Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-24 / 143. szám

23 1911 II. évfolyam, 143. szám Szombat, junius 24 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cz3 Korona-utca 15. szám c=n Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal I/., x= Városház-utca 3. szám a ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre. K 6-— egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉS! AR VIDÉKEN egész évre . R 2S-— félévre . . . R negyedévre . R "!•— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér 14-— 2-40 TELEFON-SZA-R: Szerkesztőség 305 c=j Kiadóhivatal 536 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Székely Ferenc programja. Székely Ferenc dr igazságügyminiszter, tárcája költségvetésének elhanyatló vitáját hatalmas program előterjesztésével zárta le. A beszéd, amely minden érdeklődést lekötött, annak mutatja a minisztert, aminek jogászi, politikai és társadalmi körök ismerik és nagyrabecsülik: a fáradhatatlan nemes munka emberének, nagykoncepcióju államférfiunak, a jog óriási területét átfogó és irányító elmének, progreszsziv gondolkodású, tökéletes szociális érzésű embernek. Szinte szédítő az a biztosság, amelylyel a tárcája körébe esö kérdések labirintusában eligazodott. Nem volt fölvetett kérdés vagy csak elgondolt aggodalom is, amelyre az érdeklődő és aggodalmaskodó a retorikailag is tökéletes beszédben a választ és megnyugvást meg nem találta volna. A beszéd olyan ritka Ígérvényként hatott, amelyet azzal a biztos és jóleső érzéssel fogadunk, hogy csak ez ütheti meg a főnyereményt; mert a magyar jogkereső közönségre és az igazságszolgáltatás közegeire csak ugy, mint a kodifikálatlan magánjog miatt jogbizonytalanságban sínylődő országra főnyeremény lesz, ha mindaz valóra válik, amit a miniszter igért, helyesebben, aminek más folyamatban levő előkészületeiről a lelkesedő Háznak jelentést tett. A munkásság, amelyet Székely Ferenc dr irányításával az igazságügyminisztériumban kifejtenek, imponáló, nagyszabású ós mindenképen a miniszter kiváló egyéniségéhez simuló. Nincs hézag, amelyet a miniszter szeme meg nem látott, nincs igazi szükséglet, amelyet nem respektált, ni»cs fejlődés, amely figyelmét kikerülte, nincs törvény, amelynek ezekhez mérten szükséges revíziójára az iniciáló lépést meg nem tette. Fölsorolása is időbe kerül a törvénykezdeményező és kodifikatórius munkálatoknak, amelyek ezidő szerint Székely Ferenc minisztériumát foglalkoztatják: A polgári perrendtartás életbeléptetési tőrvényjavaslata már csak a képviselőház elé terjesztését várja ; az év végéig elkészül a polgári törvénykönyv ; egészen ajra szervezik a végrehajtási eljárást; készülnek a birói és ügyészi szervezet módosítására való törvényjavaslatok és készül a telekkönyvi rendtartás módositása is; orvosolják, egyelőre csak novelláris uton, a biztosítási törvény legégetőbb hiányait, tárgyalják már az uzsoratörvény módosításának javaslatát, folyamatban van a csödjog, az örökösödési eljárás és a bányajog reformja, amely utóbbi hamarosan a Ház elé is kerül. Ha ehez a rengeteg munkához még hozzátesszük azokat a tárgyalásokat, amelyek az amerikai Unióval a szerzői jog védelme érdekében folytak és az erre vonatkozó szerződést aláírásra megérlelték, ha figyelembe vesszük, hogy a naponkint fölvonuló aktualitások elintézése szintén leköti a maga számára a miniszter és munkatársai idejének jelentékeny részét, akkor nem szabad megtagadni ettől a fáradhatatlan és stílusos államférfiutói a legnagyobb elismerés pálmáját. Ezt a pártokat egyesítő, őszinte, nagy és lelkes ováció formájában beszéde befejezésekor át is nyújtotta tegnap a képviselőház a miniszternek, akinek hivatottságát arra, hogy megteremtse a modern és magyar jogszolgáltatást, beszéde bizakodó hangjának és bizakodásra kényszerítő erejének hatása alatt mindenki készségesen és örömmel elismerte. És ami a legérdekesebb, Székely Ferenc alkotó munkája előtt meghajtotta mindenki zászlóját. Leomlottak azok a válaszfalak, melyeket pártállások emeltek. Pártállás nélkül szóltak hozzá programjához. De nem hangzott el egyetlen egy olyan megjegyzés sem, amely a főbb reformokban nem értett volna egyet az igazságügyi miniszterrel. Inkább részletekre vonatkozó megjegy•ések hangzottak el, de azokra szintén megfelelt Székely Ferenc — egyszerűen beszámolt arról, hogy a reformtervét vázolta. Egymásután, sok fölszólalónak felelt igy meg, általános örömet keltve. S kialakult a közmeggyőződés, nemcsak a Házban, de az egész országban Stich, meg a többi csirkefogó. Irta: Kanizsai Ferenc. A tanári szobában, a délelőtti második és harmadik óra közt való szünetben. A tanár urak csoportokba verődve beszélgetnek. Mások egy pohár sört isznak, melyet a pedelus hoz a szemközti korcsmából. Egy fiatal segédtanár gyakorlatokat javit piros tintával. Az ablakok az udvarra nyílnak, ahol az alsóbb osztályú diákok kergetőznek, zsivalyogva és üvöltve. Az ideges, öreg professzor fenyegetőleg kiállt: — Csend! Micsoda dolog ez?! Az udvarról egy vékony gyerekhang fele!: — Tanár ur kérem a Stich! — Vigyázz magadra, Stich; beirjak az osztálykönyvbe! Az öreg tanár beteszi az ablakot. Visszamegy az ablakhoz és olvas. Két másik tanár egy mennyiségtani, meg egv földrajzi szakmás, egy szögletbe vonulva diskurál. A matematika tanárt Gencsnek, a másikat Kofraneknek hivják. Kofranek: Megint az a csirkefogó Stich rendetlenkedik. Gencs: Eleven fiu. Csikó-kedvü. Kofranek: Hát akkor járjon a lovardába, ott talán nem bukik meg. Gencs: Megbukik? Kofranek (meggyőződéssel): meg. Gencs: Csudálom. A számtant derekasan érti. Kofranek: Elvégre itt az ideje, hogy valaki ezt a Stichet, ezt a neveletlen, elbizakodott fickót megtanítsa keztyübe dudálni. Képzeld, a nyakamra jött az apja, hogy igy. meg ugy; ne buktassam meg a fiát. ..Hiszen a földrajz, — mondta — mellékes tantárgy." Hallottál ilyet? Hogy a geografia mellékes! Impertinencia! Gencs (alig bírja visszafojtani mosolyát) : Azt mondta, hogy a földrajz mellékes? Tyü, ha! Kofranek: De megmutatom, mennyire nem mellékes! Különben mosom kezeimet, mert én megtettem Stich érdekében mindent. Azt a könnyű kérdést adtam neki, mi a székhelye Csongrádmegyének? És képzeld, azt felelte, hogy Csongrád. Gencs: Pedig hát Szeged. Kofranek (végignéz Gencser) • Szentes Gencs: Appersze, appersze. hogy persze S/.entes. Magától ártetöchk, világos, hogy Szentes. Kofranek: És még azt meri az apja állítani, hogy a földrajz mellékes. De hát ez azóta van, amióta behozták az iskolai játékokat, a footballt, a kirándulásokat . . . Gencs: Kérlek, kérlek; a dolog fácitja mégis az,hogy ép testben ép lélek ... És ami engem illet, ugy vélem . . . Kofranek (legyint a kezével): Te is modern lettél. Ha ez igy tart soká, legközelebb a tornatanárok közül nevezik ki az igazgatókat. Bocsánatot kérek, mikor én fiatal tanár voltam, a tornatanár, akarom mondani: a tornamester, a tornatanitó, lábujjhegyen somfordált be a tanári szobába és a konferencián meg sem mert mukkanni, ha nem kérdezték . . . Most? . . . Nézd meg: ezt a Sefcsiket! Ugy jár-kél köztünk, mintha legalább is dupla doktorátusa volna ... Az idei értesitőbe ő ir értekezést „Kirándulás a Hüvösyölgybe" cimniel. Nem fölháboritó ez? És tapasztalhattad, mily pepotens a konferencián. Stich érdekében akárhányszor, szót emelt; sőt Tápait a kicsapástól mentette meg azzal, hogy ha Tápait kicsapják, akkor a mi .intézetünk akár ne is vegyen részt a football-versenyen. Mintha olyan nagy dicsőség volna, hogy ez a gimnázium rúgja a legtöbb gólt, vagy hogyan is mondják .. .. L És a kirándulások. Azok a rettenetes iskolai kirándulások. Kérlek szépen az ember direkt Tápai Illés nyolcadik osztálybeli tanúié kedvéért csináljon kirándulásokat . . . Kérlek szépen sört isznak és cigarettáznak . . * No, és a majális! A ma-já-lis! Azt hittem, hogy nyomban megüt a guta. Micsoda fölfor-