Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-03 / 126. szám

w " 19ÍÍ juníus 8 DÉLMAGYAR0RS2AG nyo" alefl' ,fplj» elóftj lei' zr«' jelenti a hadügyminiszter azt is, liogy abban az esetben, ha valaki Steinheilné előszobájában fehér tollas tábornoki kalapot látott, akkor az a kalap bizonyára nem lehetett az övé, minthogy abban az időben nem is volt joga ilyen kalap viselésére. — Véres kardpárbaj Újvidéken. Kar­lócáról jelentik : A Pilics—Milatinovics pár­baj ma délelőtt ment végbe Újvidéken. A kardpárbajban Milatinovics átvágta Pilics jobbkarján az ereket. Milatinovics az orrán és fején sebesült meg súlyosan. A felek nem békültek ki. A párbajt azért tartották meg Újvidéken, mert Horvátországban a párbaj közönséges bűntett számába megy. — A Nyugat irodalmi és nyomdai rész­vénytársaság. A Nyugat részvénytársaság tegnap rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a 150.000 korona alaptőkét lebélyegezték 100.000 koronára és fölemelték a részvénytőkét 400.000 koronára. A közgyűlés kimondta a Nyugat iro­dalmi és nyomdai részvénytársaság megalaku­lását. Elnök lett Hatvany Lajo3 báró, igazga­tósági tagok Ady Endre, Fenyő Miksa dr, Ig­notus, Osvát Ernő, Chorin Ferenc, Miklós László, Ransburg Viktor (az Athenaeum igaz­gatója), Magyar Mór, Helvey Tivadar dr, Mol­nár Imre, Goldberger Leo dr és Elbogen Ká­roly. Ügyvezető-igazgató : Magyar Mór, iro­dalmi igazgató: Ignotus. A részvénytársaság nyomdát vásárol, vagy uj nyomdát épit. — Egy malomigazyató tragikus haiála. Budapestről jelentik: Tragikus módon halt meg ma reggel Kolisch Ignác, a Pesti Hengermalom vezérigazgatója. Lakásán reggeli fürdőt vett, közben szélütés érte, ugy, hogy holtan maradt a vizben. Hozzátartozói csak akkor vették észre, mikor feltűnt nekik, hogy Kolisch hosszú ideig tartózkodik a fürdőszobában. — A Dugonics-Társaságból. A Dugonics­Társaság igazgatósági tanácsa szombaton dél­után öt órakor ülést tart, amelyen a társaság közgyűlését készítik elő. — Aki hitelbe tanit. Az ivándárdai (Ba­ranya) katolikus iskola tanítónőjének a fize­tése ügyében megesett az, hogy nem vette föl a fizetését nyolc hónapon keresztül. Nem volt miből fölvennie. A tanítónő római kato­likus iskolának a tanítónője. A római kato­likus iskolaszék megtagadta a fizetés kiszol­gáltatását azzal, hogy fizessen a Frigyes fő­herceg uradalma, amely szintén megtagadta a fizetést azzal, hogy fizessen az ivándárdai iskolaszék. Ebből aztán sok huzavona lett, amely idő alatt természetesen a tanitónő — taníthatott ingyen. Mattenheim Margit, a tanitónő, ennek a visszás helyzetnek rende­zését kérte nemrégiben egy távirat utján a kultuszminisztertől. Az illetékes tényezők és hatóságok, közöttük maga Zichy Gyula pécsi püspök is szorgalmaztál; az ügyet, oly­annyira, hogy a minap már leérkezett a vallás és közoktatásügyi miniszter leirata a pécsi tanfelügyelőséghez, amelyben a nyolc­százharminchét korona tanítónői fizetés tel­jesítésére a főhercegi uradalmát kötelezi a visszkereseti jogának föntartása mellett. — Ullmo megszökött. Párisból jelentik^ hogy Ullmo sorhajóhadnagy, akit hazaárulásért az Ördögszigetre internáltak ezelőtt néhány esztendővel, a napokban onnan megszökött. Ullmo sorhajóhadnagy történetére bizonyára még nagyon sokan emlékeznek. A fiatal, előkelő zsidó családból származó sorhajóhadnagy rend­kívül költséges, fényűző életet élt. Könnyelmű ember volt, aki két szenvedélynek hódolt tel­jes odaadással: szerette a szép asszonyokat s még jobban szerette az ópiumot. Dúsgazdag család sarja volt, szülőitől, rokonaitól rengeteg Pénzt kapott s egy-egy vagyonnal fölérő jöve­delmét mind szenvedélyeinek kielégítésére for­dította: hét-nyolc szeretőt tartott egyszerre, mindegyik szeretőjének villát, birtokot vásá­rolt, mindegyiket ugy ellátta, hogy bármelyik­hez ment, mindegyiknél megtalálta a gyermek­kora óta megszokott nagyúri kényelmet; ópium­szenvedélyének kielégítésére is százezreket költött. A pénzforrások azonban lassanként kiapadtak, Ullmo sorhajóhadnagy évjáradékait megszorították s mert szenvedélyeiről lemon­dani nem tudott, a bün útjára tévedt. Megtudta a pénzszükségben levő fiatalember, hogy Német­ország Brüsszelben, a belga fővárosban titkos kémirodát tart fönn, amely kémirodának az a célja, hogy külföldi s különösen franciaországi haditerveket s katonai titkokat szerezzen meg. Ullmo sorhajóhadnagy parancsnoka volt a francia haditengerészet egyik tenger alatt járó hajójá­nak s ennek a hajónak a titkát gondolta jó pénzért eladhatni a brüsszeli kómirodának. Vállalkozása azonban nem sikerült, mielőtt a hazaárulást elkövethette volna leleplezték, el­fogták s tekintve, hogy csak megkísérelte a bűnt, mindössze csak néhány évi, Ördögszige­ten eltöltendő rabságra itólték.'Nagy port vert föl annakidején ez a bűnügy, amelynek főhőse, Ullmo sorhajóhadnagy, zsidó volt. Ez a körül­mény alkalmas volt arra, hogy az antiszemita sajtó hosszú ideig izgasson a zsidók ellen. Amikor aztán Ullmo sorhajóhadnagyot elvitték a Dreyfus óta nagynevezetességü Ördögszigetre, a fölizgatott kedélyek lassankint lecsillapodtak, de csak azért, hogy a sajtó tiltakozó szavára a közvélemény újra fölzuduljon. A száműzött Ullmo ugyanis nagyszerű életet élt a szigeten; nem érezte a rabság keserveit, mert a rokonai­tól kapott pénzzel meg tudta magának szerezni mindazt, ami kellemes üdülőhelylyé avatta a kopár s csupán fegyőrőkkel benépesített szi­getet. — íme, így raboskodik a hazaáruló, aki ha szegény ember volna, bizonyára szigorított büntetést szenvedne el — irták az újságok s a közvélemény fölzúdulásának tényleg volt is annyi eredménye, hogy Ullmo sorsát kissé meg­nehezítették. Most aztán, mint azt a párisi távirat jelenti, Ullmo megszökött. Bizonyára nagy befolyású rokonai s hatalmas protektorai* nyújtottak segitő kezet szökéséhoz, melyet másképen el­képzelni sem lehet. — ötvenezer frank — egy kritikáért. Ötvenezer frank szép pénz, nagy pénz, ko­moly summa. És ennyit kérnek egy kriti­káért. Igaz, hogy nem az, aki irta, hanem ellenkezőleg: kártérítés gyanánt a párisi Apolló-szinház követeli ezt az összeget a „Paris-Journal" cimü laptól, amelynek kri­tikusa nem a legkedvezőbb módon irt a színház minap bemutatott uj operettjéről, a „Transatlantiques"-ről, amelyet Abel Her­mant hasonló cimü regényéből irt Her­mant és Franck-Nohair, a zenét pedig Claude Terasse szerezte hozzá. Ezért a kritikáért beperelték a lapot a szerzők, és beperelte a színházigazgató, a szerzők egy-egy frankot követelvén tőle, az igazgató azonban mindjárt ötvenezret. A francia kritikusok között nagy a fölzudulás ezért az eljárásáért, és annál is inkább, mert a szőban forgó kritika nem is olyan súlyos, hogy azt egy Abel Hermant, nevének csorbulása nélkül, meg nem áll­hatná. — Bencés apát és milliomosnő házas­sága. Londonból jelentik : New-Yorkban tele­pedett meg s pompás palotájában éli mózes­heteit Francis Ardyn, az egykori Benedek-rendi apát feleségével, Gerlinder milliomos leányával. Portlandban volt az érdekes esküvő. Páter Thomas Aquinas azelőtt az oregoni ősi bencés kolostor apátja volt. Dúsgazdag németországi arisztokrata családból származott. Mayerhofer Tamás bárónak hivták. A világi életet megunta, atyai örökségét, uradalmait és kastélyait egy­házi rendeknek adományqzta s beállott a Bene­dek-rend szentei közé. Évek multán Oregonba küldte felettes hatósága ós a Monté Santo Angelo kolostornak priorja lett. Messze vidé­kekről zarándokoltak hozzá a hivek, mert messze hires volt szentségéről. Aztán az a csapás érte, hogy hályog jött a szemére. El­vitték a portiandi kórházba és ápolóul szegő­dött mellé Gerlinger többszörös milliós Jleánya. így szövődött a szerelem köztük, amelyből házasság lett. — Kivégzés. Halberstadból jelentik: Becker hetven éves földművest ma reggel hót órakor az itteni fogház udvarán bárddal kivégezték. Becker január 27-ón feleségét, menyét és kis unokáját vadállati módon meggyilkolta. Az el­itélt a tegnapi napot és éjszakát izgatottság nélkül töltötte el cellájában és semmiféle meg­bánást sem mutatott. — Izgató román pópa. Szatmárnémetiből jelentik: Csordás Péter, szamosdobi román pópa a szószékről a hiveit arra hivta föl, hogy gyermekeiket ne járassák az állami iskolába? mert ott elnyomják nyelvüket. Megtiltotta' hogy magyar könyvet vásároljanak és olvassa­nak, mert ami magyar, megmételyezi az oláh népet. Ezért a szatmári ügyészség magyarság elleni izgatásért vádiratot nyújtott be ellene a szatmári törvényszéknél. — Honvédek balesete. Magyarkanizsd­ról jelentik : Gyakorlatozó honvédek tegnap a vihar elől egy pajtába menekültek, amely rájuk omlott, s tizenkét honvédet súlyosan megsebesített. — Negyedmilliós csőd. Aradról jelentik: Az aradi törvényszék kimondta a csődöt az aradi bőripar-szövetkezet ellen. A szövetkezet passzívái 250.000 koronára rúgnak. A bőrszövet­kezet bukását az üzletvezető hűtlensége okozta, akiről egy évvel ezelőtt derítették ki, hogy a szövetkezet igen nagy összeg erejéig károsí­totta meg. Ekkor elbocsátották állásától ós a bünügyi eljárást ellene megindították. A nagy károsítás a szövetkezetet a tönk szélére jut­tatta, amelynek tagjai aradi és környékbeli bőrkereskedők és cipészek. — A szegedi Orfeumból. Estéről-estére zsúfolt teremben játszik az az orfeumtársulat, amelyik Budapestről jött Szegedre s a Deák Ferenc-utcai László-féle kávéházban játszik. Élvezetes, gazdag műsort adnak, amelyből kü­lönösen kiemeljük László Nusi énekesnő mű­vészi számait ós Mavalda Káté elsőrendű táncosnő előadását. — Táncmulatság a Munkás-Otthonban. A szegedi Munkás-Otthon tánctermében pün­kösd vasárnapján hatvan és nyolcvan filléres belépődijak mellett reggelig tartó táncmulat­ság lesz. — Utóállitás. A szegedi állandó sorozóbizott­ság junius hatodikán délelőtt kilenc órakor a belvárosi Iskola-utcai régi gimnáziumi épületben levő sorozó helyiségben fog működni. — Kettős szenzáció az Urániában. A nyolc kiválóan szép képből összeállított művészies műsoron kivüi még a Bánffy báró temetése, meg az utóbbi páris-madridi repüló'verseny is, ame­lyen Monis miniszterelnök súlyosan és Berteaux hadügyminiszter halálosan sérültek meg, oly óriási sikert aratnak, aminőhöz hasonlót elkép­zelni is alig lehet. A páris-madridi repüló'verseny ma és holnap vasárnap marad műsoron, mig Bánffy temetése ma megy utoljára. — Kulinyi Simon vállalata. Kitűnő név­nek, nagy közönségnek örvend Kulinyi Simon szegedi kárpitos- és diszitő-mester. Kulinyi a Vacuum-pormentesitő vállalatnak is a tulaj­donosa. Sokat érdekelni fog most az, hogy Kulinyi Simon vállalatát Korona-utca 1. szám alatt nyitotta meg. Telefon 816. — Legszebb férfi-, női- és gyermek­fehérnernüek (saját készítésű), úgyszintén legjobb vásznak, chiffonok, asztalnemüek, törülközők, zsebkendők, keztyük, haris­nyák, legnagyobb választékban gyöngy, bőr és himzett kézitáskák (ridikülök) legol­csóbb szabott árban Soós Lajos menyasz­szonyi kelengyék áruházában, Oroszlán-u. 14., Iskola-u. 11. 66 részéreegész:évrei hinietást ad .fel, | ::>> azMAÉÉet^::

Next

/
Oldalképek
Tartalom