Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-02 / 149. szám

1911 julius 2 DÉLMAGYAfcÖfcSZÁG 3 Magyar szerzetesek és Róma. — Válságos hírek a minorita rendről. — (Saját tudósítónktól.) A magyarországi minoriták vasárnap igen fontos kérdés fölött döntenek. Szegedre gyülekeznek a minoriták, hogy maguknak tartományfőnököt, kormánytanácsokat és rendfőnököket válaszszanak. Legfontosabb kérdés természetesen az, hogy ki lesz az uj provinciális? Ez a kérdés azért bir különös fontossággal, mert a minoriták rendjét épen most súlyos válság fenyegeti. Tudniillik reformálni, mai szervezetében megváltoztatni akarja ezt a rendet is a pápai udvar, akárcsak nemrégiben a Ferenc-renddel és az irgalmasokkal cselekedte. A reformálás természetesen maga után vonná a minorita rend mai jövedelmének csökkenését. Tudvalevőleg a magyarországi minorita-rend jómódú szerzet. A rendnek Magyarországon tizenhat háza van. Minden egyes ház jelentékeny ingatlan fölött rendelkezik s igy például a szegedi háznak gyönyörű szőlőbirtoka van Felsőtanyán. De a rend tagjai közül is többen szereztek vagyont. A tervezett ujitás olyan szigorításokból áll, amelyek a magyar minorita-rendet súlyos krízisbe kergetik. Legsérelmesebb, legkárosabb része a reformnak az, amely eltiltja a minorita szerzeteseket attól, hogy magán vagyont gyűjtsenek, a szerzet vagyon fölött való rendelkezést pedig a szerzettől elkobozza. Szóval a rend elveszti önállóságának legfőbb biztositékát, inert vagyona fölött Róma fog rendelkezni. A többi ujitás a rendet magyar jellegétől fogja kivetkőztetni. Olasz kolduló barátok mintájára az eddigi fekete derékszalag helyett durva szövésű sötétszürke csuhát, kámzsát húznak a minoritákra. A derék szerzetespapok életmódját is olyan szigorú korlátozások fogják szabályozni, amelyek sehogysem felelnek meg a speciális magyar viszonyoknak. Ezekre a reformokra már évek óta készül Róma. Az 1907-ik évi provinciális választás is már valóságos mérkőzés volt Róma és a magyarországi minoriták között. Vasárnap újra választás lesz. Ezt az alkalmat ismét megragadta a Vatikán, hogy jelöltjét a magyar tartomány nyakába ültesse s most — sajnos — szinte biztos kilátása van a győzelemre. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy a reformellenes minoriták nem ismerve fel a fenyegető veszedelmet, a tartományfőnök-választásnál két pártra szakadtak. Szóval a harc a szegedi káptalani nagygyűlésen fog lefolyni. Kétévenkint itt tartja a rend káptalanja gyűlését. A káptalannak 38 szavazati joggal biró tagja van, akik a hatalmas arányú szegedi rendházban gyűlnek egybe. Ide érkezik vasárnap Scholtz M. Viktor dr, a rend római generálisa, aki Bukarestből jön, ahevá Konstantinápolyból érkezett. Mindkét helyen keresztülhajtották a Róma által követelt reformot; most Magyarország következik. Scholtz dr, a rend generálisa nem érkezik egyedül Szegedre. Vele jön Hacele Peregrin dr, galíciai provinciális, vizitátor-generáWs,Ignudi István dr titkár és Czaich Qilbert dr, római szentszéki titkár, vatikáni magyar gyóntató.. Mindnégyen már vasárnap Szegedre érkeznek, mig a káptalan tagjai csak hétfőn, kedden jönnek el. A római küldötteket máskor a káptalani nagygyűlés napján ünnepélyesen szokták fogadni. Most ez elmaradt. Ök jönnek előbb, ők fogadják az egyenkint érkező káptalani tagokat, hogy megdolgozhassák őket a római törekvések céljaira. A minorita-rend körében e törekvések miatt nagy az elkeseredés. A rendtagok egy jórésze Csák Cirjék dr kolozsvári házfőnököt szeretné újból megválasztani, de vele szemben áll Róma jelöltje: Czaich Gilbert dr s ennek az érdekében máris erősen folyik az agitáció. Czaich Gilbert dr fiatalon került ki Rómába, ott végezte tanulmányait, pápa gyóntató lett, aki teljesen át van hatva a római törekvések helyességétől. Né,T" esztendeje már volt rendfőnökjelölt. 1907 augusztusában vpj$ .a választás Szegeden. Négyszer szavaztak. Az első három szavazáskor Czaih és Lakatos egyenlő számú szavazatot kapott, ú negyedik szavazás alkalmával Czaich egy hive fehér cédulát dobott be és igy jött ki Lakatos. Most azonban a magyar minorita rend már előre fél, hogy a hivatalos szavazatokkal szemben nem tud győzelemre jutni. Ez esetben számos minorita kilép a rendből és uj magyar szerzeteseket alig fog kapni a rend. Igy lassankint idegen szerzetesek ülnek be a magyar rendházakba. Nem lehet tudni, hogy Rómának nem-e ez a célja? Mi lesz a felsőiparSskolával ? — Sokba kerül az épitése. — (Saját tudósítónktól.) Négy esztendővel ezelőtt történt, hogy tárgyalások indultak meg a kormány és Szeged között a felső ipariskola építésére vonatkozólag. A tárgyalások során a kormány nyolcszázezer koronát és ingyen telket kért a várostól és a törvényhatóság ezt a hozzájárulást meg is szavazta. Ugy állapították meg akkor, hogy a berendezést és a föntartást az állam födözi. Négy esztendő telt el addig, amig a különböző fórumokon keresztül ment az ügy és kiírhatták a tervekre a pályázatot. A tervpályázaton Orth és Somló budapesti épitészcég terve nyerte el az első dijat és e tervek alapján irták ki az árlejtést. Nagy érdeklődés mellett ezen héten, junius 27-ikén tartották meg az árlejtést Kruspér Pál műszaki tanácsos elnöklésével az államépitészeti hivatalban. Akkor természetesen nem történt döntés, mert először át kellett számítani az ajánlatokat. Az átszámítás munkáival most készültek el és jelentős megállapítást tettek. Kiderült ugyanis az, hog- majdnem háromszázezer koronával drágább a legolcsóbb ajánlat is, mint amenynyi erre a- célra rendelkezésre áll. Ennek az oka az, hogy az előirányzatot négy esztendővel ezelőtt csinálták meg, azóta pedig lényegesen drágább lett az építkezési anyag és a munkabér. Az árlejtésen egyébként a következő ajánlatok érkeztek be az egyes munkákra: Vasgerendát árusitó részvénytársaság Budapest, vas 113.195-05, Grosszer Budapest, cement 29,630, Kocsis és Skopál Máké fedés 969306, Orsovszky István Budapest, villamvilágitás 21,351'35, Benoid-gyár Arad, vízvezeték 35,113-27, Eternit müvek Budapast, fedés 9193, Magyar fölvonógyár Kovács és társa Budapest, fölvonók 8160, Walla József Budapest, cement 28,549-90, Pick Budapest, vasmunka 114,740, Deckert és Homolka Budapest, villamvilágitás 24,432, Holitzer Zs. és társa Budapest villamvilágitás 22,975, Kunth Budapest, vizvezeték 39,992, Fonyó Soma Szeged, villamvilágitás 21,070, Neminszki Budapest, vizvezeték 32,104, Törzs és Ormai Budapest, vizvezeték 36,907, Gerstenhein Nagyszeben, kőfaragó 120,703, Sebestyén és társa Szeged, vizvezeték 35,586, Ihász Ferenc Szeged, ácsmunka 41,108, Fogel Ede Szeged, bádogos és vizvezeték 57,557, RaiA köszönésre megáll a rendőrkapitány, nézi az embert. Mintha ösmerős lenne. — Engem keres? — kérdezi barátságtalanul. — Igenis, kapitány uram. /— No, mi járatban van? — Kérem, én Lakatos Imre vagyok. Azt tetszett mondani, hogy korán reggel jöjjek. — Korán reggel? . . . Hát volt már maga nálam? — Voltam kérem . . . Tegnap és tegnapelőtt délután. — Tegnap is, tegnapelőtt is — ismétli némi gondolkozással. — Mit is akar maga? — Külföldi útlevelet. A kapitány hirtelen ráüt a kardja markolatára, az arca vörös lesz, mint a pulyka szakja, mikor felfújja magát, aztán rámordul az emberre: -•- Megint itt van amiatt ai útlevél miatt! — Itt, kérem szépen. — Mondtam, hogy hozza el az adatokat. — Elhoztam. — Elhozta? — néz rá gyanúsan. — Csak az anyám születési adatai hiányoznak. — Anélkül pedig nincs útlevél — feleli mérgesen s a másik percben már otthagv.a a munkásembert. — Ilyen marhat eletemben nem láttam — dünnyögi később az asztala mellől. „ , Az iparossegéd egy darabig megátalkodva néz utána, aztán hirtelen elhatározással bemegy hozzá. — Kapitány uram, — szólált meg odabent némi felindulással — én nem várhatok hetekig arra az útlevélre, nekem jelentkeznem kell három nap múlva egy külföldi vasgyárban ... Ne tessék késleltetni a dolgot. A rendőrtiszt kimereszti vésztjósló nagy szemeit és bambán néz a szélesvállu emberre, aki mozdulatlanul, mint egy fenyegető modell, áll a csavargó füstoszlopok között. — Hát nem érti, hogy adat nélkül nem tudok semmit sem tenni! — De kell tennie — emelkedik most fel hangjával a munkás s ez a hang olyan, mintha a jövő tárogatója szólna a régi tökéletlenségeket eltüntető jelenhez. — Kell, mert megyek tovább! . 9 . Én már nem mulasztok emiatt egy percet sem. A fenyegetés zavarba hozza a türelmetlen nagyhatalmat. Nem tudja, hogy a régi idők perzegutori nyelvén riadjon-e fel, avagy a modern szellemnek hajtson-e tejet . . . Mert már érzik ennek a széle itt is . . . Eljön ide is . . . Eljön ebbe a pókhálós, rideg fülkébe is, csak várni kell, várni az uj hajnalhasadásra, amikor a bürokrácia is megfogja beinohosodott kőnyakát hajlítani a technika és az erő-munka előtt. — Hát hogy csináljuk? — Tessék beirni egy számot . . . — Egy számot? — Igen, egy számot . . . Aminőt sokszor beírnak az urak azokba az aktákba, amelyek nem annyira fontosak, mint inkább csak a formák kiegészítő részei. — Érdekes — jegyzi meg mosolyogva a tisztviselő. — Mert tetszik tudni, nem a szám adja meg nekem az alkalmat a továbbképzésre, hanem az útlevél,- amelynek teljesen mindegy, hogy minő évszámokon épül fel. A kapitány ur most idegesen megnyomkodja a pipája parazsát és ugy tesz, mintha a feltörő kékesfehér füstszalagot nézné. Pedig nem ezt nézi . . Ezt talán most nem is látja . . . Apró, nyüzsgő hangyaboly vetődik a képzelete elé; ezt nézi, ezt látja, ezen tűnődik és eszmél: hogy mi lesz majd akkor, ha ez a hangyaboly megnő, nagy és hatalmas lesz! . . . Azután belemártja a lúdtollat a tentába, ir, nincs egy szava se, csak mosolyog. Az a gondolat vetődik az elméjébe: hogy hiszen jó van no, nőjjön ez a hangyaboly de ne feledjük, hogy Magyarországon vagyunk. Negyedóra múlva boldogan jön le a munkásember az emeletről. Mennél lejebb ér, annál nagyobbnak, gazdagabbnak érzi magát s mikor lejut a virágos sétatérre, ahol dolog nélkül élő emberek sétálnak az árnyas fák között és ülnek a fehér padokon a hűvös lombok alatt — mint egy harcba induló hősnek, büszkeséggel, felemelő, biztató érzéssel telik meg a munka után égő, szelid lelke.