Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-15 / 160. szám

DÉLMAGYAR0RS2ÁÜ 1911 julius 15 nai szükségletek biztosítása nem hozandó összeköttetésbe a választói jog kiterjesztésével. Ezt teljesen aláírom. A katonai szükségleteknek meg van a maguk jogosultságuk, hogy a nemzet biztonságát hivatvák megadni, a választó jog pedig egész más téren, az idők változásával, a választói jog kiterjesztése vagy más módon való rendezésének külön szükséglete, amelyek egyike vagy másika összeköttetésbe, összefüggésbe nem hozható és épen azért, miután mégis ily fölfogások igenis vannak és tudom, hogy mintegy imporederabiliák a közvéleménynél bizonyos hitelre találnak, azért súlyt helyez a kormány arra, hogy ennek még a látszatát is elkerülje, mert a véderőt kívánja előbb rendezni, mint a választói jogot. Nem teszi tehát a választói jogtól függővé a véderőkérdésnek rendezését." (A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság naplója 1910. november 9-én.) Ime ezeket tartotta a miniszterelnök szükségesnek kijelenteni egy függetlenségi szónok aggodalmainak eloszlatására — kilenc hónappal ezelőtt És sikerült is eloszlatni ezeket az aggályokat. Ma pedig épen ezt rójják fel a kormányelnöknek, amit akkor tőle kivántak és megnyugvással is fogadtak. S az a férfiú is, akit a többi között ezek a kijelentések akkor megnyugtattak, ma pártjával egyetemben segit azt kiküzdeni, amit még tavaly ugyancsak helytelenített. Ime egy gyönyörű fejezete az ellenzéki álláspontok elcsuszamlásainak. Uj csatahajó. Triesztből jelentik, hogy a Stabilimento Tecnico san-marcói hajógyárában elkészült a monarchia Zrínyi nevü uj csatahajója. A hajó már elhagyta a gyárat és legközelebb megteszik vele a hivatalos próbajáratokat. kövei ma is érintetlenek. A köralaku épület annakidején Merkúr tiszteletének volt szentelve. Kupolatetője hiányzik, az égbolt borul falaira. Ujabb csodára figyelmeztetett a vezetőnk: szél és kő a templom belsejében természetes telefont alkotott. A két ellenkező fal mellett meghallják a suttogott szavakat is. Hazatérőben még egy utolsó csoda várt ránk. Egy utkanyarulatnál csendes tóhoz értünk. Mintha a zöld halmok közé ágyazott „Lago d'Averno" édesdeden aludnék, olyan mozdulatlan a tükre. Körülötte keskeny gyalog-ösvény vezet egy zöld folyondárral benőtt sziklakapuhoz, melyen át sötét tunellbe jutunk . . . Az „Inferno!" ... a pokol! Római császárok 1000 évvel Krisztus születése előtt építették ki mesterségesen ezt a temészetes barlangot. Borzadva baladunk fáklyafénynél a sötétben mélyebben, mélyebben, mig egy koromfekete tó állja el az utunkat: a „Stix", mint a bennszülöttek nevezik. Tekervényes sikátorokon át egy második, alacsony kapura bukkanunk, mely kivezet a szabadba. A vak sötétségből káprázatos világosságba . . . Bájos, kerek kis kertben találjuk magunkat, csupa mosolygó virág és érett, édes gyümölcs között. „L. Paradiso"nak nevezi a nép szája ... és bizonyos Dante-re kell gondolnunk, lm e két annyira ellentétes természeti csodát kitapasztaltuk. Vámpolitikai központ a magyar ipar szervezésére. (Saját tudósítónktól.) A magyar ipari érdekek védelme minden tekintetben kezd komoly formákat ölteni, s a céltudatos ipari politikának kezdjük az alapját lerakni. Nem akarjuk azoknak a már fennálló szervezeteknek nagy érdemét kétségbevonni, amelyek a gyáripar, a kisipar és a kereskedelem produktivitása érdekében már eddig is igen eredményes munkásságot fejtettek ki, de meg vagyunk győződve arról, hogy a most megalakult vámpolitikai központ fogja csak igazán győzelemhez segíteni őket. Mert nem szabad elfeledni azt, hogy ma mikor a védvámos irányzat uralkodik a kereskedelmi szerződések megkötésénél, a magyar iparra nézve életkérdés, liogy a szerződéses tarifák megállapítására befolyást gyakoroljon. A magyar ipar egyáltalán szervezetlen. A kereskedelmi és iparkamarák decentralizálva vannak, s ezzel egyes vidékek partikuláris iparának képviselői csak, de az egész magyar ipar nevében nem beszélhet egyik sem. Épen ez a széthúzás, ami a gyáryarosok egy részét is távoltartja a szövetségtől s külön szervezkedésre ösztönözte őket, az oka annak, hogy még gyáriparunk érdekei sem részesülnek olyan védelemben, mint részesülnének egységes szervezet, összetartás, s egyöntetű fellépés mellett. A vámpolitikai középpont az első komoly lépés arra, hogy az egész magyar ipar védelmére egy közös szervezet teremtessék. De csak az első lépés, mert az útnak igazán csak a legeslegelején vagyunk. Hisz egyelőre még csak a kereskedelmi és ipari kamarák vámpolitikai központja alakult meg, de erről már előre meg lehet jósolni, hogy holt intézmény, hacsak az összes érdekeltségi körök abban a vámpolitikai központban nem egyesülnek. Ha tehát a kereskedelmi és ipari kamarák az eddigi adminisztratív feladataik mellett vámpolitikával is foglalkozni akarnak, még pedig nagyban, ez nagyon szép dilettantizmus, de nem egészen komoly dolog. Komoly dolog csak akkor lesz a tervből, ha az összes érdekkörök képviselve lesznek, ha ott mélyreható nagy munkásság, összehasonlító statisztikai anyaggyűjtés fog folyni, s ha áz osztrák és főleg német mintára a szervezet valósággal agitatórius központja lesz azoknak az ipari érdekeknek, amelyeket elsősorban a kereskedelmi szerződésekkel lehet megvédeni. Tudjuk, hogy a kormánnyal karöltve kell eljárni ezekben a kérdésekben. Nem is volna semmi értelme annak, hogy a kormánynyal ujjat húzzanak. Hisz a kormányt is bizonyára a legjobb célzat vezeti mindig, ha kereskedelmi szerződések felett tárgyal, akár Ausztriával, akár külföldi államokkal. De ha ez a héten megalakut vámpolitikai központ meg fog elégedni azzal, hogy pusztán adatokat és felvilágosításokat adjon a kormánynak, s ezt is csak akkor, ha a kormány eset•leg hozzáfordul, de nem lesz egyúttal az egész magyar iparnak érdekképviselete, agitatórus szerve, akkor kár volt megalakítani. Különben is egyike a legnehezebb feladatoknak, az, hogy egy vámtétel kellő nagysága megállapittassék. Megállapitaassék ugy, hogy a jogosulatlan protekcionizmus, a fogyasztók érdekeivel ellenkező monopolisztikus törekvés elkerültessék, s emellett az ipar mégis teljes védelmet nyerjen a külföld versenyével szemben. Ezt a nehéz feladatot csakis komoly munkával lehet elérni s csakis akkor, ha a szervezetben az ellentétes érdekkörök is szóhoz jutnak. Nem arra célzunk, amit az alakuló ülésen az egyik fölszólaló indítványozott, hogy még a mezőgazdaság is képviseletet nyerjen a szervezetben, hanem arra, liogy az egymással ellentétes érdekű iparágak ennek a vámpolitikai központnak kebelében egyenlítsék ki ellentétes törekvéseiket, s liogy akkor, mikor a központ véleményt, ad ezt már az ellentétes érdekek kiegyenlítésével tehesse meg. Csakis akkor reméljük, hogy ez a szép és okos terv ugy valósul meg, hogy abból a magyar iparnak igazán haszna legyen: óriási, uj állapotokat, teljes boldogulást hozó eredménye. A képviselőház ülése. — Soron a véderőjauaslat. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma folytatta a vederőjavaslat tárgyalását, az ellenzék pedig obstrukciós taktikáját. Az ülés első felét ma is technikai obstrukció emésztette föl. A Ház tegnap a Justh-párt kívánságára elrendelte, hogy a mai ülésen olvassák föl a törvényhatóságok föliratait a létszámemelés ellen. A mai ülésen aztán, mikor a föliratot fölolvasták, az ellenzék belekötött abba, liogy a gyorsírók nem jegyzik a föliratokat. Az elnökség álláspontja az volt.liogy a gyorsírók munkájára nincsen is szükség, mert hiszen a kérvények eredeti szövegben megvannak. Ezzel szembe a Justh-párt azt hozta föl, hogya fölolvasás során megjegyzések, közbekiáltások és helyeslések hangzanak el, vagyis a Ház egy része nézetét nyilvánítja, ha tehát a gyorsírók nem jegyeznek, az ülés naplójában hézagok támadnak. Ez a vitatkozás hamar véget ért volna, de váratlanul uj tárgya akadt az obstrukciónk. Rudnyánszky György munkapárti képviselő ugyanis odakiáltotta a Justh-párt felé: — En nem komoly párthoz illő viselkedés! A Justh-párt zokon vette ezt a megjegyzést, úgyszintén azt, hogy az elnök nem utasította rendre Rudnyánszkit. Két perc nem telt belé. Mddi-Kovács János már fönt volt az elnöki emelvényen s átnyújtotta a zártiilést kérő ivet. A zárt ülést el kellet rendelni. A Justh-párt itt tovább vitatta a gyorsírók dolgát s kifogásolta az elnök eljárását is. Utoljára is Rudnyánszky György vetett véget a zárt ülésnek azzal, hogy imparlamentáris megjegyzéseért megkövette a Házat. Ma is fél 12 volt, mire a Ház rátérhetett a napirendre. Bakonyi Samu, a Justh-párt vezérszónoka mondott ma beszédet, s kibeszélte az ülést. Megjelent ma a képviselőházban Andrássy Gyula gróf volt belügyminiszter, aki tegnap este érkezett haza Budapestre. Andrássyt az ellenzéki képviselők nagy örömmel köszöntötték. A volt belügyminiszter hosszasan tanácskozott Justh Gyulával. Megkérdezték Andrássytól, mit szól az obtsrukcióhoz? Andrássy azt felelte, hogy erre nem volt elkészülve s nagyon meglepte, hogy az ellenzék mindjárt kezdetben ilyen nagy erővel és elszántsággal lép föl. Azért is jött hamarább haza, mint tervezte, hogy tájékozódjék a kép' viselőházi helyzet felől. Elmondta még Andrássy, hogy szintén föl fog szólalni a kormán? javaslatai ellen, még pedig Tisza István gróf után, alkalmasint a jövő csütörtökön. Szombaton Apponyi Albert gróf mond beszédet, akinek kedvéért ezen a szombato" nem lesz technikai obstrukció. Hétfőn Tisz* István gróf fog nyilatkozni. Berzevicey Albert elnökölt. A jegyzőkönyv fölolvasása és hitelesítés0 után a beérkezett iratok között bemutatja ** elnök Szabolcsmegye föliratát a katonai tulk0' vetelések ellen. Az elnök elrendeli, hogy Süft" bolcsmegye fölirata a többi kérvénynyel egyíÚ kerüljön fölolvasásra. t Lovászy Márton a kórvények kinyomatna" javasolja. Nagy zajjal fogadják, mire az ©Ü01!' zék nagy erővel követeli, hogy a szónokot ha' gassák meg. — Csendot kérünk! Hallgassanak odaát hangzik a baloldalon. Justh Gyula: Nem engedjük magunkat terí° rizálni! (Nagy zaj). , Sándor János: Hát beszéljen, nem senki! (Zaj). . Justh Gyula: Ha nyáron tartanak ülések0 , legyenek türelemmel! (Zaj. Az elnök csöng0'"' Elnök: Méltóztassék a fölszólalást csend00 meghallgatni. « Lovásey Márton; Javaslom, hogy azokat-