Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-01 / 124. szám

6 ÖÉLMAÖYÁR0RS2ÁŐ 19U juníus 1 1911 rencsétlenség helyére. A halottat a temetőhöz, Saigonét pedig a lakására szállították, ahol engem és a soffőrt is bekötöztek az orvosok. Azután a rendőrségre mentünk és kihallgattak. Ugy tudom, a soffőrt rendőri felügyelet alatt tartják. Hogy az ő véleménye szei-int mi volt a katasztrófa közvetlen oka, arra Horovitz ezt mondta: — A parasztok az automobil iránt való ellenszenvből éles köveket szoktak az utcai kavicsok között elszórni. Azt hiszem, ebben hasadt föl a kerék gummija. Az is hiba volt, hogy a soffőr olyan gyorsan vitte a gépet és mértéken felül bízott az ügyességében, amely fájdalom, a legkritikusabb pillanatban csődöt mondott. — Azt, hogy a szegény Salgó feje miképen ütődött a fába, én nem láttam, mert nem bírtam hátra fordulni. Azt hiszem, ha az igazán szánalqmra méltó házaspár, (akiktől nem is csodálom, hogy elvesztették a hidegvérüket) nem akar minden áron kiugrani az autóból, hanem a fenekére lapul, akkor nem válik ilyen végzetessé a szerencsétlenség. (Saigoné a balesetről.) Salgó Miksánó S chwars Rózát, akit a hiányos fölszerelésük miatt tehetetlen temesvári mentők parasztkocsin vittek be a Jenöherceg-tór harmadik szám alatt lévő lakására, Lichtscheindl Géza dr és Weil Adolf dr kezelik. Sérülései komolyak, de nem életveszélyesek; tele van zuzódással a teste, a balszem fölött, a homlokán pedig ütés okozta daganat van. Saigoné tudja, hogy a férje meghalt, látta, amint meghalt. Saigoné elmondta, hogy az autó egy fát döntött ki és ekkor olyat zökkent, hogy ö és férje kiestek. Rögtön rá hallotta, amint férje őt líivta: — Rózsikám! Rózsi! ő odacsuszott hozzá és látta, hogy a feje véres, arca össze van zúzva. A férje ekkor újra megszólalt. — Ne sirj, majd meggyógyulok, nem lesz baj . . . Néhány perc telt el, az emberek telefonozni szaladtak, ő ott térdelt a férje mellett, aki elhalványodott s alig tiz perccel a baleset után meghalt. Salgóné tehát megcáfolja azt az állítást, hogy ő és férje kiugrottak volna a kocsiból. Ellenkezőleg, kiestek, mert az egy carossiernéiküli próbakocsi, az ülései nincsenek rögzítve, hátra hajthatók, még fogódzkodni is alig lehet rajta. Megállapítjuk ennek kapcsán azt is, hogy az egyik ülőke, épen az, amelyen Salgó ült, hátra volt hajtva a baleset után. Az tehát fölpattant és Salgót formálisan kidobta a kocsiból. Erről a büntető, no meg a Salgóné részéről az aradi gyár ellen megindítandó kártérítési pörben sok szó lesz. („Nem hallgattalc rám.") Mikes Gábor dr rendőrkapitány tegnap este és ma reggel is megkísérelte a tragikus véget ért Salgó Miksa özvegyének kihallgatását, de ezt sem tegnap, sem ma nem tudta foganatosítani, mert egész összefüggően nem tud beszélni. A szerencsétlen nő tegnap eszméletlen állapotban feküdt, éjfél tájban tért magához ós azóta egyik idegroham a másikat követi. Lázálmában jajveszékelve folyton ezeket hangoztatta: — Mindig mondtam, hogy ne menjünk ily nagy sebességgel. Tudtam, hogy baj lesz . . . Szóltam, álljunk meg, ón leszállok.. . Miért nem hallgattak rám ? A rendőrségen kihallgatták a soffőrt is, aki azt állította, hogy ő nem oka a katasztrófának. A szerencsétlenség az automobil első, bal gummikereke kilyukadásának természetszerű folyománya volt. (A vizsgálat.) Az esetet bejelentették a temesvári királyi ügyészségnek is, amely elrendelte a szakértői szemlét. A bizottság, melynek tagjai Fehér Antal központi vizsgálóbíró, Boross Dezső dr királyi ügyész, Stork Lipót államvasuti főmérnök és Mikes Gábor dr rendőrkapitány, ma délután három órakor szálltak ki a helyszínére. A rendőrség egyébként Knotz Szilárd soffőr ellen már megindította az eljárást gondatlanságból okozott emberölés miatt. Knotz fogva marad. A borzalmas tragédiának csupán egyetlen szemtanuja volt, egy kovácsi sváb paraszt, akit állítólag Weldi Jánosnak hivnak, aki a szerencsétlenség után elhajtatott kocsijával. Az eset részleteiről ez adhat majd közelebbi fölvilágosítást, mert ő kocsijával az automobil mögött haladt. Szegedért. Elmondta Rónay Jenő országgyűlési képviselő. Azt a kijelentést hallottuk, hogy Magyarországon a felsőbb oktatásnak még egy templomot kell állítani. Tökéletesen helyes ez a megállapodás és én részemről csak azt szeretném még hozzátenni, hogy nem egy templomot, hanem a templomok végtelen számát kellene a felsőbb oktatás számára az országban elszórtan mindenfelé fölállítani. A legközelebb fölállítandó felsőbb oktatási intézet székhelyére vonatkozólag az igen tisztelt kultuszminiszter ur képviselőházi beszédében kijelentette, hogy ő erre a célra azt a helyet fogja kiválasztani, ahova annak fölállítását a nemzeti érdek leginkább kivánja. Az igen tisztelt miniszter ur ezon kijelentésében én tökéletesen megnyugszom, mert ha a legközelebb fölállítandó egyetem oda fog helyeztetni, ahova annak fölállítását a nemzeti érdek leginkább kivánja, akkor az a hely más, mint épen Szeged városa nem lehet. Nézetem szerint föltétlenül és kizárólag csak magyar városban lehet elhelyezni ezt a felső iskolát. Ha az intézetet nem tiszta magyar, városban állítják föl, akkor, amint azt a tapasztalatból tudjuk, a társadalmi érintkezés igen könnyen és biztosan lerontja az iskola által az ifjúságra gyakorolt csekély hatást, amelyet az iskola az ifjúság lelkére hazafiság szempontjából egész életére kihatólag gyakorolt. Szerény meggyőződésem szerint célszerűtlenül járunk el, ha eró'szakkal akarunk magyarosítani. Alkalmat kell szolgáltatnunk arra, hogy az ifjúság magától jöjjön rá a magyarosodás szükségességére és önként magyarosodják. Szeged városa a Délvidéknek tarka nemzetiségi vegyüléke között évszázadokon keresztül nemcsak megtartotta tiszta magyar faji jellegét, lianem patriarchális szokásaival, tőzsgyökeres magyar társadalmi életévél fölszivta a magyarságba azoknak az idegenajku polgárainak százait, akik csak egy fél évszázaddal ezelőtt Szeged lakosai voltak. Szegednek ezen bűvös erejét, szabadságharcunk vezére is elismerte és földig hajolt Szeged népének magyarsága előtt. Az 1879-ben hullámsirjába temetett Szeged város azóta mint megifjodott uj magyar város kelt ismét életre. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a nemzeti kulturális érdéket keresi az igen t. miniszter ur, azt elsősorban Szegeden fogja megtalálni. De nemcsak a nemzeti érdek, hanem kulturális érdekek is Szegedet jelölik ki a legközelebb fölállítandó felsőbb iskola helyéül. Méltóztassanak csak egy vonalat húzni Magyarország térképén keresztül nyugatról keletre ós rögtön meg fognak győződni arról, hogy mig az országnak a vonaltól északra eső része csak ugy hemzseg a felsőbb iskoláktól, addig a vonal alatti délvidéknek alig van egy, legföljebb két felsőbb iskolája. Ha Szegeden állítanák föl az uj felsőbb iskolát, mondjuk, az egyetemet, bizonyára száz percenttel fog szaporodni azon ifjak száma, különösen az intellektuális svábság részéről, kik eddig talán a kellő anyagi eszközök hiján középiskolák végzésével elégedtek meg és szaporították az álladalornra nézve olyan veszélyes fél-lateinerek számát; mig ha az egyetem Szegedre helyeztetik, ezen teljes képességű ós Szeged levegőjében önként magyarosodó ifjak hasznos polgáraivá válnak a hazának. Nem állitom és botorság is volna tőlem állítani, hogy csak Szeged az a hely, ahova egyetemet vagy felső iskolát helyezni lehet. Nem is igy szeretném, mint emiitettem, a ' felsőbb iskolák kérdését megoldani ; nem egy felső iskolát óhajtok én Magyarországon fölállítani, nem, sőt ellenkezőleg, a jogi tudás nagyobbmórvü mellőzésével egész Magyarországon mindenütt szeretném elosztani a felsőbb iskolákat, hogy igy alkalmat szolgáltassak a tudományszomjas ifjúságnak arra, hogy magát teljesen kiképezhesse. Mert hiszen, ha nem csalódom, Jókai mondotta, hogy a tudósok és a bolondok nem veszedelmesek, hanem a féltudósok és a fólbolondok lehetnek veszéllyel a társadalomra. Szeged a Délvidék egy olyan magyar emporiuma, amelyet hazafias szempontból nekünk erősítenünk kell; Szeged az a város, amelyre nézve az egész országnak lelkes tetszésévél jelentette ki a magyar koronás király 1879-ben, hogy szebb lesz, mint volt. Ezt a Szegedet kell erősítenünk és ón meg vagyok győződve, hogy az igen t. miniszter urnák a szegedi egyetem fölállítása esetén nem lesz szüksége sovén magyar tanárokra, ott a társadalom fogja magyarrá, — önkényt magyarosodóvá alakítani át az odaözönlő ifjúságot. — Glattíelder püspök bérmautja. Temesvárról jelentik: Glattfelder Gyula dr, csanádi püspök, székfoglalója után mindjárt megkezdi főpásztori működését s első utja Torontál vármegyébe vezet s itt junius elején bérmakörutra indul. A püspök Mokrinban, Teremin (Kisteremia), Szenthuberten, Kiskomlóson, Nagykomlóson, Nákéfalván, Máriaföldön (Nagyteremia) és Nyerőn fog bórbálmi junius ötödikétől tizenharmadikáig. — Istentisztelet a zsinagógában. A szegedi zsidótemplomban a pünkösdi istentisztelet csütörtökön és pénteken este hét ós egynegyed órakor, pénteken ós szombaton délelőtt tiz órakor kezdődik. — A Torontálmegyei Közművelődési Egyesület évkönyve. Most jelent meg a délvidék legrégibb s egyik legtevékenyebb kulturegyesületónek, a huszonhét év óta fönnálló Torontálvármegyei Magyar Közművelődési Egyesületnek idei évkönyve. Az évkönyv, amelyet Somfai János, a „Torontál" felelős szerkesztője, mint az egyesület titkára szerkesztett, tartalmazza az egyesület lefolyt évi, valóban igen gazdag ós sikerdus munkásságáról szóló terjedelmes jelentést, továbbá Báthory Endre dr, nagybecskereki közkórházi főorvos értékes cikkét az átöröklődésröl, Borsodi Lajos dr értekezését az irodalom ujabb irányairól és Kulcsok Leó főgimnáziumi tanár fejtegetését az illúzióról. Magában foglalja azonkívül az egyesület vezetőségének névsorát, amely szerint az egyesület védnöke Karátsonyi Jenő gróf valóságos belső titkos tanácsos, elnöke Dellimanics Lajos dr, Torontáimegye főispánja, alelnökei Jankó Ágoston alispán ós Balázsi József főgimnáziumi igazgató, ügyvezető-igazgatója pedig Vinczebidy Ernő megyei főjegyző. A gondosan szerkesztett s igen ízlésesen kiállított évkönyv Pleits Pál nagybecskereki könyvnyomdájából került ki s az egyesület tagjai ingyen kapják. — Eembergi diákok Szegeden. A lembergi műegyetem hallgatói csütörtökön három tanárjuk vezetése alatt Szegedre érkeznek. A diákok tiszteletére este nyolc órakor vacsora lesz az Európa-szálló helyiségeiben. Pénteken a diákok megtekintik a város nevezetességei. — Megint megszökött egy kisbankár. Az Amerikai Magyar Népszava irja, hogy Klein Jakab pittsburgi kisbankár 250.000 dollárral megszökött. A vizsgálat kiderítette, hogy Klein március közepe éta nem utalta át a nála elküldés végett deponált pénzeket és igy a magyar kivándorlók egy részének keservesen megdolgozott keresménye elveszett. Semmiféle fedezet nem maradt utána és a károsultak egy