös a szinósz, aki működése utolsó esztendejében igy mer packázni, annak a közönségnek a türelmével, amelynek szeretetét éveken át élvezte, amely gyöngeségeit elnézte ós mindenféle javakkal elhalmozta, a legtöbbször érdemtelenül. Bűnös az igazgató, aki egy nagy szinház vezetésére mer vállalkozni ós közvetlenül rezsimje előtt ennyire akcióképtelen, erélytelen ós hazárdjátékos mer lenni. A szinészek legtöbbjót nem látjuk viszont, az eddigivel szemben is, megcsökkent reménységgel várjuk az igazgatót. Olyan följegyezni való, amj ebben a sivárságban vigasztaló, alig akad. Érdekes és jellemző, hogy a gyulai közönség nagyon fájlalta, hogy Fodor Ella, a társulatnak ez a kiváló tehetségű, szorgalmas, drámai szendéje, betegsége miatt nem mehetett át Gyulára. Nagy és szép sikerekben volt része a kitűnő ós egyre fejlődő Vdrnay Jankának. Tetszett még Felhő Rózsi, Kende Paula és Szüta Irén, mig a férfiak közül Oláh és Mihtí vették komolyan a dolgukat. Ez az öt hetes szezon szomorú, de talán méltó befejezése is volt az egyre hanyatló rezsimnek. Kár, hogy nemcsak az emlékezés tér belőle vissza. * Zenetanári jubileum. Menner János, a szegedi zeneiskola zongoratanára, legközelebb ünnepli tanári működésének hnrmincötéves jubileumát. A jeles zenetanár számos növendéke szeretettel fogja megünnepelni a szép jubileumot, amely jutalma lesz egy jeles muzsikus érdemekben gazdag tanitói működésének. Menner Jánost, a szerényen dolgozó zenészt, tisztelői és jóbarátai is megérdemelt ünneplésben rószesitik. * Duse leendő otthona. Duse Eleonóra, a világhirü művésznő mindinkább csökkenteni akarja a föllépéseinek számát; nyugalom ós magány után vágyódik. Ravonna közelében egy vadregényes telket vett, amelyen egy kis falusi házacskát épittet. Itt akar a világtól elvonultan élni. Már hosszabb idö óta Ravennában tartózkodik és ennek a vidéknek a csodálatos szépsége juttatta arra az elhatározásra, hogy ezt a helyet válassza jövendő otthonául. A villamos vasúti jegyekre hirdetéseket jutányos árban fogad ei a „Délmagyarország" kiadóhivaDH SWWWHBWW