Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-12 / 157. szám

1 julius 11 IEK. omá miatt iktól. ­icsétlen tart mert elvest lem volt aní i állíttasson I Ferencnek h'! n embert; 1 végzett, » ni, mert irt' érték. A ®f lénye is $ pénze prt' szegény t»t itholikus W lást nyolcví !1 persze ne1 y Lajos p'" ból. Ha eí; a tanitó * covics nagj"1' nberek irg* , Iáira szán' lután eltüt lakásából1 a pedig m'í elyben bej9 sz. A mit Iy Lajosul1 liogy utol* lok, kérlrt tem a s®( yet jeleu!9" i. Köszön®]' rosszul esi' a szivedé Te volt* nehéz n»í fy nem trt' jóltudatos* Az iBtf dórt. Kére* m jó hely dok sob'8 . Én mos! í fog sert1 velerii szórt liogy ne F 1911 julius 12. PELMAGY ARORSZÁG sn jó rt en irjatrt terur. ZW. né.) ő ma!" ósságainirt jiozzádon1"1 orváth y ilső imámrt <t a hál* ugy k«r nyileg veled éli* ről csók0, barát0® Ferenc­eltűnési .apitány8®' semmiig', bet, lí otf m is Bud* .ni az Ó0' gugyi i®' ése éli®?1 lülvizsgrt szegedi rületi lö, meg * ndbeít 'f, feliigyrt öorvos-lrt, . ilsőtauJ'^ sgálásrt1 — Károlyi Mihály gróf álla­pota. A minapi automobil-baleset alkalmával megsérült Károlyi Mihály gróf állapotában a javulás örvende­tesen halad. A kezelő-orvos napon­ként meglátogatja a beteget, akihez nap-nap után számos látogató jön. — Szeged részvéte. A kecske­méti földrengés borzalmai ország­szerte nagy részvétet keltettek a lesújtott város lakossága iránt és & kormány kezdeményezésére segitő­akció indult meg a károsultak föl­segélyezése érdekében. Szeged, a m0lyet nagy szerencsétlenségében sietve pártfogoltak a városok, nem marad hálátlan az elpusztult város" sal szemben és szintén kiveszi a részét a segélyezésből. Á mai rend­kívüli tanácsülés ezer koronát sza­bott meg a károsultak segélyezé­sére. Lázár György dr polgármester Ped'g a következő táviratot intézte Kada Elek kecskeméti polgármes­terhez: A városokat ért borzalmas szeren­csétlenség fölött városunk közönsé­gének és hatóságának meleg rész­vétét újból ezúton is kifejezvén, ér­tesítelek, hogy a mai napon a szük­ségbe jutott vagyontalanok segélye­zésére további intézkedésig a város részéről egyezer koronát küldöttünk. Jókivánataink s támogatásaink biz­tosítása mellett legyen e szerény adomány záloga azon óhajtásunknak, oo&y Kecskemét a nagy csapást kiheverve, biztos lépésekkel nyo­muljon továbbra is előre a baladás utján. Lázár polgármester. A keresztényszocialisták a bécsi polgármester ellen. Bécsből jelentik: Nagy a készülődés a ke­resztényszociálista táborban. Sze­cesszió lesz és állítólag sokan van­nak, akik a pártból kilépve, meg fogják alakítani a szabad nemzeti egyesületet. Az uj pártalakulásban ^z antiszemiták szine-java vesz részt és a be nem vallott cél Neumayer polgármestert eltávolítani. Az volt a terv, hogy megtámadják a polgár­mestert és felelősségre vonják a vá­lasztásokon ért nagy kudarcért, amelynek oka a párt s?ervezetlen­sége rolt a bécsi kerületekben. Ez a támadás egyelőre elmarad. Neu­mayer polgármester ugyanis csak az este kilenc órakor érkezett visz­sza Bécsbe és értesítette a párt­vezetöséget, hogy a gyűlésen nem jelenhetik meg. -A pékek sztrájkja. A pé­kek sztrájkja változatlanul tart. A kávéházi fő pincérek kimon­'dották, hogy addig nem vásárol­ok a pékmesterektől süteményt, a«% azok a munkások követelé­st ki nem elégítik. — Az elegáns kártyás. Mulatós tisztek arról vitáztak egy kávé­házban, hogy ki' az elegáns kár­tyás. Hogy' miben áll az, ha va aki elegánsan kártyázik. Hogy Gavallérnak, hidegnek, érzéketle­nül kell lenni, stb. Én az első játszma után meg­mondom, ki az elegáns kártyás, mondta egy huszártiszt. — Nehéz dolog az, fiam, — szolt mgy őrnagy, — én is azt hittem fiatal koromban, hogy ilyen'köny­nyü dolog az emberismeret. De mindeddig egyetlen egy igazán megáns kártyással volt dolgom. Miskolcon voltunk kávéházban, éjjel. Valaki ferblit proponált. És ^kezdtünk játszani. Egyszerre csak bejön közibénk egy nagyon jól öltözött dzsentri-forma nr és bemutatkozik: — Kerekes vagyok, — mondja, a miskolci banktól. Pezsgőt rendelt és kibicelt. Majd közibénk kéredzkedett és ferblizett velünk. Ez volt a legele­gánsabb kártyás, akit valaha éle­temben láttam. Hideg nyugalom­mal veszitett el vagy százötven forintot, azután reggel ötkor föl­kelt és' azt mondta: „Köszönöm, uraim, nekem a bankba kell men­nem!" Kezet fogtunk vele vala­mennyien és én megkérdeztem tőle: „Miért kell neked már reggel öfkor a bankban lenned?" — Mire nyugodtan ezt válaszolta: — Mert söpörnöm kell! — Tűzifa tolvajok. Bitó Sándor es Csányi János hájónapszániosokat hétfőn este tiz és tizenegy óra kö­zött Kónya Mihály és Kiss Ferenc felsőAároii rendőrök tettenórtók, mi­dőn egy csolnak tüzifarakományt a felsőváresi rakpartra szállították. A tűzifát Wig Sándor ujszegedi fa­kereskedőtől lopták el. A tetteseket bekisérték a rendőrségre. — ISetörő a templomban. A te­mesvári kapitányi hivatal értesítette a szegedi zendőrsóget, hogy hétfőn a székesegyházban ismeretlen 30—35 év körüii ember betört s onnan egy arany szolgálati kelyhet kétszáz korona, arany szentségtartót hat­száz korona értékben és egy zöld sima oltárteritőt ellopott. A tettest keresik. — Bucsuelőadás a cirkuszban. A Mare-téri Stutabart-cirkus z ma este tartja bucsuelőadását. A mai előadás legérdekesebb eseménye Czája János és Saft Károly világ­bajnokok döntő mérkőzése a bi­rokverseriy első dijáért. Fizessen elő a „Dólmagyar­orszáyra", a ridék legjobb és legolcsóbb ctsi politikai napi­lapjára. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Korona-u. lő. Telefon 836 szeállt egy fiatal menyecskével, amit Czvetkovné nem jó szemmel nézett s minden áron azon volt hogy ezt az aszonyt is kimarja a házból. A perpatvar, zsémbelés megint napirenden volt Czvetkovné házá­ban. A fiatal menyecske egy da­rabig csak tűrte az öregasszony torzsalkodásit, de utóbb már vég­leg elhagyta a béketűrése s vissza­feleselgetett Czvetkovnénak, akit ez annál nagyobb haraggal és gyűlölettel töltött el a menyecske iránt. Tegnap este azután a vég­sőkig fajult ez az áldatlan szó­harc, amelynek Argyelán', szintén a végsőkig felindulva, két késszu­rással vetett véget. A két aszony ugyanis az este valami csekélyég ugyanis az éste valami csekélyég felett ismét összeszólalkozott egy­mással. Czvetkovné mindenféle gyalázatosságokal illette a fiatal menyecskét, — aki természetesen szintén nem maradt adós á felele­tekkel. Ez a feleselés az öregasz­szonyt annyira kihozta a sodrá­tól, hogy felkapott egy konyha­kést s azzal a menyecskére tá­madt. Argyelán , aki a veszekedésnek szem- és fültanuja volt, erre vég­líép kijött a sodrából s nem bir­ván tovább fékezni haragját és elkeseredését, a konyhakést ki­kapta nagynqnje kezébőL s azzal kétszer mellbészurta Czvetkovnét. A szúrások oly súlyosak voltak, liogy Czvetkovné vértől elborítva összeesett s rövid néhány percnyi kínlódás után meghalt. Argyelán a véres tett elkövetése után azon­nal a rendőrségre ment, ahol ön­ként jelentkezett, s ahol azután letartóztatták s megindítottak el­lene a vizsgálatot. Meggyilkolta a nagynénjét. - Saját tudósítónktól. ­Véres és borzalmas gyilkosság történt Nagybecskereken. A gyil­kos Argyelán Jóca huszonhét éves napszámos, aki tegnap egy csa­ládi perpatvarból kifolyólag, vég­ső elkeseredésében egy konyha­késsel kétszer mellbeszurta hat­vanhét éves nagynénjét, Czvetkov Mátát, aki a szúrásokba rövid kínlódás után bele is halt. A véres bűncselekmény elkövetése után Argyelán azonnal a rendőrkapi­tányságra ment, ahol önként je lentkezett. A rendőrség Argyelánt a véres tett beismerése után tüs tént letartóztatta, s Deák Vidor rendőrhadnagy kihallgatta őt. A bűncselekmény részletei a követ­kezők: Argyelán már évek óta együtt lakott nagynénjével: Czvetkov MátávaL akinek a gazdaságát ve­zette. A szomszédok tanúskodása szerint az öregasszony rendkiviH házsártos természetű volt. A fi atalember ugyanis, már két izben is asszonyt hozott aliázlioz, azon bán mind a két menyecske rövic idő alatt elhagyta őt, mert nem bírta kiállani nagynénjének örö kös perlekedését és boszantásait. 'Nemrégiben Argyelán ismét ősz lia olcsó és jó reklámot ákar, hir­dessen a villamos vasút jegyein. A hirdetéseket Ligeti Jenő és tár­sai könyvnyomdájánan Korona­utca lő., veszik fel. Telefon 836. TÖRVÉNYKEZÉS. A francia szerző »Csárdás«-a. - Saját tudósítónktól. ­A szakértői lelkiismeretességnek, melynek hitele Franciaországban a Dreyfus-pőr óta kissé megingott, ritka példáját szemlélhette a napok­ban a párisi büntetőtörvényszók nyolcadik kamarája egy előtte szer­zői jogbitorlás, vagy helyesebben plágium miatt folyamatba tett per­ben. A szakértő személye ugyan kellőleg megmagyarázza ezúttal a kérdéses szakértői vélemény kor­rekt hangját, mert annak szerzője a párisi Nagyopera általános tisztelet­nek örvendő karmostere, Paul Vidal, a kitűnő zeneszerző. A kiváló férfira ezúttal az a föl­adat hárult, hogy egy pörben, me \yet Michiels zeneszerző indított bi­zonyos melódiák jogtalan eltulajdo­nítása miatt Gallet ós Jouve urak ellen, véleményt mondjon. Michiels ugyanis azt állítja, hogy niég 18674bén Budapesten „Csárdás"-t irt, mélyet a cigányok betanultak és széltében játszottak. Mikor aztán Brahms belemerült a magyar zene tanulmányozásába, Michiels dalla­mait népdalmotivumoknak tartván, fölhasználta a maga Magyar Táncai­ban. Michiel a nagy zeneszerző iránti tiszteletből nem perelt, hanem még Brahms életében nyilvánosan kijelentette, hogy az általa szerzett kérdéses zenemüvet már 1870-ben Mainzban kiadta. 1907-ben Gallet — Michiels álli­tása szerint — Jouve név alatt ze­nemüvet adott ki, melyet Michiels a magáénak reklamált. A megindult per folyamán Vidal, mint szakértő lelkiismeretesen átvizsgálta s ösz­szehasonlitotta a rendelkezésre bo­csátott anyagot és arra az ered­ményre jutott, hogy Jotive ur egyet­mást kölcsönkért Michiels ur csár­dásából. Csakhogy ezek a taktusok, ahogy azt ugyancsak Viadal meg­állapította, benne vannak igen sok magyar népdalban is. Vidal már most a törvényszéki elnökhöz intézett jelentésében sze„ rényen kijelenti, hogy kétesztendei gondos tanulmányozás és töprengés után sem volt képes fölismerni a rábízott föladat határait. Ezúttal ugyanis nem utánzás vagy lopás egyszerű megállapításáról van szó, hanem arról, hogy bizonyos népálla­mok atyasága kétségtelen bizonyos­sággal megállapittassék, még pedig olyanoké, melyek már régóta közkin­csek. Erre — mondja a szakértői véle­mény — egyszerű zeneszakértő képte­len. őt magát a sok ellentétes állí­tás és az aqyag tanulmányozása any­nyira megzavarta, hogy nem lát tisz­tán az ügyben. Általában igen nehéz feladat ítéletet mondani a maga kor­társairól. Hogy teljes önzetlenségét bebizo­nyítsa, Paus Vidal arra kérte a bíró­ságot, hogy szakértői tiszteletdiját mely Franciaországban igen tekin­télyes összeget szokott képviselni csupán egy frankban állapitsa meg. A törvényszék teljesítette óhaját, de egyúttal megszerezte a lelkiisme­retes szakértőnek azt az őrömet is, hogy magáévá tevén annak állás­pontját, a vádlottat felmentette a jogbitorlás vádja alól. § Acliim hagyatéka. Békósgyulá­ról jelentik: Mikor a meggyilkolt parasztkirályt Békéscsabán eltemet­ték, az özvegy" sietett ugy leltároz­tatni a hagyatékot, hogy a leltár lehetőleg kevés aktivát mutasson föl. Ez eléggé sikerült is neki, ameny­nyiben a leltár nyolcvanezer korona passzívával zárult. A hitelezők ter­mészetesen nem örültek túlságosan a hagyaték ilyetén fölbecsülésének. Simonka György dr, aki valaha sze­mélyes jóbarátja és ügyvédje volt Áchim L. Andrásnak, ügyvédi dijai fejében csődöt kórt az Achixn-hagya­tók ellen. Mintegy ezerhétszáz ko­ronát tett ki az egész tartozás. A békési közvélemény nagy botrányo­kat várt a csődügy folyamányaitól. Előrelátható volt, hogy a leltározást felül fogják vizsgálni és mindenki nagy leleplezéseket várt. Tegnap délelőtt váratlanul elébe vágott min­den egyéb következménynek egy birói döntés. A gyulai törvényszék ugyanis ma foglalkozott a csődűgy­gyel. Achimnó jogi megbízottja nyug­tával igazolta, hogy a Simonka

Next

/
Oldalképek
Tartalom