Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-03 / 126. szám

1911 junius 3 . DELMAGYARORSZAG 3 A képviselőház ülése. — Polóngi-heccek, vég nélkül. — (Saját tudósítónktól.) A kultusztárca vitájában ma Polónyi Géza három órás beszédet mondott. A szabadkőművességgel foglalkozott s azt a romboló és nemzetellenes működést ismertette, melyet a szabadkőművesek egy irányzata nálunk kifejt. A beszéd során természetesen sűrűn követték egymást a zajos jelenetek, szóváltások és helylyeíközzel a derültség sem hiányzott. Sőt. Olyan hangulat kapta meg a jelenlevőket, amilyen megszokott már, valahányszor Polónyi leleplez. Az ülésen Berzeviczy Albert elnökölt. Az elnök fölolvastatta özvegy Bánffy Dezső báróné levelét, melylyel a 'érje elhunyta alkalmából nyilvánított rész-, vétért a Háznak köszönetet mond. A Magyar Képzőművészeti Társulat meghívta a Házat Munkácsy Mihály síremlékének leleplezésére. A Ház koszorúját Berzeviczy Albert 'ogja ez alkalommal a síremléken elhelyezni beszéd kíséretében. A mai ölésről ez a tudósításunk szól: A mai ülés negyedtizenegy órakor kezdődött. Elnök: Berzeviczy Albert. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti, hogy özvegy Bánffy Dezsőné levélben köszönte meg a képviselőház részvétnyilvánitását. Az elnök özvegy Bánffijné köszönő levelét fölolvastatta. Az elnök közölte a képviselőházzal, hogy Munkácsy Mihály síremlékét a kerepesi-uti temetőben junius tizennyolcadikán délelőtt avatják föl. A Ház a síremlékre koszorút helyez és ennek letételével az elnököt bizta meg. A Kúria átiratilag értesítette a Házat, hogy a Fráter Lóránt és Barcsay Andor mandátuma ellen beadott petíciókat visszavonták. Ezután a közoktatásügyi tárca részletes tárgyalása következett. (Mangra Vazul beszéde.) Mangra Vazul (munkapárti) azt magyarázza, hogy miért lépett be a munkapártba. Támadja * nemzeti komitét, mert nem tartja hivatottnak a románok vezetésére. Szeretné a magyarság és a románság között a legteljesebb bókét, n lelki harmóniát helyreállítani. Véleménye szerint a magyar nemzet keretében is fejleszthetik a nemzetiségek saját kultúrájúkat. Az 1868. évi nemzetiségi törvény módot nyújt arra, de az egységes ós oszthatatlan naagyar politikai nemzet tagjaiként. Szabadon gyakorolhatja nyelvét minden nemzetség, természetesen nem a hivatalos magyar nyelv rová8ára. Biztosítva van a nemzetiségek teljes 'elekezeti autonómiája. Régebben a románok és magyarok egymást támogatták, mint kenyeres Pajtások. Igy kell lennie a jövőben. Közös veszedelmekkel szemben közösen kell védekezni. Sturdza Demeter már kimutatta, bogy Oroszország nagy tórfoglalásával szemben a magyar ós román királyság együttes védekezésre van szorítva. A szlávizmus terjedésével szemben szövetségeseknek kell lenni. Ismeri a román nép szive-leikét, legbensőbb aspirációit és az nem más, mint szabad fejlődésre törekvés a magyar nemzet keretében. Tisza István 'jrój állásfoglalását osztja a nemzetiségi kérdésben. (Polónyi ismét leleplez.) Polónyi Géza reflektál Mangra nemzetiségi 'ejtegetéseire és megindokolja a maga nemzetiségi fölfogását. Beszól a néptanítókról és azok jobb anyagi ellátását sürgeti ós aztán áttér beszéde főtárgyára: a felekezeti kérdésre, elsősorban a katolikus autonómia ügyére. Sürgeti az autonómia megalkotását és csatlakozik Molnár János erre nézve beadott indítványához. Beszól a szabadkőművességről ós be akarja bizonyítani a szabadkőművesek haza- és államellenes céljait. Hosszasan magyarázza, "egy csak azok az államok lettek nagygyá, ahol a vallásosság dominált. Nálunk van törvény a vallások szabadságáról, amely azonban hem jelenti a vallástalanság szabadságát. Benedek János: Az egy! Polónyi Géza: Az nem egy. A vallásszabad®ág nem jelentheti a többi vallások gyalázását. A szabadkőművesség pedig nem más, mint H vallás és haza elleni izgatás, amelynek az a Mlja, hogy a szekularizáció utján vagyonhoz juttassa a testvéreket. (Gúnyos derültség.) Ez persze nem vonatkozik a tradicionális ós hazafias szabadkőművességre, hanem csak a francia befolyás alatt álló nemzetietlen páholyokra. Kijelenti, hogy ő csak a progresszív szabadkőművesek ellen agitál, fáj neki, hogy ezekben a páholyokban a legtöbb tag zsidó, de a kormány figyelmét mégis fel kell hivni ezeknek hazaellenes agitációjára. Magyarországon vannak orthodokszok, neológok, kazárok . . . Bakonyi Samu: Hogy lehet igy beszélni?! Polónyi Géza: . . . hassidivek. Ezeknél a tachlisz különböző. Zboray Miklós: Ebbe beleszédül Bakonyi! (Nagy derültség.) Richter János feláll: Nem hallgatom tovább ezt a kabarét! (Kimegy a teremből.) Polónyi Géza: ... ós cionisták. Ezek a legveszedelmesebbek, mert kifelé gravitálnak. Bakonyi Samu: Azért vagyunk ellenük mindnyájan ! Polónyi Géza: Ezek a sokféle zsidók körülbelül harminc memorandumot adtak be a kultuszminisztériumhoz, panaszokkal tele egymás elleu. Részletesen ismerteti ezek tartalmát ós helyteleníti az 1894. törvény azon intézkedését, hogy az orthodokszok ós neológok között nem tett különbséget, hanem az összes zsidókat egy kategóriába sorozta. Szünet után Polónyi Géza azt hangoztatja, hogy a recepciónak nem az volt a célja, hogy Magyarország ós a magyar nemzet ezután egy másik világnézethez simuljon a keresztény helyett. Statisztikai kimutatást olvas föl a szabadkőműves páholyok ós a tagok létszámáról. Eszerint az 1909-iki adatok szerint 67 páholy működött az országban, összesen 11.850 taggal, ezek közül azonban csak mintegy hatezer működött aktive. A páholyok közül hazafias és humanisztikus működést fejtenek ki a Hungária, Madách és a Stella orientális. A haza- és nemzetellenes propaganda élén a Martinovics. Kommenius és a Demokrácia. Egyik hazaellenes páholy élén nemrégen még egy országgyűlési képviselő állt, aki azonban megvált ettől az állásától, ezért dicséret illeti. » Sándor Pál: Csak ne dicsérjen kérem, az Isten áldja meg! (Nagy derültség.) Polónyi Géza: A hazaellenes páholyok tagjai politikai stréberek érdekszövetségét alkotják, jó részüket ezenfelül üzleti érdekek is vezetik. Szemelvényeket olvas föl a Világ cimü újságból, amelyek leszólják a nemzeti érzést, a magyar nevet s szánalmas nyomorúságnak mondják a magyarsághoz való ragaszkodást. Ezek a cikkek a szabadkőművesség hivatalos lapjában jelentek meg, onnan folytatják a propagandát. Várady Zsigmond: A Világ nem hivatalos lap. Huszár Károly: Igenis az. A brüsszeli kongresszuson is bejelentették! Polónyi Géza: Aktákkal is szívesen igazolja, hogy a Világot a szabadkőművesek alapították, ők adták össze a pénzt s páholyonként gyűjtötték az előfizetőket. Aki ezt kótségbevonja, az vagy tudva mond valótlant, vagy elég szemérmetlen, hogy jobb tudomása ellenére is tagad. Az elnök Polónyi Gézát ezért a kifejezésért rendreutasítja. Polónyi Géza további szemelvényeket olvas föl a Világból, melyek gunynyal és megvetéssel szólnak a nemzeti géniuszról, a nemzeti erkölcsről. Polónyi Géza ezután páholyhatározatokat olvas föl annak igazolására, hogy egyes páholyok kizárják a jótékonyságból azokat a testvéreket, akik nem hivei a szekularizációnak, vagy a felekezetnólküli oktatásnak. Azzal zárja beszédét, hogy a támadásokkal szemben védelmet kér a katolikusok számára, őt, úgymond, progrom-vezórnek tisztelték meg, amiért a szabadkőművesség ellen a nyilvánosság terére lépett. Progrom-vezór nem akar lenni, de lesz villámhárító, amely fölfogja az összes csapásokat, amiket a kereszténység ellen szántak s meggörbülni soha sem fog a csapások súlya alatt. Ha gyávaság vagy megalkuvás nem nyújtaná azt a védelmet, amit a kereszténység számára reklamált, módot talál rá, hogy saját hitsorsosaival szövetségre lépve, az önsegély fegyvereivel vivja meg a harcot. A költségvetést nem fogadja el. Az elnök háromnegyed háromkor berekesztette az ülést. A gráci koleraveszély. — Az osztrák hatóságok könnyelműsége. — (Saját tudósítónktól.) Alig másfél órányira a magyar határtól, Grácban tegnap hivatalosan konstatálták a második koleraesetet. Az első a mult héten volt: Franzky postatisztviselő, aki Velencéből utazott Grácba, megérkezése után egy nappal kolerában meghalt. Alig temették el a postatisztviselőt, megbetegedett annak sógornője is, Lebingerné Mária asszony. Betegségét eleinte nem tartották komolynak, tegnap azonban állapota annyira rosszabbodott, hogy végre a hatóság is észbe kapott és szigorú vizsgálat alá vette a beteget. Az asszony váladékán végzett vizsgálat teljes bizonyossággal kiderítette, hogy Lebingerné is ázsiai kolerában szenved. Ez a második eset nagy ijedelmet keltett nemcsak Grácban, hanem egész Ausztriában is. Most derült ki az a szinte hihetetlen könnyelműség, amelylyel a hatóságok az első koleraesetnél eljártak. A bécsi lapok gráci tudósítói ma hosszú cikkekben teszik szóvá ezt az esetet ós a hatóság mulasztásait. Azzal vádolják a gráci hatóságokat, hogy eltussolni igyekeztek az első koleraesetet csak azért, hogy az idegeneket, akik a pünkösdi ünnepekre nagy számmal szoktak Grácba menni, el ne ijeszszék. Mikor a postatiszt nagybetegen feküdt a gráci kórházban, megengedték rokonainak, hogy meglátogathassák. Lebingerné is, aki most kolerában fekszik, a mult pénteken látogatta meg sógorát. Mikor pedig Pranzky meghalt, ravalát nem különítették el, hanem ugy a ravatalhoz, mint a temetéshez beengedtek mindenkit, mintha nem is kolerás halott lett volna. Határtalan könnyelműség törtónt azzal a postakocsival is, melyen a Velencében megbetegedett Franzky Grácba utazott. Csak tegnap jutott eszébe a hatóságoknak, hogy ezt a kocsit megkeressék. Kutatták is mindenfelé, végre megtalálták Marburg állomáson egy épen indításra váró gyorsvonatba kapcsolva. Az egész vonatból kiszállították az utasokat és a vonatot, különösen pedig a postakocsit fertőtlenítették. Eddig azonban öt napon keresztül közlekedett a kolerás postakocsi. Még pedig épen azokon a vonalakon, melyek közel vannak a magyar határhoz, hol három vasúti vonal kapcsolja össze Stájorországot M agy arországgal. Hozzájárul mindezekhez, hogy Grácban, egy tartományi fővárosban, mindeddig nem volt elszigetelő járványkórház. A városi tiszti főorvos erélyes föllépésére végre most a város tulajdonában levő egyik alapítványi házat elszigetelő- ós megfigyelő-állomássá alakították át és odahelyezték a postatisztet ós sógornőjének tizenegy tagu családját. Az osztrák hatóságok most természetesen Olaszországra hárítják az egész koleraveszedelmet. Tény az, hogy a postatiszt Velencéből hozta a kolerát és valószínűnek látszik az is, hogy Olaszország más helyein is megmaradt tavalyról a kolera. Egyik bécsi lap reggeli számában az osztrák belügymini .ztérium egészségügyi osztálya vezetőjének nyilatkozatát közli. Szerinte kétségtelen, hogy a kolerát Olaszországból hurcolták be Ausztriába, mert ott áttelelt a veszedelem. Késő éjjel telefonálják, hogy Grácban a pénteki napon ujabb koleragyanus eset fordult elő. Ketten betegedtek meg és minden jel szerint, mindkét beteg ázsiai kolerába szenved. Kristóffy: Békéscsaba képviselője. A meggyilkolt Áchim L. András képviselő mandátumáért a küzdelem befejeződött. Erős harc után Kristóffy József az egykori darabont miniszter, akit a parasztpárt léptetett föl, lett a győztes. Pénteken reggel kezdődött meg a választás és csak a késő esti órákban ért véget. Békéscsaba, ez a furcsa óriási falu egészen csöndes, a nép, az Áchim népe, a sokkal különb viharokhoz szokott