Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-22 / 141. szám

1911 junius £2 DELMAGYARÖRSZAG 5 meg a lapot, mert elvégre kellett valahogy védekezni Áchim támadásai ellen. ' — Szóval ön is részes volt a lapnál? — Igen. A törvényszék rövid tanácskozás után ugv határoz, hogy Zsilinszky dr vallomását esküvel fogja megerősíttetni. Azalatt az idő alatt, mig Zsilinszky dr az esküformulát a biró után mondotta, a két fin nem vette le a szemét az apjáról. Bánatosan, könybe lábadt szemekkel nézték az apjokat. Az elnök ezután felfüggesztette a tárgyalást. A délutáni tárgyalás. (Feshár Jenő vallomása.) Az elnök a tárgyalást délután három órakor nyitotta meg. Első tanú Peshár Jenő békéscsabai lapszerkesztő, aki jelen volt, mikor a csendőrőrmester kihallgatta a Zsilinszky-fiukat. — Egész végig jelen volt a kihallgatáson? — Igen. — Juhász csendőrkáplár is ott volt a vallatásnál? — Igen, de csak rövid ideig. — Bizonyos ön abban, hogy Juhász nem volt ott a kihallgatás végén? — Biztosan tudom, hogy nem volt ott. — Fejős őrmester hova jegyzett a kihallgatás alatt? .— A noteszába. A törvényszék néhány perces tanácskozás után elhatározta, hogy Peshárt szembesíti a csendőrökkel. A szembesítés megtörténik. — Mondja Juhász előtt, hogy ö nem volt végig ott a kihallgatásnál. — Nem volt ott. Juhász felkiált: Ez nem igaz! — De igaz — felelte Peshár. Juhász nem szól egy szót sem, hanem lesüti a szemét és hosszasan a földre bámul. Peshár elmondja, hogy Fejős utasította Juhászt, hogy menjen el a járőrt felváltani. Fejős: Azt az utasítást nem adtam. Bemutatja a noteszt, melybe állítólag az adatokat bejegyezte s amelyről tegnap nem tudta, hol van. Azóta azonban előkerült. Fölolvassák a noteszben foglalt adatokat, melyek szerint a Zsilinszky-fiuk magjelentek nála és azt vallották, azért mentek Áchimhoz, hogy inzultálják. Kétszer rálőttek a szobájában, egyszer lőttek futás közben. Zsilinszky Endre: Nem ez a notesz! Ebben nincs benne a nacionálénk, pedig azt is fölvette. Ugy látszik, javításokat tettek a noteszben. Zsilinszy Gábor: Tegnap azt vallotta a tanú, hogy .az adatokat kitépte belőle. Elnök: Erre én is emlékszem. Szembesíteni akarják Fejőst Viliimmel, de az nincs jelen. Szabó Miklós csendőr szerint, aki a Zsilinszky-fiukat Gvulára kisérte, a vádlottak útközben azt mondották: — El voltunk készülve minden eshetőségre. Vagy Áchim, vagy mi! Kenedi Géza védő kéri tanú megesketásének függőben tartását. Tiz percnyi tanácskozás után a bíróság ugy határoz, hogy Fejős Lajost és Juhász Józsefet nem bocsátja esküre, mert vallomásuk ingadoz), ellenben Fekete és Szabó csendőröket és Áchim Ilonát megesketi. Ez a határozat általános meglepetést keltett s az ügyész is, a védők is semmiségi panaszszal éltek. Az ügyész a két első tanú esketésének mellőzése, a védők a három utóbbi tanú megesketése miatt. Romach Antal tanú Áchim betegágyánál volt a véres vasárnapon, reggel félkilenckor. Áchim az ágyban feküdt, Vass doktor volt mellette. — Mit beszélt vele? — Kérdeztem, mi történt s Áchim azt mondotta, akkor lőttek rá, amikor megbotlott. — Miben botlott meg? — A szőnyegben. • •iit-'~ TuméíKenedi védő: Mikor beszélt legutóbb Achimnével?. — Most ó'énteken vagy szombaton. — Ki volt még Achimnénái? — Fényes dr, Osváth dr, Biró János, firubovszky Pál. — Miről beszéltek? — A hírlapokról. Kepich védő: Maga folyton ellenmond! Kenedi védő: Tanú három lövést emleget, pedig be van bizonyítva, hogy csak kettő volt. Ellenzi a tami megesketését, de a biróság mégis megesketi. Hrabovszky Pál a következő tanú, volt csabai rendőrbiztos, most árvagyám. Elnök: Ismeri ezt a botot? (Rámutat a Zsilinszky-fiuk botjára.) — Ismerem. — Honnan? — Láttam sokszor Viliimnél. Gyakran láttam nála hivatalos helyiségemben. — Biztosan tudja, hogy Viliimé? — Hasonlít hozzá. De ha Viliim ehez hasonlót fölmutat, elállók ettől az állítástól, mert ismétlem, csak hasonlít hozzá. Zsilinszky Gábor: Különös, hogy a botot 1902-ben látta, pedig most 1911-et irunk. Tanú megesketését mellőzik. (Szeberényi, a védelem koronatanúja.) Általános figyelem és feszült érdeklődés közepette folyik le a védelem koronatanujának, Szeberényi Lajos békéscsabai evangélikus lelkész kihallgatása. Elnök kérdésére a tanú elmondja, hogy Áchimmal erős harcban állott. — Micsoda ellentét volt kettejük között? — Ellenségeskedésünk 1906-ban kezdődött, mikor Zsilinszky a felügyelőségről lemondott. A harcnak az volt az oka, hogy én nem akartam annak a lisztának a győzelmét, amelyet Áchim állított össze. Részletesen elmondja ezután Szeberényi, hogy Áchim lisztája az egyházi választásnál nem győzött s ezért Áchim engesztelhetetlen gyűlölettel volt iránta, amit a legközelebbi megyegyűlésen heves támadó beszédben is kifejezett. Szeberényi erre a beszédre szintén vehemens hangon felelt s olyanokat mondott, amik nem nagyon tetszettek Áchimnak. Ezért aztán Áchim durván megsértette és fenyegetőleg hangoztatta, hogy Szeberényi nem sokáig fog élni. Mikor a megyegyülés után hazautazott, Szeberényi vigyázott, hogy az állomáson meg ne támadják Áchim hivei, de nem tudta kikerülni az inzultust, mert mikor leszállt, Áchim ököllel ütötte, megrugdalta, ugy, hogy Szeberényi egy Hónapig nem gyógyult ki sérüléseiből. — Három esztendeig — panaszolja tovább Szeberényi — nem volt egy nyugodt percem ettől az embertől. Ha az utcán egymás szeme elé kerültünk, a legenyhébb kifejezés, melyet szemembe vágott, az volt: — Gazember! Elnök: Van-e tudomása arról, hogy Áchim másokkal is hasonlókép bánt? — Igen. Többek között egy tanítónak megirta levélben, hogy elsöpri a föld színéről. ! — Igaz, hogy Áchim miatt az úriembereknek állandóan revolverrel kellett járniok Csabán? — Igaz! Áchim örökös terrorizmusa miatt kénytelenek voltunk vele. Egy izben, mikor Abbáziából megjöttem, Áchim ezt kiáltotta felém: — Szervusz, öreg, megint megverlek! Fn erre figyelmeztettem, hogy vigyázzon; mert állandóan revolver van nálam és ha mégegyszer megtámad, lelövöm. Tanú megesketését sem a vád, sem a védelem nem kívánja: nem is esketik meg. (Ne firtassák az előéletet!) Iíju Kosiczky Mihály, akit ezután kihallgattak, szintén ellenséges viszonyban volt Áchim Andrással 1905 óta. Szóval, levélben, minden módon fenyegette Áchim Kósiczkyt? amiért a választáson nem ő rá szavazott s egy közgyűlés után azt mondta Kosiéfky apósának: — Nézd ezt a tőrt, ezzel a tőrrel gyilkolom le apósodat! Később, 1910-ben a két haragos összebékült. Fényes Samu védő: Kifogásolom azt, hogy itt Áchim András jellemét és előéletét firtassák! Ez a kérdés nem tartozik ide, itt csak tényállások ismeretére van szükség. Elnök: Ezekre a kérdésekre szükség van $ a tanú urak csupa tényállást mondanak el. (Zárt tárgyalás.) Jelentéktelen vallomást tett Dusbaba Vilmos, csabai takarékpénztári igazgató, akt után Székely Lajos dr, a csabai parasztpárt volt ügyésze került sorra. Elnök: Tud-e arról, hogy Áchim mindig töltött revolverrel járt? — Igen. — Milyen körülmények között alakult meg a Szabadság? — Erre csak zárt tárgyalás során felelhetek. A törvényszék öt percnyi tanácskozás után elhatározta, hogy kiürítteti a termet és a tanút zárt tárgyaláson hallgatja ki. Hat órakor fejezték be a zárt tárgyalást. Ekkor egyúttal az elnök a tanuk kihallgatását is berekesztette. • . A tárgyalást csütörtökön reggel nyolc órakor folytatják. A Fényes—Kepich között fölmerült affért a lovagiasság szabályai szerint még ma délután elintézték. Tudvalevőleg a két védő között az ellentét amiatt kezdődött, hogy Fényes Samu dr, mikor 'róla azt állították, hogy a tanukat betanitotta és Achimné lakásán valóságos főpróbát tartott a betanított tanukkal, akkor azt kiáltotta az őt vádoló Kepich dr felé: — Aljas gazember, aki ezt állítja! Az elnök a nagy zavarban föl is függesztette a tárgyalást,. Kepich dr segédeket küldött Fényes Samuhoz és lovagias elégtételt kért. Fényes Samu délután választ adott Kepich segédeinek. Kijelentette, hogy erős felindulásában használta az inkriminált kifejezéseket és nem akarta vele Kepich doktort megsérteni. Bocsánatot kér. Á kényes természetű ügy igy a lovagiasság szabályai szerint befejezést nyert. Magyar gazdák nagygyűlése. Szerdán délelőtt a Magyar Gazdák Egyesülete Kecskeméten nagygyűlést Tartott. A gyűlésen Darányi Ignác elnökölt. Megnyitó beszédében kifejtette, hogy a magyar gazdák tömörülése igen fontos kérdés, mert a gazdák létjogaikban vannak megtámadva. Altruiszdkus alapon bankokát kell fölállítani, kél!, hogy azokat olyan pénzintézetek támogassák, melyekben a nyerészkedési vágy ki van zárva. Az ilyen bankok fölállítása megalapozná a gazdák kereskedelmi ügyeinek föllendülését. Serévyi Béla gróf programon kiviil jelentkezett szólásra, ö is javasolja az altruisztikus alapon fölállítandó bankokat. Hosszasan fejtegeti ezen bankok létjogosultságát és előnyeit. Utána Dezsewffy Aurél gróf emelkedett szólásra. Az argentiniai hus behozatala káros voltát fejtegeti. Azt állítja, hogy ezáltal vámrendszerünk osztrák részről való megbontása következik be. A gyűlésen több országgyűlési képviselő szóla't még föl. 'A bereszténj'Wocialisiák konferencláxn»k. Bécsből jelenti tádősitónk, hogy a keresztényszocialista párt holnap délután konferenciát tart, athély alkalommal megbeszélik a követendő taktikájukat. Ezúttal még Wei'sskirchner leuvoVidása fölött nem határoznak, "mert be akarják várni a választások végjét.