Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-25 / 144. szám

8 ÍJÉLM AGYARORSZÁG 1911 junius 25 Zsófia hercegasszony és Mária Annuciáta királyi hercegnő a Miramar liadijactot elhagyták, liogy partra szálljanak. A trónörökös beszéde. Moníecuccoli tengerészeti parancsnok üdvözölte Ferenc Ferdinánd királyi herceget és azt kívánta, hogy a haditengerészet egyesült erővel elérje a teljes harckészséget. Ferenc Ferdinánd királyi herceg azt felelte, hogy örömmel jött el erre az ünnepségre, melynek haditengerészetünkre nézve a legnagyobb jelentősége van. A folytatólagos fejlődésben más hasonló hajók is fognak következni, mondta a trónörökös s beszéde végén megkérte Mária Annunciata hercegnőt, hogy kersztelje meg ő felsége legújabb hajóját. — 0 felsége nevében Viribus Unitis névre keresztellek, mondta a hercegnő s megérintette a villamos gombot, mire a hajó orrán lévő pezsgősüveg széttört. Másik gombnak a megnyomásával jelt adott a hajó vízrebocsátására. Bécsből jelentik, liogy a király kéziratot küldött Ferenc Ferdinánd királyi hercegnek, akinek elismerését fejezi ki a tengerészet iránt való nagy érdeklődésért.. A közönség a keresztelő szertartás után megnézte a hajót, a királyi család tagjai pedig a Miramar-jactra mentek. A trónörökös és a magyarok. Ferenc Ferdinánd trónörökös kitüntető figyelemben részesiette az első osztrák-magyar Dreadnought vizrebocsátása ünnepségén részt vett magyarokat. Magyar megszólítással tüntette ki Zichy János gróf közoktatásügyi minisztert, Zichy Ágost gróf udvarnagyot, Wickenburg Márk gróf fiumei kormányzót és Návay Lajos képviselőházi alelnököt, akivel az udvari ebéd alkalmával is hosszasan tárgyalt politikai dolgokról. A Huszár torpedón tartózkodó magyar kéviseh'k üdvözlő marconigrainmot kültuek a tróné. ökösnek és MontecuccoU tengernagynak . A Viribus Unitis fölszerelése. A Viribus Unitis fölszerelésének kivonatos ismertetését itt adjuk: — Körülbelül két és fél évig tartott a hadihajó épitése; 1910 julius 27-én kezdték. A hatalmas hajó terveit a világhírű Popper Siegíried hadihajó-mérnök kószitette, az épitést Novotny Teodor. Scharber Gyula és Schlesinyer János főmérnök vezették. A technikai tudományok legújabb eredményeit, legmodernebb elveit, hosszú évek praktikus tapasztalatait mind fölhasználták az épitésnél. Vas- és acélanyagának egy része magyar szállítmány. A hajó teste Siemens-Martin-acélból van, 150 méter hosszú, 27 méter széles és középmélyjárata 8 2 méter. A Viribus Unitis teherképessége több mint húszezer tonna. A vitálisabb, fontosabb hajórészek mind páncélozottak. Maga a páncélrészek súlya négyezerötszáz tonna. Impozáns a fölvegyverzése. Tizenkét 305 centiméter lövege van négy toronyban, tizenkét gyorstüzelő ágyuja (15 és 18 7 centiméteresek) és két nyolcmilliméteres mitrailieuse. S mindez ugy beosztva, hogy hat-hat nehéz löveg az utazási irányban, mind a tizenkettő azonban együtt szélességi irányban is tüzelhet. A 30.5 centiméteres ágyuk lövegei 450 kilogramot nyomnak, sebességük 800 méter másodperc, tehát végenergiájuk 14,700 métertonna s igy 95 centiméteres acélfelületeket átüthet. A magassági, oldalti és munició-beállitása s lövegeknek villamos segitő-motorokkal történik. A 30 5 centiméteres ágyuk percenkint külön-külön két lövést tehetnek. Érdekes, hogy ezeknek a patronhüvelye 1425 milliméter, tehát az eddig alkalmazott hüvelyminőségtől a leghosszabb. Az árbocokat egyelőre jelzésekre és radiotelegrafikus célokra fogják használni. Ab első árbocon harminc méter magasságban golyóálló lövésfigyelőállomást rendeztek be. Fontos az is, hogy a hajót torpedók ellen védőhálóval látták el. A gépfölszerelés három turbinagép-komplekszumból áll, összesen 25,000 lóerejü; ezzel az erőyel a hajó fl—22 tengeri mórföld sebességű. Szónfölszerelése kétezer tonna brikett. Teljes menetnél a hajó óránkint két vaggon szenet fogyaszt. Ezenfelül villamosberendezése is van a hajónak ; négy turbodinamója van, mindegyik 300 kilowattos s egy 75 kilowattos Diesel-dinamója, összesen tehát 1,275.000 Watt energiát tud kifejteni. Belső világítását 1500 izzólámpa, külső világítását 35,000 gyertyafényü Manging-Schuckert projektorok látják el. Van a hajón kenyérsütőkemence, élelmiszerhütő, fürdő, mosó- és szárítóberendezés, ventiláció, stb. A Viribus Unitis személyzete 1 kommendáns, 1 kowettkapitány, 24 vonalliajó- és regattahadnagy, 12 tengerészeti hivatalnok a gépszolgálatnál, 2 az adminisztrációnál és 980 ember a különböző speciális szolgálatokra. A kis világcsavargó. — Aki ezreket koldult össze. — (Saját tudÓ8Ítónktól.) A szédületes gyorsasággal rohanó események elkápráztatják a szemünket ós mi kiabálva, kalaplengetve szaladunk utánuk vagy félénk sikoltással menekülünk előlük. Mintha a moziban ülnénk, ahol erotikus gyönyörűséggel vagy dermesztő szomorúsággal bámuljuk a fehér vásznon vibráló tragédiákat. Megbámuljuk az eseményeket, megkótyagosodunk tőlük ... és vége. Nincs tovább. Következik a második kép. A harmadik. A negyedik. Örök kábultság. Örök tragédiák. Néha belemarkolunk a jelenségbe, összerázzuk, szótszaggatjuk, amig egy porcika is marad az ujjunk hegyén. Fürkésszük az utcát, amig nem akad valami idegborzongató vagy kápráztató szinpompáju zsákmány a szemhorogra. Megforgatjuk, magasra emeljük, aztán sáros lábbal összotapossuk és ledobjuk a megsemmisítő mélységbe, ott jajgassanak tovább . . . Ez az érzés vett rajtam erőt, amikor az ntca, az események zsivajától megszédólten csatangoltam ós vártam, lestem valamire. Valami csodára, tüneményre áhitoztam, különös bizsergés hatotta át a véremet, megrándultam . . . ós hirtelenelém toppant egy fiu. Karikát szorongatott a kezében. Egy épülő palota előtt állottunk. Rámbámult néhány pillanatig, majd gyermekes fólónkséggel megszólított : — Pardon, kérem, ön ugyebár mérnök ? Még nem is válászolhattam és már folytatta : — Kérem szépen, legyen szives, adjon egy koronát. Miután sajnálattal fölvilágosítottam, hogy minden tekintetben rosszul szimatolt, el akart karikázni. Most még jobban bennragadtam az ámulatban. Ki ez a flu, hogy került elém és miért kellene neki egy korona. Visszatartottam. Jól szemügyre vettem. Szép kék szeme okosan csillogott. Arca markáns, ovális, nyugodt vonású. Homloka erős falu, magas. Külsőjére a ligetekben gondtalanul futkosó apró emberkékre emlékeztetett. Fiatal testén könnyű vászonruha lengett, rövid fehér harisnyája szabadon hagyta a barnabőrü, csontos lábszárt. Egyszerű szalmakalapja mögül kikandikált gondosan ápolt, szőke haja. Beszédbe elegyedtem a fiúval. Bátor nyugodtsággal ömlött ajkáról a szó. — Silberbach Ábrahám vagyok, — mondta. — Tizennégy éves. Déván születtem. Ott jártam az elemi iskolába. Édes anyám négy éve meghalt és atyámmal Nagyváradra költöztünk. Az apám sakter volt, de Váradon füazerkereskedést nyitott. Nyakunkba szakadtak az adósságok. Nyomorogtunk. Éheztünk. A tél besöpörte ablakunkon a jeget, havat. A fűtetlen kályha köré kuporogtunk. Fáztunk. Dideregtünk ... A gimnázium első osztályának elvégzése után meg kellett szakítanom tanulmányaim folytatását. Pedig én nagyon szerettem tanulni. Sokat olvastam jó fiukról, akik enyhítették szüleik nyomorát. Elhatároztam, hogy világgá megyek. Bebarangoltam a nagy városokat ós összekoldulom a könyörületes emberok filléreit . . . Tervem közöltem az atyámmal. Tiltakozott. Meg is akart verni. Nem tágítottam. Azt mondtam, megszököm. Végre is engedni volt kénytelen az atyám. Könnyes szemmel bocsátott ol az utrn. Akkor tizenegy éves voltam. Bejártam Magyarországot, Romániát, Franciaországot, Németországot. Meg is tanultam néhány világnyelvet. — Gyalog tette meg az utat? — Vonaton. Elég volt nekem a nagyvárosi utcákon napestig loholni. — No ós mennyi pénzt gyűjtött össze ? — Néhány ezer koronát. Nemrégen vittem haza gyorsvonaton. Tetszik tudni, a pénzre nagyon kell vigyázni. Sok a gonosz ember . . . — És milyen embereket keresett föl legtöbbnyire ? — Magasrangu katonatiszteket, ügyvédekot, orvosokat, mérnököket. Ezek bőkezű gavallérok. Tekintettem hirtelen a karikájára esett. Elértette a fiu. - — Óh kérem, ez játék. Játszani is kell. A karikázástól nehezen tudok megválni. A munka után, estefelé karikámmal végig futom az utcákat. Ez olyan jól esik . . . Majd a ruhájára terolto a beszélgetést. Mentegetődzött, hogy ilyen gyerekes öltözetben áll előttem. — Van nekem szép ozüstzsinóros egyenruhám, — mondta büszkén — azt veszem föl, ha gyűjteni megyek. Nagyou szépen festek benne . . . Érthetetlenül meredtem a fiúra. Mintha esti csöndbon fantasztikus mesét olvasna egy bájos kisgyermek az ágyacskája szélén és a másik a szőnyegen heverve habzsolná be pici száján a mesét . . . Ahogy beszélt, lassan belemelegedett és elmondott néhány érdekes epizódot kalandos utazásából. — Néhány hónappal ezolött, — mondta — Bécsben csatangoltam. A fáradtságtól kimerülten alig birtam már a lábam. Egyszerre lankadni kezdett az erőm, támolyogtam, összerogytam. Ugy szedtek föl a mentők a kövezetről. Régi keletű torokbajom is gyötört, kivágták a mandulámat. Értesítették az atyámat ;is, aki nagyon megrémült és értem akart utazni. De én hamarosan talpra állottam és sürgönyileg megnyugtattam, nincs már baj. Mehetek toyább . . . — Budapesten nem volt nyugtom. Uton-utfélen reléin botlott a rendőrség. Ha esténkint szórakozni indultam, megállítottak az utcán. Előállítottak, igazoltam magam ós ajánltam magam. Egyszer összetévesztettek egy Debrecenből megszökött fiúval. Újra előállítottak. Kiderült a tévedés és mentem tovább. De azért ón jól éreztem magam Pesten. Szép város, uri város . . . — A nőktől kapott-e sok pénzt? — kérdeztem. — Nőkkel nem állok szóba. Nagyon veszedelmesek. Sokszor majd megjártam . . . Elkomorult az arca. Kellemetlenül érintette a nőkérdés, mert hirtelen rácsapott a karikájára és elfutott. Nyomon követtem a szememmel, még el nem tünt a zsibongó utcában. Milyen férfias elme ragyog e gyermek agyában, milyen tüneménye életeuergia ágaskodik e kis világcsavargó, karikás fiúban ... (t. ífU,) REDŐNY-, ESSLINöENI JALÜUSíA NAPELLENZŐ- ÉS VÁSZ0NREDÖHY-6YÁR ===== UDAPEST IZABELLA-UTCA 47. SZ. - vjyn. •'"vyxr Twrírjaw TELEFON 23—85.