Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-02 / 149. szám

6 DÉLM AQ Y ARORSZÁö 1911 julius 2 Majd visszatérvén, kijelentette, hogy azzal, kivel találkoznia kellett volna, nem sikerült találkoznia s igy pénz nincs. Határozott ki­jelentésemre, hogy ha aznap károm meg nem térül, jelentésemet ellene a rendőrségen' megteszem, határozta el magát Szimonidesz, hogy engem bizalmasává tesz és együttmü­ködsre buzditott. Leplezetlen őszinteség­gel tárta elém az elkövetendő legundorabb bűn minden részletét s a szerzendő kereset feles társává fogadott. — Van-e tudomása tanúnak, hogy Szimo­nidesz mekkora összeget, avagy összegeket kapott szolgálataiért: honnan, kitől és mi­kor? — Arról, hogy Szimonidesz kitől, hol és mikor, mekkora összeget avagy összegeket kapott, közvetlen tudomásom nincsen, hi­szen az ő teljesen romlott lelki világa már ab­ban a szerepben, midőn engem részestársá­vá fogadott, el volt határozva a becsapásra, tehát anyagi részletet velem sohasem közölt; de arról, hogy ő teljesen szegény családjá­tól soha egy fillért nem kapott s a monte­karlói és nizzai játéktermekben részben je­lenlétemben, részben a közös társaságunk elbeszéléséből határozottan tudom s állitha­tom, hogy körülbelül 3 hónap leforgása alatt hatvanezer frankot veszitett rouletten és baccaráton. — Nyilatkozzék arra nézve, juttatott-e Szitnondiesz önnek a szerzeményből valami összeget és mekkora volt az? — Határozottan jelenthetem ki, hogy Szi­monidesz nekem soha egy fillért nem adott, sőt a lopása által okozott káromat sem téritette meg. — Van-e tudomása arról, hogy Szimoni­desz egy magát Billy Brownak nevező és Milánóban lakó egyénnel személyes vagy le­vélbeli összeköttetésben állott; s ez az ösz­szeköttetés milyen célt szolgált? S van-e tu­domása tanúnak arról, hogy Billy Brown Szimonidesz szolgálatait fizette, vagy egy­általán neki akár személyesen, akár posta, vagy közvetitő utján pénRt adott, avagy küldött? — Tudom, hogy Szimonidesz Billy Brown­nal, ki a római olasz vezérkar milánói expo­nense: személyes összeköttetésben állott, vele több izben találkozott olasz és francia területen, egyszer jelenlétemben Montekar­lóban a Cafe de Paris-ban, hol két óra hosz­szat egy sarokasztalhoz külön vonulva tár­gyaltak. Hogy miiven összegű honoráriu­mot kapott és kitől, személyesen-e vagy posta utián, nem tudom, e részben a leg­messzebbmenő tartózkodással viseltetett. Szolgálatai busásan lettek honorálva, iga­zolja az a tény, hogy rövid három hónap alatt hatvanezer frankot veszitett jelenlétem­ben. — Ismeri-e tanú Billy Brown Milánó Ca­sella Postaié 297 aláirással ellátott s Szimo­nideszhez Szent Jean sur Moen-be Risto­rant Bertoio Hotel Bellevue intézett angol nyelven irt levelet, melyben a pólai hadi ki­kötőre vonatkozó adatok beszerzésére és be­küldésére szólittatik fel Szimonidesz? — Tudomásom van róla, ismerem tartal­mát s ezt a levelet, mely Szimonidesz kezé­hez nem jutott életem kockáztatásával sze­reztem meg s juttattam a legfelsőbb helyre. Ez a levél ugyanis már abban az időben ér­kezett Szent Jean sur Meer-be Szimonidesz cimére, midőn az már adósságait nem fizet­vén, podgyászának hátrahagyásával eltávo­zott onnan. A levelet a hotelier fölbontván, tartalmáról tudomást szerzett és Szimoni­desz zsarolására használta föl, amint azt a vizsgálati iratoknál levő eredeti levele bizo­nyltja. % — Hogy lehetséges az, ha Szimonidesz ezen felmutatott levelet sohasem olvasta, mégis megtette előkészületeit Póla hadikikö­tőnek az őt utasitó levél értelmében való elárulására? — Épen ez a körülmény igazolja fényesen, hogy Szimonidesz Brilly Brownnel állandó összeköttetésben állott és a levél tartalmá­ról később szóbelileg értesült. — Miben állott az előkészület? — Szimonidesz Bécsben a Kholmarkon lévő Seidel-féle udvari köni^vkereskedésben megvásárolta Póla hadikikötő speciál tér­képét, a Zonne 26 Kollone 10. számút s megrendelte a Tasán-öbölre vonatkozó spe­ciál térképet is s ezen térképen a nála levő jegyzetekből bejegyezte azokat a pontokat, hová háború esetén a tengerészeti vezérkar az aknákat le szándékolta rakni. — Van-e tudomása arról, hogy Szimoni­desz ezen speciál térkép szélére a következő városok neveit: Velence, Brioni, Milánó, Fló­renc, Róma, Nápoly, Madrid, London miért jegyezte ceruzával fel? — Ezeket a följegyzéseket óvatosságból irta rá, számítva arra, hogy ha a váltó­hamisításai miatt elrendelt körözése foly­tán le lesz tartóztatva s e térképeket nem lesz ideje megsemmisíteni, mint az általa tervbe vett tanulmányut céljaira szolgáló térképet tüntesse föl. Schaup József vizsgálóbíró a Kossy An­dor kihallgatását felfüggesztette, annak foly­tatását vasárnap délelőtt kilenc órára tűzte ki. Valószínűleg legközelebb a szenzációs­nak Ígérkező szembesítésről is beszámol­hatunk. SZÍNHÁZMŰVÉSZET A gyulai öt hét. (Saját tudósítónktól.) Öt heti működés után vasárnap befejeződik a gyulai szinházi szezon és feloszlik Szegednek hat éven át volt színtársulata, amelynek az utolsó két esztendőben való munkássága nem a leg­teljesebb siker és dicsőség jegyében folyt le. Annyi a tenni való a szegedi szinház jö­vője érdekében, hogy fölöslegesnek tarta­nék a mult tátongó hiányainak újból való föltárását, ha a szinház közeli jövője nem állana épp ezzel a múlttal a legszorosabb összefüggésben és ha ezek a Szegeden is nagyoknak mutatkozó hiányok nem bon­takoztak volna ki teljes és riasztó pom­pájukban a gyulai öt bét alatt. Magunk is láttuk, hallottuk is, panaszok is érkeztek hozzánk arról, hogy a nagy Szegednek kilenc hónapon át működő tár­sulata botrányos dolgokat produkál Gyulán, ahol pedig tágas, nagy szinház áll rendel­kezésükre ós lelkes közönség várja őket, hogy szeretetébe fogadja. Sokszorosan hát­rányosak voltak ezek a dolgok, mert tul­mentek mindazon az elképzelhető ós meg­engedhető határon, amelyet vidéki sanyarú viszonyaink mellett kénytelenek vagyunk elfogadni és eltűrni, amelyet a tehetetlen­ség, a polgári rutin, a tehetség és technika hiánya, a szinószi slendriánság ós ripacs­kodás szab meg. Arról nem is beszélünk, hogy a legtöbb szinósz nagy ritkán mon­dott egy-egy szót a szerepéből és hogy különösen a bérlők türelmét merész pró­bára tette az igazgató a képtelenül silány műsorral. De följegyezzük és megbotrán­kozással Ítéljük el azt, hogy egyes színé­szek minden ambiciója abban csúcsosodott ki, hogy cirkuszt sikerüljön csinálniok a színházból, hogy nem éppen a fiatalokvol­tak azok, akik ebben a jellemző ver­sengésben startoltak. A kötelességtudó krónikás tisztét tel­jesítjük akkor, amikor ezt följegyezzük. Kritikailag már nem ilyen általánosan érint a dolog, hiszen a gyulai szinpadon botrányhősködő szinószek legtöbbje szep­tembertől kezdve nem tagja a társulatnak és némi rezignációval és keserűséggel lát­juk, hogy akik Gyulán a cirkuszrendezósben vezettek, azok között van a társulatnak abból a néhány tagjából is, akiket Almássy a jövő évre ideszerződtetett. Hogy pedig mindez megtörténhetett, na­gyon jellemző a mi agyondódelgetett volt színészeink ambíciójára ós az igazgató szer­vező ós rendfentartó tehetségére. Nincs az az ember, akit az ilyenfajta dolgokért bármiféle rendkívüli körülmény mentesíteni tudna. Bűnös a szinósz, aki működése utolsó esztendejében igy mer packázni, annak a közönségnek a türelmével, amely­nek szeretetét éveken át élvezte, amely gyöngeségeit elnézte ós mindenféle javak­kal elhalmozta, a legtöbbször érdemtelenül. Bűnös az igazgató, aki egy nagy szinház vezetésére mer vállalkozni ós közvetlenül rezsimje előtt ennyire akcióképtelen, erély­telen ós hazárdjátékos mer lenni. A szinészek legtöbbjót nem látjuk viszont, az eddigivel szemben is, megcsökkent reménységgel vár­juk az igazgatót. Olyan följegyezni való, amj ebben a sivárságban vigasztaló, alig akad. Érdekes és jellemző, hogy a gyulai közönség nagyon fájlalta, hogy Fodor Ella, a társulatnak ez a kiváló tehetségű, szorgalmas, drámai szendéje, betegsége miatt nem mehetett át Gyulára. Nagy és szép si­kerekben volt része a kitűnő ós egyre fej­lődő Vdrnay Jankának. Tetszett még Felhő Rózsi, Kende Paula és Szüta Irén, mig a férfiak közül Oláh és Mihtí vették komolyan a dolgukat. Ez az öt hetes szezon szomorú, de talán méltó befejezése is volt az egyre hanyatló rezsimnek. Kár, hogy nemcsak az emlékezés tér belőle vissza. * Zenetanári jubileum. Menner János, a szegedi zeneiskola zongoratanára, legközelebb ünnepli tanári működésének hnrmincötéves jubileumát. A jeles zenetanár számos növen­déke szeretettel fogja megünnepelni a szép jubileumot, amely jutalma lesz egy jeles mu­zsikus érdemekben gazdag tanitói működésé­nek. Menner Jánost, a szerényen dolgozó ze­nészt, tisztelői és jóbarátai is megérdemelt ünneplésben rószesitik. * Duse leendő otthona. Duse Eleonóra, a világhirü művésznő mindinkább csökkenteni akarja a föllépéseinek számát; nyugalom ós magány után vágyódik. Ravonna közelében egy vadregényes telket vett, amelyen egy kis falusi házacskát épittet. Itt akar a világtól el­vonultan élni. Már hosszabb idö óta Ravenná­ban tartózkodik és ennek a vidéknek a csodá­latos szépsége juttatta arra az elhatározásra, hogy ezt a helyet válassza jövendő otthonául. A villamos vasúti jegyekre hirdetéseket jutányos árban fogad ei a „Délmagyarország" kiadóhivaDH SWWWHBWW

Next

/
Oldalképek
Tartalom